A férfiak és a nők mindenféle szempontból különböznek egymástól. A gondolkodásunktól kezdve a beszédmódunkig elég egyértelmű, hogy nem mindenben értünk egyet.

De egy dolog, ami különösen feltűnő, az a hangunk hangja. A női hangok általában magasabb hangmagassággal és más hangszínnel rendelkeznek, mint a férfiak, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a vokálokat hangszínszabályozzuk.

A dolog még bonyolultabbá válik, mivel nincs két egyforma női hang. Minden énekesnőnek megvan a maga egyedi hangja. Egyeseknek, mint Billie Eilish vagy Norah Jones, inkább leheletfinom hangjuk van, míg másoknak, mint Adele vagy Beyoncé, erőteljesebb, bőgős hangjuk. Vannak, akiknek egyszerűen csak olyan furcsaságaik vannak, amelyek miatt a hangjukat lehetetlen lemásolni (nézzenek csak rád, Shakira). Ez azt jelenti, hogy a női énekhangok EQ-zására nincs mágikus formula.

De ne aggódj, ezért vagy itt! Ez az útmutató nem fog neked egy vokális EQ puskát adni, vagy ígérni neked valami egyméretű megoldást, hogy tisztábbá tedd a hangodat (mert, spoiler alert, ilyen nem létezik).

Ehelyett megosztok néhány tippet és trükköt, amelyek biztos kiindulópontot adnak. Ezek segítségével jobban tudod majd kezelni az összes egyedi elemet, amely minden hanggal együtt jár, és végül a női énekhangot a lehető legcsodálatosabban fogod tudni megszólaltatni.

A női hang hangterjedelme

A női hang elég széles skálán mozog, és ezt érdemes megérteni, amikor az EQ-t állítod be.

A női hang általában a mélyebb tartományban körülbelül 130 Hz-től egészen 5 kHz-ig és azon túl a magasabb tartományban.

Íme egy általánosítás arról, hogy mire számíthat az egyes tartományokban:

• Az alsó tartomány (130 Hz - 300 Hz): Itt élnek a női hang gazdagabb, teltebb hangszínei, és itt található a hang melegsége és testessége.
• A középtartomány (300 Hz - 2500 Hz): Ez a tisztaság és a jelenlét édes pontja. A legtöbb érzelem és karakter bármely hangban, legyen az férfi vagy női, itt él.
• A felső középtartomány (2500 Hz - 5000 Hz): Itt kezdenek a dolgok világosabbá és előremutatóbb hangzásúvá válni. Szeretek úgy gondolni rá, mint a "tisztaság" tartományra.
• A magas hangok (5000 Hz és azon túl): Innen származik a női hang lélegzetvételűsége és légiessége. A popzenében ez a tartomány kulcsfontosságú.

Most az a kérdés, hogy mit kezdjünk ezekkel a tartományokkal?

Fő női énekes EQ Moves

A női énekhangok hangszínszabályozásának módja az énekestől, a mikrofon típusától, a mikrofon elhelyezésétől vagy a szobában lévő nem kívánt visszaverődésektől függően változhat.

Minden változót félretéve azonban van néhány EQ-mozdulat, amit általában átlagosan a legtöbb női énekes sávban találok.

Magaspass szűrő

A high-passing egyike azoknak a divatos technikáknak, amelyekről sokat hallunk, de a helyzet az, hogy ez az egyik alapvető lépés az énekhangok EQ-zásában, amely hatalmas különbséget tud tenni.

A high-passing csak az alacsonyabb frekvenciák levágását jelenti, amelyek nem járulnak hozzá sokat az ének hangjához.

Miért fontos ez?

Nos, a női hang mély mélységeiben egyszerűen nincs sok hasznos tartalom. Ha benne hagyod ezeket a mély frekvenciákat, akkor csak értékes fejteret vesznek el a keverésedben, és útban vannak azoknak a hangszereknek, amelyeknek ebben a tartományban kellene lenniük. Ráadásul, ha végül kompressziót vagy telítettséget adsz hozzá, az kihozhatja a nemkívánatos zajt és sarat, ami ott lent él.

