A hangfájlformátumok a zenei termelés atomi szintjén helyezkednek el.

Amikor hanganyagot készít, hogy elküldje egy streaming platformra vagy CD-re égesse, azt valahogyan tárolnia kell.

Természetesen a sokféle hangfájlformátumtípus mellett nehéz lehet tudni, hogy az adott helyzetben melyiket kell használnia.

A kérdés az lesz,

Milyen hangfájlformátumot kell használnia ahhoz, hogy a hangminőség a lehető legjobb legyen?

Ebben a rövid útmutatóban mindent megtárgyalunk, amit a hangformátumtípusokról tudni kell, hogy kiválaszthassa a megfelelőt az adott feladathoz.

Merüljünk el!

Mik azok a hangfájlformátumok?

Az audiofájl-formátumra úgy is gondolhat, mint az audioinformációk tárolására szolgáló tárhelyre.

Amikor a nyers hangadatok az analóg-digitális átalakítón keresztül távoznak az audiointerfészből, az interfész impulzus kódolással (PCM) kódolja azokat.

Ahhoz, hogy ezt az impulzuskód-modulációt fizikai rendszerrel lejátszhassa, az információt lejátszható fájlba kell rendezni.

Az audiofájl-formátumtípusokat a tárolók alapján lehet megkülönböztetni, amelyekben megtalálhatók, valamint a PCM-folyamok rendben tartására használt adattömörítési módszerek alapján.

Bár ezek a különböző formátumok ugyanazt az információt képviselik, a minőségi szintek és a tárolási hely eltérő.

Egyes hangformátumok még egyedi jellemzőkkel is rendelkeznek, mint például a metaadat-tárolás, amely tartalmi vagy fájlinformációkat szolgáltat.

Mélyebb merülés a PCM-be

Mint már említettük, a PCM, vagyis az impulzus kódú moduláció az a módszer, amellyel az analóg jeleket digitális tartományban felhasználható jelekké alakítjuk. Ez az átalakítási folyamat a hullámformákat bitmélységgel és mintavételi sebességgel kódolja. A bitmélység a mintánkénti bitek száma, míg a mintavételi sebesség a másodpercenkénti minták száma.

A digitális formátumok többsége 24 bites/44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával rendelkezik.

Az audioformátumok 3 fő csoportja

A legegyszerűbben három fő csoportba sorolhatjuk az audioformátumokat, és azt, hogy miben különböznek egymástól:

• Tömörítetlen audio formátum
• Veszteséges tömörített hangformátum
• Veszteségmentes tömörített audio formátum

Nézze meg az alábbi táblázatot, amely a főbb hangformátumok mindegyikét összekapcsolja a kódolási típusukkal:

Veszteséges hangfájlok kontra veszteségmentes hangfájlok

A hangfájlok széles világában találsz veszteséges és veszteségmentes fájlformátumokat, amelyek az adattömörítés szempontjából különböznek egymástól.

Az adattömörítést gyakorlati eszközként használjuk, hogy több fájl férjen el a merevlemezen. Úgy is elképzelhetjük, mintha a számítógépen több egyes fájlt összezsuppolnánk, hogy egy kisebb tárolható fájlt kapjunk. Ez a fajta tömörítés nagyban különbözik a keverés vagy a zenei produkció során alkalmazott tömörített hangtól.

Ellentétben azzal, amit sokan hisznek, léteznek olyan adattömörítési módszerek, amelyekkel a fájlok kisebbek lehetnek, miközben megőrizhető a hangfolyamban található információk teljes integritása. Ezeket az audioformátumokat veszteségmentes tömörített formátumoknak nevezzük.

Másrészt vannak veszteséges tömörített formátumok, amelyek a hangfolyamban lévő adatokat eltávolítják anélkül, hogy a hangot jelentősen befolyásolnák. Vannak azonban olyan információk, amelyek az ilyen tömörítési módszerrel kidobásra kerülnek.

