Ha javítani szeretné a keverék általános hangminőségét, az optimális mélyhang egyensúly kulcsfontosságú. Valójában a rosszul kiegyensúlyozott mélyhangok az amatőr keverés egyik árulkodó jele.

Ha túl kevés basszust hallasz, vékony, élettelen zeneszámot kapsz, míg a túlzott basszus túlságosan dübörgő, zavaros és tisztázatlan keveréket eredményezhet. Ha tudod, hogyan használd a keverési arzenálod egyik legfontosabb eszközét - az EQ-t -, akkor megtalálod a tökéletes helyet a basszusnak a keverésedben.

Természetesen nem véletlenül hívják a keverés "művészetének". Nincsenek szigorú tudományos szabályok a basszus hangszínszabályozására, így ha itt aranybilétát vársz, nem szeretném, ha csalódnod kellene. Azonban rugalmas irányelveket tudok adni, amelyeket alkalmazhatsz, hogy optimális mélyhangot kapj a basszusból, műfajtól és stílustól függetlenül.

A basszusgitár szerepének meghatározása

Az első kérdés, amit fel kell tennie magának, a következő:

Mi a basszus szerepe ebben a számban?

A különböző basszus szólamok különbözőképpen járulnak hozzá a hangszereléshez.

Bizonytalan? Kezdje az egyes hangjegyek meghallgatásával. Hosszabb, kitartóbb frázisokkal vagy rövid, gyors, staccato hangokkal van dolga?

Azt is figyelembe veheti, hogy a basszusgitárban lévő hangok milyen frekvenciatartományban élnek.

Töltsön fel egy spektrumanalizátort, ha bizonytalan, bár a legtöbbször a 20 Hz-160 Hz közötti mélyhang energiát, a 250 Hz - 500 Hz közötti közép- vagy mélyközéphangokat, valamint a 800 Hz és 2 kHz közötti harapás- vagy ujjzajt fogja megtalálni, különösen, ha basszusgitárral dolgozik.

Nem minden basszushangzás él elsősorban a mélyhangokban. Valójában sok basszus szólam viszonylag magas tartományban szólal meg.

Jó példa erre a Vulfpeck "Lost My Treble Long Ago" című dala.

Ez a modern funk szám a basszust állítja a középpontba. Inkább a közép- és magas hangok hallhatók, mint a mélyek, mivel dallamosabb szerepet játszik.

A spektrum másik oldalán van egy olyan dal, mint a Hollie Cook "99" című dala, amely a klasszikus, mély frekvenciájú dub basszust adja, amelyben a magas és középhangok nagy része le van tekerve:

A lényeg az, hogy a különböző basszus szólamok nagyon különböző szerepet játszhatnak, és ezért nagyon különböző EQ megoldásokat igényelnek.

A Kick dob szerepének meghatározása

A hangmérnökök számára az egyik legnehezebb kihívás a kick és a basszus keverése, mivel ez a két elem minden más zenei elempárnál jobban kölcsönhatásba lép egymással. Nincs sok megosztandó terület a mélyhangok között, mivel azonban ez a két elem osztozik ezen a hangzásbeli téren, a produceren vagy a hangmérnökön múlik, hogy tudatosan döntsön, hogy mindkettőnek megfeleljen.

Ez az a pont, ahol az Ön megállapodása a képbe kerül. Figyelj arra, hogy a kick és a basszus hogyan hat egymásra. Például, ha van egy gyorsan mozgó basszus részed és egy négy-az-egy-négyes rúgódobod, akkor más lesz a megközelítésed, mintha ugyanez a rúgás és egy ritkás, kitartott basszus rész lenne.

Lehetetlen ultraspecifikus EQ-irányvonalakat adni a kick és a basszus számára, mivel ezek az elemek dalról dalra változnak. Ha azonban a kick és a basszus kölcsönhatása megzavarja, rengeteg olyan eszköz áll rendelkezésre, amelyek segítségével biztos lehet benne, hogy jó döntéseket hoz.

Nagy rajongója vagyok a FabFilter Pro-Q3-nak a legtöbb EQ feladathoz, bár különösen hasznos a frekvencia maszkolás azonosításában. Egyszerűen helyezzen el egy példányt a Pro-Q3-ból minden sávra, és kapcsolja be a valós idejű frekvencia spektrum analizátort a plugin ablak alján található "Analyze" gombra kattintva.