Talán arra gondolsz, hogy "De nem fog elveszni a mélyhangok melegsége, ha túl sokat magasan passzolok?". Jó kérdés! A helyzet az, hogy a női hang igazi melegsége és testessége a kissé magasabb mély-középfrekvenciákból (130 Hz és 300 Hz között) származik, nem pedig a 100 Hz alatti mély, dübörgő mélyekből.

A nehéz rész az, hogy kitaláld, hova állítsd be a magassűrítőt. Ha túl magasra állítod, akkor elkezdesz belevágni a hang testébe, de ha túl alacsonyan hagyod, akkor nem fogja elvégezni a feladatát.

Általános szabályként a legtöbb női énekhang esetében a 80 Hz és 150 Hz közötti frekvenciát kell magasan átereszteni. Ez azonban nem egy általános szabály, ezért íme egy kis technika, amely segít megtalálni a megfelelő pontot:

Állítsa be a magántompító szűrőt 80 Hz körüli frekvenciára, és lassan, kis lépésekben (mondjuk egyszerre 10-20 Hz) mozgassa felfelé a szűrőt, miközben figyelmesen hallgatja. Figyeljen arra, hogy mikor kezdi feszesebbnek vagy kontrolláltabbnak érezni a hangot, anélkül, hogy a melegséget elveszítené.

A cél az, hogy megtaláljuk azt a legmagasabb pontot, ahol a mélyeket úgy vághatjuk le, hogy a hang gazdagságát ne veszítsük el. Akkor tudod, hogy megtaláltad, ha az énekhang tisztábban szól, de még mindig szép, telt karakterrel rendelkezik. Ha a hang elveszíti a természetes melegségét, vagy túl vékonynak érzed, tekerd vissza egy kicsit.

Sár

A sár az alacsony-közepes frekvenciákon él , jellemzően 200 Hz és 500 Hz között.

A sár trükkös, mert önmagában nem mindig hangzik szörnyen. Valójában, ha az éneket sok energiával szólózod ebben a tartományban, akkor lehet, hogy jól hangzik. Ha azonban sok mély-középhangsúlyos hangszer van, például gitár vagy billentyűs hangszerek, akkor ugyanez a sárosság elkezdheti megbontani az egyensúlyt.

A legjobb módja ennek kezelésére az, ha óvatosan vágunk az alsó-középső tartományban. A kulcsszó itt a "finoman". Nem akarod megfosztani az éneket a testességétől és melegségétől.

Ehelyett koncentráljon a 200 Hz és 500 Hz közötti tartományban történő apró, sebészi vágásokra. Kezdje a 300 Hz körüli merüléssel való kísérletezést. Ha a hang még mindig kissé zavarosnak tűnik, megpróbálhatja kiszélesíteni a vágást, vagy kissé feljebb, 400 Hz környékére helyezni, de ismét csak óvatosan. Egy kis, 2-3 dB-es vágás általában elég ahhoz, hogy a hang karakterének feláldozása nélkül megtisztítsa a dolgokat.

Boxy Mids

Következzenek a dobozos közepek.

Miért hívjuk dobozosnak?

Nos, ismered ezt a hangot. Gondolj a beszorult énekhangra, mintha egy kartondoboz belsejéből jönne.

A dobozos frekvenciák jellemzően 500 Hz és 800 Hz között helyezkednek el, és valóban tompa hangot adhatnak a női énekhangnak. Ezek a frekvenciák gyakran felelősek azért, hogy a hang üreges, torlódó hangot adjon.

Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb női énekesnél, akivel dolgozom, ez a dobozosság általában 600 Hz körül jelenik meg. Ez nem mindig ugyanaz minden énekesnőnél, de ez egy gyakori pont, ahol a dolgok egy kicsit klausztrofóbnak tűnnek.

Ha tompa, dobozos minőséget hall a vokálsávban, akkor az 500 Hz és 800 Hz közötti tartományban használhat egy enyhe vágást. Javaslom, hogy egy szűk Q-val kezdje (hogy a vágás ne legyen túl széles), és 600 Hz körül csak néhány dB-t vegyen vissza.

Sibilance és Keménység

A szibilitás és a durvaság a két legbosszantóbb probléma, amellyel a női énekhangok hangszínszabályozásakor találkozunk.

A szibiláns az az éles, sziszegő hang, amit bizonyos "S" és "T" hangok adnak ki egy énekes előadásban. Gondoljatok rá úgy, mint egy kígyó sziszegő hangjára - ssssssssss.

