Széles hangterjedelmével és hihetetlen dinamikai képességeivel a zongora az egyik legnehezebben rögzíthető és keverhető hangszer.

Ha nem szóló zongorát kever, még nehezebb lehet a zongorafelvételt úgy összeilleszteni, hogy a keverés többi hangszerével, például a gitárokkal, énekkel vagy basszusgitárral együtt szólaljon meg. Annak köszönhetően, hogy a frekvenciaspektrum szinte minden részén jelen van, nagyobb az ütközés és a maszkolás lehetősége.

Mindez a tömörítés említése nélkül, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy a zongora ne ugorjon ki a keverékből kontrollálatlan tranziensekkel.

Bár a zongorakeveréshez nem létezik egységes megközelítés, van néhány bevált tipp és technika, amelyet a zongorakeverés során használhat.

1. A megfelelő hangzás

Sokféle stílusú zongora létezik, és az, hogy a tiédet hogyan kevered, teljes mértékben a zongora egyedi hangszínjellemzőitől függ. Használhatsz egy népszerű zongora VST-t, például a Keyscape vagy a Vienna Imperial zongorát, vagy követhetsz egy élő zongorát a stúdióban.

Mielőtt belemerülnénk az útmutató keverési részébe, gyorsan szeretnék beszélni arról, hogy mennyire fontos, hogy a hangzás mindkét helyzetben megfelelő legyen, mivel ez rengeteg keverési frusztrációtól kímél meg a későbbiekben.

Élő zongora

A gyilkos zongorahangzás rögzítéséhez megfelelő felszerelésre és árnyalt megközelítésre van szükség.

Ne feledje, hogy a zongora egy rendkívül dinamikus hangszer, ezért el kell döntenie, hogy mit szeretne megragadni az adott számban.

Az első lépés az, hogy tudd, milyen zongorát szeretnél felvenni. A nagyzongorák, az álló zongorák és az elektromos zongorák különböző felvételi technikákat és beállításokat igényelnek, hogy igazán megmutathassák egyedi hangzásukat.

A nagyzongorák esetében a fedél nagy szerepet játszik a hangzás kialakításában.

Ha teljesen kinyitja a fedelet, fényesebb, rezonánsabb hangzást kap. Gyakran elhelyezek egy pár mikrofont (sztereó pár) a zongora belsejében, a húrok fölött. Az XY konfigurációk nagyszerűek a kiegyensúlyozott sztereó kép eléréséhez. Nagyon ajánlom a kis membrános kondenzátor mikrofonokat, mint a Neumann KM 184 vagy az AKG C414, amelyek képesek kezelni a széles dinamikatartományt és megragadni a zongora részletes árnyalatait.

Aztán vannak álló zongorák, amelyek a hangot hátulról vetítik ki. Ezek felvétele más megközelítést igényel. Kezdje azzal, hogy a mikrofont a zongora tetején és alján is elhelyezi, hogy segítsen a hangok teljes skálájának rögzítésében.

Ehhez a beállításhoz egy nagy membrános kondenzátor, mint a Rode NT1-A, kombinációját szeretem alul a basszus hangok rögzítéséhez, és egy kis membrános kondenzátorral a magasabb hangokhoz a tetején.

A legfontosabb tényezők, amelyekre figyelni kell

Függetlenül attól, hogy milyen zongorát veszel fel, van néhány dolog, amire érdemes odafigyelni:

• Szobaakusztika: A tér, amelyben felvételt készít, nagy hatással lehet a zongora hangzására. Ideális esetben jó akusztikájú helyiségben rögzítsen, vagy használjon akusztikai kezelést a nem kívánt visszaverődések minimalizálása érdekében, hacsak nem egy nagy, természetes visszhangot szeretne elérni.
• Mikrofon elhelyezése: Kísérletezzen a mikrofonok távolságával és szögével, hogy megtalálja a legjobb egyensúlyt a tisztaság, a hangszínegyensúly és a sztereó kép között.

