Minden nap hangok vesznek körül minket, legyen az a hűtőszekrény zümmögése, a telefon rezgése, a forgalom zúgása a távolban, vagy egy dal dallama a rádióban. A hangok folyamatosan érnek minket, és gyakran nem is gondolunk rá.

Amikor azonban a legtöbb ember megáll, hogy a hangról gondolkodjon, azonnal arra gondol, hogy mennyire hangos vagy halk. Ezt amplitúdónak nevezik, és a hanghullámok magasságát (vagy hangerejét) jelenti. Ez az egyenlet egyik része, de a hangnak van egy másik oldala is, amelyet gyakran nem veszünk figyelembe: a frekvencia.

Gondoljon egy távoli zivatar halk morajlására, szemben az éles, magas hangú ébresztőóra hangjával. Ezek a hangok nagyon különbözőek, nem igaz? Nem csak a hangerő változik; a frekvencia vagy a másodpercenkénti rezgések száma az, ami az egyes hangoknak egyedi jelleget kölcsönöz.

Ha tehát valaha is elgondolkodott azon, hogy bizonyos hangokat miért könnyebb hallgatni, míg másoktól cseng a füle, akkor most ismertetem a magas és az alacsony frekvenciájú hangok közötti különbséget.

Mi a hangfrekvencia?

A hangfrekvencia a hanghullámok másodpercenkénti rezgéseinek vagy ciklusainak számát jelenti.

Képzeld el, mint a hullámok ritmusát az óceánban, vagy azt, hogy milyen gyorsan mozognak fel és le. Ez a sebesség vagy frekvencia határozza meg, hogy a hang milyen magas vagy mély lesz, amit mi hangmagasságként érzékelünk.

Tehát minden alkalommal, amikor beszélsz, énekelsz vagy akár dúdolsz, különböző hangfrekvenciájú hangokat hozol létre, gyakran anélkül, hogy észrevennéd.

Ha magasabb hangmagasságban beszélsz, például amikor egy magas hangot utánzol, az egy magasabb frekvencia. Ezzel szemben, ha mély, mély, NPR stílusú hangon beszélsz, akkor alacsonyabb frekvenciákat érsz el. Valójában valószínűleg egy egész frekvenciatartományon keresztül mozogsz, ha csak egy normális beszélgetést folytatsz.

Hogy ezt jobban megértsük, nézzünk néhány példát: Egy kutya füttye nagyon magas frekvenciájú lehet, messze túl az ember által hallható frekvencián, míg egy oroszlán morgása a frekvenciaspektrum alsó végén helyezkedik el. A hűtőszekrény zümmögése? Az egy alacsony frekvenciájú hang. A telefon csengőhangja viszont magasabb frekvencián szólal meg.

A hangfrekvenciákat hertzben (Hz), azaz másodpercenkénti ciklusokban mérik. Egy hertz azt jelenti, hogy a hanghullám egy másodperc alatt egy teljes rezgést végez. Ha tehát 100 Hz-es hangot hallasz, az azt jelenti, hogy a hanghullám másodpercenként 100-szor rezeg. Egy basszusgitár alacsony alapfrekvenciája 40 Hz körüli lehet, míg egy fényes haranghang akár 4000 Hz (4kHz) vagy annál magasabb is lehet.

Minél alacsonyabb a frekvencia, annál alacsonyabb a hangmagasság, és annál kevesebb a másodpercenkénti ciklus.

Az emberek 20 Hz és 20 000 Hz közötti frekvenciákat hallanak. Ez a hallható tartományunk. A 20 Hz alatti hangokat infrahangnak nevezzük. Gondoljunk csak a mennydörgés vagy a földrengés mély dübörgésére. A 20 000 Hz feletti hangokat viszont ultrahangnak nevezzük, mint például bizonyos orvosi eszközök magas hangú sípoló hangjait vagy egyes kutyasípokat.

