Amikor a kisdob keveréséről van szó, sok mindenre kell gondolni. A legtöbb ember egy kövér, feszes snare dobot szeretne, amely átüt a mixen, és megadja a számnak a szükséges energiát, igaz?

Természetesen nem minden csapda egyforma, és mindegyiknek saját kezelésre van szüksége. Ennek ellenére vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek nagyjából minden snare-nek közösek, mintha egy család tagjai lennének, és ezeket a keverés során szem előtt kell tartanod.

Ebben az útmutatóban arra fogok összpontosítani, hogyan keverjünk élő kisdobot egy modern pop vagy alternatív zeneszám kontextusában. De ne aggódj - a legtöbb dolog, amiről beszélni fogok, alkalmazható bármilyen snare dobra, amivel végül dolgozol, legyen szó akár egy punk rock himnuszról, egy trap bangerről, amiben minden minta szerepel, vagy bármi másról a kettő között.

A megfelelő kelepce kiválasztása a kezdéshez

A megfelelő snare kiválasztása a keverési folyamat kulcsfontosságú része, és ennek nagy része a dal kontextusának megértésén múlik. Mielőtt elkezdenéd feldolgozni a snare-t, gondold át, milyen hangulatot szeretnél elérni.

Ez egy energikus popdal, egy modern rockhimnusz, vagy talán egy laza, D'angelo stílusú neo-soul szám? A snare hangzásnak illeszkednie kell a dal átfogó képéhez, és ez azzal kezdődik, hogy tudod, milyen hangulatot szeretnél teremteni.

Hasznos tipp, ha van egy referencia, hogy milyen hangzást szeretnél a snare-nek. Legyen szó egy adott zeneszámról vagy csak egy általános érzésről, ha ez a hang a fejedben van, az óriási különbséget fog jelenteni a keverés során.

Gondolj például a különbségre Travis Barker snare-je között egy Blink-182 dalban. Ez feszes, gyors és agresszív, szemben a Bob Marley-számok lágy, oldalsó pálcás snare-jával. Mindkét snare tökéletesen szolgálja a dalokat, de a hangzásuk világoktól különbözik.

Tehát, amikor elkezded a keverést, próbáld megkeresni a fejedben az ideális snare hangot, és törekedj rá. Ez segíteni fog a döntéseidben a folyamat bármely szakaszában. És ne feledje, hogy a referencia nem kőbe vésett. Csak használd viszonyítási pontként, hogy a helyes irányba indulj el.

Használjon kaput a dolgok tisztázására

A Gating gyakran az egyik első dolog, amit a kisdobok keverésekor csinálok, különösen, ha akusztikus kisdobbal van dolgom, amely sok cintányérral van tele. Azok számára, akik nem tudják, a cintányér-kiáramlás akkor történik, amikor a kisdob mikrofonja felveszi a hangot a készlet más részeiből, különösen a cintányérokból, ami a keverés hangzását zavarossá és rendezetlenné teheti.

A gate segítségével megtisztíthatod a dolgokat azáltal, hogy levágod a nem kívánt zajokat, amikor a snare-t nem ütik meg. Ezáltal a keverésed feszes és koncentrált marad, anélkül, hogy az összes felesleges szemét átszivárogna.

Ennek ellenére a pálya stílusa nagyon fontos, amikor eldöntjük, hogy használjunk-e kaput. Például egy rock vagy pop dalban, ahol élesebb, ütősebb snare-t szeretnél, a gate-elés szinte kötelező. De egy nyugodtabb akusztikus, folk vagy jazz számban, ahol organikusabb, nyitottabb érzésre törekszel, a gating nem biztos, hogy a legjobb lépés. Ebben az esetben érdemes a természetes átütést elfogadni, hogy megőrizze a hangulatot.

A snare hangszóró bekapcsolásakor a cél az, hogy minden extra zajt eltávolítsunk anélkül, hogy befolyásolnánk magának a snare hangzását. Kezdje azzal, hogy a küszöbértéket éppen elég alacsonyra állítja, hogy a kapu kinyíljon, amikor a snare lecsapódik, de csend esetén zárva maradjon.

A trükk az, hogy megtaláljuk azt az édes pontot, ahol a snare még mindig természetesen és élénken szól, de a vérzés minimálisra csökken. Vigyázz azonban, hogy ne állítsd túl agresszívan az attackot vagy a release-t, mert ha a gate túl gyorsan vagy lassan reagál, akkor a snare hangja természetellenes vagy szaggatott lehet.

