Beszéljünk az elektromos zongorákról.

Ha valaha is elgondolkodott már azon, hogy ezek a közönséges hangszerek hogyan állítanak elő hangot egyetlen kalapács vagy húr nélkül, akkor jó helyen jár. Az elektromos zongorák a hagyományos nagyzongorák menő unokatestvérei - karcsúbbak, sokoldalúbbak, és sokkal könnyebb őket koncertről koncertre cipelni. A fényes külső mögött azonban néhány lenyűgöző technológia rejtőzik, amire a legtöbb ember nem is gondol (még azok sem, akik már évek óta játszanak).

Ebben a cikkben tehát mindent elmondunk, amit az elektromos zongorákról tudni kell. A végére tudni fogod, hogy ezek a hangszerek hogyan hozzák létre a hangzást, miben különböznek akusztikus rokonaiktól, és miért elengedhetetlenek minden modern billentyűs eszköztárában.

Az elektromos zongorák története

Mielőtt belemerülnénk a dolgokba, tegyünk egy kis kirándulást az időben, rendben?

Mielőtt az elektromos zongorák a ma ismert sokoldalú hangszerekké váltak volna, elég szerényen indultak. A történet a 20. század elején kezdődött, amikor zenészek és mérnökök kísérletezni kezdtek a hagyományos zongorák hangjának felerősítésével.

A cél egyszerű volt: egy olyan hangszert létrehozni, amely egy nagyzenekar hangzavarában is hallható anélkül, hogy a játékosnak úgy kellene kalapálnia, mintha a billentyűket próbálná eltörni.

Az elektromos zongorák korai fejlesztései

Az első igazi áttörést az 1920-as években a Neo-Bechstein elektromos zongora kifejlesztése hozta meg.

Ez a korai elektromos zongorakísérlet elektrosztatikus hangszedőket használt a húrok rezgéseinek rögzítésére. Bár innovatív volt, a hangminőség nem volt elég jó, és a hangszer nem is igazán terjedt el.

A későbbi digitális zongora magját azonban már elültették.

Az 1950-es években olyan hangszerek jelentek meg, mint a Wurlitzer és a Fender Rhodes - két olyan név, amelyet minden zongorakedvelő valószínűleg jól ismer. A Wurlitzer a nád alapú kialakításával, a Rhodes pedig a húrok helyett fogakat használó Rhodes a korszak elektronikus zongorahangjának szinonimájává vált. Ezeknek a hangszereknek sajátos hangjuk volt, amelyek a jazztől a rockig mindenben meghatározóvá váltak.

Az analógról a digitálisra való áttérés

Aztán jöttek az 1980-as évek, egy évtized, amely a digitális zongoratechnológia bevezetésével hatalmas ugrást jelentett.

A Yamaha DX7, bár technikailag szintetizátor, az egyik első digitális hangszer volt, amely valóban kitolta az elektromos zongora határait. FM szintézissel rendelkezett, amely minden eddiginél összetettebb és valósághűbb hangzást tett lehetővé.

Hirtelen az elektromos zongorák megdöbbentő pontossággal utánozhatták az akusztikus zongorákat, vagy teljesen új hangzásbeli irányokba indulhattak el.

Ahogy teltek az évek, a digitális elektromos zongorák tovább fejlődtek. A mai modellek már mindkét világ legjobb tulajdonságait ötvözik: az akusztikus zongora autentikus érzetét és hangzását a digitális technológia sokoldalúságával és kényelmével.

Az elektromos zongora alapvető összetevői

Ahhoz, hogy igazán megértse, hogyan működnek az elektromos zongorák, meg kell értenie, hogy milyen alkatrészek teszik őket működőképessé.

Vessünk egy pillantást az alapvető összetevőkre, amelyek együttesen alkotják az általunk ismert és szeretett digitális zongorákat.

Billentyűzet és billentyűk

A digitális zongora első és legnyilvánvalóbb része a billentyűzet. Itt történik a varázslat.

Az akusztikus zongorához hasonlóan az elektromos zongora is rendelkezik billentyűkkel. Néha egy 88 billentyűs normál zongorát utánoz, bár rengeteg olyan modell is létezik, amely kevesebb billentyűvel rendelkezik. Ezek a billentyűk készülhetnek műanyagból, fából vagy anyagok kombinációjából, és néha súlyozzák őket, hogy utánozzák az akusztikus zongora érzetét. Az érzésüket akciónak nevezik. Úgy is leírhatjuk, hogy a billentyűk hogyan reagálnak az érintésre.