Tömörített audioformátumok vs. tömörítetlen audioformátumok

A tömörítés nélküli hangformátumokat tömörítetlen hangformátumoknak nevezik.

Ezek olyan tárolók, amelyek nyers hangadatokat tárolnak mindenféle minőség- vagy méretcsökkentés nélkül. Bár ezek a fájlok sokkal nagyobbak lehetnek, mint a tömörített hangfájlok, a legnagyobb részletességgel és hanghűséggel rendelkeznek.

Az ilyen típusú fájlokat gyakran használják a zenei produkció különböző lépéseihez, például a felvételhez vagy a keveréshez.

Ennek ellenére nem minden tömörítetlen hangfájl egyforma. Ezekben a fájlokban különböző minőségi szintek találhatók, attól függően, hogy az analóg jelet milyen módon alakították át digitálisan. A különböző típusú analóg-digitális átalakítók különböző pontossági és precizitási szinteket használnak.

Ha az átalakítás során nagyobb bitmélységet és mintavételi sebességet használ, több információt rögzíthet.

A bittmélység a hangmintában található információk bitjeinek száma, ami közvetlenül utal az egyes minták felbontására. Például egy CD-n 16 bitet használ mintánként, míg a DVD-n található hanganyag 24 bitet használ mintánként.

A bitmélység az a pontosság, amellyel egy analóg-digitális átalakító képes mérni az amplitúdót vagy a jel hangerejét.

Gyakran szeretek úgy gondolni a bitmélységre, mint a kis jelekre egy mérőszalagon. Az alacsonyabb bitmélység lehet a hüvelykes jelölések, amelyek sokkal távolabb vannak egymástól, míg a nagyobb bitmélység lehet a centiméteres jelölések. A nagyobb bitmélység lényegében több kisebb, egyedi mérést vesz figyelembe.

A bitráta megértése

A bitráta a fájl által másodpercenként előállított adatmennyiség.

Amikor digitális hangot hallgatsz, a fájlok végén "kbps" jelöléssel látod a hozzájuk tartozó bitrátát.

Egy hangfelvétel minden másodperce meghatározott számú bitet tartalmaz. Ezeket a biteket a "másodpercenkénti adatmennyiséggel" számoljuk ki. Ha például egy hangfájlon a "280 kbps" felirat szerepel, az azt jelenti, hogy az adott hangfolyam minden másodpercében 280 kilobit van.

A bitrátát, azaz a másodpercenként kódolt adatmennyiséget használjuk a fájlformátum minőségének meghatározására.

Bár kisebb bitráta beállításokkal kisebb tömörített fájlokat kap, a hangminőség nem olyan jó. Amikor a merevlemezek megjelentek, szükség volt az alacsony bitsebességű hangra, mivel nem rendelkeztünk olyan típusú tárolókapacitással, mint amilyennel most. Ugyanez volt a helyzet a legtöbb számítógép esetében is, amelyek nem rendelkeztek a nagyobb fájlok továbbításához szükséges sávszélességgel.

A modern digitális világban a sávszélesség és a tárolás nem olyan kérdések, amelyek miatt aggódnunk kell, ezért mindig a lehető legnagyobb bitsebesség használata ajánlott, ha veszteséges formátumokkal dolgozol.

Ha például MP3-mal dolgozol, a jó minőségű szabvány 320 kbps. Ilyen magas szintű beállítások mellett meglehetősen nehéz lehet megkülönböztetni a tömörített hangot a tömörítetlen hangtól, ha laza hallgatással hallgatja.

A nagy felbontású hang megértése

Most talán elgondolkodik,

Mi a helyzet a nagy felbontású hanggal?

A nagy felbontású hang eléggé egyedülálló abban a tekintetben, hogy nincs rá egységes szabvány.

Amikor azonban a producerek és a mérnökök nagy felbontású hangról beszélnek, gyakran olyan hangfájlokra utalnak, amelyek mintavételi frekvenciája vagy bitmélysége meghaladja a CD-szabványt, ami 16 bites/44,1 kHz.