Ellenőrizze a fázisviszonyokat

Ha olyan sávval dolgozol, amely két snare mikrofonnal rendelkezik, akkor egy kicsit egyensúlyozni kell. Általában az egyik mikrofon a snare tetején van elhelyezve (gyakran "felső mikrofon"), a másik pedig alatta (az "alsó snare mikrofon").

A felső mikrofon a snare fő hangját rögzíti, és ez adja a "crack" hangzást, míg az alsó mikrofon a snare drótok zúgását veszi fel, és némi extra mélységet és csattanást biztosít.

A trükkös rész a két mikrofon közötti fáziskapcsolat kezelése.

Ha nincsenek fázisban, akkor furcsa módon kioltják egymást, és elveszíted az ütést, a tisztaságot és még a mélyhangok energiáját is. Ezért olyan fontos, hogy ellenőrizze a mikrofonok közötti fáziskapcsolatot, és győződjön meg róla, hogy jól játszanak együtt.

A fázis ellenőrzéséhez csak annyit kell tennie, hogy figyelmesen meghallgatja. Egy egyszerű módszer, ha az egyik snare-mikrofonon (általában az alsó mikrofonon) megfordítjuk a fáziskapcsolót, és összehasonlítjuk a hangzást. Ha a fáziskapcsoló felkapcsolásával a snare hangja fókuszáltabbá és ütősebbé válik, akkor a fázis helyes. Ha vékonyabb, gyengébb vagy üregesebb a hangja, akkor a mikrofonok nem fázisban vannak, és vissza kell fordítanod a fázist.

Ha Ön is részese a felvételi folyamatnak, van néhány dolog, amit megtehet a javítás érdekében.

Először is, próbálja meg kissé módosítani a mikrofon elhelyezését, hátha ez segít. Ha a mikrofon túl közel van a snare-hez, vagy olyan módon van elhelyezve, hogy fázisproblémákat okoz, egy kis átállítás csodákra képes. Ha ez nem segít, néha a legrosszabb fázisviszonyokkal rendelkező mikrofonon (általában a legalsó mikrofonon ) fázis inverzióval lehet tisztázni a dolgokat.

Találd meg a megfelelő hangerőt a pályádon

A keverési folyamat legfontosabb része a megfelelő hangerő beállítása a snare-hez. Szeretek egy referencia sávval dolgozni ehhez a lépéshez, mivel a snare-ek hangereje a dal stílusától függően eltérő lehet.

Csak keress egy olyan zeneszámot, amelynek van olyan snare hangja, amelyet utánozni szeretnél, győződj meg róla, hogy a relatív hangereje megegyezik a keverésedével, és használd azt referenciapontként.

A következőt javaslom, hogy hogyan győződj meg arról, hogy a snare hangereje megfelelő:

1. Kezdje a keverést jó szinten: Először is állítsa az általános keverést alacsony, kényelmes hallgatási szintre. Azt szeretné, ha mindent tisztán hallhatna anélkül, hogy a szoba hangzása megzavarná. Ez jó alapot ad a munkához.
2. Keresse meg a referencia sávot: Töltsön be egy olyan referencia sávot, amelynek hasonló hangulata vagy snare hangja van, mint amit szeretne. Ez a sáv lesz az útmutató, hogy milyen hangosnak kell lennie a snare-nek minden máshoz képest.
3. A hangerő összehangolása: Emelje fel a snare-t a keverésben, és használja a referenciasávot, hogy segítsen a hangerő összehangolásában. Jó kiindulási pont, ha a snare-t úgy állítod be, hogy körülbelül ugyanolyan szinten legyen, mint a referenciasávban lévő snare. Győződjön meg róla, hogy a snare hang fő hangjára koncentrál (nem csak a kezdeti ütésre vagy a hangfarkára).
4. Bízzon a fülében (és a mérésben): Végezetül figyelj arra, hogy a snare hogyan hat kölcsönhatásba a keverék többi részével. Ha torzítani kezd, vagy úgy hangzik, mintha versenyezne a helyért, vegyél vissza egy kicsit. A hangmérőket is ellenőrizheted, hogy nem túlságosan túlzásba viszed-e.

