Előfordult már, hogy azon kapta magát, hogy a számítógépén lévő hangfájlokat görgetve azon gondolkodott, hogy mennyi hangfájlformátum létezik? Őszintén szólva kicsit vad, ha rájössz, hogy mennyi van belőlük.

Valószínűleg hallottál már néhányról, mint például az MP3 és a WAV, de lehet, hogy nem is tudtál az FLAC-ról, az ALAC-ról vagy akár az OPUS-ról, amíg bele nem botlottál ezekbe? Igen, ez egy kicsit dzsungel, ha elkezdesz keresgélni.

Valószínűleg azt kérdezed magadtól: "Mi a fenéért van ennyi? És ami még fontosabb, hogy melyikkel is kellene foglalkoznom?" Jogos kérdések, barátom. A lehetőségek végtelennek tűnhetnek, és nem mindegyik éri meg az idődet, különösen, ha csak egy zenész vagy producer vagy, aki a lehető legjobb hangzást szeretné elérni. Ez az a pont, ahol egy kicsit trükkössé válik a dolog.

Az egyik legjobb kezdés a veszteséges és veszteségmentes hangformátumok közötti különbség megismerése. Maradjon velem az egész, talán nem a legizgalmasabb cikk a világon, és minden információval rendelkezni fog, amire valaha is szüksége lesz ahhoz, hogy profiként kezelje az audioformátumokat.

Mi az a hangformátum?

Rendben, nyomjuk meg az újraindítás gombot, és térjünk vissza az alapokhoz egy pillanatra.

Mielőtt elkezdenénk olyan kifejezésekkel dobálózni, mint "FLAC" és "bitráta", emlékezzünk arra, hogy mi is valójában egy audio fájlformátum.

A legegyszerűbb formában ez csak egy módja az audio adatok tárolásának és tömörítésének, hogy zenét hallgathassunk számítógépünkön, telefonunkon és más eszközeinken. Gondolj rá úgy, mint a bakelit vagy kazetta digitális változatára.

Amikor a CD-k először megjelentek a színpadon, alapvetően ezek határozták meg a legtöbb ember által "jó" hangminőségnek tekintett alapértéket. Egy szabványos CD 44,1 kHz-es és 16 bites hangminőséget tárol, ami akkoriban elég nagy dolognak számított. Ha tehát valaha is elgondolkodtál azon, hogy egyes formátumok miért szólnak jobban, mint mások, az azért van, mert vagy ragaszkodnak ehhez a "CD-szabványhoz", vagy túllépik azt, vagy alatta maradnak.

Vessünk egy pillantást néhány kisebb összetevőre, amelyek a digitális hangminőséget alkotják.

Audio kódolási formátum

A hangkódolási formátumok a "hogyan a fenébe van összerakva egy fájl" kifejezésre utalnak.

Amikor a veszteséges vs. veszteségmentes kérdésre kerül sor, a valódi dolog, amire összpontosítani kell, az az, hogy a formátum tömörített vagy tömörítetlen.

Amikor létrehoz egy hangfájlt, az kódolva van - ez alapvetően azt jelenti, hogy a nyers hangot egy meghatározott kódolási módszerrel digitális fájlba alakítják. Ez a módszer a fájl méretét csökkentheti (tömörített) vagy változatlanul hagyhatja (tömörítetlen), attól függően, hogy milyen típusú fájllal dolgozik.

Az olyan veszteséges formátumokkal, mint az MP3 vagy az AAC, a hangot úgy tömörítik, hogy a hangból néhány kevésbé észrevehető részletet kidobnak. Ez kisebbé és könnyebben tárolhatóvá teszi a fájlt, de ennek eredményeképpen a hi-fi minőség egy része elvész.

A másik oldalon a veszteségmentes formátumok, mint például a FLAC és a WAV, nem veszítenek semmit az eredeti hangadatokból. Ezek a formátumok tömörítetlenek vagy csak enyhén tömörítettek, így minden apró részletet megőriznek. Így amikor lejátszod őket, pontosan azt kapod, amit felvettek, anélkül, hogy a finom árnyalatokat lefaragnád.

Bitmélység

Ez az a pont, ahol a dolgok egy kicsit technikai jellegűvé válnak.

Először is, a bitmélység a hangfájl minden egyes mintájában tárolt adatmennyiségre utal. Egyszerűbben fogalmazva, ez a hangfelbontás felbontása. Gondolj rá úgy, mint egy fénykép pixelszámára. Minél nagyobb a bitmélység, annál részletesebb a hang.

A bit a digitális információ legkisebb egysége, olyan, mint a bináris kódban az "1" vagy a "0". Olyan, mint a hangfájl legapróbb építőköve. A bittartományt általában számmal fejezik ki, így amikor például 16 bites vagy 24 bites jelzést hallasz, az arra utal, hogy hány bitet használnak az egyes hangminták ábrázolására.

