Beszéljünk a mintavételről. Akár szereted, akár utálod, évtizedek óta része a dalszerzésnek. A meglévő zenékből részleteket venni és valami újba beleszőni nem éppen modern ötlet. Már jóval a digitális samplerek megjelenése előtt is létezett. És bár hosszú utat tettünk meg a technológia terén, még mindig rengeteg lehetőség van az innovációra ezen a téren.

Természetesen a mintavételezés is megkapja a magáét, főként az eredetiséggel és a jogszerűséggel kapcsolatos aggályok miatt. Egyesek "csalásnak" vagy egyenesen lopásnak tekintik. Valójában azonban a mintavételezés egy módja annak, hogy idézd a hatásaidat, tisztelegve azon művészek előtt, akik inspiráltak téged.

A jazz-zenészek állandóan ezt csinálták, riffeket és dallamokat kölcsönöztek, hogy egymásból riffeljenek. A korai hip-hop sampling úttörői egy egész műfajt építettek fel azzal, hogy loopolták és feldarabolták a lemezeket, hogy valami újat hozzanak létre. Még a Musique Concrète alapítói is arra törekedtek, hogy a meglévő anyagokat újra felhasználva új kísérleti zenei darabokat hozzanak létre.

Ebben a cikkben azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy "Lopás-e a mintavételezés?", mit jelent kreatív szempontból, hogyan használták történelmileg, és hol húzódnak a jogi határok. Lássunk hozzá.

A mintavétel meghatározása

A mintavételezés lényege, hogy egy hangfelvétel egy részét - legyen az egy ütem, egy ének, vagy akár csak egy funky basszusvonal - felhasználjuk egy új kompozícióban. Lényegében a történelem egy kis darabkáját kölcsönözzük, hogy valami teljesen újat hozzunk létre. Bár ma már a legkülönbözőbb zenei műfajokban elterjedt eszköz, a legtöbb ember a sampling születését a hip-hop lemezekhez köti.

A 70-es évek elején Bronxban olyan DJ-k, mint Kool Herc, hatalmas block partikat rendeztek, lemezeket pörgettek, és lényegében megalapozták azt, amit ma hip-hopként ismerünk. Hercnek volt érzéke ahhoz, hogy megtalálja a funk lemezek legjobb instrumentális szüneteit, és élőben loopolta őket, hogy az energia tovább tartsa. Az MC-k felpattantak a mikrofonra, és elkezdtek rappelni ezeken a szüneteken, felpörgetve a tömeget. Ez volt az élő mintavételezés, mielőtt még samplerek léteztek volna.

Egy ideig mindez menet közben történt. A DJ-k élőben keverték és mixelték a lemezeket, az MC-k pedig freestyle-oltak hozzájuk. Ez volt a hangulat egészen 1979-ig, amikor is megjelentek az első rögzített hip-hop számok. A Fatback Band "King Tim III (Personality Jock)" című száma volt az első hip-hop kislemez, bár a legtöbben a Sugarhill Gang "Rapper's Delight"-jának tulajdonítják, hogy a hip-hop felkerült a térképre. Egy másik korai gyöngyszem a Younger Generation "We Rap More Mellow" című dala volt, amely szintén ízelítőt adott abból, ami következett.

A meglévő hangok átdolgozásának koncepciója azonban nem volt új. A zeneszerzők már évszázadok óta "mintavételeztek". Vegyük például Johann Sebastian Bachot. Ő hagyományos himnuszokat vett és átdolgozta azokat kantátáiba és oratóriumaiba, új életre keltve a régi dallamokat. Vagy gondoljunk Stravinskyra, aki népdalokat dolgozott át kompozícióiban. Lehet, hogy ezeknek a zeneszerzőknek nem voltak lemezjátszóik vagy samplerük, de ugyanazt csinálták, mint a hip-hop producerek.

Mintavételezés a történelem során

Bár a hip-hop kaphatja a legtöbb hitelt a sampling népszerűsítéséért, a technika gyökerei valójában messzire nyúlnak vissza, a musique concrète-től kezdve.

Az 1940-es évek elején Pierre Schaeffer francia zeneszerző elkezdett kísérletezni a rögzített hangokkal, a vonatok zajától az emberi beszédig mindent felhasználva. Ezeket a felvételeket manipulálta, összeillesztette és loopolta, hogy új, mintaalapú zenei kompozíciókat hozzon létre. Ez volt az egyik első alkalom, amikor valaki a rögzített hangot elsődleges elemként használta a zenében, és ezzel lényegében megteremtette a mai értelemben vett sampling alapjait.

Gyorsan előre az 1960-as évekbe

Ebben a korszakban Delia Derbyshire-t a BBC Radiophonic Workshopban találjuk, aki egy úttörő projekten dolgozik. Derbyshire fogta a Ron Grainer zeneszerző által írt zenét, amelyet a tévében hamarosan induló sci-fi sorozathoz - a Doctor Who-hoz - írt, és korai elektronikus technikákkal valósította meg.

