A zenekeverés megtanulásának szépsége abban rejlik, hogy megalkothatod a saját egyedi formuládat: egy olyan hangzásvilágot, amely azonosítani fog téged, mint művészt vagy hangmérnököt, és segít olyan hangzáspalettát kialakítani, amellyel kitűnhetsz. Mindezek előtt azonban vannak bizonyos szabályok a hangkeverés terén, amelyek, bár nincsenek kőbe vésve, mindenképpen segítenek a professzionálisabb hangzás elérésében.

Egyes tippek a munkafolyamatok racionalizálását segítik, mások pedig azt biztosítják, hogy zenéje minden lejátszórendszerben jól szóljon. Ami közös ezekben az ajánlásokban, az az, hogy a keverés során valóságellenőrzésként szolgálnak, útmutatást adnak a beállítások elvégzése során, és segítenek tudatos döntéseket hozni, akár a saját zenéjén, akár más művészek munkáin dolgozik.

Minden hangmérnöknek megvan a saját elmélete arról, hogy mi a döntő és mi nem a hangkeverés során, de az alábbiakban megtalálod, hogy szerintem mik azok a szabályok, amelyeket követned kell, ha professzionális keverést szeretnél készíteni, függetlenül a stílusodtól, műfajodtól és tapasztalatodtól.

A műfaj megértése

Ha a saját zenéjét keveri, akkor feltételezem, hogy ismeri a műfajt, amit készít. A dolgok azonban másképp alakulhatnak, ha hangmérnökként több előadóval dolgozol különböző műfajokban.

Metál, hip-hop, pop, klasszikus zene: minden műfajnak megvannak a maga szabályai és elvárt hangzása. Lehet, hogy nem kell vakon követni őket, de legalább tisztában kell lenni velük. Egy gitárszóló teljesen másképp fog szólni, akár egy pop, soul, diszkó vagy heavy metal dal része; ugyanez vonatkozik a dal minden más elemére is, a doboktól az énekig és a szintetizátorokig.

A rock és a metál esetében a középtartományban a szintek kiegyensúlyozása hosszú és nehéz feladat lehet; a popzenében általában a vezető ének a legfontosabb elem; a hip-hopban és a technóban a kickdobnak kell lennie az ütem fő hajtóerejének. A végtelenségig folytathatnánk annak megvitatását, hogy minden műfajnak megvannak a maga jellegzetes jegyei, de csak rajtad múlik, hogy megértsd és felismerd, mi a döntő a keverésedben, és ennek megfelelően fokozd azt.

A végső cél mindig az, hogy olyan egységes hangzást hozzon létre, amely összhangban van azzal, amit a közönség elképzel, és a végső keverésnek, amelyet elküld a masteringmérnöknek, már tartalmaznia kell a műfaj jellemzőit, amelyen dolgozik.

Mix szervezet

A keverés során a munkafolyamatok megszervezése azt jelenti, hogy időt takaríthat meg, következetes eredményeket érhet el, és olyan felismerhető hangzást hozhat létre, amelyet több projekthez is igazíthat anélkül, hogy minden alkalommal a nulláról kellene kezdenie.

A munkamenet előkészítésének számos módja van, és a leggyakoribbak közé tartozik a csoportosítás, a színkódolás, a sávok elnevezése, a sávmappák és a buszok használata.

Ha hasonló sávokat, például vonós szekciókat és dobokat csoportosít, könnyebb lesz a sávok szintjeinek és effektjeinek beállítása. Ez egy remek módja annak is, hogy vizualizálja a projektjét, és a különálló sávokat egy egyedi elem részeként lássa.

A színkódolás használata nagyszabású projekteken való munka során sokat változtathat a helyzeten: segítségével megkülönböztetheti a keverék elemeit, és könnyebben megtalálhatja a zeneszámokat. Például használhatsz egy színt a szintetizátorhoz, egy másikat a gitárhoz, és egy másikat az énekhez. Ez ismét csak egy pillantásra vizuálisan is megjeleníti, hogy mi történik, ami kulcsfontosságú, ha hangmérnökként több projekten dolgozol.