Zongora VST

Ha nem férsz hozzá élő zongorához, vagy nem tudsz felvenni egyet, több száz nagyszerű zongora VST van, amelyek megadhatják a keresett hangzást és textúrát. Mint minden más hangszer esetében, itt is kulcsfontosságú a megfelelő hangszer kiválasztása.

A különböző műfajok gyakran különböző zongorastílusokat igényelnek. Egy klasszikus vagy jazz darabhoz lehet, hogy egy részletgazdag hangzású és dinamikai tartományú nagyzongora VST-t szeretne, míg egy pop vagy rock számnak előnyére válhat egy világosabb, feldolgozottabb hangzás, például egy ultrakompresszált zongora.

Íme néhány tipp a VST-zongorák keveréséhez, amit az évek során magamnál tartottam:

• Vágott sár: A legtöbb zongora VST sok kiegészítő mélyhanggal rendelkezik, hogy önmagukban is teljes hangzást adjanak. Tartsd észben, amikor elkezded integrálni őket a keverésedbe, hogy szükséged lehet arra, hogy a mélyhangokat egy magaspassszűrővel lecsendesítsd.
• Saját visszhang hozzáadása: Ha a zongora VST beépített visszhanggal rendelkezik, némítsa el azt, és használja a saját visszhangját a jobb vezérlés és a keverés többi hangszerével egységesebb hangzás érdekében.
• Rétegezés a textúráért: Ha egy virtuális zongorával nem tudod pontosan azt a hangzást elérni, amit keresel, ne félj több hangszert rétegezni és hangszínszabályozni, hogy egy egységként működjenek együtt.

2. A fázis törlés kezelése

A fázis eltörlése egy nagyon gyakori probléma, amellyel a mérnökök több mikrofonos zongorák keverésekor küzdenek. A fáziskioltás végeredménye általában vékony, üreges vagy gyenge zongorahang.

A problémák akkor merülnek fel, amikor több mikrofont használnak a zongora különböző részeinek rögzítésére, vagy amikor különböző zongorasávokat rétegeznek, és ezek jeleit kombinálják.

Mivel a hanghullámok csúcsokból és hullámvölgyekből állnak, ha két hullám nincs fázisban - vagyis az egyik hullám csúcsa egybeesik a másik hullámvölgyével -, kiolthatják egymást, csökkentve bizonyos frekvenciákat vagy a hang teltségét.

Ez az eltérés a hangforrás és az egyes mikrofonok közötti távolságkülönbség (időalapú fáziskülönbség) vagy a különböző forrásokból származó hasonló frekvenciájú komponensek kölcsönhatása miatt alakulhat ki.

Bár ezt a problémát a legjobban a mikrofonok stratégiai elhelyezésével lehet kezelni a forrásnál, van még néhány más módja is a fáziskérdések enyhítésének:

• Delay használata: Ha fáziskérdéseket észlel a több mikrofonos sávokon, akkor egy delay plugin segítségével kissé módosíthatja az egyik sáv időzítését a másikhoz képest. Egy kis késleltetés (néhány milliszekundum) jobban összehangolhatja a sávokat, és csökkentheti a fáziseltolódást.
• A fázis megfordítása: Néha az egyik sáv fázisának egyszerű megfordításával fázisba hozhatja egy másik sávot. A legtöbb DAW rendelkezik fázis inverziós gombbal vagy pluginnal, amellyel ezt kipróbálhatja.
• Fázis-kiigazító eszközök alkalmazása: Számos dedikált plugin létezik, amelyek célja a több sáv közötti fázisproblémák automatikus elemzése és korrigálása. Az InPhase a Waves-től az egyik abszolút kedvencem!
• Szelektív EQ: Az EQ segítségével kiválaszthat helyet a konkurens frekvenciatartományokban, hogy a sávok közötti átfedések minimalizálásával csökkentse a fázisproblémákat.

