A moduláris szintetizátorok újjáéledési időszakukat élik, és én nem panaszkodom. Hosszú időn keresztül lenyűgözték a zenészeket egyedi analóg hangzásukkal és páratlan hangszínszabályozásukkal.
Azonban még ha a csábításuk fel is keltette a kíváncsiságát, akkor is elgondolkodhat azon, hogyan lehet hatékonyan kihasználni az erejüket.
Ebben a cikkben mélyebben elmélyedünk a moduláris szintézis gyakorlati alkalmazásaiban, és közelebbről megvizsgáljuk a folyamat számos összetevőjét és technikáját.
Remélhetőleg a végére jobban megérti, hogyan navigáljon a moduláris szintézis világában, és hogyan szabadítsa fel annak kreatív potenciálját.
Mi az a moduláris szintetizátor?
A moduláris szintetizátor lényegében egy olyan elektronikus hangszer, amely különböző modulokból áll, amelyek mindegyike meghatározott funkciót tölt be a hangok előállítása érdekében.
Az egyedi modulok mindegyike csúszkák, kapcsolók, patch-kábelek és panelek segítségével csatlakoztatható egymáshoz, így a játékosok a csatlakozási lehetőségek széles skáláját élvezhetik.
Itt fontos megérteni, hogy jellemzően kétféle jelzéstípus létezik:
- Audio - A végső kimeneti hangot reprezentáló jel.
- CV (Control Voltage) - A modulok különböző paramétereit vezérlő jel.
És ha itt ülsz és arra gondolsz,
"Ez már így is bonyolultnak hangzik..."
Ne aggódjon.
Mielőtt nagyon mélyen belemerülnénk a dolgokba, megismerkedünk a szükséges terminológiával.
Először azonban vizsgáljuk meg, honnan jött a moduláris szintézis.
A moduláris szintetizátorok története és fejlődése
A moduláris szintézis eredete az 1950-es évek végére vezethető vissza, amikor Harald Bode német mérnök kifejlesztette az első hardveres egységet.
Egy évtizeddel később mutatták be az ikonikus Buchla Modular Electronic Music Systemet és a Moog szintetizátort. Valószínűleg már hallottál a Moogról.
Ez az egyedülálló szintetizátor különálló modulokból állt, amelyek hangokat generáltak és alakítottak, beleértve szűrőket, zajgenerátorokat, burkológörbéket, szekvencereket és egyebeket, és amelyek mindegyike patchkábelekkel volt összekapcsolva.
Amikor az 1970-es évek beköszöntöttek, a Roland japán cég 1975-ben a Roland System 100 megjelenésével sokkolta a moduláris közösséget. Ezt a szintetizátort 1976-ban a System 700, majd 1979-ben a System 100m követte.
A Roland hatékonyan kiterjesztette a moduláris szintézis lehetőségeit, és új hangzásbeli képességeket hozott a feltörekvő határterületre.
A moduláris szintetizátorok dominanciája a könnyűzenében azonban a hetvenes évek előrehaladtával csökkenni kezdett, ahogy a samplerek, a MIDI-csatlakoztatással rendelkező rackek és a nagymértékben integrált billentyűs szintetizátorok előtérbe kerültek.
Az 1990-es évekre a moduláris szintetizátorok eladásai tovább csökkentek, mivel megjelentek a megfizethetőbb és kompaktabb digitális és szoftveres szintetizátorok.
Azonban még az egyértelmű kulturális váltás ellenére is volt egy elkötelezett zenész- és rajongói közösség, amely a fizikailag foltozott megközelítést részesítette előnyben. A hagyományos moduláris rendszerek által kínált rugalmassággal és egyedi hangzási jellemzőkkel nem tudtak betelni.
Amikor a 2000-es évek beköszöntöttek, az analóg szintetizátorok népszerűsége jelentősen megnőtt.
A retro felszerelések szélesebb körű elérhetősége, az alacsonyabb gyártási költségek, valamint az elektronikai stabilitás és megbízhatóság javulása miatt újra elkezdődött a moduláris modulok felfedezése.
Most, a virtuális szintézis rendszerek, mint a Reaktor, a Pd, a MAX/MSP és a VCV Rack fejlődésével a feltámadás nagyobb, mint valaha.
A moduláris szintézis alapjainak megértése
A moduláris szintézis középpontjában az összekapcsolhatóság áll.
A hagyományos szintetizátorokkal ellentétben a moduláris hangszerek több cserélhető komponensből, úgynevezett (dobpergő) modulokból állnak.
