A zongora hangszínszabályozásának megtanulása egy kis fejfájást okozhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen őrülten széles frekvenciatartománya van. Hogy némi perspektívát adjak, a zongora frekvenciatartománya 27,5 Hz-től 4186 Hz-ig terjed.

A zongora hangszínszabályozása sajnos nem olyan egyszerű, mint néhány frekvencia kivágása itt-ott. Figyelemmel kell lenned arra, hogy minden hang hogyan illeszkedik az adott számba, amin dolgozol.

A játszott hangjegyek nagy hatással lesznek az EQ beállításokra is. Ha nem játszol sokat a mély tartományban, lehet, hogy nincs szükséged a hozzáadott mélyhangokra, amelyekkel együtt jár. Az EQ beállítása a kontextusról szól, vagyis arról, hogy mi a zongora szerepe a zeneszámban, és hogyan támogatja a többi hangot.

Aztán ott van a hangszín, amely valóban megváltoztathatja a megközelítést. Egy nagyzongorának teljesen más hangulata van, mint egy álló vagy elektromos zongorának. Mindegyik típusnak megvan a maga hangszínjellemzője, ami befolyásolja, hogy hogyan illeszkedik a keverésben.

Ebben az útmutatóban azt nézzük meg, hogyan lehet a zongorát úgy hangszínszabályozni, hogy az a sajátos zeneszámodnak megfelelően működjön. Merüljünk el benne!

Legjobb zongora EQ mozdulatok

Magas átjáró

Általában szeretem a dolgokat a high-pass-szal kezdeni, ahogyan az elektromos gitárnál egy átlagos rock számban, a legtöbb zongora felvételnek nincs szüksége ultra-mély dübörgésre. Ez csak zaj, ami nem ad hozzá semmilyen zenei értéket, és csak zavarossá teszi a keverést.

Nem fogod hallani a keverésben (hacsak nem hallgatsz néhány szörnyeteg mélynyomót), de hidd el, ott van, és elveszi a helyet, amit valami fontosabbra használhatnál, például a basszusgitár vagy a kick mélynyomójára.

Amikor beállítod a zongora EQ magántompító szűrőjét, törekedj arra, hogy valahol 70 Hz körül kezdd. A jó ökölszabály az, hogy olyan egyensúlyt találjunk, ahol eltávolítottuk a mélyhangokat anélkül, hogy a zongora testébe vágnánk. Azt szeretné, ha a hangok továbbra is telt hangzást adnának, ezért vigyázzon, hogy ne menjen túl magasra.

Ha teheti, ehhez a részhez vegyen fel egy fejhallgatót, mivel sokkal jobban hallja majd a mélyhangokat, mint a hangszórókon keresztül, és pontosabban tudja majd vágni a hangokat.

Szeretem az úgynevezett "alulról söprés" módszert használni. A frekvenciaspektrum legalsó végénél kezdjük, és fokozatosan felfelé haladunk a magaspassszűrővel. Ahogy felfelé halad, figyelje meg, mikor veszítik el a zongora mély hangjai a teltségüket. Ez általában az édes pont.

Melegség

A melegséggel a cél itt az, hogy egy kis extra mélységet és gazdagságot adjunk a zongora felvételhez, ami általában 75Hz és 250Hz között van.

Az édes pont megtalálásához használjon egy EQ-t, hogy végigsöpörje ezt a tartományt. Kezdje 75 Hz körül, és lassan haladjon felfelé 250 Hz felé, miközben figyelmesen hallgatja. Hallani fogja a zongora mély-közép "húsát", ahogy pásztázik, és amikor eltalálja a megfelelő pontot, úgy fogja érezni, hogy a zongora hangja teltebb és jelenvalóbb lesz, mindenféle dübörgés nélkül.

Gyakran felteszem a kérdést, hogy mikor adjunk melegséget, és mikor vegyük vissza?

Gyakran előfordul, hogy ha a zeneszámom vékonynak tűnik, vagy a zongora túl "élesen" vagy "tinnyesen" hangzik a keverésben, az általában annak a jele, hogy egy kis erősítéssel ki lehetne tölteni a dolgokat.

Ha viszont a zongora sárosnak vagy túl erősnek tűnik, különösen, ha más mélyhangok is vannak a keverékben, akkor érdemes egy kicsit csökkenteni ezen a területen.

Boxiness

A dobozosságot leginkább azzal az üreges, szinte "konzerv" hangzással tudom magyarázni, amit néhány felvett hangszeren hallani. Zongora keverésénél ez a dobozos frekvenciatartomány általában 350Hz és 400Hz körül van. Ez a spektrumnak egy olyan része, amely nem igazán tesz hozzá sokat a hangzás zeneiségéhez, hanem inkább kitölti a teret, és így minden olyan... zsúfoltnak hangzik.

Amikor ezzel foglalkozom, általában egy finom vágást választok ebben a tartományban. Nem kell hatalmasat meríteni, de csak annyit, hogy ne vegyen el semmit a testből, vagy a melegségből a korábbiakból.

Miután elkészítetted a vágást, ellenőrizd a mixed A/B-vel, hogy működik-e. Hallgasd meg a zongora EQ-t be- és kikapcsolt állapotban, hogy lásd, eltűnt-e a dobozosság anélkül, hogy túlságosan befolyásolná az általános hangzást. Ha úgy találod, hogy a zongora tisztábban és határozottabban szól, akkor jó úton jársz. De ha úgy érzi, hogy elveszít valamit, akkor mindig visszavehet egy kicsit, és újra betárcsázhatja.