Ha nem biztos benne, hogy a keverékét fázisproblémák befolyásolják, ellenőrizheti monóban. Gyakran ellenőrzöm a keveréseimet monóban, hogy felfedezzek minden olyan problémát, amely sztereóban kevésbé lenne nyilvánvaló.

3. EQ zongora

Ha egy zsúfolt keverésen dolgozol, nagy valószínűséggel nincs szükséged a zongora által biztosított teljes frekvenciatartományra, hacsak nem ez a fő fókuszpont. Itt jön a képbe az EQ. Bár az EQ-folyamat teljes mértékben a zongorafelvételtől és a hangszer szerepétől függ, van néhány általános irányelv, amelyet én szívesen követek.

A zongora szerepe a mixben

Mielőtt bármilyen EQ-beállítást végezne, határozza meg, hogy a zongora milyen szerepet játszik a zeneszámban.

Ha ez a fő elem, akkor gondoskodjon róla, hogy fényes és jelen legyen a keverékben. Ha azonban csak mellékszerepet játszik, akkor lehet, hogy ki kell faragnia néhány frekvenciát, hogy helyet csináljon a fontosabb hangszereknek.

Közös zongora EQ mozdulatok

Hacsak nem egy szóló zongorasávról van szó, az első dolog, amivel általában kezdeni szoktam, egy magaspass szűrő, hogy megszabaduljak a hangzás szempontjából nem lényeges alacsony frekvenciájú zörejektől és zajoktól. Általában 20 Hz és 100 Hz között szoktam feljebb vinni, attól függően, hogy hogyan hangzik. Onnan közelítem meg a tartomány többi részét:

• Low-End: Bár semmit sem szeretek jobban, mint egy nagyzongora melegségét és teltségét, gyakran hatalmas bűnös a basszus és a kick összeütközéséért. Ha a keverékedből hiányzik a tisztaság, nézz a 200-250 Hz-es tartományba.
• Középkategóriás: A zongora valódi hangszíne és teste a középtartományban rejlik. Sűrű keverésekben azonban szinte minden hangszer itt akar élni. A 300-500 Hz körüli vágással , csökkentheti a sarat. Ha a zongora útban van a leadek vagy a vokálok között, akkor 1kHz és 3kHz között vághat.
• Tisztaság és jelenlét: A zongora tisztasága és jelenléte 2 kHz és 6 kHz között van. Ha szüksége van rá, hogy átvágjon a keverésen, egy enyhe erősítés itt jót tehet. Csak óvatosan közelítsen az ilyen típusú erősítésekhez, mert könnyen durva területre kerülhet.
• Levegő: A 8kHz és 12kHz közötti kis magas polcok erősítése a legjobb módja annak, hogy kiemelje az artikulációt és a levegőt egy felvételből, különösen szóló zongoradarabok esetében. A Pultec-stílusú EQ-k a kedvenceim az ilyen jellegű mozgatáshoz.

A kulcs, függetlenül attól, hogy milyen zongorával dolgozol, az, hogy a keverés többi részéhez igazítsd. Ne vakon végezd el a fenti beállításokat, és ne reménykedj abban, hogy működni fognak.

4. Zongora tömörítése

A legjobb módja annak, hogy egy zabolátlan zongorát egy keverékben kontrolláljunk, a kompresszió.

Lényegében a kompresszor egy olyan eszköz, amely képes kiegyenlíteni a leghalkabb és leghangosabb részeket egy zeneszámban, hogy szűkítse a teljes hang dinamikai tartományt. A zongora tömörítésének módja a zongora keverésben betöltött szerepétől és a műfajtól függ. Az EQ-hoz hasonlóan itt sem létezik egyféle megközelítés. Van azonban néhány általános megközelítés, amelyet én szívesen alkalmazok tömörítéskor.

Természetes zongora

Ha szólózongorát vagy akusztikus zongorát kever, amely a keverés főszereplője, akkor a természetes hangzás lehet pontosan az, amire törekszik. Ehhez a megközelítéshez enyhe tömörítésre van szükség.