Például egy 16 bites fájl, amely a CD-k szabványa, körülbelül 65 000 különböző lehetséges értéket ad minden egyes mintához. Ez nagyszerű a szokásos zenehallgatáshoz, de ha részletesebb munkát végez, mondjuk, ha egy zeneszámot egy professzionális kiadványhoz masterel, akkor nagyobb mélységű, például 24 bites fájlra lesz szüksége, amely több mint 16 millió lehetséges értéket és szélesebb dinamikatartományt kínál.

Mintavételi sebesség

Egyszerűbben fogalmazva, a mintavételi sebesség azt jelenti, hogy másodpercenként hányszor történik a hang "mintavételezés" vagy mérés.

Szeretem elképzelni, hogy szabályos időközönként pillanatfelvételeket készítek egy hanghullámról, és minél több pillanatfelvételt készítek, annál pontosabb lesz a hangom ábrázolása. Az élethűbb és részletesebb hangzás érdekében elegendő pillanatfelvételt kell rögzítenie, hogy minden árnyalatot megőrizzen.

A mintavételi sebességet általában hertzben (Hz) mérik, ami egyszerűen a másodpercenkénti minták számát jelenti. Például a 44,1 kHz-es mintavételi frekvencia (amit egy szabványos CD-n kapunk) azt jelenti, hogy a hangot másodpercenként 44 100-szor mintavételezik.

Ez egy elég jó szabvány az általános zenei felhasználáshoz, de ha magasabb szintű produkciós munkába vagy professzionális felvételek készítésébe kezd, akkor érdemes megfontolni, hogy magasabbra menjen.

A professzionális hangzásvilágban általában 48 kHz-es vagy 96 kHz-es frekvenciát keresünk minimumként a nagyobb tisztaság és rugalmasság érdekében a keverés és a mastering során.

Leggyakoribb veszteségmentes audioformátumok

Rendben, most, hogy az audio fájlformátumok alapjaival már foglalkoztunk, térjünk rá a jó dolgokra - a veszteségmentes formátumokra.

A veszteségmentes hangfájlformátumok jobb hangminőséget biztosítanak a veszteséges hangformátumokhoz képest. Vegyünk sorra néhányat a leggyakoribbak közül.

FLAC (Free Lossless Audio Codec)

A FLAC, ami a "Free Lossless Audio Codec" rövidítése, az egyik legnépszerűbb veszteségmentes formátum. Az FLAC szépsége abban rejlik, hogy a hangot minőségveszteség nélkül tömöríti, így mindkét világból a legjobbat nyújtja: nagy hűség és kisebb fájlméret.

A FLAC hangfájlformátumot számos zenelejátszó és szoftver széles körben támogatja, így a legtöbb ember számára, akinek veszteségmentes hangra van szüksége egy hatékony és könnyen kezelhető formátumban, könnyű választás.

Ráadásul nyílt forráskódú, ami még szerethetőbbé teszi!

ALAC (Apple Lossless Audio Codec)

Az ALAC az Apple válasza volt a FLAC hangfájlformátumra.

Az ALAC alapesetben ugyanezt teszi, mivel veszteségmentes hangtömörítést biztosít, ami megbízható választássá teszi, ha az Apple ökoszisztémában élsz.

Ha a zeneszámokat az iTunes könyvtárában tárolja, vagy a GarageBand programmal dolgozik, az ALAC érintetlen minőséget biztosít a tömörítetlen formátumok rémálmai nélküli tárolás nélkül.

APE (Monkey's Audio)

Az APE egy kicsit alulmaradt a veszteségmentes audioformátum-választék széles világában, bár még mindig széles körben használják zenetárolásra, és van néhány hardcore rajongója. Az APE fájlok a FLAC-hoz és az ALAC-hoz hasonlóan képesek a hangfájlokat minőségromlás nélkül kisebb méretűre tömöríteni, de a bökkenő az, hogy nem olyan általánosan támogatott, mint ez a két formátum. Így, bár az APE ugyanolyan jó minőségű hangot adhat, bizonyos eszközökön vagy szoftvereken a kompatibilitás miatt több problémába ütközhet.

Leggyakoribb tömörítetlen veszteségmentes audioformátumok

WAV (Hullámformátumú hangfájl formátum)

A WAV fájlokat nagyjából mindenki ismeri, aki foglalkozott már audio fájlformátumokkal. Ezek tömörítetlen fájlok, ami azt jelenti, hogy a hangot pontosan úgy tárolják, ahogy van, tömörítés vagy minőségromlás nélkül. A nagy előnye, hogy az eredeti hangzás 100%-át kapja meg.

A hátránya azonban az, hogy a fájlméretek nagyon nagyok lehetnek. Tehát, míg a WAV remekül használható masteringhez, vagy amikor a legtisztább hangformátumra van szükséged, nem ez a legjobb veszteségmentes hangformátum, ha több száz vagy ezer fájlt szeretnél tárolni alkalmi zenehallgatásra.

AIFF (Audio Interchange File Format)

Ha Ön Apple-felhasználó, valószínűleg találkozott már AIFF-fájlokkal.

Nagyon hasonlítanak a WAV fájlformátumhoz, de kifejezetten az Apple ökoszisztémához tervezték őket. Az AIFF fájlok szintén tömörítetlenek, és ugyanazt a minőséget nyújtják, mint a WAV, és a fő különbség az AIFF és a WAV között valójában csak a formátum története és az Apple-hez való szoros kötődése.

