Az akusztikus gitár a nyugati zene egyik legnépszerűbb és legismertebb hangszere. A folktól a popon át a rockig mindenhol hallható. Mégis, minden elterjedtsége ellenére a tökéletes akusztikus gitárhangzás keresése folyamatos kihívást jelent mérnökök generációi számára.

Az otthonról dolgozók számára a folyamat különösen megterhelő lehet. Ülsz a hálószobádban vagy a rögtönzött stúdióban, mikrofonnal a kezedben, és reméled, hogy tökéletes felvételt készítesz, de ez lehetetlennek tűnhet, ha nem áll rendelkezésedre olyan csúcskategóriás felszerelés vagy millió dolláros stúdióhelyiség, mint a profiknak.

Természetesen nem minden hangmérnöknek vagy zenésznek ugyanaz az elképzelése arról, hogy milyen a nagyszerű akusztikus gitárhangzás. Az, hogy mi hangzik "jól", a zeneszámtól és az előadótól függően nagyon eltérő lehet. Nincs egyféle megoldás, ami mindenkinek megfelel. Ezért ahelyett, hogy megpróbálnánk meghatározni, mi a tökéletes hangzás, és azt hajszolnánk, inkább menjünk végig egy sor olyan technikán, amely eszközöket ad ahhoz, hogy megtaláld a keresett hangzást, függetlenül a beállításaidtól.

1. Találja meg a tökéletes helyet

Az akusztikus gitár felvételéhez ideális helyiség keresésekor egyensúlyt kell találni a helyiség mérete, akusztikája és szigetelése között.

Az első dolog, amit figyelembe kell venni, a szoba mérete és alakja. A túl kicsi helyiség túlzó visszaverődéseket okozhat, ami a felvételt dobozszerűvé teszi, míg a túl nagy helyiségekben a gitár túl távolinak vagy üregesnek hangozhat.

Ideális esetben törekedjen egy szabálytalan alakú helyiségre. Egy téglalap vagy négyzet alakú helyiség állóhullámokat okozhat, amelyek nem kívánt rezonanciákat hozhatnak létre. A szabálytalan alakú vagy boltíves mennyezetű helyiségek segítenek megelőzni ezt, és természetesebb hangzást eredményeznek.

A felületi anyagok óriási szerepet játszanak. Az olyan kemény felületek, mint a csempe vagy a csupasz falak élesen visszaverik a hanghullámokat, ami az akusztikai hangzást durvává vagy zavarossá teheti. Ehelyett keressen olyan helyiségeket, amelyekben vegyesen vannak anyagok, például puha felületek (függönyök, szőnyegek, kárpitozott bútorok), amelyek elnyelik a magas frekvenciákat, és keményebb felületek (fa vagy tégla), amelyek segítenek az alacsony frekvenciájú visszaverődéseknél, és melegséget és tisztaságot kölcsönöznek.

Az is fontos, hogy elkerülje a párhuzamos falakat, így az állóhullámok és a lebegő visszhangok is kontrollálhatók.

A környezeti zaj ugyanilyen fontos. Még csendes környezetben is zavarhatja a felvételt a HVAC-rendszerek, az utca zaja vagy az elektromos berendezések finom zümmögése. Ennek minimalizálása érdekében vagy válasszon a zajforrásoktól távol eső helyiséget, vagy alkalmazzon hangszigetelő technikákat, például vastag függönyöket, időjárás-szabályozót vagy szigetelőpaneleket.

Végül, fontolja meg a megfigyelést és a szobakezelést. Annak ellenére, hogy felvételt készítesz, a gitárt pontos reprezentációval akarod hallgatni. Fektessen be jó monitorokba vagy fejhallgatókba, és kezelje a szobát basszuscsapdákkal és diffúzorokkal, hogy tisztán érzékeltesse, hogyan fog hangzani a felvételen.

2. Szerezze be a megfelelő mikrofont

Az akusztikus gitár felvételéhez megfelelő mikrofonok kiválasztása nagymértékben függ olyan tényezőktől, mint a kívánt hangzás, a környezet, amelyben a felvételt készíti, és a költségvetés.

