A számtalan módja közül a szintézis segítségével történő hangkialakításnak, az additív és szubtraktív szintézis a négy fő pillér közül kettő az FM és a wavetable szintézis mellett.

Az egyes módszerek alapjainak megértése segíthet megalapozni a zenével és a szintetizátorokkal (szoftveres és hardveres) való mélyebb kapcsolatot, lehetővé téve, hogy pontosan megfogalmazza, amit az elméje fülében hall.

Ebben az útmutatóban az additív és szubtraktív szintézist vesszük górcső alá, hogy elkezdhesd használni ezeket a technikákat a hangok formálására, és új ajtókat nyiss a kreatív kifejezésmód előtt.

Mi az additív szintézis?

Szeretek úgy gondolni az additív szintézisre, mintha üres vászonnal festene. A kívánt hangzás eléréséhez aprólékosan kell hozzáadni egy-egy vonást. Ebben az esetben ezek a vonások a harmóniák. Ez a módszer azon az elven működik, hogy minden összetett hangot le lehet bontani az alapvető összetevőire, amelyek különböző frekvenciájú, amplitúdójú és fázisú tiszta szinuszhullámok.

Az additív szintézis úgy működik, hogy a hangot az alapoktól kezdve építi fel, ami meglehetősen nagyfokú kontrollt és pontosságot biztosít.

Persze, gondolhatod,

Mi a fene az a felharmonikus?

A legegyszerűbb meghatározás szerint a felharmonikusok lényegében a hangot alkotó többszörös frekvenciák. Minden egyes felharmonikus egy tiszta hang vagy szinuszhullám, amely hozzájárul a hang általános hangszínéhez és karakteréhez. Az első felharmonikus, vagyis az alapfrekvencia határozza meg az általunk érzékelt hangmagasságot, míg a további felharmonikusok (felhangok) a hangzás textúráját, gazdagságát és színét adják hozzá.

Az additív szintézisben a harmóniák azok a kis összetevők, amelyekkel egyedi hangokat hozhatunk létre.

A folyamat csenddel kezdődik. Onnan szelektíven hozzáadhatunk felharmonikusokat, és beállíthatjuk frekvenciájukat, amplitúdójukat és fázisukat, hogy a kívánt hangzást hozzuk létre. Az additív szintézis aprólékos természetének egyetlen hátránya azonban az, hogy processzorigényes és a hangszerkezet megértését tekintve is megterhelő lehet.

Az additív szintézis története

Az additív szintézis története az emberiség egyik legrégebbi és legfenségesebb hangszerére, a templomi orgonára vezethető vissza. Ez a nagyszerű hangszer már jóval a kifejezés megjelenése előtt megtestesítette az additív szintézis elveit, mivel különböző sípokat kombinált, amelyek mindegyike egyetlen hangot adott ki, hogy teljesebb, összetettebb hangzást hozzon létre.

A különböző regiszterek meghúzásával az orgonisták hatékonyan rétegezhették ezeket a hangokat, valós időben szabályozva a harmóniák keverékét, ami figyelemre méltóan hasonlít a modern additív szintézishez.

A hangok egyedi komponensekből való felépítésének koncepcióját a Hammond orgona megjelenése forradalmasította és elérhetőbbé tette az 1930-as években. A Hammond több szempontból is különbözött a hagyományos síporgonától, leginkább a hangkeltés módjában. Ahelyett, hogy a sípokon áthaladó levegőre támaszkodott volna, hangkerekeket használt a rezgések létrehozásához, ami gazdagabb, valamivel összetettebb hangzást eredményezett. A Hammond emellett vonórudakat is bevezetett, így a játékosok manipulálhatták a hangzását oly módon, amely emlékeztetett arra, amivé az additív szintézis vált, bár a végtelen lehetőségek helyett a harmonikus választások rögzített készletével.

A valódi additív szintézishez vezető ugrást az elektronikus hangszerekben a Kawai K5 bevezetése jelentette az 1980-as évek végén. A K5 volt az egyik első olyan digitális szintetizátor, amely az additív szintézist használta alapvető hanggenerálási módszerként. Elődjeivel ellentétben a K5 lehetővé tette a felhasználók számára, hogy közvetlenül manipulálják az egyes felharmonikusokat, ami példátlan szintű vezérlést kínált.

Ezzel a szintetizátorral akár 128 felharmonikus amplitúdójának, frekvenciájának és fázisának valós idejű beállításával lehetett hangokat formálni, ami megnyitotta az utat a bonyolult és részletes hangtervezés előtt, amely ma meghatározza a szoftveres additív szintézist.