Természetesen még nem fog tökéletesen szólni, mivel valószínűleg még szükséged lesz EQ-ra, tömörítésre és telítettségre, de ez egy jó alapot fog adni, amire építhetsz.

Használja az EQ-t, hogy a Snare-t beillessze a keverékbe

Az EQ az a pont, ahol igazán összhangba hozhatod a snare sávot a mix többi részével Ha a snare nem illeszkedik a mixbe, semmilyen tömörítés vagy reverb nem fogja helyrehozni. A kulcs az EQ-ban rejlik, és néhány egyszerű módosítással a snare hangja a lapos hangzásból ütős és izgalmas hangzásúvá válhat.

Az egyik első lépés, amit szeretek megtenni, a magas hangzás fokozása, hogy előhozzak egy kis repedést és izgalmat. Általában 8 kHz körül erősítem fel egy magas polccal, hogy némi levegőt és szikrát adjak hozzá. Ez adja meg a snare-nek azt az éles, recsegős felső véget, amely átvág a mixen anélkül, hogy durvává tenné.

Kísérletezhetsz 7kHz és 10kHz között a snare-től és a kívánt hangzástól függően, és én általában jobban szeretem a polcot itt, mint a harangot, mert simábban hangzik, különösen a többi dobból származó vérzéssel.

Ezután egy kis mélyhangot adok a snare-hez. Ha a snare egy kicsit túl vékony, akkor általában 180Hz és 200Hz körüli frekvenciára megyek egy harangszűrővel. Ez hozzáadja a snare-nek azt a kielégítő dübörgést és teltséget, anélkül, hogy túlságosan dübörgővé tenné. Ha a snare természetesen mély, akkor lehet, hogy alacsonyabbra kell erősítened, mondjuk 120Hz vagy 150Hz környékére, de a legtöbb pop vagy alternatív szám esetében a 180Hz-es tartomány nagyszerűen működik.

A következő lépés a felső középtartományban történő tárcsázás. Nem akarod túlzásba vinni, de egy kis jelenlét hozzáadása 2,5kHz és 4kHz között valóban kiemelheti a snare támadását. Kezdd egy harangszűrővel, és találd meg azt az édes pontot, ahol a snare igazán átüt.

Végül, ha a csörgődobod egy kicsit dudás vagy dobozos hangzású, akkor kihúzhatsz egy kis középtartományt, általában valahol 400Hz és 1kHz között. Ha valami olyasmit hallasz, ami kellemetlen csengésnek vagy túl sok "puffanásnak" tűnik, akkor ez a megfelelő hely, hogy foglalkozz vele. Ha ebben a tartományban egy kicsit visszavágunk, akkor a zavaros hangok eltűnnek, és a snare jobban illeszkedik a keverékbe.

Ha kész vagy, akkor egy olyan snare-nek kell lennie, amely szépen recseg a tetején, a testben van egy kis dübörgés, a középtartományban van egy csattanás, és nincs nemkívánatos dudálás. Próbáld meg megkerülni és bekapcsolni az EQ-beállításokat, hogy halld a különbséget, és győződj meg róla, hogy jól illeszkedik a teljes keverésbe. A legtöbbször ezekkel az EQ-mozdulatokkal 90%-ban sikerül elérnem a célomat, és onnan finomhangolok a kisdobtól és a zeneszámtól függően.

Tömörítés a vezérlésért és a karakterért

A tömörítés az egyik legjobb módja annak, hogy kontrollt és karaktert adj a snare-nek. Természetesen nem lehet csak úgy feldobni egy kompresszort a snare-re, és imádkozni, hogy jól szóljon. A beállítások és a megközelítés, amit használsz, nagy hatással lesz arra, hogy a snare hogyan illeszkedik a keverésben.

A kisdobok esetében a nagyszerű tömörítés kulcsa a lassú támadás és a gyors elengedés.

