A kompresszorok és limiterek közötti különbségek megismerése kihívást jelenthet, ha teljesen új vagy a keverésben. Hidd el, megértem. Még több mint egy évtizednyi keverés és produceri munka után is vannak olyan dolgok a dinamikai processzorokkal kapcsolatban, amelyek zavarba hoznak.

A tömörítés és a korlátozás rendkívül finom lehet a feldolgozás más, nyilvánvalóbb formáihoz képest, mint például a késleltetés, a visszhang vagy a moduláció. Ennek ellenére az elmúlt hat évtizedben szinte minden népszerű dalban használtak valamilyen formában tömörítést vagy korlátozást, így nehéz túlbecsülni a jelentőségüket.

Bár sok hasonlóság van a két processzor között, van néhány lényeges különbség köztük, amelyekkel fontos tisztában lenni, és ezek ismerete javíthatja a keverések minőségét.

Mi az a kompresszor?

Kezdjük azzal, hogy megnézzük, hogyan működik egy kompresszor.

A kompresszor csökkenti a hangjel dinamikatartományát, azaz a jel leghalkabb és leghangosabb részei közötti különbséget:

Egy hangjel dinamikatartománya és egy másik jel dinamikatartománya között is nagy különbségek lehetnek. Egyes jelek vadul dinamikusak, míg mások nem. Azonban még azok a jelek is, amelyek önmagukban nem túl dinamikusak, egy egész sáv során drasztikusan változhatnak a hangerőben.

A mérnökök gyakran alkalmaznak tömörítést a nagy dinamikatartományú jeleknél, hogy kiegyenlítsék az általános hangerőt.

Gondolj egy vokálsávra. Az énekes lehet, hogy a versszakok alatt lágy és suttogó, majd a refrének alatt kitör. Ebben az esetben egy kompresszor hihetetlenül értékes eszköz lehet.

Amikor egy hangos énekhangot tömörítesz, a hangos részeket lejjebb viszed, míg a halk részeket feljebb.

Hogyan működnek a kompresszorok?

Most már tudjuk, hogy a kompresszorok a jel dinamikatartományának csökkentésére szolgálnak, de mi történik a motorháztető alatt, ami ezt lehetővé teszi?

Nos, a legtöbb kompresszornak van néhány különböző paramétere, többek között:

• Küszöbérték
• Támadási idő
• Kiadási idő
• Ratio
• Makeup Gain

Vannak bizonyos kompresszorok, mint például a híres LA-2A optikai kompresszor, amelyek nem rendelkeznek állítható attack és release idővel, valamint a modern kompresszor pluginek, mint például a FabFilter Pro-C2, amelyek további vezérlőket kínálnak, mint például a "lookahead" és "knee" beállítások.

Most azonban tegyünk úgy, mintha egy kompresszort látnánk a fenti öt alapvető paraméterrel.

Küszöbérték

A küszöbérték az a szint, amelynél a kompresszor működésbe lép és elkezdi a jelet tömöríteni. A küszöbszintet a bejövő jel alapján állíthatja be. Ha például a küszöbérték -10 dB, akkor minden, ami a küszöbérték alatt van, nem lesz tömörítve.

Ha azonban a bemeneti jel -10 dB fölé kerül, a kompresszor csökkenti a jel szintjét.

Támadás és elengedés

Az attack határozza meg a kompresszor válaszidejét, és azt, hogy a kezdeti tranziens vagy hatás mekkora része halad át a kompresszoron anélkül, hogy a kompresszor lekapcsolódna.

Minél lassabb a támadás, annál nagyobb része megy át a tranziensnek. A lassú támadási beállításokkal a jelek ütősebb és agresszívabb hangzást kaphatnak.

Másrészt, a gyorsabb támadási idők csillapítják a jelet, amint az átlépi a küszöbértéket, ami tökéletes az előadások szigorítására és a dolgok kontrollálására. Ha azonban a jelet túl erősen nyomja meg a gyors támadási idővel, akkor túlságosan hátra tolhatja a keverésben.

Ezután következik az elengedési idő.

A release határozza meg, hogy a jel mennyi ideig marad tömörítve a kompresszor bekapcsolása után.