Egyes DAW-kben sávmappákat hozhat létre, ami a sávok hierarchikus csoportosításának egy módja, és ez segíthet abban, hogy a keverési elemek rendezettek és rendezettek legyenek.

Végül ne feledkezzen meg a mix buszok fontosságáról, a virtuális csatornákról, amelyek lehetővé teszik, hogy több sávot csoportosítson, és együttesen alkalmazza az effekteket. Használatukkal nem csak rengeteg időt takaríthat meg, de pozitív hatással van a keverés konzisztenciájára is.

Referenciasávok

Ez talán a legfontosabb szempont, ha jó minőségű keveréket szeretne készíteni. Nem triviális, de szükséges feladat olyan referenciasávot választani, amely nemcsak a műfajnak felel meg, amelyen dolgozol, hanem az ügyfeled kívánságainak, az ízlésednek és a rendelkezésedre álló eszközöknek is.

Amikor egy ügyféllel együtt dolgozol egy zenei mixen, mindig jó ötlet, ha referenciaként korábbi dalokat kérsz tőlük, amelyek segítségével tisztább képet kapsz arról, hogy milyen típusú egyensúlyt keresnek a mixben. Ha pontosan tudja, hogy Ön vagy ügyfelei mit keresnek, akkor olyan mixet készíthet, amely megfelel az elképzeléseiknek.

Töltsön egy kis időt a megfelelő műfaj, művészek és zene felfedezésével, hogy időt takarítson meg a keverési folyamat során. Nem kell, hogy a keverésed úgy szóljon, mint mindenki másé, de jó gyakorlat, ha a keverési folyamat megkezdése előtt tudod, mihez van hozzászokva a közönség.

Hol kezdjem

Amikor eljön a keverés ideje, talán azon gondolkodik, hogy melyik hangszerrel kellene először foglalkoznia. Erre a kérdésre sincs egyértelmű válasz, de ökölszabályként azt javaslom, hogy a basszusgitárral és a dobokkal kezdd.

Ez a dalod szilárd alapja, és ha ez kiegyensúlyozott, az segít abban, hogy megalapozott döntéseket hozhass arról, hogy a keverés fő elemei (gitár, szintetizátor, ének) hol helyezkedjenek el.

Ráadásul a dobok a teljes frekvenciaspektrumot felölelik, ami "előzetest" adhat arról, hogy a frekvenciák hogyan viselkednek a keverésben.

Ha mégis a dobokkal kezded, akkor a legjobb megoldás, ha először a kis- és a nagydobra koncentrálsz. A snare-nek kell lennie a mixed egyik leghangosabb elemének: ez a track gerince, és ez határozza meg a groove-ot: a dobok minden más elemének e körül kell forognia.

A rúgódob majdnem ugyanolyan fontos. Hangosnak kell lennie, de nem túl hangosnak, mert beárnyékolhatja a snare tranzienseit vagy a vezető hangszereket.

Minden más (tompok, cintányérok, ütőhangszerek) a snare és a kick után következik. Megfelelő helyet kell nekik adni a mixben, biztosítani kell, hogy jól hallhatóak legyenek anélkül, hogy háttérbe szorítanák azt, ami a groove-ot vezeti a mixben.

Ahogy a keverés többi elemére lépsz, koncentrálj arra, hogyan tudod javítani a keverés mélységét, és hogyan tudod finomhangolni az összes érintett hangszert. Minél több elemet adsz hozzá a keverésedhez, annál inkább szükség lesz a kiegyensúlyozási folyamat apró kiigazításaira ahhoz, hogy jól szóljon. Eleinte talán túlterhelőnek tűnhet, de idővel ez egy szórakoztató és magával ragadó folyamattá válik, és minden egyes mixelt zeneszámban meg fogod látni az egyedi hangzásbeli jegyeidet.