A mi szemünkben a nagy felbontású fájlok 24-bit/48kHz, 24-bit/96kHz és 24-bit/192kHz.

A nagy felbontású hangfájlok szépsége abban rejlik, hogy sokkal több információt tartalmaznak, mint az alacsony felbontású fájlok vagy a tömörített hangfájlok, ami azt jelenti, hogy a hangminőség sokkal jobb. Bár a nagyfelbontású audió több tárhelyet foglal, ez megéri, ha a minőség az, amit keresel.

A legnépszerűbb tömörítetlen, nagy felbontású hangfájlok közé tartozik a WAV és az AIFF, de létezik FLAC és ALAC hangformátum is.

Közös audio fájlformátumok

Bár számos különböző hangfájl-formátum létezik, nem mindegyik szuper gyakori.

A zenei produkció során valószínűleg csak néhány különböző hangformátumtípussal fogsz találkozni. Íme néhány főbb, amelyeket ismerned kell:

MP3

Az alkalmi zenehallgatáshoz leggyakrabban használt hangformátum az MP3.

A 2000-es évek elején az Mp3-ak egyre népszerűbbek lettek, köszönhetően a Napster által elindított fájlmegosztási forradalomnak. 2001 októberében Steve Jobs előhúzott a zsebéből egy kis eszközt, amelyen 1000 ilyen fájl volt.

Az MP3-ak nagyszerűsége abban rejlett, hogy milyen sok információt tudtunk tárolni ilyen kis tárolókban, miközben a hangminőség megmaradt.

Természetesen az MP3-ak többek között azért kerültek az illegális zeneletöltés középpontjába, mert könnyen kódolhatóak voltak a CD-kről.

Napjainkban az MP3 még mindig az egyik legelterjedtebb hangfájlformátum. Még az olyan nagy digitális audio letöltő áruházak, mint a Bandcamp is az MP3-at használják fő formátumként.

Ezek az egyik legkényelmesebb fájlok a zenék tárolásához tableteken vagy hordozható lejátszó eszközökön. Ráadásul az MP3-ak szinte minden lejátszó eszközön működnek.

Az MP3-ak felvételének bitrátája nagyban befolyásolhatja a hangminőséget. Például egy 128kbps kódolású MP3 kevésbé jó hangminőségű, mint egy 320kbps kódolású MP3.

Nézze meg az alábbiakban, hogy képet kapjon az MP3 fájlok méretéről a többi fájltípushoz képest:

FLAC/ALAC/WMA

Az FLAC fájlok nyílt forráskódú veszteségmentes tömörített hangfájlok. Ez az audiofájl-formátum volt az egyik legelső veszteségmentes formátum, amelyet népszerűvé tettek. A FLAC a Free Lossless Audio Codec rövidítése. Ezek a fájlok körülbelül fele akkorák, mint a szabványos WAV vagy AIFF fájlok, azonos mintavételi sebességgel.

Az FLAC fájlokkal azonban nem veszít a hangminőségéből. Ezek jobbak, mint a CD-minőség, mivel akár 32 bites/96 kHz-es felbontást biztosítanak.

Az FLAC fájlok szépsége abban rejlik, hogy lehetővé teszik a korlátozott tárhelyű felhasználók számára, hogy veszteségmentes hangzást élvezhessenek. Bár az átlagos hallgató számára nehéz lehet különbséget tenni az FLAC és az MP3 között, sok audiofil gyorsan vitatkozik a különbségekről.

Az ALAC nagyon hasonlít az FLAC-hoz, bár az Apple fejlesztette ki. Ez a fájltípus az Apple Lossless Audio Codec rövidítése.

Az ALAC az Apple Music vagy az iOS felhasználók számára a FLAC nagyszerű alternatívája. Ne feledje azonban, hogy az ALAC fájlok valamivel nagyobbak, mint a FLAC fájlok.