Több száz egyedi mikrofon létezik, mindegyiknek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Fontos, hogy általános ismeretekkel rendelkezzen arról, hogy mire képesek, hogy megtalálja a megfelelőt a projektjéhez.

Nagymembrános kondenzátor mikrofonok

A kondenzátor mikrofonok rendkívül érzékenyek, és a frekvenciák széles skáláját rögzítik. Szeretem őket organikus hangszerek, például akusztikus gitárok felvételéhez, mert tiszta, részletes és természetes hangképet adnak.

• Előnyök:
  • Meleg hang: Az LDC-k gyakran telt, meleg hangzást adnak, gazdag mélyhanggal, így kiválóan alkalmasak arra, hogy mélységet adjanak az akusztikus gitár hangjának.
  • Sokoldalú: Nagyszerű a különböző hangzásokhoz, beleértve az éneket és a hangszereket is.
  • Nagy érzékenység: Ez tökéletes az akusztikus gitár teljes hangszíntartományának megragadására.
• Hátrányok:
  • Túlterhelésre hajlamos: A nagy érzékenységük hátrányt jelenthet kezeletlen helyiségekben, mivel sok szobazajt vesznek fel.
  • Drága: Ezek gyakran a legdrágább mikrofonok, különösen az olyan csúcskategóriás gyártóknál, mint a Neumann és a Telefunken.

Én személy szerint nagy rajongója vagyok a Nuemann U87-nek a klasszikus LDC hangzásért!

Kis membrános kondenzátor mikrofonok

• Előnyök:
  • Pontos és részletes: Az SDC-k sokkal laposabb frekvenciaválaszt kínálnak, és pontosabban reprezentálják az akusztikus gitár hangját. Hajlamosak jobban megragadni a természetes fényességet, mint LDC társaik.
  • Jobb a vonós hangszereknél: Az SDC-ket gyakran használják olyan hangszerekhez, mint az akusztikus gitárok, mert sok részletet vesznek fel a magas és középhangokban.
• Hátrányok:
  • Kevesebb melegség: Kevésbé valószínű, hogy meleg hangzást adnak, mint az LDC-k. A hangzás a gitártól függően túl világosnak vagy keménynek tűnhet.
  • Érzékeny a szobaakusztikára: Az LDC-khez hasonlóan ezek is felfoghatják a szoba zaját, ha nem körültekintően helyezik el őket.

Mindig is nagy rajongója voltam a Shure SM81-nek. Kellemes, világos hangzása van, amely tökéletes a popzenéhez, és gyönyörűen irányítható.

Dinamikus mikrofonok

A dinamikus mikrofonok kevésbé érzékenyek, mint a kondenzátorok, ami azt jelenti, hogy kevesebb részletet rögzítenek.

Azonban ismertek a tartósságukról és arról, hogy torzítás nélkül képesek kezelni a magas hangnyomásszinteket.

Előnyök:

• Tartósság: A dinamikus mikrofonok robusztusak és ellenállnak a nagy hangerőnek, ami nagyszerűvé teszi őket a hangosabb játékstílusokhoz.
• Kevesebb szobazaj: A dinamikus mikrofonok, mivel keskenyebb (általában kardioid) felvételi mintázatuk van, általában több környezeti hangot utasítanak el, és kevésbé érzékenyek a szobai visszaverődésekre.
• Megfizethető: Általában kedvezőbb költségvetésű, mint a kondenzátoros mikrofonok.

Hátrányok:

• Kevesebb részlet: Így kevésbé alkalmasak az akusztikus gitár finomságainak és természetes rezonanciájának megragadására.
• Korlátozott frekvenciaválasz: Az akusztikus gitár teljes frekvenciatartományát jellemzően nem érzékelik olyan jól, mint a kondenzátorok.

Míg az elektromos gitár erősítőjéhez gyakran standard választás, a Shure SM57 egy akusztikus gitárhoz is megfelelő választás lehet, ha nincs szükséged szuper részletes hangzásra.