Additív szintézis a digitális korszakban

Az additív szintézis komoly átalakuláson ment keresztül a digitális fülben, amelynek nagy részét a puszta számítási teljesítmény hajtotta. Ma már végtelen számú szoftveres szintetizátor található, amelyek kihasználják az additív szintézis erejét és lehetőségeit. Íme néhány a kedvenceim közül:

Logic Pro - Alchemy

Az egykor önálló szintetizátor, az Apple végül integrálta az Alchemy-t az Apple Logic Pro programba. Ez a szintetizátor egy robusztus additív motorral rendelkezik, amely a mintavételezés és a szintézis keveréke. Különösen erős a hangok közötti morfózásban.

A spektrális és additív szintézis képességeken túlmenően hatalmas forrás- és effektkönyvtárat talál, ami sokoldalú eszközzé teszi a buja pads és dinamikus leadek létrehozásához.

Image-Line - Harmor

A Harmor átfogó megközelítést alkalmaz a hangtervezés terén, pontosan úgy, ahogyan azt az Image-Line-tól elvárhatod. Az additív szintézist a következő szintre emeli a képszintézis integrálásával, ahol szó szerint képeket alakíthat át hanggá, egyedülálló hidat kínálva a vizuális és auditív média között.

Az újraszintetizáló képességek lehetővé teszik a meglévő hangok harmonikus szintű manipulálását is, így hatékony eszközzé válik mind új hangok létrehozásához, mind a mintavételezett hangok átalakításához.

Native Instruments - Razor

A Razor az egyik kedvenc additív szintetizátorom. Élvonalbeli, ultramodern kialakításával rést vájt magának a digitális szintetizátorok piacán. A mai producerek szem előtt tartásával készült, éles, gazdag és mérhetetlenül részletes hangzást biztosít.

Az interfész gyönyörű, és rengeteg vizuális visszajelzést ad, ami intuitívvá és magával ragadóvá teszi a harmonikus bot alakításának bonyolult folyamatát. Valójában a Razor egyik fő jellemzője, amit imádok, az a képesség, hogy vizuálisan magával ragadó környezetben manipulálja a hangot. Ráadásul a szűrők, effektek és modulátorok dinamikus választékával az agresszív, Hans Zimmer-stílusú basszusoktól a lebegő, éteri padsig mindent megalkothat. Talán az egyik legsokoldalúbb szintetizátor a mai piacon.

Mi az a szubtraktív szintézis?

Az additív hangszintézis gazdag, rétegzett világától eltávolodva a szubtraktív szintézis szent birodalmában találjuk magunkat, egy olyan szintetizátornyelven, amely számtalan lemez hangzását alakította ki.

Míg az additív szintézis a hangokat a felharmonikusok rétegzésével építi fel, a szubtraktív szintézis ennek ellenkezőjét alkalmazza.

Egy harmonikusan gazdag hullámformával, például négyzet, fűrészfog vagy impulzus hullámmal kezd, és a frekvenciákat szűrők, LFO-k és burkológörbe-generátorok segítségével alakítja ki a hangot. Gondolj a márványszobrászatra, ahol eltávolítod az anyagot, hogy felfedd a benne rejlő formát.

A szubtraktív szintézis számos formát ölthet, bár régóta ünneplik az általa előállított meleg, rezonáns hangok miatt. A szubtraktív szintézis egyik legmeghatározóbb példája a Van Halen ikonikus "Jump" című számában található. A dal emlékezetes vezető szintetizátorvonalát egy Oberheim OB-Xa játszotta, amely vitathatatlanul minden idők egyik legnépszerűbb hardveres szintetizátorává vált.

A szubtraktív szintézis története

A szubtraktív szintézis egészen az elektronikus hangszerekkel kapcsolatos korai kísérletekig vezethető vissza.

A szubtraktív analóg szintetizátorok megjelenését azonban gyakran Robert Moog és Donald Buchla úttörő munkájának tulajdonítják az 1960-as években. Különösen Moog játszott döntő szerepet a Moog szintetizátor bevezetésével, amely a szubtraktív szintézis szinonimájává vált.

Ez a hangszer olyan oszcillátorokat tartalmazott, amelyek gazdag, nyers hangokat generáltak, amelyeket aztán szűrők, burkológörbék és modulátorok segítségével a legkülönfélébb hangok széles skálájává lehetett alakítani. Sok szempontból a Moog szintetizátor volt az, amely a szubtraktív szintézist a zenei élet előterébe helyezte.