A Windows alternatívája a WMA, ami a Windows Media Audio rövidítése. Ezt az alternatívát a Microsoft fejlesztette ki a Windows operációs rendszerhez. A WMA akár 24 bites/96 kHz-es mintavételi frekvenciákat is képes kezelni, és azokat adatok eltávolítása nélkül adja vissza.

Ne feledje, hogy a Windows kifejlesztett egy WMA veszteséges formátumot is, amelyet érdemes megfontolni, ha Windows számítógépe van, és szeretné csökkenteni a fájlméretet, miközben az MP3-nál nagyobb hanghűséget szeretne élvezni.

AAC

Az AAC fájlok veszteséges tömörített hangfájlok, amelyeket számos digitális technológiai vállalat, köztük a Bell, a Microsoft és a Dolby hozott létre. Az AAC hangfájlformátum létrehozásának alapgondolata az volt, hogy az MP3-nál hatékonyabbnak kellett volna lennie.

Ha valaha is volt iPod-ja, akkor már hallotta az AAC hangfájlformátumot, mivel az iTunes áruház AAC fájlokat használ.

Az AAC egy kicsit hatékonyabb, mint az MP3, és sokak szerint jobban is szól. Ezt használják az Apple Music streaming platformján, valamint a YouTube streaming platformján.

WAV/AIFF

A WAV (Waveform Audio File Format) fájlok az egyik legelterjedtebb veszteségmentes, tömörítetlen hangformátum. Az emberek gyakran használják az AIFF fájlokat is a WAV fájlok helyett, mivel mindkét fájltípusban ugyanannyi információ található. Lényegében nagyon hasonlóan működnek.

Mindkét fájl PCM-en vagy impulzus kód moduláción alapul, ami a digitális világ egyik legegyszerűbb módja az audió tárolási mechanizmusának.

A különbség az, hogy a WAV-fájlokat az IBM és a Microsoft fejlesztette ki a PC-felhasználók számára, ezért a Windows-alapú platformokon is megtalálhatók. A WAV a CD-k szabványos kódolási formátuma is.

Másrészt az AIFF (Audio Interchange File Format) fájlokat az Apple felhasználók számára fejlesztették ki WAV alternatívaként. Ezeket nem használják olyan széles körben, mint a WAV fájlokat, bár sokkal jobban támogatják a metaadatokat. A WAV-fájlokkal ellentétben az AIFF-fájlokba olyan adatok is bekerülhetnek, mint a dalcímek és az artwork.

Az AIFF-fájlok impulzus kód modulációt használnak, ami azt jelenti, hogy nem tömörítik vagy veszítenek információt útközben. Ha a Logic programban készít felvételeket, észreveheti, hogy az AIFF az egyik a kevés választási lehetőség közül.

Természetesen bármelyik platformon használhatja bármelyik formátumot.

Mindkét fájltípus fő hátránya, hogy nagyon nagyok. Egy 16 bites/44,1 kHz-es CD-minőségű fájl átlagosan körülbelül 10 MB helyet foglal egy perc hanganyagra.

Ezzel együtt ezek a két fájl a hangmérnökök választása, akik olyan hangot szeretnének, amely megőrzi a legmagasabb minőségű hangzást.

OGG Vorbis

Az OGG Vorbis fájlok, amelyeket gyakran Vorbis formátumnak is neveznek, veszteséges, nyílt forráskódú fájlok, amelyek az AAC és MP3 fájlok alternatívájaként készültek. Ennek a formátumnak az az egyedisége, hogy semmilyen szabadalom nem korlátozza. A Spotify streaming szolgáltatása az OGG Vorbis formátumot használja 320kbps sebességgel.

Az OGG valójában nem jelent semmit. Az OGG valójában nem is tömörítési formátum. Inkább egy egyedi multimédiás tároló, amely a tömörítési formátumok széles skálájának tárolására készült. Az ok, amiért általában OGG Vorbisnak hívják, az az, hogy az OGG jellemzően Vorbis fájlokat tartalmaz.