Érdekes módon a moduláris szintetizátorok könnyebben kezelhetőek, mint a nem moduláris társaik, különösen akkor, amikor elkezdjük kibogozni a szintézis alapjait.
Egy moduláris szintetizátorral vizuálisan és fizikailag is elkülönítheti az egyes komponenseket különálló modulokra, így jobb képet kaphat a működésükről.
Bár vannak olyan modulok, amelyek a képességek széles skáláját kínálják, a legtöbb modult úgy tervezték, hogy egy adott szerepet töltsön be a nagyobb rendszeren belül.
Szeretek úgy gondolni a moduláris szintetizátor moduljaira, mint az emberi szervekre. Mindegyik más-más funkciót tölt be a testben, és a patch-kábelek hálózatán keresztül kapcsolódnak egymáshoz, mint a vénáink.
A jobb megértés érdekében vizsgáljuk meg az egyes komponensek egyedi szerepét.
Vezérlőfeszültség (CV)
A vezérlőfeszültség a rendszer moduljai közötti kommunikációs közegként szolgál.
Ennek eredményeképpen sok moduláris szintetizátor komponenst gyakran "feszültségvezéreltként" írnak le, mint például egy feszültségvezérelt erősítő (VCA) vagy egy feszültségvezérelt szűrő (VCF).
CV bemeneteket a modulációra alkalmas modulokban találhat. Például egy szűrőmodul jellemzően rendelkezik egy CV bemenettel, amellyel a cutoff frekvenciát szabályozhatja.
Oszcillátorok
Oszcillátor nélkül a szintetizátor egyszerűen nem tud élni és lélegezni.
Az oszcillátor a központi komponens, amely egy adott szintetizátornak egy különálló hangzást és hangszínt kölcsönöz. Az oszcillátorok mindenféle formában és méretben léteznek, bár van néhány alapvető szempont, amit meg kell érteni velük kapcsolatban.
A moduláris szintézisben az oszcillátor hangmagasságát a volts per octave (V/oct) szabvány szabályozza. Az oszcillátor a vezérlőfeszültségen keresztül pontos utasításokat kap arra vonatkozóan, hogy milyen frekvencián kell rezegnie egy adott zenei hang előállításához.
E nélkül a V/oct vezérlőfeszültség nélkül nem lenne pontos hangmagasság-szabályozás a moduláris szintetizátorrendszerben.
A hangmagasság-szabályozás ezen szintjének egyik egyedülálló tulajdonsága, hogy a moduláris oszcillátorok zökkenőmentes átmenetet tesznek lehetővé a nyugati félhangok és az atonálisabb vagy félhangos hangok között.
Végül fontos megjegyezni, hogy a moduláris oszcillátorok jellemzően folyamatos módon generálnak hangot, ami azt jelenti, hogy erősítőre és burkológörbére van szükség a lejátszott hangok aktiválásának és deaktiválásának szabályozásához.
Míg egyes oszcillátorok beépített burkológörbékkel rendelkeznek, amelyek a hangot szabályozzák, ezt az aktiválást és deaktiválást általában egy külön modul segítségével valósítják meg.
Szűrők
Ha valaha is készített már, vagy végzett már alapvető keverési vagy szerkesztési feladatokat, akkor már ismerkedhet a szűrőkkel.
A moduláris szintetizátorok világában kulcsfontosságúak.
A szűrők fontos szerepet játszanak a hangzás alakításában azáltal, hogy szelektíven erősítenek vagy eltávolítanak bizonyos frekvenciákat, akárcsak a DAW EQ-ja.
A leggyakoribb szűrőtípusok közé tartoznak a magas- és az aluláteresztő szűrők .
A magas átjárású szűrők a magasabb frekvenciákat engedik át, miközben az alacsony frekvenciákat csillapítják, míg az aluláteresztő szűrők az alacsonyabb frekvenciákat engedik át, miközben a magas frekvenciákat csillapítják.
Ez még nem minden!
A szűrők tartalmazhatnak rezonanciát is, amely egy visszacsatolásos vezérlés, amely a szűrő közép- vagy vágási frekvenciáját hangsúlyozza. A rezonancia csodálatos eszköz bizonyos frekvenciatartományok kiemelésére.
Persze, ha már rendelkezik megfelelő ismeretekkel az alapszintézisről, akkor valószínűleg érti a szűrők jelentőségét a hangtervezésben.
Nélkülük a szintetizátor által előállítható hangok köre korlátozott.
Erősítők (VCA-k)
Az erősítők az egyik legegyszerűbb komponensek a moduláris felépítésben, az oszcillátor hangerejét vezérlőfeszültséggel és/vagy hangerőszabályzóval szabályozzák.