Előbb a kötetek, utána az effektek (statikus mixek)

A statikus keverésnek kell lennie az első lépésnek a keverési folyamatban. Ha jól csinálja, akkor egy olyan nyers keverést kap, amely sokkal könnyebbé teszi a keverés ragasztását az utómunka effektek segítségével.

Próbáljon meg kiegyensúlyozott keverést elérni kizárólag a hangerőszabályzók és a pan-szabályozók segítségével, dinamikus feldolgozás, effektek vagy automatizálás nélkül. Ez az alapegyensúly segíteni fog abban, hogy egyensúlyt és egy durva sztereó képet hozzon létre a sávban, amelyet később effektekkel javíthat.

Kezdje azzal, hogy az összes hangerőt nullára állítja, majd lassan, egyesével hozza be az egyes sávokat a keverékbe. Állítsa be a hangerőszabályzókat, hogy minden egyes elem jól üljön a keverésben, arra összpontosítva, hogyan hatnak egymásra. Használja a pásztázást az elemek elhelyezésére a sztereó mezőben, mindegyiknek saját teret adva, miközben elkerüli a frekvencia maszkolását.

A végső statikus keverésnek úgy kell hangzania, mint a kiadandó album nyers változatának: minden hangerőnek tökéletesen kiegyensúlyozottnak kell lennie, és minden hangszernek saját helyet kell kapnia a hangszínpadon.

Valószínűleg módosítania kell majd, ha elkezdi alkalmazni az EQ-kat, a fadereket és a tömörítést. Mindazonáltal ez az alapkeverés kulcsfontosságú kiindulópont lesz ahhoz, hogy elkezdje a hangzást az effektek segítségével alakítani.

Felejtse el a "Solo" gombot

A keverés a pálya minden eleme közötti egyensúly és harmónia eléréséről szól, így nem meglepő, hogy a holisztikus szemlélet a legjobb eredményt hozza, amikor egy pályán dolgozunk.

A szóló üzemmódban végzett frekvencia-beállítások miatt a keverés elveszítheti a tisztaságát: Az ilyen módon végzett EQ-beállítások miatt egy sáv "betolakodhat" egy másik sáv frekvenciaterébe, vagy az egyedül ideálisnak tűnő tömörítési beállítások veszélyeztethetik a mix dinamikáját.

Ismétlem, azt javaslom, hogy a keverési problémák megoldásának és a dinamikai egyensúly javításának fő eszközeiként a hangerő és a pásztázás beállításait használjuk. A zajeltávolítás vagy kisebb EQ-beállítások szükségessé tehetik a szólózást, de tekintse ezeket kivételnek, ne a szabálynak.

A belmagasság elhagyása

A headroom az audiojel csúcsszintje és a digitális rendszer maximális határértéke közötti tér.

Ez a tér véd a klipelés ellen, de meghatározza a hangzás minőségét és textúráját is, különösen pluginek használata esetén. Ennek oka, hogy a digitális pluginek a bemeneti szintektől függően másképp reagálnak: az alacsonyabb bemeneti szintek általában érzékenyebb dinamikus kölcsönhatást eredményeznek a pluginen belül, és az effektek alkalmazása átláthatóbb és hatékonyabb.

Végül, ha elegendő hangmagassággal rendelkezik, megelőzheti a klippelést és a digitális torzítás nemkívánatos leleteit, és fokozhatja a sáv dinamikáját. Ökölszabályként 3 és 6 dB közötti headroomot kell hagyni keveréskor.

Csendes hallgatás

Amikor alacsony hangerőn hallgatunk zenét, a fülünk kevésbé érzékeny a frekvenciaspektrum szélsőséges mély és magas tartományaira. Ahogy a lejátszási hangerő növekszik, a magas és mély frekvenciákat egyenletesen kezdjük hallani. Próbáljon meg nagyon alacsony hangerőn hallgatni egy popdalt: észrevette, hogy az énekhangot még tisztán hallja, de a basszusvonal alig hallható?

