Az optikai tömörítés az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben használt tömörítési mód a modern zenei produkcióban. Sima, zenei jellemzői miatt sok producer és hangmérnök választja, legyen szó énekről, dobról, basszusgitárról vagy egész keverékekről.

Az optikai tömörítés szépsége abban rejlik, hogy hihetetlenül sokoldalú. Szinte bármilyen alkalmazásba beilleszthető, akár egy jel dinamikáját kell szabályoznia, akár egy kis ragasztást kell adnia egy keverékhez, vagy egy hangszernek több jelenlétet kell biztosítania.

Ebben a cikkben bemutatjuk, mi az optikai tömörítés, miért olyan népszerű az iparágban, és megnézünk néhány kreatív módszert, amivel beépítheted a saját zenédbe.

Mi az optikai kompresszor?

Az optikai kompresszorok abban különböznek más típusú kompresszoroktól, hogy fényt használnak a dinamika szabályozására. A varázslat az eszköz belsejében történik, ahol a jelet egy fényfüggő ellenállásba (LDR) táplálják. Az LDR a jel szintjére úgy reagál, hogy a ráeső fény mennyiségét szabályozza.

Amikor a jel hangosabbá válik, a fény intenzitása megnő, ami az LDR-t a jel szintjének csökkentésére készteti. Ezt a folyamatot teljes mértékben az optikai érzékelőnek a hang dinamikájára adott reakciója szabályozza, ami sima, természetes tömörítési hatást eredményez.

Az optikai kompresszorokat nemlineáris viselkedésük teszi olyan vonzóvá. A hagyományos kompresszorokkal ellentétben, amelyek egyenletes arányt alkalmaznak a jelre, az optikai kompresszorok fokozatosabb, organikusabb reakcióval rendelkeznek.

A tömörítés fokozatosan növekszik a bemeneti jel emelkedésével, így egy zeneibb, természetesebb tömörítési görbét hoz létre. Ez a nemlinearitás meleg, gazdag hangzást biztosít, amely az éneket, a gitárokat és a dobokat "élőbbnek" és kevésbé mechanikusnak érezteti.

Ez a minőség lehetővé teszi az optikai kompresszorok számára, hogy finom színezést adjanak a hangokhoz, és javítsák a hangszínt, ahelyett, hogy csak kiegyenlítenék őket. Ezért is olyan népszerűek olyan hangszereknél, amelyeknek kifejezőnek és dinamikusnak kell lenniük, mint például az ének vagy az akusztikus gitár.

Az optikai tömörítés jellemzői

Mint zenei szakember, aki egy évtizeden át producerként és mérnökként dolgozott, elmondhatom, hogy van valami szinte organikus abban, ahogy egy optikai kompresszor működik. Mint már említettem, a tisztán elektronikus erősítésszabályozás helyett az optikai kompresszor egy kis fényforrást és egy fényfüggő ellenállást (LDR) használ a bejövő hangjel megszelídítésére.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bemeneti jel egy része fénnyé alakul át a készülék belsejében - minél fényesebben világít a fény, annál jobban csökkenti az LDR az erősítést. Mivel ez a folyamat fizikai alkatrészeket foglal magában, amelyek izzanak és idővel reagálnak, a tömörítési viselkedés nem pillanatnyi vagy lineáris. Az izzó vagy LED (és az azt figyelő fotocella) enyhe " bemelegedési " és " utófényesedési " idővel rendelkezik, ami a többi típusnál lágyabb és programfüggőbb tömörítési görbéket eredményez.

Pontosan ezek a velejáró furcsaságok miatt hangzanak zeneileg az optikai kompresszorok.

Lassabb támadás - hagyja a tranzienseket lélegezni

Az opto kompresszió egyik jellemzője a lassabb támadási válasz. Egyszerűbben fogalmazva, egy opto kompresszor nem ragadja meg a hang kezdeti tranziensét olyan gyorsan, mint mondjuk egy FET vagy VCA kompresszor. Van egy kis késleltetés a hangos csúcsérték megjelenésétől addig a pillanatig, amikor a fotocella reagál a fényre. Az előnye az, hogy a tranziensek kapnak levegőt.