Szalaghurkok és oszcillátorok segítségével manipulálta a sorozat ikonikus főcímzenéjét. Amit Derbyshire csinált, az olyan volt, mint a sampling egy korai formája, a rendelkezésre álló technológiát használta a hangok elhajlítására és átformálására, hogy valami futurisztikusat alkosson belőlük.

Nagyjából ugyanebben az időben jelent meg a Mellotron. Ez a hangszer szalaghurkok segítségével rekonstruálta a zenekari hangszerek hangzását, lehetővé téve a művészek számára, hogy vonósokat, kórusokat és más hangszereket "mintavételezzenek", még mielőtt a mai értelemben vett samplerek léteztek volna.

Az olyan zenekarok, mint a Beatles és a Moody Blues az elsők között voltak, akik felkarolták ezt az új technológiát. Csak hallgassa meg a "Strawberry Fields Forever"-t. Ez a szám a Mellotronnak köszönheti buja hangulatát.

A szintetizátorok fejlődése a 70-es években

Az 1970-es években jelentek meg a korai szintetizátorok, mint a Synclavier és a Fairlight CMI, amelyek új szintre emelték a mintavételt. Ezek digitális munkaállomások voltak, amelyek képesek voltak hangok felvételére, szerkesztésére és lejátszására. Lehetővé tették a zenészek számára, hogy valós hangokat mintavételezzenek, manipuláljanak és zenévé alakítsanak.

*Fairlight CMI Photo

Természetesen ez a technológia nem volt olcsó. Csak a legelőkelőbb stúdiók és művészek férhettek hozzá. Ez azonban megnyitotta az utat a kreatív kísérletezés előtt. Olyan művészek, mint Peter Gabriel, Stevie Wonder és Kate Bush használták ezeket a hangszereket, hogy a zene határait feszegessék.

A mintavételezés hozzáférhetőbbé válik

Az 1980-as évekre a mintavételi technológia sokkal elérhetőbbé vált. Az E-MU SP-1200, az Akai S950 és az MPC sorozathoz hasonló mintavevők mindent megváltoztattak, különösen sok hip-hop producer számára.

Ahelyett, hogy drága stúdiófelszerelésre lett volna szükségük, a producerek saját otthonukban loopolhattak, vághattak és flipelhettek mintákat bakelitlemezekről. Az olyan emberek, mint DJ Premier, J Dilla és Pete Rock elsajátították a mintavételezés művészetét, és régebbi zeneszámok töredékeiből időtálló ütemeket hoztak létre. Ekkor vált a sampling a kreatív folyamat központi részévé.

Az erkölcsi érv

A mintavételezés mindig is vitákat váltott ki, és egyesek gyorsan azt állítják, hogy a művészek körében az eredetiség hiányát segíti elő. Az érvelés valahogy így hangzik: miért kellene valami újat alkotni, ha egyszerűen kölcsönvehetjük - vagy attól függően, hogy kit kérdezünk, ellophatjuk - valaki más munkáját?

Ez egy olyan érv, amelyet már a sampling kezdete óta felhoztak, és egyes puristák úgy érzik, hogy aláássa a kreatív folyamatot azáltal, hogy túlságosan erősen támaszkodik a már meglévő anyagokra.

Úgy vélem azonban, hogy a mintavétel az innovációra épült. Az egész ötlet, hogy egy kis hangrészletet veszünk, és valami teljesen újjá alakítjuk, a lehetőségek újragondolásáról szól.

Vegyük például Drake-et, napjaink egyik legnagyobb előadóját. Legújabb albuma, a For All the Dogs tele van samplerekkel. Az egyik kiemelkedő a 21 Savage-dzsel való kollaborációja, ahol fogta Nohelani Cypriano "Livin' Without You" című dalát, összeillesztette, felhangosította és lelassította, hogy egy teljesen új ütemet hozzon létre. Ez a fajta mintavételezés a zene teljes újraértelmezését kínálja.

Ez azt jelenti, hogy nem mindenki támogatja ezt a megközelítést. Egyesek elítélik, hogy etikátlan, és azzal érvelnek, hogy lehetővé teszi a nagynevű művészek számára, hogy a kevésbé ismert művészeket valódi következmények nélkül lenyúlják. Komoly aggodalomra ad okot, hogy ezek a kisebb művészek nem kapják meg a megérdemelt elismerést vagy díjazást, amikor a mainstream zenészek mintát vesznek a munkáikból. És őszintén szólva, ezek a félelmek nem teljesen alaptalanok.

A jó hír az, hogy a zeneipar lépéseket tett ezen aggályok kezelésére. Az évek során jogi intézkedéseket vezettek be annak biztosítására, hogy a minta felhasználása esetén az eredeti előadó megfelelő elismerésben és kártérítésben részesüljön. A licencmegállapodások, a kiadói jogok és a mintatisztázás ma már mind részei a folyamatnak, ami azt jelenti, hogy a legtöbb esetben ott kapják meg a dicséretet, ahol az megilleti őket. Bár még mindig vannak szürke területek, a mintavételezés ma már szabályozottabb, mint valaha.