Valójában az egyik legkorábbi és legnagyobb hatású szubtraktív szintézist alkalmazó kompozíció Wendy Carlos 1968-as "Switched-On Bach" című műve volt. Ez az úttörő album Bach kompozícióit a Moog szintetizátorok segítségével újragondolta, és bemutatta az elektronikus hangszerekben rejlő zenei lehetőségeket, megszilárdítva, hogy azok a modern zenei produkció komoly eszközei.

Míg Robert Moogot gyakran a szubtraktív szintézis népszerűsítéséért emlegetik, Donald Buchla hozzájárulása ugyanilyen úttörő volt, bár más filozófiával. Buchla az Egyesült Államok nyugati partján dolgozott, nagyjából egy időben Mooggal, amikor bemutatta a Buchla Boxot, egy olyan hangszert, amely a Moog által kedvelt hagyományos billentyűzetfelülettel szemben a kísérleti hangokat és a komplex modulációt helyezte előtérbe.

A Buchla szintézis és hangszertervezés megközelítése nagy hatással volt az avantgárd és az elektronikus zene területére. A későbbiekben tovább feszegette az elektronikus zenével elérhető határokat, bár művei talán kevésbé mainstreamek, mint a Moogé.

A technológia fejlődésével a szubtraktív szintézis az 1970-es évek végén a polifonikus szintetizátorok, majd az 1980-as években a digitális szintetizátorok megjelenésével fejlődött. Ezek a fejlesztések kibővítették a szubtraktív szintézis képességeit, és összetettebb hullámformákat és hangtervezési lehetőségeket kínáltak. Ráadásul megkönnyítették a beépülését szinte minden műfajba, a rocktól a popon át a hip-hopig.

Hogyan működik a szubtraktív szintézis?

A szubtraktív szintézis egyedülálló abban, hogy egy gazdag, összetett hullámforma létrehozásával kezdődik, amelyet jellemzően egy oszcillátor állít elő. Ez a hullámforma, amely gyakran fűrészfog, négyzet vagy impulzus hullám, a felharmonikusok széles spektrumát tartalmazza.

A felhasználók ezután bizonyos frekvenciák kivonásával a nyers hangot átvehetik, és valami zeneileg kellemes vagy érdekes hangzást alakíthatnak ki belőle. Ennek a feladatnak az elsődleges eszköze a szűrő, amely szelektíven eltávolítja a frekvenciákat a hangból. A szubtraktív szintézisben különösen gyakoriak az aluláteresztő szűrők, amelyek egy bizonyos határérték alatti frekvenciákat átengednek, míg a magasabb frekvenciákat csillapítják. A magas- és sávszűrők hasonló szerepet töltenek be, bár a frekvenciaspektrum különböző részeire irányulnak.

A szubtraktív szintézis néhány további fontos vezérlője a burkológörbe-generátorok, amelyek a hang amplitúdóját alakítják az idő múlásával, meghatározva, hogyan alakul a hang a hang megszólalásától a hang elhalványulásáig. A burkológörbék általában négy fokozatúak: attack, decay, sustain és release (ADSR), így a felhasználók sokféleképpen alakíthatják őket.

Az alacsony frekvenciájú oszcillátorok (LFO-k ) modulációs lehetőségeket is kínálnak, mozgást adva a hanghoz, amikor a játékos alacsony frekvencián modulálja a különböző paramétereket, például a hangmagasságot, a szűrő cutoffját vagy az amplitúdót.

Az egyik ok, amiért több okból is előnyben részesítem a szubtraktív szintézist az additív helyett, az az, hogy a szubtraktív szintetizátorokkal gyakran intuitívabb és azonnali választ kapunk. A hangzás formálása a frekvenciák eltávolításával nagyon gyakorlatias megközelítés, és a meleg, gazdag hangzás elérése, amely jól illeszkedik egy mixbe, gyorsan elvégezhető, különösen a basszusok, a leadek és a pads esetében.

Ráadásul mind a hardveres, mind a szoftveres szubtraktív szintetizátorok jellemzően felhasználóbarát, kísérletezésre ösztönző kezelőfelülettel rendelkeznek, ami sokkal könnyebbé teszi a kezdők számára, akik egyszerűen csak megpróbálják megragadni a szintézis alapjait.