Valójában Bon Iver eddigi legnépszerűbb albumát, amely platinalemez lett, egyetlen mikrofonnal, egy Shure SM57-essel vették fel, ami jól mutatja, hogy ez a mikrofon mennyire sokoldalúan használható.

Szalagmikrofonok

A szalagmikrofonok "vintage" hangzásukról ismertek, és jellemzően sérülékenyebbek, mint a dinamikus vagy kondenzátoros mikrofonok.

Előnyök:

• Sima és természetes hangzás: A szalagmikrofonok meleg, vintage hangzásúak, természetes lecsengéssel a magas frekvenciákon, ami nagyon hízelgő lehet az akusztikus gitárok számára.
• Kiválóan alkalmas speciális stílusokhoz: Ha akusztikus gitárt veszel fel vintage vagy lágyabb környezetben, a szalagmikrofonok nagyszerűek!

Hátrányok:

• Finom: A szalagmikrofonok érzékenyebbek, mint a kondenzátorok vagy a dinamikus mikrofonok. Nagy hangnyomásszintek, például hangos akusztikus gitárok vagy bizonyos előadási beállítások esetén károsodhatnak.
• Kevesebb részlet a magasságokban: Bár sima, vintage hangzást biztosítanak, általában hiányzik belőlük a részletesség és a high-end csillogás.

Nagy rajongója vagyok a Royer R-121-nek, különösen a felismerhető szalaghangzás miatt.

3. Határozza meg a mikrofon stílusát

Ha már megvannak a mikrofonok, eldöntheti, hogy egy mikrofont vagy sztereó felállítást szeretne-e használni.

Mindkét lehetőségnek megvannak az előnyei, és a választás a kívánt hangzástól függ.

Az egyetlen mikrofonnal történő felvétel a legegyszerűbb módszer, különösen, ha tiszta, fókuszált hangzásra vágysz. Nem kell aggódnod a fázisproblémák vagy a felvétel sűrűbb keverékbe illesztése miatt sem.

Másrészt a két mikrofon sztereó konfigurációban történő használata teljesen új mélységet kölcsönöz a felvételnek. Megragadja az akusztikus gitár természetes szélességét, így sokkal magával ragadóbbnak tűnik. Ez különösen akkor lehet hasznos, ha egy lecsupaszított hangszereléssel rendelkezik, és azt szeretné, hogy az akusztikus gitár nagyobb teret foglaljon el.

A kihívás itt az, hogy a mikrofonok elhelyezéséhez egy kicsit több finomságra van szükség. Figyelembe kell vennie a fázisproblémákat, és gondoskodnia kell arról, hogy a mikrofonok megfelelően igazodjanak a kívánt hangzás eléréséhez.

4. Mikrofon elhelyezése

Mielőtt belemerülnénk a közös mikrofonelhelyezési technikákba, beszéljünk néhány gyakori hibáról, amelyek akusztikus gitár felvételekor megbuktathatnak.

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a mikrofont közvetlenül a hanglyuk elé helyezzük. Bár ez logikus választásnak tűnhet, ez hajlamos eltúlozni a basszust, és gyakran tompa, dübörgő hangzást eredményez.

Egy másik hiba, hogy a mikrofont túl közel helyezzük a gitárhoz. Ez az úgynevezett proximity-effektust okozhatja, amikor a mély frekvenciák túlságosan felerősödnek, ami a hangzást túlságosan zavarossá és kiegyensúlyozatlanná teszi. Kerülje tehát a túl közel kerülést, és mindig kísérletezzen a mikrofonok távolságával, hogy megtalálja az ideális pontot.

Mono mikrofon beállítása

Ha monomikrofonos beállítással dolgozol, jó kiindulási pont, hogy a mikrofont körülbelül 6-12 hüvelyk távolságra helyezd el a 12-14. bundtól. Ez a terület szép egyensúlyt teremt a gitár teste és a húrok között, így tiszta, telt hangzást kapunk.