Például egy énekhang vagy egy kisdob lendületes kezdete néhány milliszekundumig sértetlenül átcsúszhat, mielőtt a tömörítés beindulna, megőrizve a természetes ütőerőt. Mivel a kompresszor nem szorít le azonnal minden csúcspontot, az eredmény simább, kevésbé szaggatott erősítéscsökkentés, amely természetesebben hangzik a fülünk számára.

Kibocsátás és a fotocellák "memóriája"

Ha egy optikai kompresszor támadása lassabb, a kioldási viselkedés az, ahol a dolgok igazán érdekessé válnak. Az optikai kialakítások jellemzően kétlépcsős felszabadítással rendelkeznek : az erősítéscsökkentés egy részének kezdeti gyors felszabadítása, majd a maradék lassabb, fokozatos felszabadítása.

Az erősítéscsökkentés körülbelül fele szinte azonnal helyreáll (néhány tíz milliszekundumos nagyságrendben), de a maradéknak a teljes feloldása több másodpercig is eltarthat.

Ez egy olyan simító hatást eredményez, ahol a kompresszor gyorsan regenerálódik a rövid kitörések után, de a tartós hangos szakaszok után egy kicsit elhúzódik.

Még lenyűgözőbb a fotocella "memória" hatása. Ha a fény hosszú ideig erősen világított (ami azt jelenti, hogy a hangjel hosszabb ideig erős tömörítésben volt), a fotocella nem kapcsol vissza azonnal semleges állapotba. Ehelyett a fényben telített fotocella "emlékezni fog" erre az intenzitásra, és lassabban engedi ki a fényt.

Gyakorlatilag a hosszan tartó tömörítés még hosszabbá teszi a felszabadulási görbét. A kompresszor mintegy visszatekeredik az egységre, ami elkerüli a hirtelen hangerő-ugrásokat, amikor egy hangos szakasz véget ér.

Zenei, zökkenőmentes eredmények a használatban

Mindezek a furcsaságok hozzájárulnak az optikai tömörítés jellegzetes zenei hangzásához. Az agresszív csúcskorlátozóval ellentétben az optikai kompresszor inkább úgy működik, mint egy automatikus hangerő-szabályozó, amely megbocsátó, fülbarát módon reagál.

Sok mérnök úgy írja le ezt a hatást, mint "sima ragasztó" a keveréken. Mivel a tömörítés a hangok természetes burkológörbéjét követi (ahelyett, hogy kényszerítené őket), a zenei dinamikát inkább fokozza, ahelyett, hogy összenyomná őket.

Például egy optikai egység képes megszelídíteni egy énekes előadás dinamikáját a hangos és a halk részek kiegyenlítésével, miközben még mindig átláthatóan hangzik. A lágy támadás és a lágy térd viselkedés azt jelenti, hogy még akkor is, ha beleásod magad és jelentős erősítéscsökkentést alkalmazol, az eredményt nem érzed nyilvánvalóan összenyomottnak vagy élettelennek.

Valójában az optikai kompresszorok ismertek arról, hogy nagyobb mennyiségű erősítéscsökkentést kezelnek, miközben még mindig természetesnek és diszkrétnek hangzanak. Előfordulhat, hogy az erősítéscsökkentés mérője 5-10 dB-t mutat egy énekhangon, de az énekhang még mindig nyíltan és érzelmesen hangzik, csak sokkal kontrolláltabb.

A másik ok, amiért a producerek szeretik az optikai kompresszorokat, az az, hogy milyen jól illeszkednek bizonyos forrásokhoz. Az optikai kialakítású kompresszorok burkológörbéje gyakran kivételesen jól kiegészíti az emberi hangot, mivel a támadási és kioldási idők követik az énekhang kontúrjait.

Egy nagy énekhang megduzzad, majd természetesen lecseng, és az optikai kompresszor lassú kioldása inkább meglovagolja ezt a hullámot, mintsem harcoljon ellene. Az eredmény olyan énekhangok, amelyek a keverékben előremutatóak és következetesek maradnak, de mégis dinamikusnak és zeneinek érződnek.