Egyes elektromos zongorák még fokozatos kalapácsjátékot is kínálnak, ahol az alsó billentyűk nehezebbnek érződnek, akárcsak egy igazi nagyzongorán.

Érzékelők

A billentyűk alatt érzékelők vannak.

Ezeknek a kis fickóknak a segítségével tudja az elektromos zongora, hogy milyen hangot (hangokat) játszik. Amikor megnyomsz egy billentyűt, az érzékelők nemcsak azt érzékelik, hogy megnyomtad-e, hanem azt is, hogy milyen erősen vagy lágyan játszottad le, más néven a sebességet.

Ezeket az adatokat ezután elküldi a hangmotornak, amely ezek alapján generálja a megfelelő hangot. Minél fejlettebbek az érzékelők, annál kifejezőbb lehet a játékod. Néhány csúcskategóriás modellben billentyűnként három érzékelő is található az ultrapontos érzékelés érdekében, mint például a Yamaha Clavinova sorozat, a Roland LX és HP sorozat, valamint a Kawai CA sorozat.

Hangmotor

Itt kezdenek érdekessé válni a dolgok. A hangmotor az elektromos zongora agya. Ez felelős a játék közben hallható hangok előállításáért.

Ez többféleképpen történhet: mintavételezés és szintézis. A mintavételezett hangmotoroknál valódi akusztikus zongorákat rögzítettek (vagy mintavételeztek) különböző dinamikával. Amikor leüt egy billentyűt, a motor lejátssza a megfelelő mintát. A szintetizált hangmotorok ezzel szemben elektronikus úton hozzák létre a hangokat, így végtelen lehetőségeket kínálnak a zongorahangokon túl.

A hangkészítés e két típusáról hamarosan többet fogunk tudni.

Erősítők és hangszórók

Persze, mit ér a nagyszerű hangzás, ha senki sem hallja?

Az elektronikus zongorák ezért rendelkeznek erősítőkkel és hangszórókkal.

A hangmotor a kimenetét az erősítőhöz küldi, amely felerősíti a jelet, majd a hangszórók a szobába vetítik azt. Egyes elektromos zongorák beépített hangszórókkal rendelkeznek, mások viszont nem. Azonban még azok is, amelyek rendelkeznek, gyakran lehetőséget biztosítanak külső hangszórók vagy erősítő csatlakoztatására az erőteljesebb, testre szabható hangzás érdekében.

Egyes modellek még azt is lehetővé teszik, hogy a hangkimenetet a különböző környezetek akusztikájához igazítsa.

Vezérlőpult

Végül, de nem utolsósorban itt van a vezérlőpanel.

Szeretek úgy gondolni rá, mint egy elektromos zongora pilótafülkéjére. Itt találod az összes gombot, gombot és csúszkát, amelyekkel a hangzásodat állíthatod. Szinte minden elektromos és digitális zongorának különböző kezelőpanelje van, bár általában olyan általános kezelőszerveket találsz, mint a hangerő, a hangszín kiválasztása, az effektek (például a reverb vagy a kórus), és néha még a felvételi és lejátszási lehetőségek is.

Bár az elrendezés változhat, a cél mindig ugyanaz: a hangzás minden aspektusának irányítása.

Hogyan keletkezik a hang egy elektromos zongorában

Most pedig nézzük meg, hogy az elektromos zongorák hogyan hozzák létre a hangot.

Az egész két fő folyamatra vezethető vissza: a hangmintavételezésre és a hangszintézisre. Ezek a technikák együttesen lehetővé teszik, hogy az elektromos zongorák a hangszínek széles skáláját hozzák létre, az akusztikus zongorák valósághű hangszínétől kezdve a szintetizátorok, orgonák és hangfuxok túlvilági hangzásáig.

Hangmintavételezés

A hangmintavételezés egy kicsit olyan, mint egy jó minőségű hangfelvétel készítése.

Ha például egy billentyűzetgyártó egy valódi akusztikus zongora hangzását szeretné beadni, akkor aprólékosan felveszi különböző hangerősségeken, a leghalkabb pianissimótól a leghangosabb fortissimóig. Minden hangot több dinamikai szinten rögzítenének, hogy a zongora hangjának minden árnyalata megmaradjon.

Ezek a felvételek ezután a zongora memóriájában tárolódnak.

Amikor egy mintavételezett hangmotorral rendelkező elektromos zongorán játszik egy billentyűt, a megfelelő felvett minta a hangszórókon keresztül szólal meg. Az, hogy milyen intenzitással nyomja meg a billentyűt, határozza meg, hogy melyik minta indul el.