A lassú kioldási idők nagyszerűek a hangszerek hátrébb tolására a keverékben és a fenntartás kisimítására a dinamikusabb vezérlés érdekében, míg a gyors kioldási idő növelheti az érzékelt hangerőt, és agresszívabbá és izgalmasabbá teheti a hangzást.

Ratio

Az arány alapvetően a jelre alkalmazott tömörítés mértéke, decibelben mérve.

Tegyük fel, hogy az arány 2:1. Ez az arány azt jelenti, hogy amikor a jel 2 dB-lel meghaladja a küszöbértéket, a szint 1 dB-lel csökken. Ugyanígy, ha a jel 2:1 arány mellett 10 dB-lel lépi túl a küszöbértéket, a szint 4 dB-lel csökken, és így tovább.

Minél magasabb az arány beállítása, annál nyilvánvalóbb lesz a tömörítés.

Makeup Gain

Az utánerősítés a kompressziós lánc utolsó lépcsője, amely a csillapítási fázis során elveszített hangerő kompenzálására szolgál. Egyes kompresszorok olyan mérőműszereket használnak, amelyek dB-ben mutatják, hogy mennyi erősítést vettél le, így pontos beállításokat végezhetsz a kimeneti hangerő oldalán, hogy a hangerő egyenletes maradjon.

Mi az a korlátozó?

A limiterek nagyban hasonlítanak a kompresszorokhoz, mivel nekik is van küszöbértékük. A limiter küszöbértékének működése azonban egy kicsit más.

A limiterek arra szolgálnak, hogy a jel ne lépje túl a beállított küszöbértéket. Tegyük fel, hogy egy 0 dB-es küszöbértékkel rendelkező limitert alkalmazunk a keverőbuszra. Ez a limiter megakadályozná, hogy a keverés egyáltalán átlépje a 0 dB-es küszöbértéket.

Sokan ezt "téglafal" limitálásnak nevezik, ami találó elnevezés, mivel a rendkívül magas arány miatt úgy viselkedik, mint egy áthatolhatatlan hangtorlasz. Bármely jel, amely eléri a küszöbértéket a téglafal-korlátozónál, automatikusan tömörítést kap, és visszaszorul.

Bár ez nagyon úgy hangzik, mint a tömörítés, a legfontosabb különbség az arány.

A kompresszorok alacsonyabb arányokat használnak, hogy a hangerőnek csak egy része csökkenjen, amikor a jel meghaladja a küszöbértéket. Ezzel szemben a limiterek nagy arányokat használnak, például 10:1 vagy annál nagyobb arányokat.

Limiter vs kompresszor használata a mixedben

Most, hogy már tisztában vagy a limiter és a kompresszor közötti fő különbséggel, nézzük meg, hogy mikor használhatod ezeket az eszközöket a keverésedben.

Általában akkor nyúlok kompresszorhoz, ha egy hangszer csúcspontjait kell visszafognom, és nagyobb dinamikai kontrollt kell biztosítanom a keverésben. Ha azonban egy adott hangszer, busz vagy az egész keverés teljes kimenetét szeretném szabályozni, akkor a limiterhez nyúlok.

Természetesen a keverésnek nincsenek merev szabályai, de ezek az általános irányelvek segíthetnek, ha elakadsz a döntéshozatali folyamatban.

Mikor használjunk kompresszort a keverésben?

Legtöbbször kompresszorokat használok az egyes sávokon és buszokon a mixben, bár a master buszon sem ritka egy kis kompresszió.

Az éneken kívül az egyik hangszer, amin szinte mindig használok tömörítést, a basszusgitár.

Bár néhány basszusgitárnak jót tehet a limitálás, különösen, ha sűrű keverékben vannak, és inkább szilárd, mély hangzású alapként kell működniük, mint dinamikus elemként, a legtöbb esetben kompressziót alkalmazok, ha a dinamikát próbálom visszafogni.

A limiter magas aránya túlságosan összenyomhatja a basszusgitárt, halálra zúzva azt, és lapos, élettelen hangzást hagyva maga után. Ezzel szemben a kompresszor mérsékelt aránya lehetővé teszi a basszus hangerejének árnyalt szabályozását, így a hallgató nehezebben hallja.

Szóval, érdemes kompresszort használnod a keverésed minden sávján?

Néha igen. Néha nem.

A döntés valóban a mix általános stílusától függ.