Innentől kezdve kreatív lehetsz. Irányítsa a mikrofont inkább a nyak felé a vékonyabb, légiesebb hangzás érdekében, vagy szögelje a hanglyuk felé a fókuszáltabb támadás érdekében, ahol a pengető vagy az ujjak árnyalatait is fel tudja venni.

Ha valami kicsit gazdagabb és erőteljesebb hangzást szeretne, használhat egyetlen mikrofont a gitár testének rögzítésére. Ha a mikrofont kissé lejjebb, a gitár alsó részének (a testnek) a közelében helyezi el, akkor több középtartományt és basszust vesz fel, ami melegebb, teltebb hangzást eredményez.

Másrészt, ha vékonyabb, ütősebb hangzást szeretne a háttérrészletekhez vagy a textúrához, egy kis membrános kondenzátor nyakra irányítása fantasztikus választás. Ez a technika nagyszerű a magas színvonalú csillogáshoz és a húrok ütős tulajdonságainak megragadásához.

Ha sztereó felállítást választasz, van néhány olyan mikrofonelhelyezési technika, amely segíthet a szélesebb hangzás elérésében.

Távolságtartó pár (A/B)

Ez a sztereó beállítás két mikrofon elhelyezését jelenti, amelyek néhány méterre vannak egymástól, és különböző szögben a gitár felé irányítják őket. A mikrofonok közötti távolság természetes sztereó hatást eredményez, amely a gitárt teljes szélességében rögzíti.

A kulcs itt az, hogy a mikrofonokat úgy helyezzük el, hogy mindkettő egyformán rögzítse a gitárt, ugyanakkor hagyjon némi teret a szoba természetes akusztikájának. Ez egy egyszerű beállítás, amely különösen jól működik nagyobb terekben, ahol a gitár mellett a szoba karakterét is meg akarja ragadni.

Egybeeső pár (X/Y)

Az X/Y módszer két mikrofon 90 fokos szögben történő elhelyezését jelenti, a kapszulák a lehető legközelebb vannak egymáshoz, jellemzően ugyanabban a pontban (vagy "egybeeső"). Ez a technika nagyszerű a sztereó hangzás eléréséhez, miközben elkerüli a fázisproblémákat.

Különösen kisebb helyiségekben, vagy amikor fókuszált sztereó képre van szükséged anélkül, hogy túl sokat rögzítenél a szoba akusztikájából.

5. D.I. rögzítése

Bár mindig javaslom az akusztikus gitár mikrofonnal történő felvételét, soha ne becsülje alá a közvetlen bemenet (D.I.) felvételének erejét a mikrofonos hangzás mellett vagy alternatívájaként. A D.I. jelet közvetlenül a gitár kimenetéről veszik, így a hang tiszta, színezetlen változatát kapja, mindenféle szobahatás vagy mikrofonszínezés nélkül.

A D.I. felvétele különösen hasznos lehet, ha perkusszívabb, tranziensekben gazdag hangzást szeretne. A közvetlen jel rögzíti a húrok támadását, a pengető csattanását és annak minden finom részletét, ahogyan a játékos a hangszerrel kölcsönhatásba lép. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy olyan feszes, koncentrált energiát kapjunk, amelyet egy mikrofonos beállítás nem tud teljes mértékben átadni, különösen, ha a mikrofon hátrébb van, vagy jobban a gitár teste felé van szögelve.

A D.I. felvételének szépsége, hogy teljes rugalmasságot biztosít az utómunka során. Például, ha már van egy mikrofonos felvételed, egy D.I. sáv hozzáadásával extra kontrollt adhatsz a hangzás felett. A D.I.-t csak egy kis mértékben keverheti bele az ütőhangszeres elemek kiemeléséhez, vagy a vonósok támadásához adhat némi extra definíciót anélkül, hogy elveszítené a mikrofonos felvétel melegségét és természetes jellegét.

Ha a tiszta D.I. felvételt választja, a szobahang hiánya miatt kissé száraznak tűnhet.

Használhatsz azonban konvolúciós visszhangot a gitár körüli szoba hangjának szimulálására. Ez lehetővé teszi, hogy visszaadjon valamennyit abból a térből és levegőből, amit mikrofon nélkül elveszíthet.