A mintavételezés jogszerűsége

Az engedély nélküli mintavétel illegális. Ha valaki más zenéjének egy darabját használja fel saját munkájában, akkor a megfelelő engedélyt kell beszereznie. Ez nem csak egy udvarias bólintás az eredeti előadó felé, hanem törvény. Legyen szó néhány másodpercnyi basszusvonalról vagy énekrészletről, ha szerzői jogvédelem alatt áll, engedélyre van szükséged a felhasználáshoz. Ez általában azt jelenti, hogy meg kell keresni a jogtulajdonost, és ki kell dolgozni egy licencszerződést.

Sajnos itt a dolgok egy kicsit zavarossá válnak. Annak ellenére, hogy léteznek törvények a művészek és munkáik védelmére, mindig lesznek olyan esetek, amikor valaki megpróbálja megúszni, hogy nem a szabályok szerint játsszon.

Sajnos a kreatív licencek esetében is előfordul korrupció és gyanús viselkedés, legyen szó akár arról, hogy nagyobb művészek kevésbé ismert zeneszámokat használnak, akár arról, hogy kié valójában mi egy dalban.

Ha nem a megfelelő csatornákon keresztül jársz el, akkor pereskedésnek teszed ki magad. Azok a művészek, akik engedély nélkül használnak mintákat, felelősséggel tartoznak a szerzői jogok megsértéséért, és néhány ilyen eset komoly jogi csatározásokhoz vezetett.

Szerzői jog megsértése

A mintavételezés hatékony kreatív eszköz, de ha nem a szabályok szerint játszol, akkor komoly bajba kerülhetsz. Számos nagynevű művész került már perbe, mert jogosulatlan mintákat használt, Kanye Westtől kezdve Vanilla Ice-ig.

A zenetörténet egyik leghíresebb esete a The Verve-től származik, az 1997-es "Bittersweet Symphony" című slágerükkel. A dalban a Rolling Stones "The Last Time" című dalának zenekari változatából vették a mintát .

A Verve eredetileg engedélyt kapott a minta használatára, de azzal vádolták őket, hogy többet használtak, mint amennyire engedélyt kaptak. Hatalmas jogi csatát indítottak, és a Verve végül elvesztette a saját daluk jogait, a jogdíjakat pedig a Rolling Stones kapta.

A Bittersweet Symphony éveken át volt belekötve ebbe a szerzői jogi zűrzavarba, egészen 2019-ig, amikor Mick Jagger és Keith Richards végre visszaadta a The Verve-nek a dalszerzői jogokat. De ez az ügy emlékeztetőül szolgál arra, hogy a mintavétel milyen kockázatos lehet, ha a dolgok félresiklanak.

Mintavételezés ma

Hosszú utat tettünk meg a korai idők óta, amikor még csak loopoltuk a lemezeket az utcabálokon. A technológiának köszönhetően a mintavételezés folyamata sokkal egyszerűbbé és elérhetőbbé vált.

Ami még jobb, hogy ma már az egész interneten találhatsz jogdíjmentes mintákat. Rengeteg olyan platform van, ahol legálisan szerezhetsz jó minőségű mintákat, amelyeket felhasználhatsz a zenédben anélkül, hogy aggódnod kellene, hogy perrel sújtanak.

Néhány a nagyok közül a Splice és a Loopmasters, amelyek mindkettő hatalmas könyvtárakat kínálnak hangokból, loopokból és ütemekből, amelyeket letölthetsz, és azonnal elkezdheted használni a saját zenéidben.

Nagyon ajánljuk, hogy használja ezeket a platformokat, ha el akarja kerülni a jogi fejfájást az úton. Egyszerűen könnyebb (és biztonságosabb) jogdíjmentes mintákkal dolgozni, különösen, ha a zenédet kereskedelmi forgalomba akarod hozni.

Végső gondolatok

Végső soron, bár a zeneiparon kívül néhányan még mindig lopásnak vagy kreativitást nélkülözőnek tekinthetik a mintavételt, nem kellene, hogy ez a stigma megmaradjon. Ha azonban engedély nélkül használsz mintákat, akkor a szerzői jogok megsértésének területére lépsz, de ez jogi kérdés, nem pedig lopás a hagyományos értelemben.

Őszintén szólva, a mai zenei világban lehetséges egyáltalán valami teljesen újat létrehozni? Akár tudatában vagyunk, akár nem, szinte minden, amit írunk, játszunk vagy produkálunk, az előzőek hatása alatt áll. Legyen az egy gyerekkorodból a fejedben ragadt dallam vagy egy múlt héten hallott akkordmenet, a zene a hatások és az újraértelmezés állandó körforgása.

A mintavételezés sem különbözik ettől. Ez csak egy újabb módja annak, hogy hozzájáruljunk a folyamatban lévő beszélgetéshez. Fogunk valami régit, újraértelmezzük, és modern kontextusban új életre keltjük. Tehát ahelyett, hogy nem tekintenénk eredetinek, talán inkább annak kellene tekintenünk, ami - egy bólintás a múltra, és egy módja annak, hogy a zenét előremozdítsuk.