Itt van, hogyan tárcsázhatod be:

1. Állítsd a támadást lassúra: Ez a tömörítés legfontosabb része. A lassú támadással hagyod, hogy a kezdeti snare ütés átragyogjon, ami megadja a kívánt reccsenést és energiát. Ha a támadás túl gyors, a kompresszor túl hamar elkapja a tranzienseket, és elnyomja belőlük az életet. A snare elveszíti az ütőerejét, és természetellenes hangzást kaphat.
2. Fast Release: A Fast Release segítségével a kompresszor gyorsan eltűnik az útból, miután csökkentette a hangerőt, így a snare megfelelően kitart és megszólal. Ha a release túl lassú, akkor a kompresszor még mindig a snare-hangon dolgozik, amikor a következő ütés következik, ami csökkentheti a következő snare-ütés erősségét, és elronthatja a ritmust.
3. Válasszon egy ésszerű arányt: Kezdje körülbelül 3:1 vagy 4:1 arányban. Ez elég erős a dinamika szabályozásához, de nem annyira agresszív, hogy megölje a snare karakterét. Ha úgy találja, hogy a snare túlságosan veszít a testéből vagy a karakteréből, akkor egy kicsit visszavehet az arányból.
4. Makeup Gain: A tömörítés után valószínűleg vissza kell emelnie a szintet a makeup gain segítségével, hogy a hangerő ugyanolyan legyen a keverésben, de most már a tömörítés által megnövelt hangerővel.

Ha a kelepce tömörítve van, a különbség éjjel-nappal érezhető. Jobban fogod hallani a kezdeti támadást, és a snare sokkal természetesebben fog ülni a keverésben. Minden a kontroll és a karakter közötti egyensúly megtalálásán múlik!

Párhuzamos tömörítés

A párhuzamos tömörítés az egyik legjobb eszköz arra, hogy a snare (és a kick) hangzása ütősebb és izgalmasabb legyen anélkül, hogy az előadás természetes dinamikája sérülne! Az alapötlet az, hogy fogod a snare-t, átküldöd egy külön kompresszorra (gyakran erős tömörítési beállításokkal), majd visszasimítod az eredeti snare hangzásba.

Így mindkét világból a legjobbat kapja: a tömörített hangzás erőt és tartást ad, míg az eredeti jel megőrzi a természetes dinamikát.

Párhuzamos feldolgozáshoz:

1. Párhuzamos pálya létrehozása: Kezdje azzal, hogy megduplázza a kisdob sávot, vagy hozzon létre egy olyan segédküldést, amely a kisdob jelét egy új, párhuzamos feldolgozásra szánt sávba irányítja. Ez a párhuzamos sáv kapja meg az erős tömörítést, míg az eredeti snare-sáv érintetlen marad.
2. Alkalmazzon agresszív tömörítést: On the parallel track, you’ll want to compress the snare aggressively to bring out the punchy qualities. Here's how to set it up:
   1. Arány: Állítsa be az arányt 4:1 és 10:1 között. A magasabb áttétel agresszívebb tömörítést eredményez.
   2. Attack: Válasszon lassú attack időt (kb. 30-50 ms), hogy a kezdeti snare tranziens átjöjjön, mielőtt a kompresszor működésbe lép.
   3. Release: A gyors release (50-100 ms) minden egyes ütés után gyorsan feloldja a kompressziót, így a snare megszólalhat és természetesen lélegezhet.
   4. Threshold: Állítsa be a küszöbértéket úgy, hogy a kompresszor a snare ütéseknél jelentős (általában 10 dB vagy annál nagyobb) erősítéscsökkentéssel lépjen működésbe. Az ötlet az, hogy a tranzienseket tömörítsük, de a sustainot hagyjuk érintetlenül.
3. Keverje össze a jeleket: Miután a párhuzamos sáv erősen tömörített, fokozatosan keverje vissza az eredeti snare-jelhez. Kezdje a párhuzamos faderrel 0-nál, és lassan emelje felfelé, amíg a snare jelet jelenvalóbbnak, erőteljesebbnek és dinamikusabbnak nem érzi. Azt szeretné, ha a tömörített sáv fokozná a snare energiáját anélkül, hogy háttérbe szorítaná az eredeti hangzást.

Korlátozás

Nagyon fontos tudni, hogy mikor és mikor nem szabad limitert használni a kisdobon, mivel a helytelen használat a leggyorsabb módja annak, hogy a dobmixből kiszívjuk az erőt.

Megfontolhatod, hogy egy limitert helyezz a snare-edre, ha megpróbálod szabályozni az abszolút csúcsokat, és megakadályozni, hogy a küszöbérték fölé kerüljenek, különösen akkor, ha a snare slágereid túl magasak, és torzítást vagy nem kívánt klipelést okoznak.