Tehát ha halkan játszik, a zongora egy halkan felvett mintát játszik vissza, ha pedig erőteljesebben játszik, akkor egy hangosabb mintát indít el. Ez az eljárás rendkívül valósághű hangzást eredményez, amely nagymértékben utánozza az akusztikus zongorát.

Hangszintézis

A hangmintavételezés, amely valódi hangszerek felvételeire támaszkodik, csak az egyenlet egyik része. Aztán ott van a hangszintézis, amely elektronikus úton generálja a hangokat.

A szintézisnek számos módszere létezik, és elég hosszú lenne mindet végigvenni, ezért inkább csak a legjelentősebbeket tárgyaljuk.

A frekvenciamodulációs (FM) szintézis, ahogy azt a DX7 esetében említettük, az egyik legismertebb szintézismódszer. Úgy működik, hogy egy hanghullámot modulál egy másikkal, hogy komplex hangokat hozzon létre. Az évek során híres lett a fényes, fémes hangzásairól, amelyeket kétségtelenül hallottál már számtalan 80-as évekbeli popdalban.

Egy másik módszer a fizikai modellezés szintézise, amely matematikai algoritmusokat használ a hangszer fizikai tulajdonságainak szimulálására. Ez a módszer hihetetlenül részletes és dinamikus hangzások előállítására alkalmas, és lehetővé teszi, hogy ne csak a hangszer hangját, hanem azt is, hogy az hogyan reagál a különböző játéktechnikákra.

Tegyük fel, hogy egy nagyzongora hangját reprodukálod fizikai modellezéssel. Amikor lágyan megnyom egy billentyűt, a modell nemcsak lágy hangot ad, hanem azt is szimulálja, ahogyan a valódi zongorában a húrok finoman rezegnek, és ahogyan a kalapácsok kisebb erővel ütik a húrokat.

Ha erősebben nyomja meg a billentyűt, a hang hang hangosabbá és rezonánsabbá válik, akárcsak egy valódi zongorán. Ha a sustain pedált használja, a modell szimulálni fogja, hogy a csillapítók hogyan emelkednek le a húrokról, lehetővé téve, hogy azok hosszabb ideig rezonáljanak, és még azt is, hogy a többi húr szimpatikus rezgései hogyan járulnak hozzá a teljes hangzáshoz.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy nagyon részletes.

Egyes elektromos zongorák additív szintézist is használnak, ahol a hangokat több szinuszhullám összeadásával hozzák létre, amelyek mindegyike a kívánt hang különböző felharmonikusát képviseli.

Digitális jelfeldolgozás (DSP)

Miután a hangot létrehozták, akár mintavételezéssel, akár szintézissel, gyakran digitális jelfeldolgozáson (DSP ) megy keresztül a minőségének javítása érdekében. A DSP segítségével olyan effekteket adhatunk hozzá, mint a visszhang, a kórus és az EQ, amelyek óriási különbséget tudnak tenni a zongora hangzásában a különböző környezetekben.

A DSP azért olyan erős, mert lehetővé teszi, hogy a hangzást a saját ízlése szerint alakítsa. Akár klasszikus, meleg zongorahangot, akár valami kísérletezőbbet szeretne, a DSP megadja az eszközöket a kimenet finomhangolásához.

Elektromos zongorák típusai

Elektromos és digitális zongorák mindenféle formában és méretben léteznek. Vegyük sorra a leggyakoribb típusokat, amelyekkel találkozhat, és azt, hogy mi teszi őket egyedivé.

Színpadi zongorák

A színpadi zongorák a fellépő zenészek első számú választása. Ezeket a hangszereket úgy tervezték, hogy hordozhatóak, tartósak és sokoldalúak legyenek, így tökéletesek az élő fellépésekhez. Vaskosabb rokonaikkal ellentétben ezek általában könnyűek, és sokoldalú hangmotorokkal, testreszabható effektekkel, valamint rengeteg bemenettel és kimenettel rendelkeznek.

Azonban gyakran nincsenek beépített hangszórók, ami általában nem jelent problémát, mivel gyakran külső hangrendszerhez csatlakoztatják őket.

A színpadi zongorák szépsége abban rejlik, hogy a hangok széles skáláját kínálják, a klasszikus nagyzongorától kezdve a vonósokig, orgonákig és szintetizátorhangokig. Ezáltal ideálisak olyan zenészek számára, akiknek előadás közben gyorsan kell váltaniuk a különböző hangszínek között.