6. Legyen a "felvétel" gondolkodásmódja

Ha valaha is készítettél már felvételt stúdióban vagy akár otthoni környezetben, valószínűleg ismered a "vörös fény láz" érzését. Ez az a nyomáshullám, ami akkor éri az embert, amikor tudja, hogy felveszik. Hirtelen minden sokkal intenzívebbnek tűnik, és a legkisebb hibák is felnagyítottnak tűnnek. Könnyen belefeledkezhetsz az előadásba, és elfelejtesz a nagyobb képre koncentrálni.

A legjobb módja ennek a kezelésének? Tapasztalat. Minél több felvételt készítesz, annál könnyebb lesz lerázni az idegességet és a legjobb formádat hozni. Idővel megszokod, hogy a szerkesztési fázisban mindig ki tudod javítani az apró hibákat. Ha kihagysz egy hangot, vagy kissé rossz akkordot találsz el, ne feledd, hogy annyi felvétel újrafelvételére van lehetőséged, ahányszor csak szükséged van rá.

Ennek ellenére, amikor felvételt készítesz, gyakran úgy érezheted, hogy mikroszkóp alatt vagy.

Minden finom árnyalat, a pengető hangja a húrokon, egy enyhe zümmögés egy hangon, az ujjaid nyikorgása a fogólapon, sokkal nyilvánvalóbbá válik. Ezek az apró tökéletlenségek, amelyek egy élő előadáson még rendben lennének, zavaróak lehetnek, amikor visszahallgatod a felvételt.

Az egyik dolog, ami gyakran segít, ha a felvételek készítésekor egy kicsit módosítod a játékstílusodat. Élőben játszani és felvenni nem mindig ugyanaz a dolog, és néha egy kis változás abban, ahogyan a hangszerhez közelítesz, mindent megváltoztathat.

Például felvételek készítésekor előfordulhat, hogy egy kicsit könnyebb érintés vagy kontrolláltabb támadás segít tisztább hangzást produkálni. Figyelnie kell arra, hogy a dinamika és a frazeálás hogyan jön át, mivel a mikrofon a legkisebb ingadozásokat is rögzíti.

Egy másik tipp az, hogy a fejhallgatóban egy kis visszhanggal rögzítsd a felvételt. Ez segíthet az "élő" érzés újrateremtésében, és megadja a szükséges teret ahhoz, hogy belelendülj az előadásba.

7. Fontolja meg a húrokat

Az egyik leginkább figyelmen kívül hagyott tényező valójában olyasmi, amire minden nap van ráhatásod: a húrok.

A húrok állapota nagy hatással lehet a hangszínre, és ha öregek vagy kopottak, akkor a jó előadást is tompává és élettelenné tehetik a felvételen. Még ha játék közben még "jól is hangzanak", a mikrofonok furcsa módon minden apró hibát felfednek.

A friss húrok az egyetlen módja annak, hogy igazán fényes, telt hangzást kapjunk.

8. Használja a tömörítést

Egy kis könnyű tömörítés használata a felvétel során, akár hardverrel, akár egy pluginnel, segíthet a dinamika szabályozásában a felvételi folyamat során.

Egy enyhe tömörítési beállítás, körülbelül 2:1 vagy 3:1 arány és csak néhány dB erősítéscsökkentés csodákra képes a felvételeddel.

Az enyhe tömörítés alkalmazásának előnye a felvételi folyamat során az, hogy szilárd kiindulási pontot ad a szint tekintetében, és segít mindent kordában tartani. A keverési folyamat során sem kell majd olyan keményen dolgoznia a dinamika kezelésén, ami időt és energiát takaríthat meg.

9. Különböző választások kipróbálása

A húrokhoz hasonlóan a pengető is nagy hatással lehet a felvételi folyamatra. A különböző pengetők különböző hangminőséget eredményeznek, így néhány lehetőség kipróbálása segíthet a kívánt hangzás elérésében.

Ha például egy könnyedebb pengetős hangzást szeretnél elérni, amely tökéletes a háttér kitöltéséhez, akkor vékonyabb pengetőt választhatsz.