Egy moduláris szintetizátorban azonban az erősítők elsődleges funkciója az oszcillátorok és más hanggenerátorok kapuként való működése, így a játékosok pontosan szabályozhatják, hogy mikor szólal meg a hang, illetve mikor némul el.
Az erősítőmodulok gyakran kompaktak és két vagy több VCA-val rendelkeznek.
A WMD Triple Bipolar VCA modul például három VCA-t kínál bipoláris vezérléssel, ami pozitív és negatív erősítést is lehetővé tesz. Mindegyik VCA dedikált vezérlőfeszültség-bemenetekkel és "csillapítókkal" rendelkezik az audiojelek pontos vezérlése érdekében. A modul lehetőséget tartalmaz a VCA-k kaszkádosítására is, így még összetettebb modulációs lehetőségeket főzhet ki.
Borítékok generátora (EG)
A burkológörbe-generátor két jelentős szerepet játszik egy moduláris szintetizátor beállításában.
Kezdetnek az erősítő hangerejét négy alapvető paraméterrel szabályozza: attack, decay, sustain és release. Az ADSR-ről valószínűleg már hallottál korábban.
Mindegyik paraméter meghatározza, hogy az oszcillátor jele mennyi idő alatt éri el a csúcshangerőt, mennyi idő alatt lép át egy másodlagos hangerőszintre, majd végül a hangjegy felengedése után nullára csökken.
Ezek együttesen alakítják ki egy adott hang dinamikai kontúrját.
Az ADSR széles körben elismert, mint a standard moduláris szintetizátor burkológörbe-generátor, bár azok számára, akik bonyolultabb modulációs lehetőségeket keresnek, számos más összetett lehetőség is rendelkezésre áll.
Például egy burkológörbe-generátorral modulálhatja a szűrő vágási frekvenciáját.
A moduláris szintetizátorok szépsége a komponensek rugalmas átrendezésében rejlik, így egy burkológörbe-generátor könnyen átalakítható egy oszcillátor hangmagasságának vezérlésére.
Modulációs források
A burkológörbe-generátorokon túl a moduláris szintetizátorok modulációs források széles skáláját kínálják a hangok mozgatásához, variálásához és dinamikájához.
A moduláris szintetizátorok modulációs források széles skáláját kínálják, amelyek mozgást, variációt és dinamikát adnak a hangzáshoz. A moduláris szintetizátorokban gyakran használt három modulációs forrás az LFO-k (alacsony frekvenciájú oszcillátorok), a burkológörbék és a szekvencerek.
Az LFO-k vagy alacsony frekvenciájú oszcillátorok olyan oszcillátorok, amelyek sokkal lassabban működnek, mint az audio tartományú oszcillátorok, és számos hullámformát generálnak, beleértve a szinuszt, a háromszöget, a négyzetet és a fűrészfogat.
Az LFO-kat elsősorban ciklikus paramétermodulációra használjuk. Egy LFO-val befolyásolhatjuk a hang hangmagasságot, a szűrő cutoffját, az amplitúdót és még sok mást.
Ezen túlmenően lehetőséget nyújtanak ritmikai effektek, például vibrato és tremoló hozzáadására is.
Bár az LFO-k kétségtelenül fontos moduláris szintetizátorelemek, de közel sem olyan izgalmasak, mint a szekvencerek.
A szekvencer ismétlődő és fejlődő vezérlőfeszültség vagy MIDI-minták létrehozására szolgál. A moduláris szintézisben pontos vezérlést biztosítanak a zenei események időzítése és szekvenciája felett, lehetővé téve a játékosok számára dallamok, ritmikus minták és sok más létrehozását.
Patchkábelek és patchelés
Végül pedig alapvetően ismernünk kell a patch-kábeleket és azok útvonalát, mivel ezek a moduláris szintézis alapvető szempontjai, amelyek létrehozzák az általunk tárgyalt összeköttetést.
Szóval, mi a fene az a patch kábel?
A patch-kábelek valóban csatlakozókkal (általában 3,5 mm-es csatlakozókkal) ellátott tényleges kábelek, amelyeket a modulok közötti kapcsolatok létrehozására használnak.
Ezek biztosítják a vezérlőfeszültség és az audiojelek átvitelét a moduláris szintetizátor különböző komponensei között. Többféle hosszúságban és színben is megvásárolhatja őket, ami megkönnyíti a jelútvonalak azonosítását és szervezését a rendszerében, bárhogyan is legyen a legértelmesebb az Ön számára.