A természetesebb hangzású műfajok, mint például a klasszikus, a folk és a jazz, dinamikai tartományt igényelnek. Ezért a legjobb megoldás lehet a minimális vagy semmilyen tömörítés a keverésben. Ezzel szemben az olyan zenék, amelyeknek az a céljuk, hogy sokkal inkább az arcodba vágjanak, mint például a pop, a metál, a rock vagy az EDM, gyakran rengeteg tömörítést tartalmaznak a keverékben.

Az erős tömörítés lehetővé teszi a mérnökök számára, hogy ultra hangos keveréseket kapjanak csúcshangosítás nélkül.

A legtöbb modern popzene, amit a rádióban hallhatsz, nagyon dinamikusan következetes, ezért ne félj erős tömörítést használni, hogy a mix elemei összhangban maradjanak.

Mikor használjunk limitert egy mixben

A legtöbb esetben limitert alkalmaz a keverési buszra.

Ha csak egy sávot készítesz, vagy csak kevered, azt javaslom, hogy ne korlátozd a keverésedet, és hagyd meg ezt a mastering mérnöknek. Ha azonban szeretné hallani, hogy a keverése milyen hangzást adhat teljes hangerőn, hogy összehasonlíthassa a professzionálisan kiadott zeneszámokkal, vagy ha egy keverést küld egy ügyfélnek, és szeretné, ha hallaná, hogy milyen lehet a hangzása masterelve, a limiter használata a master buszon egy kis extra izgalmat adhat.

Persze, ha egy dal masteringjét végzi, a limiter elhelyezése a lánc legvégén eléggé feladja magát. Több mint 10 éves profi munkám során nem tudok olyan dalra gondolni, amit mastereltem volna, aminél ne használtam volna limitert.

A limiter fő célja, hogy torzítás nélkül növelje a keverék maximális szintjét.

Vegye figyelembe, hogy a masztering során azonban a korlátozásnak meglehetősen finomnak kell lennie. Általában (bár nem vallásos módon) 1-3 dB-es erősítéscsökkentésre törekszem a dal leghangosabb részeinél, amin dolgozom.

Egyes nehezebb keverékek több, mások kevesebb erősítéscsökkentést igényelnek.

A kulcs itt az, hogy figyelmesen hallgasd meg, hogy a keverék nem azért "pumpál", mert a limiter túl forró. A limiternek a felbukkanó csúcsokat kell megszelídítenie, nem pedig kiszorítani az életet az egész dalból.

Korlátozó használata egyes sávokon

Bár a limiteremet többnyire a mix buszra vagy a végső kimenetre tartogatom, vannak olyan esetek is, amikor az egyes hangszerekre vagy hangszerbuszokra alkalmazom, ha extra kontrollra van szükségem.

Ha például egy basszusgitárra van szükségem, hogy pusztán a keverés alapjául szolgáljon, dinamikai tartomány nélkül, akkor egy limitert teszek rá. Ismétlem, vigyázz, hogy a basszus túl erős korlátozásával ne vezess be pumpálást.

Ugyanez vonatkozik a nehéz dobsávokra is, különösen a rock és a metál keverésekben. Észreveheted, hogy a snare túl dinamikus, és időnként kiugrik a sávból. Ezt könnyen szabályozhatod, ha hozzáadsz egy limitert, és úgy állítod be, hogy csak akkor csökkentse az erősítést, amikor a féktelen snare-ek lecsapódnak.

Vannak olyan esetek is, amikor limitereket alkalmazok az énekhangokon, különösen pop vagy rock keveréseknél, ahol komoly konzisztenciára van szükségem. A legtöbb dinamikát kompresszióval szabályozom, és a lánc végén a limiterrel 1-2 dB-t vágok le a vokálból.

Végső gondolatok - Limiter vs kompresszor

Itt van a valódi különbség a limiter és a kompresszor között.

Nagyon sok különböző tömörítési stratégia létezik, a ragasztó tömörítéstől a párhuzamos tömörítésig és azon túl, és a fentiek csak a jéghegy csúcsa. Mostanra azonban már tudnod kell, mikor nyúlj kompresszorhoz és limiterhez anélkül, hogy a szükségesnél több szellemi sávszélességet kellene a keverésedre fordítanod.