Játssza le a kicket és a basszust együtt, és nézze meg a spektrumanalizátort, hogy azonosítsa azokat a területeket, ahol a kick és a basszus frekvenciái átfedik egymást. Ezek az átfedő területek potenciális frekvenciamaszkolásra utalnak. Az EQ-t ez alapján állíthatja be.

Egy kicsit később belemegyek az EQ "zsebek" létrehozásának művészetébe ezekhez a hangszerekhez!

Az egyéb eszközök szerepének meghatározása

Az imént tárgyaltakra építve arra is figyelned kell, hogy a basszusgitár hogyan hat kölcsönhatásba a keverésedben lévő más hangszerekkel, például a szintetizátorokkal, billentyűs hangszerekkel vagy gitárokkal.

Csak azért, mert basszusnak hívják, nem jelenti azt, hogy a basszus frekvenciatartományra korlátozódik.

Egy basszusgitár például 800 Hz és 2 kHz között rezonálhat a felső középtartományban, különösen, ha túlhajtott hangot használsz rajta. Egy szintetizátor basszusgitár a hangzástól függően még magasabbra rezonálhat.

Közelítsd meg a fenti maszkoló módszerrel ezeket a hangszereket a basszus körül, vagy fordítva. Határozza meg az egyes hangszerek szerepét, és tegye őket szépen a saját helyükre.

Hogyan kell EQ Bass

Mostanra már van egy alapvető elképzelésed arról, hogy mire kell figyelned a basszus hangszínszabályozásakor. Most szeretnék adni néhány általános iránymutatást, amelyet megvizsgálhatsz, hogy a basszus zökkenőmentesen illeszkedjen a keverésedbe.

1. Magaspass szűrő használata

Mi?! Magas szűrő egy mélyhangú hangszeren?

Lehet, hogy ellenkezik az intuícióval, de a basszus magas áthallás az egyik legjobb módja annak, hogy megtisztítsd a felesleges ultra-mélyeket, és megakadályozd, hogy a mélysugárzók túlzsúfolttá váljanak.

Sok kezdő keverő vagy figyelmen kívül hagyja a magaspass szűrőt, vagy visszaél vele. Ha azonban basszusokkal van dolgunk, ez lehet a keverés megmentője.

A magas átjárású szűrők csillapítják az alacsony frekvenciákat, miközben átengedik a magasabb frekvenciájú tartalmakat. Sok konzol és csatornasáv rendelkezik beépített magaspass szűrővel, amely gyakran 80 Hz körül van beállítva. Lényegében, ha aktiválná ezeket a magántompító szűrőket, akkor minden 80 Hz alatti frekvencia csillapításra kerülne.

Ezek a beállított szűrők nagyszerűek olyan hangszerekhez, amelyeknek nincs szükségük rengeteg mélyhangra, mint például az ének, a hi-hat vagy a hegedű. A legtöbb énekfelvételen 80 Hz alatt csak morajlás található, ezért jó ötlet megszabadulni tőle.

Természetesen nem biztos, hogy a basszusban nem akarsz megszabadulni mindentől 80 Hz alatt, bár ez nem jelenti azt, hogy nem használhatsz parametrikus EQ-t vagy konzol-stílusú EQ-t változó magaspassszűrővel a mélybasszus tartalmának gyengéd elhalkítására.

Majdnem minden alkalommal, amikor basszusgitárt keverek, 40 és 50 Hz közé állítok egy magas passzusú szűrőt, hogy a mély basszusokat feszesebbé tegyem, és segítsem, hogy jobban kölcsönhatásba lépjenek a kickkel.

2. Aluláteresztő szűrő használata

A basszusgitár alapfrekvenciája jellemzően 50 Hz és 1 kHz között van. A basszusgitártól függően még 5 kHz körüli tartományig terjedő felhangok is előfordulhatnak. Ezen túl azonban nem sok értékes harmonikus információt talál, ezért javaslom egy aluláteresztő szűrő alkalmazását.

Az aluláteresztő szűrők a csillapítás szempontjából hasonlóak a magasáteresztő szűrőkhöz, bár ezek inkább a magas tartományt hivatottak csökkenteni.

