Keresed a módját, hogy ultra-széles sztereó képet kapj a keveréseidben anélkül, hogy csak egy sztereó imager plugint használnál?

Sok producer és keverőmérnök egyetért abban, hogy a hatalmas és kiterjedt sztereó kép elérésének egyik legjobb módja a Haas-effektus használata .

Természetesen, mint minden keverési technikának, ennek is vannak előnyei és hátrányai, ezért szeretnék beleásni magam a részletekbe, hogy jobban megértsd, miért használhatod, mit jelent, mire kell figyelned, és hogyan használhatod kreatívan a keveréseidben.

Mi a Haas-effektus?

A Haas-effektus, más néven az "elsőbbségi" effektus a legegyszerűbb meghatározás szerint egy olyan jelenség, amikor az ember egy hangból két azonos hangot érzékel, amelyeket kis időbeli különbség választ el egymástól.

A Haas-effektus azon alapul, hogy agyunk hogyan dolgozza fel a hangokat a térben. Amikor hangot hallunk, agyunk nemcsak magát a hangot érzékeli, hanem a fülünkhöz érkező hangok közötti időbeli különbségeket is elemzi.

Itt történik a varázslat: ha két hasonló hang nagyon rövid időn belül (jellemzően 30 milliszekundumon belül) eléri a fülünket, az agyunk egyetlen érzékelt hanggá kombinálja őket. Ez az összevonás azért történik, mert az agyunk úgy gondolja, hogy a hangok ugyanabból a forrásból, csak különböző irányból érkeznek.

Amikor két hangszóróból ugyanazt a hangot játszod le, és a hangszórók között kis késleltetés van (kevesebb, mint 30 milliszekundum), az agyad kombinálja ezeket a hangokat, így úgy érzed, hogy a hangszórók közötti tényleges fizikai távolságnál nagyobb térből jönnek.

Gondoljon erre úgy, mint a hangszínpad virtuális kiszélesítésére. Az agy lényegében azt mondja: "Hé, ezek a hangok időben olyan közel vannak egymáshoz, hogy biztosan ugyanonnan származnak", és ezzel a sztereó tájkép tágasságának érzetét kelti.

Fontos azonban, hogy ezt a hatást bölcsen használjuk. A túl sok késleltetés fázisproblémákhoz és fésűs szűréshez vezethet, amikor bizonyos frekvenciák kioltják egymást, és nem kívánt leleteket okoznak a hangban. Tehát, bár ez egy klassz trükk, finom egyensúlyt igényel a hangkáosz elkerülése érdekében.

A Haas-effektus története

A Haas-effektus nem újdonság. Valójában az ötlet 1949 óta létezik, amikor Helmut Haas német tudós először dokumentálta a jelenséget doktori disszertációjában. Haas kísérleteket végzett annak feltárására, hogy az emberek hogyan érzékelik a hangforrások helyét a térben.

Nem sokkal Haas előtt, 1948-ban azonban Lothar Cremer akusztikai mérnök leírta és elnevezte az "első hullámfront törvényét". Bár ez a kifejezés technikainak hangozhat, lényegében arra utal, hogy agyunk hogyan dolgozza fel a hang kezdeti hullámfrontját, befolyásolva a hang helyének érzékelését.

Haas ezt a gondolatot próbálta továbbvinni, és azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a beszédészlelést egyetlen összefüggő hangvisszaverődés.

Megállapította, hogy hajlamosak vagyunk a hangot az elsőként érkező hang irányába lokalizálni, még akkor is, ha visszaverődések vannak jelen. Azt is megállapította, hogy a közvetlen hang után egy ezredmásodperccel érkező visszaverődések növelik az érzékelt hangerőt és tágasságot anélkül, hogy különálló, különálló visszhangnak tűnnének.

Ugyanezt a hatást akár 30 MS késleltetéssel is elérheti, és a késleltetésekben keletkező visszaverődések potenciálisan hangosabbak lesznek, mint a közvetlen hang. A visszaverődés iránya és frekvenciajellemzői befolyásolják ezt a jelenséget.

Hogyan állítsuk be a Haas-effektust

Mostanra már tudod, hogy ha egy kis extra hangerőre és tágasságra vágysz egy monó sávban, a Haas-effekt a legjobb barátod lehet. Még jobb, hogy van néhány egyszerű módja annak, hogy beállítsd a DAW-ban.

Vessünk egy pillantást néhány Haas-effektus technikára.