Moduláris szintetizátor beállítás építése
Ha saját moduláris szintetizátort szeretne építeni, a formátum az első és legfontosabb döntés, amit meg kell hoznia. A különböző formátumok egyedi jellemzőket, modulok elérhetőségét, kompatibilitást és esztétikát kínálnak.
A legnépszerűbbek közé tartozik az Eurorack, a Buchla, a Serge és a Moog.
E cikk céljaira az Eurorack modulokról fogunk beszélni, mivel vitathatatlanul ezek a legnépszerűbbek.
Burkolat
A moduláris szintetizátor rendszer beállítása a házzal vagy tokkal kezdődik. Ez lesz az a dolog, ami a modulokat elhelyezi és áramot biztosít számukra.
Nagyon ajánlom, hogy nézze meg a Doepfer A-100 LC1-et, ha egy költségvetés-barát tokot keres, mivel egy integrált buszlapot tartalmaz nyolc modulhelyet, amely lehetővé teszi több modul telepítését.
Ráadásul tápegység is jár hozzá.
Alapvető építőelemek
Egy moduláris rendszer egyik legalapvetőbb eleme, legyen szó akár élő előadásról, akár stúdiómunkáról, a kimenet. Ez a darab teremti meg a kapcsolatot a rendszer és a füle között egy audiorendszeren keresztül.
Egy bizonyos ponton a későbbiekben esetleg külső jeleket is szeretne integrálni az Eurorack-összeállításába. Itt jönnek a képbe a bemeneti és kimeneti modulok.
Javaslom, hogy nézze meg a Make Noise XOH kimeneti modult egy jó indítóért.
Az Eurorack-rendszerek esetében viszonylag sokféle lehetőség áll rendelkezésre a hangkeltéshez.
A szubtraktív hangszintézis az egyik leggyakoribb szintézistípus, amelyet ezekben a rendszerekben találsz, ami nagyszerű, mivel a szubtraktív hangfolyamat a legjobb, ha egy kezdeti moduláris rendszer tervezésekor ezzel kezded.
Szubtraktív szintézis esetén gyakran találunk olyan oszcillátorokat, amelyeket egy feszültségvezérelt erősítőn (VCA) keresztül egy feszültségvezérelt szűrőbe (VCF) vezetnek. Ezután LFO-kat és burkológörbéket használnak a teljes hang modulálására.
Az egyik kedvenc egységem a 4ms Ensemble Oscillator, amely 16 komplex oszcillátort kombinál, és a hullámhajtogatás, additív, FM és fázistorzító szintézis kombinációját használja a felhasználók számára, hogy egyedi hangzásvilágot hozzanak létre.
Az egyik utolsó alapvető építőelem, amelyre a kezdeti hangzás megformálásához szükséged van, egy szűrőmodul. A piacon a különböző gyártók moduljainak széles választéka áll rendelkezésre, mindegyiknek egyedi koncepciója van.
Nagyon fontos, hogy alaposan megvizsgálja és megértse ezeknek a moduloknak a működését, ha a kívánt hangzást szeretné elérni. A többmódusú szűrők, például a rendkívüli Waldorf VCF1, különösen érdekes hangzással rendelkeznek, mindez a számos bemenetnek és kimenetnek, valamint a három torzítófokozatú kialakításnak (amelyek közül két fokozat független kimenettel rendelkezik) köszönhető.
Segédmodulok
Ha több hangforrással dolgozunk egy Eurorack rendszerben, a keverő beépítése létfontosságú. Olyan modulációs bemenetekkel rendelkező keverőt szeretne, amely képes az audiojelek és a vezérlőfeszültségek keverésére.
A gyártótól függően további funkciókat is találhat. Az egyik kedvenc modulom az ACL Gate Mix modul, amely négycsatornás keverőt kínál feszültségvezérelt némító funkcióval.
Hihetetlenül masszív felépítésű, és alacsony zajszintű működést biztosít a lehető legtermészetesebb, színtelen hangkimenet érdekében.
Érdemes beszereznie egy csillapítót is, hogy csökkentse a rendszeren áthaladó jel szintjét.
A csillapítókat elsősorban a vezérlőfeszültség (CV) vagy az audiojel amplitúdójának vagy erősségének beállítására használják, gyakran egy gombot biztosítva a kívánt csillapítási érték beállításához. Ezek a modulok hasznosak a modulációs mélység szabályozására, a jelszintek más modulokhoz való igazítására és a különböző rendszerparaméterek finomhangolására.