Ha tehát egy keverék kis hangerőn is képes a teltség és a tisztaság érzetét kelteni, akkor kiegyensúlyozott. Másrészt, ha egy keverék nagyobb hangerőn kiegyensúlyozottnak hangzik, de a hangerő csökkentésekor elveszíti a tisztaságot és a kohéziót, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben a keveréken belüli elemek kölcsönhatásával.

Végül, de nem utolsósorban a kis hangerőn való hallgatás is fontos, ha olyan nagyszerű keveréket szeretne létrehozni, amely minden kifizetődő rendszerben jól működik, megőrizve dinamikai tartományát és kifejezőerejét.

A Mono fontossága

Egy olyan keverés, amely monóban, ahol minden elemet egyetlen csatornára összegeztek, megőrzi a tisztaságot és az egyensúlyt, nem igényel további szintbeállításokat. Azt javaslom, hogy mindig ellenőrizze, hogyan szól egy keverék monóban, mivel ez a legjobb módja a frekvenciaproblémák azonosításának és kezelésének.

A sztereó keverésnél a különböző elemeket a sztereó mezőben lehet pásztázni és szétteríteni, hogy szeparációt és teret hozzanak létre. Ha azonban ezeket az elemeket monóba összevonjuk, a fáziseltolódással kapcsolatos problémák sokkal nyilvánvalóbbá válhatnak. Ugyanígy a frekvencia-maszkolással kapcsolatos problémák is könnyebben azonosíthatók, ha monóban hallgatjuk.

Végül, egy monóban jól teljesítő keverék valószínűleg konzisztensebb lesz a lejátszó rendszerek széles skáláján, a high-end audiofil rendszerektől az egy hangszórós készülékekig, ami pontosan az, amit keresünk a zene keverésekor.

Ismerje meg a legjobb eszközöket, de dolgozzon azzal, amije van

Tapasztalatból tudom, hogy könnyű belefeledkezni abba az elképzelésbe, hogy a profi hangzáshoz drága pluginek és felszerelések szükségesek. Napjainkban és korunkban ez már nem így van.

A legtöbb digitális audio munkaállomás számos beépített pluginnel rendelkezik, amelyek professzionális eredményeket képesek elérni; kezdheti azzal, hogy megtanulja elsajátítani ezeket az eszközöket, ami sokkal ésszerűbb megoldás, mint beszerezni egy nagyszámú, harmadik féltől származó plugint, amelyeket valószínűleg soha nem fog használni.

Nem azt mondom, hogy ne ismerje vagy ne szerezzen be kiváló minőségű pluginokat és felszereléseket a projektjeihez, de ha megszállottja lesz ezeknek, az elvonja a figyelmet a keverés fontosabb aspektusairól, vagyis arról, hogy csiszolja a készségeit, bízzon a fülében, és használja a rendelkezésre álló erőforrásokat a lehető legjobb keverés létrehozásához.

Végső gondolatok

Az audio produkcióban semmi sincs kőbe vésve. És részben ez az, ami olyan magával ragadó és kreatív élménnyé teszi.

Mindazonáltal a gondos hangerő-kiegyenlítés az, ami végső soron sikeres slágerré teheti a mixet: töltsön időt a zeneszámban szereplő minden egyes hangszer és a hangszínpadon elfoglalt ideális helyének megértésével. Ne az egyes elemekre koncentrálj, hanem inkább a hangzásélmény egészére, amelyhez a hallgató kapcsolódni tud, és amelynek érzelmi hatását át tudja érezni.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a mixed tesztelése különböző lejátszó rendszereken, hogy minden eszközön úgy szóljon, ahogyan elképzelted. Előfordulhat, hogy egy dal stúdiókörnyezetben remekül szól, de az autód audio rendszerén szörnyen, és ezt nem akarod, hogy így történjen. Használj professzionális fejhallgatót és stúdiómonitorokat, de ellenőrizd a mixedet az olcsó fülhallgatódon is: jól kell szólnia, függetlenül attól, hogy hogyan éled meg.

Sok szerencsét, és maradj kreatív!