Jelenlét

A jelenléti tartomány egyike azoknak a területeknek, ahol nincsenek kemény és gyors szabályok. Minden dalnak és zongorának más-más igénye van a felső középfrekvenciákra. Ha azonban azt szeretné, hogy a zongora átvágjon a keverésen, különösen a leadeknél, általában 3-4 kHz között egy kis erősítéshez nyúlok.

A kis lökések általában megteszik a hatásukat. Itt nem szeretem túlságosan felerősíteni, mivel a zongorák valóban "éles" hangzást kaphatnak.

Tranziensek

A tranziensek a kezdeti támadás, vagy a "kalapács a húrra ütő" hang, amit a billentyűk első leütésekor hallasz. Ezek a hangok jellemzően a 9-11 kHz-es tartományban helyezkednek el, és döntő fontosságúak, ha azt szeretné, hogy a zongora átütő legyen a keverésen.

Ha olyan műfajokban dolgozol, mint a pop, a rock vagy az elektronikus zene, egy kis erősítés hozzáadásával igazán feldobhatod a zongorádat. Szeretem ezt a tartományt, amikor a zongorának át kell vágnia egy forgalmas zeneszámon, különösen akkor, ha más hangszerek is küzdenek a magasabb frekvenciákért.

Ha azonban túl sokat erősítesz ebben a tartományban, a zongorád hangzása kemény vagy túlságosan fényes lehet. Általában egy finom bump megteszi a hatását.

Legjobb zongora EQ tippek

EQ kontextusban

Amikor az EQ-zásról van szó, fontos, hogy a mix szempontjából gondolkodjunk. Lehet, hogy egy zongora szólóban jól hangzik, de amikor más hangszereket is hozzáadunk, akkor válik igazán fontossá. Az EQ kontextusban történő beállítása azt jelenti, hogy a zongora és a többi hangszer közötti kölcsönhatás alapján kell elvégezni a beállításokat, nem pedig azt, hogy hogyan szól önmagában.

Ha az EQ-t elszigetelten végezzük, könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy a hangzás önmagában tökéletesnek tűnik, de aztán elveszik, amikor a keverés többi része is bekerül.

Ha a zongora EQ mozgását nehezen hallja a mix többi részének lejátszása közben, akkor az EQ-t szólóban is elvégezheti, és az EQ-t a teljes sáv lejátszásával együtt A/B-zehallgathatja. Szólózza meg a zongorát, állítsa be az EQ-t, majd kapcsoljon vissza, hogy hallja, hogyan illeszkednek a változtatások a teljes mixhez.

Használjon szűk Q-t a nemkívánatos rezonanciák megszüntetéséhez

Az akusztikus hangszerek felvétele, különösen az olyan árnyalt hangszereké, mint a zongora, kissé trükkös lehet. Még akkor is, ha megbízható felvételi felszereléssel és egy nagyszerű játékossal rendelkezel, néha a helyiség vagy maga a zongora állapota bosszantó, kiszámíthatatlan rezonanciákat eredményezhet.

Amikor ilyesmibe ütközöm, azt használom, amit én "sweep and destroy" technikának hívok. Ez pontosan az, aminek hangzik: Szűk Q-val (az EQ sáv szélessége) végigsöpröm a frekvencia spektrumot, és figyelek mindenre, ami nem jó helyen van. Ezek általában rezonanciák, amelyek semmi hasznosat nem adnak hozzá a keverékhez. Ha egyszer megtalálom őket, ki tudom őket venni anélkül, hogy a hangzás többi részét túlságosan befolyásolnám.

A FabFilter Pro-Q3 parametrikus EQ plugint is szívesen használom erre a célra a dinamikus funkciói miatt. A Pro-Q3-ban az a nagyszerű, hogy beállíthatod, hogy csak akkor vágja le ezeket a rezonáns frekvenciákat, amikor túl hangosak, így nem befolyásolja folyamatosan a hangzást, hanem csak akkor, amikor szükséges.

Záró gondolatok - A zongora EQ útiterv használata

És íme - hogyan kell zongorázni, mint egy profi!

Ezek a zongora EQ-beállítások egy szilárd útitervet adnak ahhoz, hogy a zongorát a megfelelő helyre tegye a keverékben, de ne feledje, ne vegye őket evangéliumként.

Minden zongorasáv más és más. Magán a hangszeren túl természetesen a zongorafelvétel módja is más lesz, mint a másik emberé. Valószínűleg teljesen más mikrofonbeállítással, furcsa szobával vagy egy saját személyiségű (vagy annak hiányával rendelkező) zongorával van dolgod.

A folyamatot az teszi szórakoztatóvá, hogy mindig van lehetőség kísérletezni, és megtalálni, hogy mi működik a zongorahangodhoz!

Tehát, míg ezek a zongora EQ javaslatok segítenek az eligazodásban, ne féljen letérni a kitaposott ösvényről. Vágjon vagy erősítsen, ahogyan jónak látja, és bízzon a fülében. Ha úgy találja, hogy valami nem egészen működik, próbáljon ki egy másik megközelítést.

Ha úgy érzed, hogy a zongora hangszínszabályozása önmagában nem elég, egy kis analóg stílusú telítettség csodákat tehet a zongora életre keltésében.