Hasonlóképpen, az olyan hangszerek, mint a basszusgitár, az akusztikus gitár, sőt a rézfúvósok és a fafúvósok is profitálnak ebből a simításból. A kompresszor kiegyenlíti az előadást, megszelídítve az akusztikus gitár pengetésének vagy a basszusgitár hangjának időnkénti csúcspontjait, anélkül, hogy a hangszer saját dinamikáját tönkretenné.

A keverőmérnökök gyakran használnak optikai kompresszorokat a keverési buszon (a sztereó keverési kimenet) vagy az alcsoportos buszokon (például az összes dob vagy háttérvokál együtt), hogy ragasztóként működjenek. Itt a cél nem az erős tömörítés, hanem egy-két dB finom kiegyenlítés az egész keverésen.

Az optikai komp kiválóan alkalmas erre, mert az átlagoló jellege átlátható módon kisimítja a dal általános dinamikáját, és így a sáv elemeit összefogja. A mix buszon egy kicsit megütheti a hangzást, és egy összetartóbb hangzást kaphat, és ha megfelelően van beállítva, alig észreveheti, hogy a kompresszor egyáltalán működik.

Fontos, hogy a kompresszor lassabb reakciója azt jelenti, hogy nem reagál túl minden kick vagy snare tranziensre, így a mixed megmarad ütősnek. A mérnökök gyakran mondják, hogy ez a fajta kompresszor "összeragasztja" a keveréket, és ez egy olyan finom varázslat, amelyet az optikai egységek méltóságteljesen megvalósítanak.

Tónusos színezés

Végül, a klasszikus optikai kompresszorok (amelyek gyakran csövekkel vagy transzformátorokkal rendelkeznek) hangszíne finom melegséget kölcsönözhet, de még a tisztább kialakításokban is gyakran "vajasnak" vagy "melegnek" nevezik magát a kompressziós karaktert, mivel az erősítés lovaglása mennyire sima.

A szelíd, programfüggő művelet egyszerűen természetesnek hangzik számunkra, hasonlóan ahhoz, ahogyan a saját fülünk fokozatosan alkalmazkodik a hangos hangokhoz. Mindent egybevetve, az optikai kompresszorok megbocsátó, zenei jelleget kölcsönöznek a hangnak, ezért évtizedek múltán is a legjobb választásnak számítanak énekhangok, keverőbuszok és minden olyan dinamikus hangszer esetében , amelyet életerő elvesztése nélkül kell megszelídíteni.

Top 4 optikai kompresszor plugin

Számtalan opto kompresszor plug-in létezik, amelyek többsége hasonló, ha nem is ugyanazt csinálja. Azonban ha van négy, amit évek és évek felfedezése után ajánlani tudnék, akkor ezek lennének azok:

1. UAD LA-2A szintezőerősítő-gyűjtemény

A UAD LA-2A kollekció a klasszikus LA-2A hangzást idézi, sima, meleg és megbocsátó tömörített jelet biztosít. Pontosan úgy viselkedik, mint a hardver, programfüggő attack/release-t használ, amely könnyedén kiegyenlít szinte bármilyen hangszert, amit csak hozzáadhatsz.

A gyakorlatban szinte lehetetlennek tartom, hogy ez az optikai kompresszor rosszul szóljon. A gyűjtemény három változatot tartalmaz (Silver, Gray, Original LA-2), kissé eltérő tömörítési sebességgel és hangszínnel, így szükség szerint gyorsabb vagy lágyabb válaszokat választhat. Mindegyik modell átlátható, mégis zenei módon ragasztja a jeleket.

A mindennapi használatban az UAD LA-2A a lead vokáloknál a legjobb választásom. Mindössze néhány dB erősítéscsökkentés csiszolt, rádiókész hangzást eredményez. A basszusgitárok stabilan ülnek a keverésben, torzítás nélkül. Akusztikus hangszereken vagy gyengéd keverőbusz-ragasztóként is remekül használható. Ráadásul az sem árt, hogy az UA DSP-jén futva alig terheli a processzoromat, és a natív UADx verzió is hasonlóan hatékony.