Digitális álló zongorák

Ha olyasmit keres, ami olyan érzésű és hangzású, mint egy hagyományos zongora, de nem foglal annyi helyet, és nem igényel annyi karbantartást, akkor a digitális zongora tökéletes választás lehet.

Ezeket a hangszereket úgy tervezték, hogy egy akusztikus zongora megjelenését és érzetét utánozzák, teljes méretű, súlyozott billentyűkkel és beépített hangszórókkal, amelyek gazdag, rezonáns hangzást biztosítanak.

A digitális zongorák gyakran rendelkeznek felvételi lehetőséggel, különböző hangbeállításokkal, valamint fejhallgató és egyéb eszközök csatlakoztatásával. Otthoni használatra kiváló választás, különösen, ha olyan zongorát keres, amelyet nem kell hangolni, és a nap bármely szakában játszhat rajta anélkül, hogy zavarná a szomszédokat.

Ráadásul gyakran hagyományosabb esztétikával rendelkeznek, így szép kiegészítői lehetnek az otthoni dekorációnak!

Hibrid zongorák

A hibrid zongorák az akusztikus és a digitális zongora találkozását jelentik.

Ezek a hangszerek az akusztikus zongorák fizikai összetevőit, például a valódi kalapácsokat és húrokat ötvözik a modern digitális zongorák technológiájával. Az eredmény egy hihetetlenül valósághű játékélmény, amely mindkét világ legjobb tulajdonságait megragadja.

Amikor hibrid zongorán játszik, a hagyományos akusztikus zongora tapintható visszajelzéseit kapja, de a digitális zongora olyan előnyeivel együtt, mint az egyedi hangbeállítások, a csendes játékmódok és a lehetőség, hogy előadásait mikrofonok beállítása nélkül rögzítheti.

Az ilyen típusú zongorákat gyakran professzionális stúdiókban vagy koncerttermekben találja meg, bár minden komoly zongorista számára nagyszerűek, aki egy akusztikus zongora autentikus érzetét szeretné élvezni anélkül, hogy rendszeres hangolásra vagy karbantartásra lenne szüksége.

Érdemes megjegyezni, hogy a drágább oldalon lehetnek, de azok számára, akik a legmagasabb szintű realizmust igénylik, minden fillért megérnek.

Hordozható billentyűzetek

A mozgásban lévő zenészek számára a hordozható billentyűzetek a tökéletes eszköz. A sokoldalúságra tervezték őket, így ideálisak gyakorláshoz, zeneszerzéshez, vagy egyszerűen csak jammeléshez, bárhol is legyen. A hordozható billentyűzetek többféle méretben, különböző számú billentyűvel kaphatók, és általában sokkal könnyebbek, mint más típusú elektromos zongorák.

Azonban csak azért, mert kicsik, még nem jelenti azt, hogy nincs bennük elég erő. Sok hordozható billentyűzet tele van funkciókkal, többek között különféle hangszer- és zongorahangokkal, ritmikus kíséretekkel és még beépített tanulási eszközökkel is.

Kezdőknek vagy olyan zenészeknek ajánlom őket, akiknek könnyű, megfizethető hangszerre van szükségük, amelyet bárhová magukkal vihetnek.

Az akusztikus és az elektromos zongora közötti különbségek

Ami az akusztikus és elektromos zongorákat illeti, mindkét zongoratípusnak megvannak a maga egyedi tulajdonságai, valamint a hangkeltés és az érintés kezelése. Vessünk egy pillantást a kettő közötti legfontosabb különbségekre.

Hang előállításának mechanizmusa

Az akusztikus és elektromos zongorák közötti legalapvetőbb különbség a hangkeltésben rejlik.

A hagyományos akusztikus zongorák teljesen mechanikusak. Amikor megnyom egy billentyűt, az egy kalapácsot indít el, amely megüt egy sor húrt, amelyek rezegve hangot adnak ki. A hang a zongora fából készült testében rezonál, így jön létre az a gazdag, telt hangzás, amelyről az akusztikus zongorák ismertek.

Az elektromos zongorák viszont digitálisan reprodukálják ezeket a hangokat. Húrok helyett hangmintavételezést vagy hangszintézist használnak , ahogy azt korábban említettük.

Érintse meg és tapintsa meg

A billentyűk érintése és tapintása minden zongorista számára kulcsfontosságú, és ez egy másik fontos terület, ahol az akusztikus és az elektromos zongorák különböznek. Az akusztikus zongorák billentyűinek természetes súlya és ellenállása a kalapácsok és a húrok mechanikus hatásának köszönhető.