A mindennapi tapasztalataink nagy részében a hallott hangok a középfrekvenciás tartományba esnek, amely általában 300 Hz és 3000 Hz között van. Ebben a tartományban történik az emberi beszéd nagy része, és itt található a legtöbb hangszer és az általunk legvilágosabban érzékelt hang. Ha ezen kívülre kerülünk, akkor vagy a magas vagy az alacsony frekvenciájú szélsőségekbe kerülünk, amelyeket másképp érzékelünk.

A nagyfrekvenciás hang megértése

A nagyfrekvenciás hangok magyarázatához először is az ultrahang világába szeretnék betekinteni. Ezek is olyan hanghullámok, amelyek 20 000 Hz-nél (vagy 20 kHz-nél) magasabb frekvencián rezegnek. Az "ultrahang" kifejezést valószínűleg hallotta már korábban, általában az orvosi képalkotás kapcsán, ahol az orvosok ezt használják, hogy bepillantást nyerjenek a test belsejébe.

Az ultrahang azonban nem valami modern találmány. Ezek a hanghullámok ugyanolyan régóta léteznek, mint maga a hang.

Valójában az állatok már jóval azelőtt használták az ultrahangot, hogy az emberek rájöttek volna, hogyan lehet azt használni. A denevérek és a delfinek például mesterei az echolokációnak. Nagyfrekvenciás hanghullámokat bocsátanak ki a navigáláshoz és a vadászathoz.

A delfinek kattintásokat bocsátanak ki, és hallgatják a visszaverődő visszhangot, ami lehetővé teszi számukra, hogy megtalálják a zsákmányt, vagy akár kommunikáljanak egymással.

Bár nem vagyunk tudatában, ezek a magasabb frekvenciák mégis befolyásolhatják azt, ahogyan érzünk vagy reagálunk bizonyos helyzetekre, akár az általuk létrehozott rezgéseken keresztül, akár a világunkat formáló technológiák használata révén.

Az alacsony frekvenciájú hangok megértése

Az alacsony frekvenciájú hangokat, különösen a 20 Hz alattiakat, ultramély frekvenciáknak vagy infrahangnak nevezik. Ezek a hangok olyan mélyek és lassúak, hogy nem halljuk őket, de mégis nagyon is részei a világunknak.

Egyes természeti események, például vulkánkitörések vagy az óceáni hullámok mozgása generálja ezeket az ultraalacsony frekvenciákat. Még néhány nagy, gyorsan mozgó állat, például az elefántok is használják az infrahangot, hogy nagy távolságokon keresztül kommunikáljanak. Ezek a hanghullámok mérföldeken át terjednek a földben és a levegőben, így tökéletesen alkalmasak arra, hogy hatalmas tereken keresztül küldjenek jeleket.

Mi, emberek is megtaláltuk a módját annak, hogy az ultraalacsony frekvenciájú hangokat is hasznosítani tudjuk. A nagy gépek, például a motorok és a turbinák gyakran keltenek alacsony frekvenciájú rezgéseket, amelyeket általában inkább érzünk, mint hallunk.

A zene világában az infrahangot szándékosan lehet használni, hogy egy koncerten a mélynyomó mély morajlását keltse. Bár a hangot közvetlenül nem halljuk, a testünk érzékeli.

Magas és mély frekvenciájú hangok kezelése stúdiókörnyezetben

Mielőtt túlságosan elmélyednénk a tudományban, térjünk rá arra, ami zenészként vagy producerként igazán számít: hogyan hatnak ezek a magas és alacsony frekvenciák a stúdiófelszerelésre. Végül is azért vagyunk itt, hogy zenét csináljunk, igaz?

A stúdióban a frekvenciaspektrum mindkét végéről származó hanggal foglalkozunk. A kérdés az, hogy hogyan kezeljük ezt a sokféle tartományt, és hogyan kell erről gondolkodnunk?

Először is, beszéljünk az alsó határról.