Gyakran alkalmazok aluláteresztő szűrőt, amikor a basszusgitár hangszínszabályozását végzem, hogy egy jobban elkülönülő teret alakítsak ki számára, és megszabaduljak minden olyan zúgástól, sziszegéstől vagy levegőtől, amelyről úgy érzem, hogy versenyezhet a keverékem más magas vagy magas-középhangú elemeivel.

3. Finesse the Mids

Az egyensúly elérése alapvető fontosságú az EQ-ban, és bár erre nincsenek szigorú és gyors szabályok, sok mérnök javasolja az alsó középhangok túlzott mértékű levágását, hogy helyet csináljon más harmonikus hangszereknek, és a felső középhangok felemelését, hogy hangsúlyozzák a támadást vagy az "ujjal való pengetést".

Ne feledje, hogy ez nem mindig működik, mivel egyes basszus szólamok inkább a mélyközépben akarnak élni, mint bárhol máshol, másoknak pedig túl sok a támadás a magas tartományban.

Általában azonban úgy találom, hogy ez a megközelítés segít kiemelni a keverékeket a sárból.

A 200-350 Hz körüli tartomány gyorsan megtelhet, különösen akkor, ha számos más elem, például ének, snare, billentyűk és gitárok töltik ki a spektrumnak ezt a részét. Úgy találom, hogy ha csökkentjük ezt a frekvenciatartományt a basszusban, akkor a valódi középtartománybeli hangszerek is felragyoghatnak.

Másrészt, a basszus elveszhet a keverékben, ha nincs meghatározva. Ez az érv még inkább érvényesül, ha kis okostelefon-hangszórókon hallgatjuk. Ha a 800-2 kHz-es tartományban a basszusnak egy kis csengőerősítést adsz, az segíthet, hogy szépen átüt a keveréken anélkül, hogy jelentősen befolyásolná az általános egyensúlyt.

4. Adjon némi ízt az alacsony árfekvésűeknek

Bár a FabFilter EQ-k tele vannak hasznos funkciókkal, hogy a hangszerek szépen szólaljanak meg, nem rendelkeznek az analóg modellezésű EQ pluginek, például a Pultec-stílusú EQ-k vagy az SSL Channel Strip EQ-k egyértelmű EQ-jellemzőivel.

Semmi sem hasonlítható a passzív EQ mélyhangzásához a basszusban. Csodálatosan zenei módon formálja a mélyeket, és olyan karaktert és harmonikus hangzást ad, amelyet egyébként nem kapna meg egy digitális parametrikus EQ-tól.

Nagy rajongója vagyok a Waves PuigTec EQ plugineknek a basszusgitárhoz, és a legendás keverőmérnöknek, Tchad Blake-nek köszönhetően rátaláltam a Soundtoys Sie-Q-ra is, amely egy egyszerű, három sávos megközelítést alkalmaz a frekvenciák beállításához.

5. Figyeljen az anomáliákra

Ha elektromos basszusgitárral kevered, valószínűleg néhány egyenetlen hangjegybe fogsz ütközni az út során. A legtöbb basszusgitárnak vannak olyan hangjai, amelyek vagy nem szólnak eléggé (holtpontok), vagy túlzottan rezonálnak.

Ha ezt az egyenetlenséget hallja, bár nem biztos benne, hogy honnan származik, akkor az EQ-n felerősíthet egy harangot, és addig pásztázhatja, amíg a többi hangjegyhez képest hangosabb rezonanciát nem észlel.

Amint megtaláltam ezt a hangot, arra használom, hogy néhány dB-t kivágjak ebből a rezonáns hangból, amely például 180 Hz és 200 HZ között lehet. Ez mind a basszustól függ.

Ha az a problémás hang egyenetlenül van lejátszva, akkor kezdetben egy dinamikus EQ-t fogok használni.

6. Dinamikus EQ használata Sidechainnel

Emlékszel, amikor a zsebek kialakításáról beszéltem? A kick és a basszus esetében ez szinte mindig szükséges. Néha jót tesz a keverésnek, ha van egy kis "dörzsölés" a kick és a basszus között, bár legtöbbször úgy találom, hogy a kettő közötti tisztaság és tér az, amit szeretnék.

Az interneten található tanácsok nagy része azt mondja, hogy használjon statikus EQ-t, és vágjon le bizonyos frekvenciatartományokat az egyes elemekben, hogy helyet csináljon egymásnak. Például, ha a kickdob alaphangja 60 Hz, a basszus pedig 80 Hz és 100 Hz között tartja, akkor a kicket 60 Hz-en felerősítheted, és 80 Hz és 100 HZ körül csökkentheted, és fordítva a basszusnál.