A billentyűk általában nehezebbek az alsó regiszterekben és könnyebbek a felső regiszterekben, ami dinamikus játékélményt biztosít.

Míg egyes elektromos és digitális zongorák súlyozott billentyűkkel vagy fokozatos kalapácsütéssel rendelkeznek, a legtöbb digitális zongora félig súlyozott billentyűket használ.

A félig súlyozott működés egyesíti a súlyozott és a súlyozatlan billentyűk elemeit. A billentyűket rugókkal és egy kis plusz súllyal egészítik ki, így gyorsabbak és könnyebbek, mint a teljesen súlyozott billentyűk, de nagyobb ellenállással rendelkeznek, mint a súlyozatlan billentyűk.

Egyes elektromos és digitális zongorákon súlyozatlan vagy szintetizátor billentyűket is találsz, amelyek könnyűek és érzékenyek, hasonlóan a szintetizátorok vagy orgonák billentyűihez. Ez a fajta működés nagyszerű a gyorsaság és a könnyű játék érdekében, bár hiányzik belőle az akusztikus zongorák ellenállása és érzése, így kevésbé alkalmas a hagyományos zongorajátékra.

Karbantartás és tartósság

Az elektromos zongorák egyik legnagyobb előnye az alacsony karbantartási igényük. Az akusztikus zongorák rendszeres hangolást igényelnek, ami költséges és időigényes lehet, különösen, ha a zongorát gyakran mozgatják, vagy ha a zongora ki van téve a páratartalom változásainak.

A húrok, a kalapácsok és az akusztikus zongora egyéb mechanikus alkatrészei is elhasználódhatnak az idő múlásával, és szakszerű szervizelést igényelhetnek.

Az elektromos vagy digitális zongorák viszont nem igényelnek hangolást, és általában kevesebb alkatrészük van, amelyek elhasználódhatnak. Amíg stabil környezetben tartják őket, és gondosan bánnak velük, minimális karbantartás mellett hosszú évekig is kitarthatnak.

Sokoldalúság és jellemzők

Az elektromos és digitális zongorák igazán sokoldalúságukban tündökölnek.

Az akusztikus zongoráknak egyetlen hangjuk van - bár gyönyörű és összetett -, de ennyi. Az elektromos és digitális zongorák számos hangzást és funkciót kínálnak, amelyek számtalan irányba vihetik el a zenét. Akár nagyzongora hangzásról elektromos orgonára szeretne váltani, akár visszhangot vagy kórust szeretne hozzáadni, vagy akár több hangot szeretne egymásra rétegezni, az elektromos és digitális zongorák megadják az eszközöket, hogy ezt néhány gombnyomással megtehesse.

Sok elektromos és digitális zongora beépített metronómot, felvételi lehetőséget, valamint fejhallgató, MIDI-vezérlő és más digitális eszközök csatlakoztatási lehetőségét is tartalmazza. Ez hihetetlenül sokoldalúvá teszi őket a gyakorlástól a felvételen át az élő előadásig mindenre.

Az elektromos és digitális zongorák jövője

Az elektromos zongorák hosszú utat tettek meg, és az innováció üteme nem mutatja a lassulás jeleit. Az elektromos és digitális zongorák évről évre drasztikusan fejlődnek, és úgy tűnik, hogy sok új zongora egyre közelebb kerül az igazi zongorához.

Sokan még a lehetségesnek hitt határokat is feszegetni kezdik.

Vegyük például az MPE (MIDI Polyphonic Expression) billentyűzeteket, mint az Osmose és a Seaboard. Ezek az egyedülálló hangszerek újradefiniálják a billentyűzetekkel való interakcióinkat, mivel hihetetlenül árnyalt vezérlést tesznek lehetővé minden egyes hang felett. Ahelyett, hogy egyszerűen lenyomnánk egy billentyűt, minden egyes hangot egymástól függetlenül nyomhatunk, csúsztathatunk és modulálhatunk, ami az expresszivitás olyan új dimenzióit nyitja meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Alapvetően megváltoztatják azt, ahogyan a billentyűs hangszerekről gondolkodunk és játszunk.

Ugyanakkor a számítógépek egyre gyorsabbak és okosabbak, ami még kifinomultabb hangmotorokat, mesterséges intelligencia integrációt és csatlakozási lehetőségeket tesz lehetővé.

Végeredményben az elektromos és digitális zongorák jövője fényes, és izgatottan várom, hogyan fejlődnek tovább!