Nagy rajongója vagyok a QUA Quad Attenuatornak a Rides In the Storm-tól, amely egyedi jelútvonalakkal rendelkezik az előre meghatározott vagy performatív csillapításhoz. Egy olcsó modulhoz képest meglepően sok modulációs vezérlést kínál.
Modulációs modulok
A moduláció az, ami izgalmat hoz a moduláris rendszerbe. Enélkül a rendszer különböző komponensei nem tudnak úgy együttműködni, ahogyan kellene, és nem tudsz ugyanolyan dinamikus és jellegzetes hangzásokat létrehozni.
Az alacsony frekvenciájú oszcillátorok (LFO-k) és modulátorok itt döntő szerepet játszanak.
Az egyik legjobb modulátor modul a mai piacon az Erica Synths Modulator modul. Ez a sokoldalú modul 2 csatornás LFO-t, nyolc választható hullámformát és zajforrást biztosít. A nyolc hullámformát könnyedén összemixelheti, így az Ön preferenciáitól függően széles körű alakítási lehetőségeket biztosít.
Ezután szükséged lesz egy modulra, amely a szintetizátorod burkológörbéit alakítja. Itt jönnek a képbe a burkológörbe-generátorok.
A megfelelővel rendkívül jellegzetes hangokat szabadíthat fel moduláris rendszerében.
Az egyik kedvencem a Mutable Instruments Stages Segment Generator, amely hatfokozatú burkológörbeként vagy ASR (Attack-Sustain-Release) funkcionál. Négylépcsős szekvenálóként és LFO-ként (alacsony frekvenciájú oszcillátor) is használható a még nagyobb modulációs sokoldalúság érdekében. A fejlődő hangzásbeli lehetőségek ezzel a retro kis egységgel szinte végtelenek.
Természetesen egyetlen moduláris szintetizátor sem teljes szekvencer nélkül.
Egy jó szekvenszer megnyitja az utat a változatosabb dallami és ritmikai struktúrák felé. Szerencsére a szekvencer lehetőségek széles skáláját találod, így nem marad hiány a lehetséges kísérletezésből.
A Doepfer A-155 némiképp klasszis, megbízhatóságot és funkcionalitást nyújt két sor kapcsolóval, amelyek mindegyike nyolc lépcsőfokot tartalmaz. És ha ezt korlátozónak érzi, vegye figyelembe, hogy ez tovább bővíthető a Doepfer Sequencer Controller A-154-gyel.
Effekt modulok
A moduláris rendszer effektek a fűszerek és szószok a moduláris szintetizátor receptjében, egyedi karaktert és ízt kínálva.
A stompbox-effektek digitális effektjeihez hasonlóan minden effektmodul sajátos textúrát hoz, új kreatív lehetőségeket kínálva.
Például a Radikal Technologies RT1701 EFFEXX modulja egy kettős multi-effekt, nyolc algoritmusos kialakítású, gyönyörű hangzású reverb processzorral. Az animált sztereó effektek, amelyeket ezzel a készülékkel kaphat, egyszerűen magával ragadóak.
Másrészt ott van a Softube Clouds by Mutable Instruments , amely virtuális effektek széles skáláját kínálja, mint például egy granuláris effekt, amely a bemeneti jelet valós időben akár 16 szemcsére osztja fel, lehetővé téve a méret, a textúra, a sűrűség, a hangmagasság és a pozíció manipulálását.
A fizikai effektmoduloktól a virtuális effektmodulokig széles választékból válogathat, ezért azt javaslom, hogy először fontolja meg, hogy milyen műfajban dolgozik gyakran, és milyen speciális effekt vagy effektek egészítik ki legjobban művészi elképzeléseit.
Végső gondolatok
A moduláris szintézis világába való belépés megterhelő lehet, különösen a kezdők számára. Még a tapasztalt felhasználók is időnként ijesztőnek találhatják.
Úgy találom azonban, hogy a moduláris szintetizátorok összehasonlítva szórakoztató és teljes értékű élményt nyújtanak, lehetőséget adnak egyedi hangok létrehozására, miközben az alapok jobb megértését biztosítják.
A megfelelő kutatással elindulhat a megfelelő úton, hogy elkezdhesse egy igazán figyelemre méltó moduláris szintetizátor építését, amely számtalan évnyi élvezetet és határtalan kreatív lehetőségeket biztosít majd Önnek.
Szánjon időt a moduláris szintetizátorok felfedezésére és megismerésére. Mint bármi mással a zenében, ha időt szánsz a felfedezési folyamatra, jobban megismerheted a moduláris szintézisben rejlő hatalmas lehetőségeket.