Vegye figyelembe, hogy a sziszegés természetes a beszédben és az éneklésben, de a túl sok sziszegés zavaróvá válhat, különösen egy keverésben.

Az első lépés a sziszegés helyének meghatározása, ami jellemzően a 6 kHz és 10 kHz közötti tartományban történik. Ezeknek a problémás területeknek a megcélzásához használhat egy de-esser készüléket , amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy dinamikusan megszelídítse az átható "S" és "Sh" hangokat.

Ha azonban gyakorlatiasabb megközelítést keres, akkor a 6 kHz és 10 kHz közötti tartományban finom vágást végezhet az EQ-val. Egy enyhe csökkentés (körülbelül 2-3 dB ) itt csodákra képes.

Aztán ott van a keménység, ami egy kicsit más.

A durvaság általában a 2 kHz és 5 kHz közötti tartományban él. Ez az a terület, ahol a vokál egy kicsit túl élesnek vagy reszelősnek tűnhet, mint a szögek a krétatáblán. Ez határozottan nem az a hangulat, amit szeretnél.

Ha úgy találja, hogy a hangja ebben a tartományban túl agresszív vagy kellemetlen, próbáljon ki egy kis vágást egy széles Q-val.

Jelenlét és tisztaság

A jelenlét és a tisztaság azok a tulajdonságok, amelyek a vokálokat a keverékben a legelső helyen éreztetik.

Sajnos ezek a hangok hajlamosak a korábban említett durvasági tartományban, konkrétan 2 kHz és 5 kHz között elhelyezkedni. És bár ebben a zónában óvatosnak kell lennünk (mert a túl sok jó dolog durvasághoz vezethet), a megfelelő mennyiségű jelenlét és tisztaság megadhatja az énekhangnak azt a lökést, amire szüksége van ahhoz, hogy kiemelkedjen egy zsúfolt keverékből.

A női énekhangok esetében általában széles Q-t használok a természetesebb, zeneibb hangzás érdekében.

Nem kell megőrülni. Egy enyhe 2-3 dB-es bump 3 kHz körül segíthet, hogy a vokálok sokkal érthetőbbek legyenek.

Megszabadulni a nem kívánt rezonáns frekvenciáktól

A rezonáns frekvenciák olyan hangok, amelyek természetellenesen felerősödnek, és gyakran dudorodó, csengő vagy akár üreges hangzást eredményeznek. A rezonancia akkor keletkezik, amikor egy adott frekvenciát az énekes hangja vagy a felvételi tér akusztikája túlságosan felerősít.

Olyan ez, mint amikor eltalálod a megfelelő hangot, és furcsa csengő hangot vagy túlzó zümmögést okoz.

Bár egy kis rezonancia része egy énekhang karakterének, a túl sok rezonancia természetellenessé vagy kellemetlenné teheti a hangzást, ezért fontos, hogy megtaláljuk és megszelídítsük ezeket a problémás pontokat.

Az első lépés az, hogy megtaláljuk őket. Ehhez használhat egy keskeny EQ-beállítást (magas Q), és addig pásztázhatja a frekvenciaspektrumot, amíg meg nem hallja azt, ami zavarja.

Ha megtaláltad a rezonáns frekvenciát, a következő lépés a vágás.

A rezonanciák levágásakor a legjobb, ha keskeny Q-beállítást használsz, és csak annyira húzod lefelé, amennyire a rezonancia eltemetéséhez szükséges, hogy az már ne legyen zavaró.

Egy figyelmeztető szó:

Bármennyire is csábító lehet minden kis rezonanciát "kijavítani", ne legyünk túlságosan nehézkesek. Ha túl agresszív a vágásokkal, akkor a végén a vokál természetes hangszínének fontos részeit távolíthatja el. Ha túl sokat vágsz a rossz helyeken, az üreges vagy vékony hangzást eredményezhet, ami alapvetően az ellenkezője annak, amit szeretnél.

Szóval, lassan haladj, hallgass figyelmesen, és ne érezd szükségét, hogy rossz frekvenciákra "vadássz", ha nem hallasz már eleve valami rosszat.