Késleltetés használata

Az első módja a Haas-effektus használatának a késleltetés. Az ötlet lényege, hogy hasonlóan ahhoz, ahogyan egy rövid visszhang visszaverődik a szobában lévő tükröződő térről, egy delay plugin is létrehozhatja a tér érzetét a DAW-ban.

Ehhez sincs szükséged egy flancos pluginra. Bármelyik készletkésleltető plugin megteszi.

Kezdje azzal, hogy megkeresi azt a hangsávot, amelyen a Haas-effektust használni szeretné, és beszúr egy delay plugint. Állítsa be a késleltetési időt úgy, hogy viszonylag rövid legyen, ideális esetben az 1 és 30 milliszekundum közötti tartományban. Rövid késleltetési idővel a kívánt Haas-effektust anélkül kapja meg, hogy az határozott visszhangként szólna.

A legfontosabb, hogy a visszacsatolás (a késleltetés ismétléseinek száma) nullára legyen állítva. Ezután állítsd be a dry/wet szabályzót, hogy az eredeti és a késleltetett hangok tetszésed szerint keveredjenek.

Ugyanezt megteheti úgy is, hogy a száraz jelet vagy a közvetlen hangforrást egy aux sávra küldi ugyanazokkal a késleltetési beállításokkal 100%-os nedves állapotban, és a száraz jelet és a késleltetett hangot tetszés szerint összemossa.

Minta elmozdulás

Ha nem akarsz késleltetést használni, egyszerűen lemásolhatod a jelet, amelyre a Haas-effektust szeretnéd alkalmazni, és használhatod a mintaeltolást.

Ez a technika magában foglalja a duplikált hang időzítésének eltolását, hogy olyan hangokat hozzon létre, amelyek úgy hangzanak, mintha különálló jelek lennének.

Miután megduplázta a kiválasztott hangot, a megduplázott klipet kissé előre kell mozgatni az időben, 1 és 30 milliszekundum között. Gyakran erősen balra és jobbra pásztázom a két klipet a lehető legszélesebb hangzás érdekében.

Sztereó feljavítás

Végül, használhat olyan dedikált plugineket, amelyek a Haas-effektust használják a sztereó javításhoz.

A legtöbb DAW készleten van sztereó-szélesítő plugin, de ha a tiéd nem, akkor rengeteg nagyszerű, harmadik féltől származó plugin közül választhatsz. A Venn Audio Quic Haas vagy az Infected Mushroom WIDER nagyszerű lehetőségek.

Vigyázz a fésűs szűrésre

A nagy hatalom nagy felelősséggel jár, és ugyanez elmondható a Haas-effektusról is. Valójában, amit most elmondok, az szinte bármilyen sztereó keverésnél alkalmazható.

A Haas-effektus használatakor az egyik fő probléma a fésűs szűrés, amely akkor jelentkezik, amikor az eredeti és a késleltetett hangok úgy kombinálódnak, hogy bizonyos frekvenciák erősítik egymást, míg mások kioltják, fésűs frekvenciaválaszt hozva létre. A fésűszűrés bizonyos esetekben klassz effektként használható, de a legtöbbször nem akarjuk ezt.

Fázisproblémák is előfordulhatnak, amikor az eredeti és a késleltetett hangok közötti fázisviszony nem megfelelően van összehangolva. Ha monóba összegezzük, bizonyos frekvenciákat kiolthat, ami csökkenti a jelek összhangerejét, és csúnya leleteket hoz létre.

De lehet, hogy arra gondolsz, hogy "Miért érdekeljen a mono kompatibilitás, ha sztereó rendszeren hallgatom?".

Nos, meglepő lehet, ha megtudja, hogy sok hanglejátszó rendszer, beleértve a rádiókat, televíziókat és okostelefonokat, monóban játssza le a hangot. Ha a mixed nem kompatibilis a monó lejátszással, akkor jelentősen másképp hangozhat, vagy elveszíthet bizonyos elemeket, amikor ezeken a rendszereken lejátsszák.

Javaslom, hogy folyamatosan ellenőrizze a keverését monóban, hogy hallja, ha kompatibilitási problémákkal küzd.

Ha a Haas effekt jelekből eredő mono kompatibilitási problémákat talál, finomhangolhatja a késleltetett jel néhány aspektusát, például a késleltetési időt, az EQ-t és a pásztázást, hogy kellemes sztereó képet kapjon anélkül, hogy negatívan befolyásolná a mono sávot.