Ez az előnyben részesített tömörítetlen formátum, ha Mac számítógépekkel vagy professzionális hangszoftverekkel, például a Logic Pro-val dolgozol.

DSD (Direct Stream Digital)

Végül zárjuk a DSD-vel, amely egy kicsit hiánypótlóbb, de mégis érdemes megemlíteni.

A DSD egy tömörítetlen audioformátum, amelyet gyakran használnak nagy felbontású audio- és szuper high-end audioeszközökben. Valójában egy kicsit különbözik a WAV-ban és az AIFF-ben használt hagyományos PCM-től (impulzuskód-moduláció), és arról ismert, hogy képes az ultra-magas frekvenciák reprodukálására és nagyon "sima" hallgatási élményt nyújt.

Bár a DSD a megfelelő beállítások esetén elképesztően jól hangzik, nem olyan széles körben támogatott, mint a többi, és a fájlméretek más audioformátumokhoz képest óriásiak lehetnek.

Leggyakoribb veszteséges audioformátumok

A veszteséges hangfájlformátumok azok, amelyekkel valószínűleg a leggyakrabban találkozol, különösen, ha zenét streamelsz, vagy helyet szeretnél megtakarítani a telefonodon.

MP3 (MPEG Audio Layer III)

Á, a klasszikus MP3. Ez a hangformátum nagyjából megváltoztatta a játékot, amikor arról van szó, hogyan hallgatunk zenét.

A 90-es évek végén az MP3-ak lehetővé tették, hogy sokkal több dal férjen el a számítógépen vagy hordozható lejátszón, mint korábban bármikor. Mindezt olyan okos tömörítéssel érte el, amely eltávolítja a hang olyan részeit, amelyeket a legtöbb ember amúgy sem hall. Bár az audiofilok talán megrökönyödnek az utóbbi kijelentéstől, a mindennapi zenehallgatásban az MP3-ak nagyon jól szólnak, különösen a nagyobb bitrátáknál, mint például a 320 kbps.

Az MP3-ak szépsége abban rejlik, hogy szó szerint minden támogatja őket. A telefon, az autórádió és az intelligens hangszóró egyaránt jól játszik az MP3-akkal.

AAC (fejlett hangkódolás)

Az AAC hangformátumot eredetileg úgy tervezték, hogy jobb legyen, mint az MP3, miközben a fájlok mérete kicsi marad, és őszintén szólva, mindkettő elég jól működik.

Az Apple azzal tette híressé az AAC-t, hogy az iTunes és az Apple Music alapértelmezett formátumaként használja, de valójában ez egy nyílt szabvány, amelyet számos eszköz és platform támogat. Ugyanazon a minőségi szinten az AAC általában valamivel jobban szól, mint az MP3, és kisebb fájlokat hoz létre. Ezért gyakran találkozhatsz vele a streaming szolgáltatásokban és az olyan videoplatformokon, mint a YouTube.

WMA (Windows Media Audio)

A WMA a Microsoft lova ebben a versenyben, és bár már nem olyan népszerű, mint régen, még mindig itt van.

A Microsoft azért hozta létre a WMA-t, hogy versenyezzen az MP3-mal, és egy ideig elég nagy sikert aratott a Windows világában. A formátum valóban tisztességesen szól, sőt, néha még jobban is, mint az MP3 azonos bitráta mellett. A Windows-eszközökön kívül azonban nem támogatják olyan széles körben.

OGG (Ogg Vorbis)

Végül, de nem utolsósorban, a veszteséges hangformátumok között ott van az OGG, pontosabban az Ogg Vorbis. Ez teljesen ingyenes, nyílt forráskódú, és valóban nagyon jó abban, amit csinál.

Hangminőség szempontjából az OGG megállja a helyét az AAC-vel szemben, és gyakran az MP3-at is felülmúlja hasonló fájlméret mellett. Elég népszerűvé vált a játékvilágban és az olyan zenei streaming szolgáltatásoknál, mint a Spotify. A fő ok, amiért nem hódította meg a világot, valószínűleg az, hogy később jelent meg, mint az MP3 és az AAC.

Az OGG egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem kötik le szabadalmi kérdések vagy licencdíjak, ami a fejlesztők és a nyílt forráskódú rajongók kedvencévé teszi. Ráadásul nagyon rugalmas a streaming szempontjából, ezért az olyan szolgáltatások, mint a Spotify, ezt a formátumot használják.

Milyen hangformátumot használjak?

Ha a hangminőség a legfontosabb, akkor olyan hangfájlformátumot ajánlok, mint a WAV vagy az AIFF, mivel ezek a tömörítetlen hangformátumok adják a legjobb képet az eredeti felvételről vagy keverékről.

Ha azonban helyet szeretne megtakarítani, és a hangminőség nem elsődleges fontosságú, akkor az MP3 vagy az AAC fájlokat is használhatja.

Ezen kívül tényleg nincs sok minden más, amire gondolni kellene! Remélem, hasznos volt ez a kis ízelítő a hangzás alvilágáról.