Levegő és csillogás

A levegő és a csillogás az utolsó simítások, amelyek egy jó énekhangot nagyszerűvé tesznek, különösen a popzenében. Ettől még a nem a legjobban felvett énekek is "drágábban" szólalnak meg.

Amikor női énekhangokat hangszínszabályozok, és úgy érzem, hogy szükségük van egy kis varázslatra, 10 kHz fölé erősítem a magas polccal. Még a legkisebb erősítés is a megfelelő helyre juttathat.

Nem szabad túlzásba vinni, mivel a túl sok felső hangerő-növelés gyorsan durvasághoz vagy sziszegő hangzásokhoz vezethet.

Gyakran használok inkább egy magas polcú EQ-t , mielőtt de-esser-t alkalmaznék, mivel így megkapom a magas polcú EQ minden légiességét, miközben megvédem magam az általam esetlegesen hozzáadott sziszegéstől.

Nagy rajongója vagyok a Pultec-stílusú EQ-knak a high-end erősítésekhez, mint például az EQP-1A. Igazán édes felső végű csillogásuk van, ami különösen jól hangzik mind a női, mind a férfi énekhangok esetében.

Többsávos tömörítés vagy dinamikus EQ használata

Az egyik dolog, amit szem előtt kell tartani, amikor az EQ-val lépsz, az az, hogy ez állandó. Ha egyszer levágsz vagy felerősítesz egy frekvenciát, akkor ennyi. Ezért van az, hogy míg az EQ remekül használható a vokálsáv hangzásának alakítására, én szívesen használok többsávos kompressziót vagy dinamikus EQ-t, amikor több valós idejű vezérlésre van szükségem.

Ezek az eszközök lehetővé teszik, hogy csak akkor foglalkozzon a problémákkal, amikor azok az előadás során felmerülnek, ami sokkal rugalmasabb és természetesebb hangzású keverést eredményez.

Tegyük fel például, hogy van egy női énekesnő, akinek természetesen van egy kis keménysége a 2 kHz és 5 kHz közötti tartományban, de ez csak akkor jelentkezik, amikor bizonyos magas hangokat üt meg. Ha ebben a tartományban az egész számra alkalmazna egy EQ-csökkentést, akkor az énekhangja többi részét tompítaná, még akkor is, ha nem kemény.

A többsávos kompresszió vagy dinamikus EQ esetében azonban csak akkor alkalmazhat tömörítési vagy EQ-beállításokat, ha egy adott frekvenciatartomány hangereje átlép egy bizonyos küszöbértéket.

Tehát amikor a magas hangokat éri el, és a keménység a 3 kHz-es tartományban tetőzik, akkor ezt a tartományt tömörítheti vagy dinamikusan csökkentheti. Amikor lágyabban énekel, és ezek a frekvenciák nem jelentenek problémát, minden érintetlen marad.

Záró gondolatok - Női énekhangok EQ tanulása

A női énekhangok hangszínszabályozása nem tudomány, és a nap végén minden énekes produkció egyedi. Nincs két egyforma énekesnő, és nincs két egyforma keverés sem. Ezért is elengedhetetlen, hogy bízzunk a fülünkben.

Az ebben a cikkben található tippek és technikák a helyes útra terelik, de semmi sem jobb, mint tényleg meghallgatni és kiigazításokat végezni, amíg a dolgok jól nem hangzanak.

Tekintse ezt a cikket inkább iránymutatásnak, nem evangéliumnak. Használja útitervként, hogy segítsen eldönteni, mikor kell növelni vagy csökkenteni (vagy egyáltalán semmit sem tenni), és ne féljen kísérletezni és megszegni a szabályokat. Talán 10k-nál 10 dB körül fel tudja tekerni a magas polcot, hogy elérje a keresett fényességet, vagy 20k-nál aluláteresztő szűrőt használhat a felső vég felmelegítéséhez.

Bárki, aki azt mondja neked, hogy van egy mindent eldöntő vokális EQ puskázó lap, félrevezet téged. A legjobb módja annak, hogy megtanuld, hogyan kell hangszínszabályozni az éneket, legyen szó női vagy férfi énekről, az, hogy kimész és elkezded csinálni.

Ne feledd, a keverésnek szórakoztatónak kell lennie! Legyen kreatív, és ne stresszeljen túl sokat!