A szélsőséges pásztázás például fáziskérdésekhez vezethet mono lejátszásnál, ezért érdemes megfontolni a késleltetett jel pásztázásának beállítását az egyensúly megtalálása érdekében. Ugyanígy a választott késleltetési idő is hatással lehet a hangzásra. Ha túl rövid, akkor a fésűszűrő hatást érheti el. Túl hosszú, és a hangzás határozott visszhangnak fog tűnni.

Meg kell találnia az édes pontot, hogy széles sztereó képet biztosítson anélkül, hogy a mono kompatibilitást veszélyeztetné, és ez egy kis próbálkozást és hibázást igényelhet.

Úgy tapasztaltam, hogy az egyik legjobb módja a fáziskésés elkerülésének monóban az EQ használata a késleltetett jel frekvenciatartalmának alakítására, mivel ez megakadályozza, hogy a két jel összeütközzön egymással, és enyhíti a fésűszűrési problémákat.

3 kreatív módja a Haas-effektus használatának

Szélesedő vokálok

A Haas-effektus egyik leggyakoribb felhasználási területe a mono éneksávok kiszélesítése. Ez egy nagyszerű technika, amellyel például egy énekhangot szélesebbé tehetünk anélkül, hogy a központi hangsúlyt veszélyeztetnénk.

Ha enyhe késleltetést alkalmaz egy-egy éneksávra vagy harmóniára, gazdagabb, tágasabb énekhangot hozhat létre, nagyobbnak és szélesebbnek tűnnek, miközben megőrizheti a tisztaságot, amely egyébként a reverb vagy a késleltetés miatt elveszne.

Dob hangulat

Egy másik kedvenc hangszerem a Haas-effektus használatához a dobok, különösen az overheads és a szobamikrofonok.

Gyakran duplikálom a dobok fejhallgatóit vagy a szobamikrofonokat, és késleltetést vagy szélesítést alkalmazok rajtuk, hogy növeljem a dobfelszerelés érzékelt térbeli dimenzióit. Ha a hangzás kissé sáros, akkor egy magaspass-szűrővel megszabadulok a mélyektől, és összevegyítem a száraz dobsávval.

Ha finom késleltetéseket vezetsz be ezekbe a dobsávokba, akkor egy hangulatosabb dobhangzást hozhatsz létre. Nem ajánlanám sűrűbb keverésekhez, mivel elég sáros és irányíthatatlan lehet, bár ez egy teljesen zseniális kis trükk olyan dalokban, ahol a doboknak nagyobb térérzetre van szükségük, mint például a jazzben vagy az ambient rockban.

Basszus jelenlét

Néha nehéz lehet a basszusnak megadni azt a tisztaságot, amire szüksége van ahhoz, hogy kiemelkedjen a keverékből. A Haas-effektus segítségével azonban a basszus hangsávoknak megadhatja a szükséges extra karaktert, hogy kiemelkedjenek anélkül, hogy a mélyhangok integritása sérülne.

Gyakran kezdem azzal, hogy megduplázom a basszus hangsávomat, megszabadulok a mélyektől (körülbelül 200 Hz-ig), és egy finom Haas késleltetést alkalmazok a megduplázott basszus részre. Ezután a duplikált sávot összekeverem a száraz sávval, hogy nagyobb jelenlétet és meghatározottságot adjak neki. Bizonyos értelemben szinte kórusos hangzást kapunk, miközben megmarad az alapvető mélyfrekvenciás alap.

Végső gondolatok

Meg is van - a Haas-effektus.

Ez egy egyszerű keverési és zenei produkciós trükk, amelyet sok profi használ arra, hogy egyetlen hangeseményből összetettebb hangokat hozzon létre. Persze, bár a Haas-effektus egy nagyszerű trükk, ahogyan azt már említettük, megvannak a maga korlátai.

Ha tényleg szélességet akarsz a keverésedben, és a felvételi folyamat felett is rendelkezel, akkor azt javaslom, hogy két külön felvételt vegyél fel, és a bal és a jobb csatornán keményen pásztázd őket. Ez jobb megoldás a biztos mono-kompatibilitás érdekében, mintha egy közvetlen és egy visszavert hangforrást próbálnál finomkodni.

A két felvétel időzítésbeli különbségei, még ha ugyanarról a dologról van is szó, természetes Haas-hatással járnak. Még jobb, ha egy jel, mondjuk egy elektromos gitárszólam második felvételét rögzíted, akkor fontolóra veheted a hangszín vagy az EQ beállítását, hogy még nagyobb szélességet és elkülönítést érj el.