A locriánus módusz a dúr skála hetedik módusa, és az utolsó az alap modális sorozatban. Valószínűleg ez az egyik legkevésbé használt módusz is, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem fogod gyakran látni zenedarabokban.

Ezzel együtt is nagyon hasznos eszköz a hátsó zsebedben.

Ma belevetjük magunkat, és felfedezzük a Locrian mód minden csínját-bínját. Megtudjuk, mi az a Locrian mód, miért olyan különleges, és hogyan használhatod a zenédben.

Kezdetnek azonban nézzük meg röviden a zenei módok definícióját.

Mik azok a módok?

A zeneelméletben a modusok nagyon hasonlítanak a skálákhoz. Egy adott hangon kezdődnek, és a sorozat többi hangján keresztül feljebb vagy lejjebb haladnak, amíg vissza nem térnek az oktávhoz.

Úgy gondolhatsz egy módra, mint egy dúr vagy moll skálára.

A móduszokat az különbözteti meg a szokásos dúr vagy moll skáláktól, hogy egyedi hangnemi jellemzőkkel és kapcsolatokkal rendelkeznek.

A dúr skálában hét módot találsz, amelyek a dúr skálákban található hét hangjegyen alapulnak.

A mód neve attól függ, hogy a dúr skála melyik hangján kezdjük, más néven a skála fokától. Hogy képet kapjunk arról, hogyan származtatjuk a dúr skálából a móduszokat, nézzük meg a C-dúr skála hét móduszát.

• C Jón mód - C-D-E-F-G-G-A-B-
• D dór mód - D-F-E-G-A-B-G
• E phrygián mód - E-F-G-A-B-C-D
• F Lydiai mód - F-G-A-B-C-C-D-E
• G mixolydiai mód - G-A-B-C-D-E-F
• A Aeolian Mode - A-B-C-D-D-E-F-G
• B Locrián mód - B-C-D-E-F-G-G-A

Mi a Locrian Mode?

A lóker módusz, ahogy a fenti móduszok listájából láthatod, a dúr skála hetedik és egyben utolsó módusza. A skála hetedik fokán kezdődik.

Így például a C-dúr hangnemben a Locrian-mód a B hangon kezdődik. Emiatt a módot B Locrian-módnak nevezzük.

Nézze meg az alábbi képen, hogyan néz ki a B locrián mód zongorán játszva.

Ha ezt a lokriai skálát hangok és félhangok halmazaként nézzük, akkor így rendezzük el:

S-T-T-S-S-T-T-T-T-T

Másrészt, ha a locriánus skálát egész és féllépésben rendeznénk, akkor így rendeznénk:

H-W-W-W-H-W-W-W-W-W

Ez az egész lépés/fél lépés képlet nagyban különbözik a dúr skála képletétől, amely így néz ki:

W-W-H-W-W-W-W-W-W-H

A locriánus skálák egész/fél lépéses képletével a locriánus módot bármelyik hangról indulva és a mintát követve játszhatod.

A Locrián-módus skálafokozatai

Amikor a dúr skála módusait vizsgáljuk, jellemzően dúr és moll módusokra osztjuk a csokrot. A lokriai módus egyike a négy moll módusnak, beleértve a dór, a fríg és az aeolián módusokat is.

Az elem, ami ezt a moll módot moll-móddá teszi, a harmadik skálafokozat, amely egy féllépéssel lejjebb van húzva, és így moll harmaddá válik.

Ha a lokriai módot bármelyik más módushoz kellene viszonyítanunk, akkor a moll szekundnak köszönhetően leginkább a phrygi módushoz hasonlít. A skálában lévő csökkentett kvint miatt azonban még inkább moll jellegű, mint a phrygi.

Nézzük meg a hét skálafokozatot, amely a Locrian módban található:

• Gyökér 1
• Kisebb második 2
• Kis harmad 3
• Tökéletes negyedik
• Csökkentett ötödik
• Kisebb hatodik
• Moll hetedik

A Locrian arról híres, hogy a sorozat egyik "legsötétebb" módja, mivel nincsenek olyan főbb tulajdonságai, amelyek megkönnyebbülést adnának neki.

A sok ellaposodott hanggal nagyon súlyos, szomorú és moll jellege van.

A Locrian mód használata

Nézzünk meg néhány módot, ahogyan a Locrian módot használhatod a játékodban.

A Locrian Mode használata a jazz improvizációban

A jazz improvizációnak ritkán vannak határai, ha elég magabiztos vagy ahhoz, hogy rossz hangokat játssz, miközben úgy teszel, mintha azt akarnád.

Persze a viccet félretéve, a jazz sok nyitott véget hagy az improvizáció egyedi formáinak, bár ez valóban attól függ, hogy milyen típusú jazzt játszol. Ha például egy szép Billie Holiday-dallamra játszanál, valószínűleg furcsa lenne, ha megpróbálnál valami locriánus módra kirakni.