Törekedjen a könnyű áttételre (kb. 2:1 és 3:1 között), és állítsa be a küszöbértéket úgy, hogy a kompresszió csak a hangosabb szakaszoknál lépjen működésbe. Tartsa viszonylag lassúnak az attack-időket (30 ms és 50 ms között), hogy a kezdeti tranziensek átmenjenek, és használjon közepes release-időket (40 ms és 100 ms között), hogy a zongora természetes lecsengése megmaradjon.

A lágyabb, fokozatosabb tömörítési stílushoz szívesen használok soft knee-t, ha az általam használt kompresszor plugin lehetővé teszi.

Pop és rock zongora

Egy pop- vagy rockdalban agresszívebb tömörítést kell használnod, hogy segítsd a keverésen való átmenetet.

Használjon magasabb arányokat 4:1 és 6:1 között, alacsonyabb küszöbértékkel a nagyobb következetesség érdekében. Az 1ms és 10ms közötti gyorsabb támadási idők segíthetnek a tranziensek megszelídítésében, míg a 20ms és 50ms közötti gyorsabb kioldási idők megadják a szükséges ütést és energiát, hogy egy zsúfolt keverék tetején üljön.

Párhuzamos tömörítés használata

Ha a zongora olyan széles hangterjedelemmel rendelkezik, hogy a normál tömörítés nem elég, akkor próbálja ki a párhuzamos tömörítést. Ennek lényege, hogy a tömörítetlen zongora jelet összekeverjük ugyanannak a jelnek egy erősen tömörített változatával.

A legjobb kompresszorok zongorához

Van néhány kompresszor plug-in, amelyhez gyakran visszatérek zongorakeverés közben, és amelyek közül sokan jobbak bizonyos műfajokhoz, mint mások.

A pop, rock vagy EDM erősebb tömörítéshez általában egy 1176 kompresszor emulációhoz nyúlok, mint például az Universal Audio 1176LN. Ez a kompresszor híres a gyors kioldási és kioldási idejéről, ami tökéletesen alkalmas a zongora dinamikai csúcsainak kezelésére anélkül, hogy elnyomná a zongora természetes kifejezőerejét. Ráadásul egy szép kis színt is ad, ami tökéletes, ha egy zongorának több gritre van szüksége. Választhat egy másik színes kompresszort is, mint például az Empirical Labs Distressor.

Ha egy kicsit természetesebb és zeneibb zongorahangra vágyom, akkor inkább egy LA-2A emulációt választok, mint például a Waves CLA-2A. Ez az optikai kompresszor sima, természetes tömörítést kínál, amely nagyszerű a lágy zongorához. Ha valami átláthatóbbat szeretne, akkor a FabFilter Pro-C2-t ajánlom. Színtelen hangzása van, rengeteg részletes paraméterrel és kiváló vizuális visszajelzéssel.

5. A sztereó szélesség tárcsázása

A legjobb módja annak, hogy a zongora keverésekor a szélességet érzékeltesse, ha meggyőződik arról, hogy a zongora mikrofonjai eleve úgy vannak beállítva, hogy széles sztereó felvételt rögzítsenek. A leggyakoribb beállítások közé tartozik az XY, az ORTF, a spaced pair és a Blumlein, amelyek mindegyike egyedi a maga nemében.

Mivel azonban ez az útmutató inkább a zongorakeverésről szól, hagyom, hogy máshol kutakodj a mikrofonbeállítások után. Egyelőre nézzünk meg néhány módszert, amivel szélességre tehetsz szert a keverési fázisban.

A pásztázás lesz itt a kulcsszereplő. Ha például van egy egymástól távol eső párod, akkor a zongorádat a sztereó mezőn keresztül pásztázhatod úgy, hogy az egyik mikrofont keményen jobbra, a másikat pedig keményen balra pásztázod. Csak győződjön meg róla, hogy a zongora mindkét oldalon egyenletesen szól, hogy a sztereó mezőben egyensúlyban legyen. Ügyeljen arra, hogy ezt a keverés többi részével összefüggésben tegye, hogy ne tűnjön szétválasztottnak.