Egy limiter mindent kordában tud tartani anélkül, hogy befolyásolná a snare többi hangját. Ez különösen akkor hasznos, ha már beállította a snare kompresszióját, de még mindig szüksége van egy kicsit több kontrollra.

Ez azt jelenti, hogy a limiter nem mindig a legjobb eszköz a snare-szabályozásra. Ha a snare természetes támadásának és ütésének megőrzésére törekszel, a limiter nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Helytelen használat esetén a limiter összezúzhatja a snare tranzienseit.

Ha inkább a csúcsokat szeretné megszelídíteni, miközben a snare ütőereje és energiája érintetlen marad, akkor egy clipper jobb választás lehet, mint egy limiter. A limiterrel ellentétben, amely az általános erősítés csökkentésével simítja el a csúcsokat, a clipper finoman vágja le a jelet, amint az elér egy bizonyos küszöbértéket. Ez zeneibb torzítást eredményezhet, amely karaktert és melegséget ad hozzá.

Az utóbbi időben nagy rajongója vagyok Ash-nek az Acustica Audio-tól.

Tranziens alakítás a támadáshoz és a fenntartáshoz

Ha eddig kompresszióval alakítottad a snare-ed támadását és fenntartását, de még mindig úgy érzed, hogy nem találod el a célt, akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy inkább egy tranziens alakítóhoz nyúlj. A tranziens alakító fantasztikus eszköz a snare támadásának és fenntartásának olyan módon történő beállítására, amire a kompresszió önmagában nem képes.

Nincs szükséged bonyolult, többgombos tranziens alakítóra ahhoz, hogy elvégezd a munkát (bár nagy rajongója vagyok a Waves Smack Attack-nek ). Valójában egy egyszerű is megteszi, mint például a Native Instruments Transient Shaper. Egyszerű, mégis szuper hatékony és CPU-barát, lehetővé teszi, hogy néhány vezérlővel könnyedén alakítsd a kisdob hangját.

Ha például a snare-ed gyenge vagy nem elég ütős, akkor a tranziens alakítóval növelheted a támadást az "attack" vagy "tranziens" beállítás növelésével. Ha egy amúgy is tranziens-hangsúlyos snare-t szeretne lágyítani, akkor ennek ellenkezőjét is megteheti.

Ha a snare-nek több hosszra vagy testre van szüksége, tárcsázza fel a "sustain" szabályzót. Ez megnyújtja a snare hangját, így a hangnak nagyobb lesz a jelenléte, és a snare egy kicsit tovább maradhat a mixben. Akkor is szeretem visszatárcsázni, ha nem kívánt csengést vagy rezonanciát észlelek a kisdobomban.

Adjunk hozzá mártást telítettséggel

A legtöbbször, amikor egy kisdobot keverek, szeretek neki egy kis extra karaktert adni egy kis telítettséggel.

A telítettség igazán életre keltheti a snare-t, melegséget, harmonikus összetettséget és egy kis gritet adva hozzá, különösen, ha sterilnek hangzik.

Fontos megjegyezni, hogy a telítettségnek sokféle változata létezik, és minden típusnak megvan a maga személyisége. A telítettség lényege, hogy harmonikus torzítást viszünk be a hangzásba, ami lehet finom vagy intenzívebb, attól függően, hogy milyen telítettséget használunk.

A szalagos melegségtől a durva, fuzz-szerű torzításig bármit megkaphatsz.

Az egyik kedvencem a snareshez a szalag telítettség. Ez nagyszerű, amikor egy sima, meleg hangzású snare-t szeretnél egy kis természetes tömörítéssel. Ezzel kihozhatod a snare természetes karakterét anélkül, hogy túl keményen szólna. Ráadásul a szalag hajlamos egy kis vastagságot adni, ami csodákat művel a kisdoboknál, szilárd testet és vintage hangulatot adva nekik.

A szalagos telítettséghez az Ozone Vintage Tape modulját és a Goodhertz Tupe-t használom. Mindkettő autentikus szalagos hangzást biztosít anélkül, hogy ténylegesen szalagra kellene felvenni (hála az égnek, nem igaz?).

Néha azonban egy kicsit több keménységre vágyom. Ilyenkor fordulok a Soundtoys Decapitator vagy a Fabfilter Saturn felé. Ezek a pluginek a telítettség egy intenzívebb formáját kínálják, amely erősen betárcsázva ropogós, agresszív hangzást kölcsönöz.