Másrészt, ha gyors, egyetlen hangot tartalmazó, ütős hangzást szeretne, akkor egy vastagabb pengetőt kell választania.

Az anyagnak is nagy hatása lehet. A keményebb anyagokból készült pengetők, mint például a Delrin (a Tortex pengetőknél használt), a rozsdamentes acél vagy az acetál, harapósabb hangzást eredményeznek, míg a puhább anyagokból készült pengetők, mint például a nylon, a gumi vagy a teknőspáncél, nagyszerűek, ha több melegséget szeretne.

10. Értsd meg a hangzást, amit keresel

A felvételi folyamat természeténél fogva kontextusfüggő. Valójában szabadon megközelítheted, ahogyan csak akarod - nincs "helyes" vagy "helytelen" út, csak különböző eszközök és technikák, amelyek különböző célok érdekében működnek.

A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanod a felvételek készítésekor, hogy felteszel magadnak egy egyszerű kérdést: Hogyan szeretnéd, hogy hangozzon?

Természetes, "a szobában" hangzás

A klasszikus, "a szobában" folk hangzás meleg és egyszerű. Egyetlen kondenzátoros mikrofon a 12. bund környékén (kb. 6-12 hüvelyk távolságban) elhelyezve jól érzékelteti a gitár testét és húrjait.

Olyan mikrofont ajánlok, amely nem hangsúlyozza túlságosan a magas hangokat, például egy nagymembrános kondenzátort (pl. Neumann U87).

A "Pop" akusztikus hangzás

Az akusztikus popsávok gyakran igényelnek tisztább, csiszoltabb hangzást. Itt a hangsúlyt a tisztaságra, a meghatározottságra és a csillogásra kell helyezni.

A határozottabb hangzás érdekében egy sztereó pár kis membrános kondenzátor kiváló választás. Próbálja ki a távolsági pár (A/B) technikát a gitár szélességének és teljes hangszíntartományának megragadásához. Helyezze a mikrofonokat egymástól körülbelül 3-4 lábnyi távolságra a 12. bundnál, hogy mindkét mikrofon a gitár egy-egy különböző aspektusát rögzítse.

A "bluesos" akusztikus hangzás

A blues akusztikus nagyszerű, ha karakterre, zúzásra és egy kis morajlásra van szükséged. A gitárnak nyersnek, mégis artikuláltnak kell lennie, nagy hangsúlyt fektetve az ütős elemekre és a húrfeszítésre.

Az ilyen hangzáshoz szeretem a dinamikus mikrofonokat, például a Shure SM57-et vagy a Sennheiser 421-et a hanglyukhoz közelebb helyezve. Kísérletezhetsz egy D.I. sáv hozzáadásával is, hogy rögzítsd a gitár közvetlen, tiszta jelét, és keverd össze a mikrofonos felvétellel az extra definíció érdekében.

A "Rock" hangzás

A rockban az akusztikus gitárnak gyakran energiára, ütőerőre és jelenlétre van szüksége, hogy átütő legyen a keverésen.

Egy dinamikus mikrofon jó az ilyen hangzáshoz, különösen egy kicsit agresszívebb, középső hangzású mikrofon, mint például egy SM57. A hangzásnak kell némi harapás, különösen, ha a gitár egy teljes sávú keverésben szerepel.

Záró gondolatok - Akusztikus felvételek készítése

A jó akusztikus gitárhangzás elérése nem kell, hogy kihívást jelentsen.

Az egész a megfelelő felvételi technikák megértéséről szól, és arról, hogyan lehet megragadni a hangszer természetes hangforrását. Akár stúdióban, akár otthonról dolgozol tisztességes mikrofonbeállításokkal, a cél szinte mindig az, hogy kiegyensúlyozott hangzást hozz létre, amely a gitár valódi karakterét képviseli.

Természetesen, mint minden más zenei dologban, a kísérletezés néha a legjobb eredményt hozhatja. Érezd jól magad, és próbálj ki különböző dolgokat!