Szubtraktív szintézis a digitális korszakban

Bár a hardveres szubtraktív szintetizátorok határozottan újra divatba jöttek, a tapintható gombok és faderek megszerzése drága mulatság lehet. Szerencsére, sok szubtraktív szoftveres szintetizátorral, amely létezik, megspórolhatsz némi pénzt, és egy nagyon analóg hangzást érhetsz el.

Még jobb, hogy sok szubtraktív szoftveres szintetizátor felülmúlja hardveres társait a rugalmasság szempontjából, így nagyszerűek a hangtervezők és a kísérletező kedvűek számára. Nézzünk meg néhányat a legjobb lehetőségek közül.

Xfer Records - Serum

A Serum már régóta az egyik legjobb szoftveres szintetizátor. Nemcsak a legtisztább és legrugalmasabb oszcillátorokkal rendelkezik az általam ismert szintetizátor VST-k közül, hanem végtelen modulációs lehetőségeket és egy intuitív vizuális felületet is kínál, amely demisztifikálja a komplex hangtervezési folyamatokat.

A Serumot a wavetable szintézis képessége különbözteti meg. A hullámformák széles skálája között zökkenőmentesen válthat - nem csak a szubtraktív szintézisre jellemző klasszikus fűrészfog, négyzet vagy szinusz hullámok között. Ez a rugalmasság, kombinálva egy erőteljes kettős szűrőszekcióval, amely képes a hangok soros vagy párhuzamos feldolgozására, lehetővé teszi, hogy a finom padoktól a hullámzó basszusokig és azon túlmenő hangokig terjedő hangokat hozzon létre.

A drag-and-drop modulációs hozzárendelés még egyszerűbbé teszi a folyamatot, míg a valós idejű hullámforma megjelenítés azonnali vizuális visszajelzést biztosít. Sok szempontból ez egy oktatási eszköz is! A cseresznye a tetején egy kiváló minőségű effekt racket kap, amely tartalmaz reverb, delay és torzítást, így minden eszközt megkap, amire szüksége van ahhoz, hogy bármilyen hangzáshoz hozzáadja az utolsó simításokat.

Native Instruments - Massive X

A Massive X a szubtraktív szintézis kategória nehézsúlyú tagja, és az évek során kiérdemelte hírnevét jellegzetes "kövér" hangzásával és széleskörű modulációs képességeivel. A Massive első iterációja egyedül volt felelős a 2000-es évek elejének néhány legnagyobb EDM slágeréért.

A Native Instruments úgy tervezte a Massive-ot, hogy a gazdag, mély basszusok és a szárnyaló leadek előállítására összpontosítson, amelyek közül sokan az elektronikus zene alapműveivé váltak. Az útválasztás és moduláció egyedülálló megközelítése, ahol gyakorlatilag bármilyen paramétert drag-and-drop módon lehet modulálni, páratlan kreatív szabadságot kínál.

Az előadókkal és a léptető modulációs forrásokkal statikus hangokat alakíthatsz át fejlődő, ritmikus textúrákká. Ráadásul a szintetizátor oszcillátor szekciója klasszikus analóg hullámformák és bonyolult digitális hangszínek előállítására egyaránt képes, így nem számít, milyen zenei hangzásokra vágysz, a Massive képes leszállítani. Mindenki számára, aki elektronikus zenét készít, ez az első számú választás.

LennarDigital - Sylenth1

A Sylenth1 néhányak számára kissé elavultnak tűnhet, bár a szoftveres szintetizátorok legendás státuszát tekintve minden szeretetet megérdemel, amit csak kaphat.

Nagyon tiszta, digitális hangzása van, és a patchek és előbeállítások végtelen tárháza, amelyekkel szinte bármilyen hangot be tudsz tárcsázni, amit csak meg tudsz álmodni. Még így is gyönyörűen utánozza a hardveres oszcillátorok és szűrők finom tökéletlenségeit, élethű minőséget adva neki.

A Sylenth1 felépítése négy oszcillátorral, két szűrőszekcióval és modulációs lehetőségek sokaságával rendelkezik, ami a hangok széles skáláját teszi lehetővé. Az áramvonalas és koncentrált felhasználói felületnek köszönhetően a kezdők számára éppúgy elérhető, mint amennyire izgalmas a szakértők számára.

Végső gondolatok

A legtöbb általam ismert szintetizátor-felhasználónak nincs komoly preferenciája az additív és a szubtraktív szintézis között, mivel mindkettő hasznos bizonyos helyzetekben. Javaslom, hogy próbáljon ki néhányat a fenti VST lehetőségek közül, és kísérletezzen, hogy kitalálja, mi felel meg leginkább Önnek!