A Vorbis először 2000-ben jelent meg. Azért vált népszerű audioformátummá, mert nyílt forráskódú szoftverhez ragaszkodott. Ráadásul a legtöbb veszteséges tömörítési formátumhoz képest jobb hangminőséget biztosít.

Egyéb kevésbé gyakori audio formátumtípusok

DSD

A DSD egy nagy felbontású hangformátum, amelyet a Super Audio CD-khez használnak. A DSD számos változatban megtalálható, többek között 2,8, 5,6 és 11,2 MHz-en. Ez egy nagy hűségű, tömörítetlen hangfájl, amely kiválóan alkalmas minőségi zenehallgatásra, bár nem a legpraktikusabb hangfájlformátum streaminghez.

A DSD-fájlok egyedisége abban rejlik, hogy csak egyetlen bitet használnak, ellentétben a tömörítetlen fájlokkal, amelyek bitmélységet és mintavételi sebességet használnak. Ezek a fájlok másodpercenként 2,8 milliószor mintavételezik ezt az egyetlen bitet a fájl újbóli létrehozásához.

A DSD fájlok nagyon hasonlítanak a nagy felbontású 24 bites/96 kHz-es fájlokra. Bár ez az innovatív formátum hihetetlen hangminőséggel rendelkezik, sok operációs rendszerrel nem túl kompatibilis. Valójában egy harmadik féltől származó D/A átalakítót kell használnia ahhoz, hogy DSD-fájlokat használhasson Mac vagy Windows rendszerben.

Ha van egy kis plusz pénzed egy külső D/A átalakítóra, és tetszik a másodpercenként 2,8 milliószor egy bites mintavételezés hangja, akkor a DSD-t érdemes megfontolni.

MQA

Az MQA egy másik nagy felbontású, veszteségmentes hangtömörítési formátum, amely a hatékonyabb streaminghez készült. A Tidal az MQA-t használja a nagy felbontású streaminghez, és sok CD is ezt használja.

Hogyan válasszunk audio fájlformátumot

Tehát ezen a ponton már rengeteg hangfájl formátumú információ tárolódik az agyadban.

Mit csinálsz vele?

A megfelelő hangformátum kiválasztása az adott alkalmazáshoz nagy különbséget jelenthet.

A választott hangformátum attól függ, hogy a hangminőséget vagy a tárhelyet részesíti előnyben. Ezen túlmenően attól is függ, hogy milyen eszközöket használ a lejátszáshoz.

Ha általános zenehallgató vagy, élvezheted a nagy bitsebességű tömörített fájlformátumokat, például a 320 kbit/s-os AAC vagy MP3 formátumot.

Ha viszont zenei producer vagy hangmérnök, akkor tömörítetlen, nagy mintavételi sebességű hangfájlokat szeretne használni. Az egyik legnépszerűbb a 24 bites/48 kHz-es WAV és AIFF.

Komoly, kritikus zenehallgatáshoz azonban sok audiofil a FLAC-ot ajánlja.

Audioformátumok csomagolása

Végül is nincs "legjobb hangformátum".

A személyes preferencia a legnagyobb tényező a megfelelő hangformátum kiválasztásában.

Fontos szem előtt tartani néhány dolgot, beleértve a tárhelyet, az operációs rendszert és azt, hogy hogyan szeretné érzékeltetni a zenét.

Természetesen, bár egy kis plusz tárhely mindenképpen jó dolog, soha nem javasoljuk, hogy ezért feláldozzuk a hangminőséget, különösen, ha a lehető legjobb hangmérnöknek szeretnél lenni.

Reméljük, hogy ezt az útmutatót referenciaként használhatja, amikor olyan fájltípussal találkozik, amelyben nem biztos, mivel a különböző hangformátumtípusok ismerete hosszú távon megbízhatóbb producerré vagy mérnökké teszi.