Másrészt, ha hangszínekkel kísérletezel vagy free jazzt játszol, a Locrian mód kromatikus jellemzői előnyödre válhatnak.

Ha rögtön az elején beledobod ezt a kis szekundot egy szólóba, az érdekes utazásra adhat okot. Azzal is adhatsz a szólónak egy kis élességet, ha ezt a tritonuszt használod a szokásos kvint helyett. Az egyik legerősebb lehetőség, amit a Locrian mód tartogat, hogy a játékosoknak egyedi előnyt adjon.

A sötét tulajdonságaira támaszkodva

A Locrian egyik fő oka a létezésének az, hogy a sötétség természetes formáját hozza a zenébe. A locrián a karakterét a lapos hangok sokaságából nyeri, így ez a legsötétebb módus a hét dúr módus közül.

A moll terc a legvilágosabb mutatója a sötét tulajdonságainak, bár ha a moll szekundot, a moll hatodot és a csökkentett ötödiket is hozzáadjuk a keverékhez, akkor lényegében minden oldalról képesek vagyunk megtámadni a legsötétebb tulajdonságait.

A Locrian módból szinte lehetetlen fényességet kihozni, tehát ha valami fényeset vagy mákosat akarsz írni, akkor rosszul használod a Locrian skálát. Gyakran javasoljuk a használatát drámai műveknél, például egy horrorfilm aláfestéséhez. Csodálatos arra, hogy horrorisztikus feszültséget biztosítson.

Játsszon a Tritone-nal

A sötétség gondolatánál maradva, a lokriai skála első pár intervalluma létrehozza a tritonust, amely a gyökér vagy tonika felett helyezkedik el. Természetesen minden módusban van valahol tritonus, bár nem sokban van a tonika fölött elhelyezkedő tritonus, ami az egyik dolog, ami ezt a módust olyan érdekessé teszi.

Valójában ez az egyetlen, amelyik az ötödiket kicsinyített ötödikre cseréli, ami segít ennek a módnak egyedi karaktert adni.

Hét hanggal rengeteg lehetőséged van arra, hogy a hallgatónak azt sugalld, hogy a Locrian-skálát használod. Ezek közül a hangok közül azonban egyik sem képes olyan egyértelműséget nyújtani, mint az ötödiket használó csökkentett akkord. Furcsa érzés, hiszen az ötödiket általában arra használjuk, hogy stabilitást teremtsünk játék közben. Ha azonban egy sötétebb és titokzatosabb hangzást szeretnénk létrehozni, akkor a Locrian-skála instabilitása az, ami ragyog.

Ha gitáros vagy, kapcsolj be egy erős torzítást, és játssz a Locrian módban, hogy agresszív dallamokat kapj.

Használja ki a kisebbik másodikat

A tritonus után a moll szekund ebben a skálában valószínűleg a legfontosabb elem. Persze fontos megjegyezni, hogy nem csak a lokriai skála épül erre az intervallumra, hiszen a phrygi is használ egy szekundra mozgó félhangot.

Ennek az intervallumnak a használata egy alternatív módja az instabilitás biztosításának a csökkentett 5. mellett, mivel a hallgató számára nehezebbé teszi annak eldöntését, hogy a dallam vagy a dal egy dúr vagy moll skála része-e vagy sem. Még a képzetlen hallgatók is hirtelen úgy érzik majd, hogy valami tonálisan egyedi dolog történik.

Diszszonancia létrehozása

Az egyik abszolút kedvencem a Locrian móddal kapcsolatban az, hogy szuper könnyű vele disszonanciát létrehozni, ami még félelmetesebbé teszi! Nem számít, hogy milyen hangszeren játszol, a Locrian-skála segítségével ropogós, disszonáns akkordokat tudsz majd létrehozni ezzel a skálával.

A locriánus módusban például a tonika akkord teljesen lekicsinyített. Azonban még tovább is mehetünk, ha a tonika akkordhoz egy szeptimet vagy egy kilencedet adunk, így egy dim7b9 akkordot kapunk. Ez egy nagyon hasonló akkord, mint a dúr hetes akkord, bár csavartabb karakterisztikával rendelkezik.

Még a tonikai akkordon túl is a disszonáns hangok széles skáláját találod a locriánus skála minden területén, ezért mindenképpen fedezd fel őket, amennyire csak lehet.

Példák a Locrian Mode-ra a zenében

Elég ritkán hallani a Locrian módot a zenében.

Sok szakértő szerint az ok a csökkentett ötödik skála fokozata, ami egy kicsit elüt a hangzástól.

Kérdezd meg azokat, akik tanulmányozták a Locrian módot, és azt fogják mondani, hogy az emberek gyakran mondják, hogy befejezetlennek tűnik, mintha valaki folytatni akarta volna a játékot, de hirtelen abbahagyta volna.