A fő probléma itt az, hogy a basszus hangok idővel változnak. Ha levágod a 60 Hz-et, ami a basszusgitáron gyakorlatilag a B1-et jelenti, akkor csak a B1 hangerejét csökkented. Ez azt jelenti, hogy amikor a basszus szólam a B1-et vagy az azt körülvevő hangokat játssza (az EQ Q beállításának szélességétől függően), azok kevésbé lesznek hallhatóak, mint más hasonló hangok.

Vegyük figyelembe, hogy a 60 Hz-et csak azért vágod le, hogy helyet csinálj a rúgásnak. De mi van akkor, ha a kick nem játszik bizonyos basszushangok alatt? Nos, ez a vágás akkor is megmarad, hacsak nem automatizálod.

Lényegében a statikus EQ a kick drum és a basszusgitár esetében kezd elavult megközelítéssé válni. Az optimálisabb megközelítés érdekében ragaszkodom a dinamikus EQ-hoz.

Ez egy célzottabb megoldás, amelyben egy dinamikus EQ-t alkalmazol a basszus sávodon, amely a kickhez van csatolva, hogy csak akkor távolítsd el a zavaró frekvenciákat, amikor szükséges.

Például, ha a rúgásod hatását az 50-100 Hz-es tartományban a basszus eltakarja, beállíthatsz egy dinamikus EQ-t, amely úgy van beállítva, hogy a basszust minden egyes alkalommal levágja, amikor a rúgás lecsapódik, szükség esetén csillapítja ezt a tartományt, és békén hagyja, amikor nem, hasonlóan a sidechain kompresszióhoz.

Néhány kulcsfontosságú frekvencia, amire érdemes odafigyelni

A basszusgitár EQ beállításai sávról sávra változnak, bár amikor a basszusgitár EQ-ról van szó, van néhány frekvenciatartomány, amin szeretem a szememet tartani:

• Sub Bass (20Hz - 60 Hz): A mély basszus tartományban találja a mély, alacsony frekvenciákat. Ezeket felerősítheti egy kis plusz erő és súly érdekében, de óvatosan tegye, mert az egész keverést összezavarhatják. Én általában egy magas átjáró szűrőt használok kiindulási pontként a basszusgitár EQ beállításaihoz, valahol 20 Hz és 40 Hz között.
• Alacsony (60 Hz - 150 Hz): Itt található az alaphang a legtöbb basszus számban. Itt felerősítheted a basszusgitárt, ha több testre van szüksége, vagy levághatod, hogy csökkentsd a sáros hangzást.
• Alacsony középtartomány (150 Hz - 400 Hz): Gyakran vágok a basszusgitár EQ-ján ebben a tartományban, ha más mélyhangú hangszerek útjában áll, bár gyérebb keverésekben ez egy nagyszerű tartomány lehet a melegség hozzáadására.
• Közepes tartomány (400 Hz - 1 kHz): Ha a basszusgitárnak egy kicsit több artikulációra, jelenlétre vagy morajlásra van szüksége, akkor ebben a tartományban erősíthet. Itt is ügyeljen az orrhangú vagy dudás frekvenciatartományokra.
• Magas középtartomány (1 kHz - 2 kHz): A basszushangtól függően itt találhat néhány frekvenciát az extra támadáshoz és a tisztasághoz.
• Magas frekvenciák (2kHz - 5kHz): Ez a legtöbb basszusgitár-hangzás csúcshangja. Gyakran szeretem ezeket a felső frekvenciákat levenni, különösen, ha sűrű keverésen dolgozom, hogy helyet csináljak más hangszereknek.

Végső gondolatok

A fenti információknak általános kiindulópontot kell nyújtaniuk a basszus EQ megközelítéséhez. Természetesen az EQ csak egy aspektusa a keverési folyamatnak, és kulcsfontosságú, hogy tudd, hogyan használd az olyan eszközöket, mint a telítés és a tömörítés, miközben biztosítod a megfelelő fázisigazítást, különösen a több mikrofonos felvételeknél.

Nézd meg a keverésről szóló egyéb cikkeinket, ha többet szeretnél megtudni!