A legtöbb beállításban a szokásos stúdiómonitorokat úgy tervezték, hogy a mélyfrekvenciás spektrum megfelelő részét lefedjék. Ezek a monitorok általában körülbelül 40 Hz-ig terjedő frekvenciákat tudnak kezelni. De ha igazán mélyre akar ásni a 20 Hz és 40 Hz közötti mélyhangok területén, akkor mélysugárzóra lesz szüksége.

A mélynyomó feladata, hogy reprodukálja ezeket az ultraalacsony frekvenciákat, amelyeket a hagyományos monitorok nem érnek el, így a hangzás teljes spektrumát megkapja, különösen, ha olyan műfajokat kever, mint az EDM, a hip-hop vagy a filmzenék.

Ezzel együtt nem minden gyártónak van szüksége mélynyomóra. Ha a monitorok tisztességesen kezelik a mélyeket, és nem dolgozol mélysugárzós zeneszámokon, nem biztos, hogy szükséged van az extra hangerőre. Csak győződj meg róla, hogy a monitorok jó, tiszta mélyhangvisszhanggal rendelkeznek, és a legtöbb projektben nem lesz gond.

A spektrum másik végén a magas frekvenciák vannak . A csipogók a magasabb frekvenciák kezeléséért felelősek, általában körülbelül 2000 Hz-től 20 000 Hz-ig (vagy bizonyos esetekben még azon túl is). Ezek azok a frekvenciák, amelyek tisztaságot, jelenlétet és részletességet adnak a keveréshez. Itt hallható a kisdob éles felső hangja, a cintányérok csillogása vagy az ének szikrázó hangja.

Hogyan kezeljük a stúdiót magas és alacsony frekvenciák esetén?

Most, hogy már tisztában vagyunk a magas és alacsony frekvenciák működésével, beszéljünk arról, hogyan kezelje a stúdióját ezek figyelembevételével. Ahogy azt már több korábbi cikkemben is elmondtam, ha a stúdiót nem kezelik megfelelően, még a legjobb berendezések sem fogják azt a hangzást adni, amit szeretnél.

Tudjuk, hogy a hanghullámok frekvenciájuktól függően másképp hangzanak, de másképp is viselkednek. A nagyfrekvenciás hangok rövidebb hullámhosszúak, ami azt jelenti, hogy nem haladnak át olyan könnyen az anyagokon.

Ehelyett inkább a kemény felületekről, például a falakról, ablakokról és fémről verődnek vissza. Ha hallotta már azt a bosszantó visszhangot, amikor kezeletlen szobában vett fel hangfelvételt, akkor az a magas frekvenciák miatt van.

A másik oldalon az alacsony és középfrekvenciák sokkal hosszabb hullámhosszúak. Ezeknek a mélyebb hangoknak kicsit nagyobb a "tömege", és könnyebben áthatolnak az anyagokon. Emellett hajlamosak felhalmozódni a sarkokban vagy azokon a területeken, ahol a hanghullámok bizonyos szögben találkoznak. Ezért fordulhat elő, hogy a basszusokkal teli zeneszámok kezeletlen helyiségekben sárosnak vagy meghatározhatatlannak tűnnek.

A kérdés tehát az, hogyan kezeljük ezeket a különböző típusú frekvenciákat külön-külön?

Akusztikai kezelés és hangszigetelés alacsony frekvenciákhoz

Mivel az alacsony frekvenciák hosszú hullámhosszukkal könnyen áthatolnak a kemény felületeken, különleges szempontokat kell figyelembe vennünk, amikor megpróbáljuk kezelni őket.

A basszuscsapdák az akusztikai kezelés első és leghatékonyabb elemei.

Ezeket kifejezetten az alacsony frekvenciák kezelésére tervezték, amelyek, mint korábban említettem, hajlamosak összegyűlni a sarkokban. Úgy működnek, hogy elnyelik a felesleges mélyhang energiát és csökkentik a nem kívánt rezonanciákat.

A leghatékonyabb basszuscsapdák sűrű, elnyelő anyagokból, például üvegszálból vagy kőzetgyapotból készülnek, amelyeknek magas hangelnyelési együtthatójuk van az alacsonyabb frekvenciákon. Ez azt jelenti, hogy nagyszerűen felszívják a mélyebb basszushangokat.