Egy másik nagyszerű szélesítési technika a középoldali feldolgozás. Egy olyan EQ-val, mint a FabFilter Pro-Q3, egy sztereó felvételt középső (mono) és oldalsó (sztereó) elemekre oszthat, és külön-külön feldolgozhatja őket. Innen kezdve növelheti az oldalsó részek szintjét, hogy a sztereó képalkotás javuljon anélkül, hogy a középpontot befolyásolná.

Ha van egy mono zongora, amelyet a sztereó mezőben szeretne elterjeszteni, fontolja meg egy sztereó szélesítő plugin, mint például a Brainworx bx_stereomaker használatát. A fázis manipulálásával a zongora hangzása teltebbé és szélesebbé tehető. Csak ellenőrizze a keverést monóban, hogy a túlzott szélesítés ne okozzon fázisfeloldást.

6. A megfelelő visszhang kiválasztása

Mint valaki, aki több mint egy évtizede keveréssel foglalkozik, biztosan állíthatom, hogy a legnagyobb hiba, amit amatőr zongorakeverésekben látok, a rossz reverb választás.

Bár nem baj, ha kísérletezel, de a legtöbbször arra kell ügyelned, hogy a visszhangod kiegészítse a zene stílusát és a zongora szerepét a zenében.

Egy klasszikus vagy szóló zongoradarab, mint például Ludovico Einaudi "Nuvole Bianche" című műve, gyönyörűen kihasználná a csarnok visszhangjának nagyszerűségét.

Másrészt, egy olyan intimebb dal, mint John Legend "All of Me" című dala jobban profitál a szobahallból. Ezzel egy kis helyiség természetes akusztikáját kapod, amely kiegészíti a dal személyes szövegét.

A visszhang paramétereinek beállítása

Bármilyen visszhangot is választasz, valószínűleg módosítanod kell, hogy illeszkedjen a keverésedhez.

Először is, tárcsázza be a reverb elő késleltetését, hogy elválassza a közvetlen hangot a nedves jel többi részétől. Így a zongora minden tisztaságát és artikulációját megkapja, miközben a térhatás előnyeit is élvezheti.

A lecsengési időt is be kell állítania, ami azt jelenti, hogy mennyi ideig tart a visszhang. A rövid lecsengési idő nagyszerű a térérzet hozzáadásához anélkül, hogy a keveréket elmaszatolná, míg a hosszú lecsengési idő drámaibb, atmoszférikusabb hatást hozhat létre.

Zongora keverése magabiztosan

Zongorát keverni nem könnyű. Ez egy olyan hangszer, amelyet mindannyian jól ismerünk, így ha rosszul keverik, nem tart sokáig, amíg az emberek rájönnek, hogy valami nem stimmel.

A sikeres zongorakeverés lényege, hogy gondosan figyeljünk a természetes hangzásra, és az EQ, a tömörítés, a visszhang és a sztereó elhelyezés segítségével inkább fokozzuk, mintsem átformáljuk ezt a hangzást.

Természetesen, ahogyan azt már többször is mondtam, nincsenek szigorú szabályok a zongorakeverésnél. Bár gyakran úgy találom, hogy a tiszteletteljes megközelítés olyan zongorát eredményez, amely megtartja a saját hangját, mégis gyönyörűen kifejezi magát a keverés kontextusában.

Hallgasd meg, hogyan használják más producerek és hangmérnökök a zongorát a keveréseikben. Lehet, hogy egy vintage kamarahangzásba áztatott, sávosan passzolt mono zongora jobb választás a keverésedhez, mint egy nagy hűségű sztereó zongora pompás csarnokhangzással.

A fenti stratégiákkal az arzenálodban a legjobbakat kívánom neked a zongorakeverési képességeid fokozásához!