Rétegzés mintákkal

Ha a snare nem hangzik olyan jól önmagában, próbáld meg rétegezni néhány minőségi mintával. Általában 2-3 snare réteggel szoktam dolgozni, amikor úgy érzem, hogy az akusztikus snare-em nem elég jó.

Általában olyan snare dobmintát szeretnék, amelyiknek mélyhangja van, hogy testet adjon neki, és egy "pop" snare mintát, hogy pattogósabb magas hangzást adjon neki. A cél itt az, hogy olyan kisdobmintát találj, amely kiegészíti a már meglévő dobmintádat.

Ha egy kicsit több sustainra van szükségem az akusztikus snare-emből (vagy ha nem jó szobában vettem fel), szeretek egy tágas snare-mintát és egy tranziens alakítót használni, hogy lefaragjam a kezdeti tranzienseket, így csak a hang lecsengési és sustain részét tudom rétegezni.

Ha egy kicsit feltűnőbb réteget akarok, akkor egy olyan clap vagy ütős réteget használok, amely kissé eltér a tényleges snare hang kezdeti tranziensétől. Innen kezdve puzzle piece EQ-t használhatsz, hogy a rétegek jobban illeszkedjenek egymáshoz.

Reverb

A kisdob feldolgozási láncom utolsó része gyakran reverb. Végtelen sokféleképpen lehet megközelíteni a visszhangot, és a különböző műfajok gyakran különböző visszhangstílusokat igényelnek.

Lehet, hogy van egy retro 80-as évekbeli számom, amely nagy kapus lemezes reverbre vagy egy vintage reggae számra szól, amely nagyszerűen hangzik egy mono rugós reverbrel.

A cél az, hogy kitaláld, mi illik a teljes mixedhez.

A kis, rövid szobai visszhangok a realizmus és a közelség érzetét kelthetik, szimulálva azt, ahogyan egy snare hangja hangzana egy szűk felvételi térben. A rock és a pop esetében a lemezes reverbek sima, fényes hangzást adhatnak. Ha egy balladához stadionméretű kisdob hangzásra van szüksége, akkor egy hosszú csarnokot választhat.

A lecsengési időnek vagy a reverb tail hosszának ki kell egészítenie a műfajt és az elrendezést. A rövid lecsengési idő (0,5-1 másodperc) tökéletes a rock és a pop számára, mivel azt szeretné, ha a snare élesen és ütősen szólna. Elektronikus zene, ambient zene vagy más lassabb műfajok esetében a hosszabb lecsengési idő (1,5-3 másodperc) atmoszférikusabb hangzást eredményezhet.

Pre-Delay használata

A pre-delay a snare ütés és a reverb kezdete közötti időt szabályozza. A rövidebb pre-delay (kb. 10-30 ms) jól működik a feszes snare doboknál, míg a hosszabb pre-delay (40 ms vagy több) markánsabb visszhangot hozhat létre, ami nagyszerű, ha a reverb mélységét szeretné hallani, de a száraz snare dobot szeretné előtérben tartani.

A Reverb hangszínszabályozása

Az utolsó dolog, amit általában teszek a kisdob visszhangjával, hogy EQ-t használok, hogy ne legyen egy csomó nem kívánt frekvencia, ami eltömíti a keveréket.

Ha a reverb egy aux sávon van, használjon egy magaspass szűrőt 200 Hz alá, hogy megszabaduljon a felesleges alacsony frekvenciáktól, és egy aluláteresztő szűrőt körülbelül 6 kHz-ig, hogy megszabaduljon a magasabb frekvenciáktól.

A ténylegesen használt számok eltérőek lesznek, bár ez egy jó kiindulási alapot adhat. A cél az, hogy a végén úgy korlátozzuk a visszhang frekvenciatartományát, hogy az kiegészítse a snare-t anélkül, hogy elnyelné azt.

Záró gondolatok - Kismedál keverése, mint egy profi

Ahogy haladsz előre a keverésedben, valószínűleg azt fogod tapasztalni, hogy folyamatosan változtatnod kell a kisdobon, legyen szó a használt reverb mennyiségéről, a telítettség stílusáról vagy a kisdob EQ-járól. Bármit is kell tenned, hogy elérd a célod, ne feledd, hogy a fő cél az, hogy a kisdobod a végső verzióban a keverést szolgálja.