A basszuscsapdák mellett mélyhangelnyelő paneleket is használhat, különösen a falakon. Ezek a panelek gyakran vastagabb habból vagy sűrű szálas anyagból készülnek. Segítenek elnyelni az alacsony-közepes frekvenciákat (amelyek nagyjából 100 és 300 Hz között mozognak), és tovább tisztítják a szoba általános akusztikáját.

Ha Ön lakásban vagy szomszédokkal él, akkor gondoskodnia kell arról, hogy ezek az alacsony frekvenciájú hangok ne szivárogjanak be a szomszédos szobákba. Az alacsony frekvenciájú hanghullámok messzire terjednek, és a basszusokkal teli mixek könnyen zavaróak lehetnek a körülötted élők vagy dolgozók számára.

A stúdió hangszigeteléséhez az alacsony frekvenciák tekintetében a helyiség külső környezettől való elszigetelésére kell összpontosítania. A falak, a padló és a mennyezet tömegének növelése tömegterhelt vinil (MLV ) vagy kétrétegű gipszkarton segítségével jó kezdet.

Ha igazán nagyot akar lépni, akkor rugalmas csatornák vagy szigetelőcsipeszek segítségével tehermentesítheti a szoba szerkezetét. Ezek a rendszerek lényegében egy "rést" hoznak létre a falak és a mennyezet között, megakadályozva, hogy a rezgések áthaladjanak az anyagokon.

A padló esetében fontolja meg gumiszigetelő párnák vagy úszó padlók használatát az alacsony frekvenciájú rezgések hatásának elnyelésére.

Akusztikai kezelés a magas frekvenciájú hangok számára

Míg a nagyon alacsony frekvenciájú hangok jelenthetnek nagyobb kihívást, a magas frekvenciájú hangok a stúdiókörnyezetben sajátos problémákat okoznak.

Az alacsony frekvenciákkal ellentétben a magas frekvenciájú hangok sokkal rövidebb hullámhosszúak, és ennek következtében hajlamosabbak a visszaverődésre. Ez azt jelenti, hogy megfelelő kezelés nélkül stúdiója gyorsan a nem kívánt visszhangok zűrzavarává válhat.

A nagyfrekvenciás hangok szabályozásához olyan anyagokra van szükség, amelyek képesek elnyelni vagy eloszlatni a hangot, mielőtt az visszaverődne Önhöz. Az akusztikai hab gyakori választás. Stratégiai szempontból érdemes habpaneleket elhelyezni az első visszaverődési pontokon, ahol a monitorokból érkező hang először eléri, majd visszaverődik Önhöz. Tipikusan ide tartoznak a hangszóróktól balra és jobbra lévő falak, valamint a közvetlenül felette lévő mennyezet.

Egy másik lehetőség a szövetbe csomagolt üvegszálas panelek használata. Ezek azért nagyszerűek, mert szélesebb frekvenciatartományt tudnak kezelni, nem csak a magas frekvenciákat, és gyakran hatékonyabbak, mint a hab, amikor a szoba akusztikájának kiegyenlítésére kerül sor.

Az ablakok esetében használhat olyan vastag és nehéz függönyöket, amelyek elég vastagok és nehezek ahhoz, hogy elnyeljék az üvegről érkező nagyfrekvenciás visszaverődéseket.

Végső gondolatok

Bár az emberi fül a legtöbb időt a középfrekvenciás tartományban tölti a hangok érzékelésével, az alacsony és magas frekvenciájú hangok nagyon fontosak számunkra, hogy producerként és hangmérnökként jól értsük őket. Bár nehéz nem úgy gondolni az ultramagas és mély hangokra, mint látszólag képzeletbeli hangokra, mivel ezek nem részei az emberi hallásunknak, ma már tudjuk, hogy jelentős hatással vannak a dolgok érzetére, és ez egy fontos fogalom, amit magunkkal kell vinnünk.