"Jeux" - Claud Debussy

Bár a locriánus módus nem sok modern zeneműben található meg, gyakran hallható a kísérleti vagy avantgárd klasszikus zenében, különösen azoknál a zeneszerzőknél, akik szeretik feszegetni a tonalitás határait.

Claude Debussy egy fantasztikus balettel rukkolt elő az ő idejében, amely a "Jeux" címet viselte. A dolog iróniája, hogy még egy olyan hihetetlen zeneszerző, mint Debussy, nyilvánvalóan nem bírta vagy nem volt képes végig a darabot a locriánus skálán belül tartani.

Ebben a darabban a locriánus skála három különböző előfordulását találod, ami hallgatás közben eléggé nyilvánvaló, mivel ezek a komoly sötétség pillanatai.

Debussy úgy közelíti meg a lokriai módot, hogy közvetlenül a dór mód használata után használja. Lényegében elsötétíti a dór módot azáltal, hogy locriánus jellegzetességekkel ruházza fel, és így a darabot lassan egy sötétebb helyre vezeti át.

"H-moll prelúdium" - Szergej Rahmanyinov

Bár a teljes egészében locriánus módban írt műveket elég nehéz megtalálni, az egyik legjobb hely, ahol ásni lehet, a 20. századi zeneszerzők művei. Rachmaninov az avantgárd és a modernista zenei mozgalmak egyik legjobb képviselője volt abban az időben.

A Locrián-skálára a "h-moll prelúdium" című művében találsz példákat. Ha figyelmesen hallgatod a darabot, észreveheted, hogy folyamatosan lapítja a h-termoll második és ötödik fokát.

"Por a porhoz" - John Kirkpatrick

Amikor az emberek a locriánus skála modern zenében való használatáról beszélnek, az egyik leggyakrabban hallott példa a "Dust to Dust", amelyet John Kirkpatrick népdalénekes írt.

A "Dust to Dust" különlegessége az, hogy Kirkpatricknek nincs kísérete. A dal csak az ő hangjából és a hozzá illő harmonikából áll, ami talán a leglenyűgözőbb dolog, tekintve, hogy ilyen könnyedén képes felfedezni a locriánus skálát.

Bár első hallásra úgy hangzik, mint egy hagyományos népdal, hallani fogsz néhány furcsa intervallumot, amelyek egyfajta élességet adnak neki, és megkülönböztetik a korabeli népdaloktól.

Bár ez a szám nagyon szokatlan a népzene világában, mégis ez az egyik legjobb példa arra, hogy valaki olyan dallamot használ, ahol a végső hangokat soha nem hozza a végkifejletig.

"Rational Gaze" - Meshuggah

Hanyagolnánk, ha nem beszélnénk a locriánus mód használatáról a metálzenében, mivel a démoni jellegzetességeinek köszönhetően gyakran használják a nehezebb metál műfajokban. Hallgass meg sok metal dalt, és újra és újra hallani fogod a módot, amelyet disszonáns tulajdonságai miatt használnak.

Az egyik kedvenc példánk a Locrian skálát használó fémdarabokra a Meshuggah "Rational Gaze" című száma. Ennek a számnak az a szépsége, hogy jól példázza azt a puszta vadságot és erőt, amit egy Locrian-alapú gitárriffből ki lehet hozni.

A Meshuggah rendkívül súlyos dalokat ír, amelyekben technikai tudást és bonyolult játékot használ. Ennek a különleges dalnak a nyitánya a moll 2. és a diminished 5. intervallumra összpontosít, hogy a hallgatóságnak egy kicsit nagyobb intenzitást biztosítson.

Záró gondolatok - A Locrian Mode rejtélyeinek feltárása

Bár a locrián mód az egyik legsötétebb és legkevésbé kedvező diatonikus mód (legalábbis a könnyűzenében), mégis egyedülálló eszköz lehet a hátsó zsebedben, amikor egy világosabb darabot kell kontrasztba állítanod, vagy olyasmit írnod, amit mollnak vagy diatonikusan hiányosnak érzel.

Hogy ráérezzen a locriánus módra, kezdje a zongorán a B-vel, és haladjon a fehér hangok mentén, amíg el nem jut a fenti B-ig. Ezt a hiányos érzést akkor fogod észrevenni, amikor eljutsz a végső B-ig, mivel szinte azt szeretnéd, hogy tovább menjen C-ig.

Ahogy egyre jobban hozzászoksz a Locrian skála hallásához, kezdd el használni a dalaidban a sajátosan sötét identitása miatt. Akár drámai filmzenét írsz, akár a következő legjobb shred metal számot írod, a Locrian mód olyan egyedülálló érzelmi intenzitást kínál, amelyet máshol nehezen találsz meg.

Reméljük, hogy kísérletezel, és megpróbálod használni a locriánus módot a zenében vagy a tanulmányaidban.

‍