2. Hullámok CLA-2A

A Waves CLA-2A az LA-2A egy megfizethetőbb változata, amely meleg és enyhén színezett. Használatban határozottan egy kicsit több karaktert ad, mint néhány más emuláció. A tömörítési művelet egy optikai egységhez hűnek tűnik, lassú támadással, amely megőrzi a tranzienseket és egy selymes, kiegyenlítő felszabadulást.

Észrevettem, hogy a CLA-2A hajlamos a gyors csúcsokat átengedni (nagyszerű a dobok / sznaps ütős megtartásához), míg a hosszabb kitartásokat simán megszelídíti. Az éneken és a basszuson a klasszikus zúzást és hangzást adja, bár ha a ~ 7 dB-es csökkentésen túlra tolja, akkor elkezdhet egy kicsit éles hangzást hallani (a hozzáadott színezés ellentételezése).

A kezelőfelület az egyszerű LA-2A elrendezést utánozza, de a Waves hasznos extrákkal bővítette. Van egy analóg zajkapcsoló (amit általában kikapcsolok, hogy elkerüljem a sziszegést), egy "HiFreq" gomb, ami úgy működik, mint az LA-2A hangsúlyszabályzója, valamint egy Mix (száraz/nedves) és egy kimeneti Trim.

3. Klanghelm DC8C

A Klanghelm DC8C nem egy dedikált LA-2A klón. Ez inkább egy kaméleon kompresszor, amely képes utánozni az optikai kompresszor viselkedését és még sok mást is. A mindennapi használatban el vagyok ájulva a rugalmasságától. Lehet tárcsázni, hogy szinte láthatatlanul tisztán szóljon, vagy tolni, hogy analóg jellegű telítettséget és ütést adjon hozzá. A megfelelő beállításokkal (a "Smooth" programfüggő üzemmódok bekapcsolása és a GR Smoothing vezérlő finomhangolása) a DC8C eléri azt a gyengéd optikai kiegyenlítő hangot.

Tökéletes énekhez vagy akusztikus gitárhoz, amikor átláthatóságot akarok, bár a gyorsabb módok (mint a "Smash") nagyszerűek a dobok gyors tranzienséhez. Lényegében több kompresszor egyben, ami hatalmas nyereség a stúdióban.

4. Brainworx Opto kompresszor

A Brainworx bx_opto egy modern csavar az optikai hangzáson, amely mindenféle forráson elnyerte a bizalmamat. Hangzásilag nagyon sima, "csiszolt" tömörítést ad. Bár nem egy konkrét hardveregységet modellez, hanem több opto kompresszor-konstrukció jellemzőit ötvözi, így egy saját, édes személyiséggel rendelkező plugint kapunk.

A vokál, ez csillagászati. Elég keményen meg tudom ütni, és a hang természetes marad, csak egyenletesebb és egy kicsit melegebb. Akusztikus gitáron vagy zongorán átláthatóan ragasztja a dinamikát, hozzáadva azt a "ragacsos" kiegyenlítést, amit az optikai kompresszoroktól vársz.

A kezelőfelület is nagyon egyszerű és hatékony. Kap egy nagy csúcscsökkentő gombot, kimeneti erősítést és néhány extra vezérlőt, köztük egy Speed gombot a kioldási idő beállításához (lényegében lehetővé teszi, hogy finomhangolja, hogy a "fotocella" milyen gyorsan vagy lassan állítsa vissza) és egy Sidechain szűrőszekciót választható frekvencia-előbeállításokkal.

Végső gondolatok

Az opto kompresszor nem azért érdemelte ki a helyét a zenei produkcióban, mert mutatós, új, vagy funkciógazdag, hanem mert működik, és gyönyörűen működik. Ez évtizedek óta így van, és nem látok semmi okot, amiért ez megváltozna!

Nagyon ajánlom, hogy többet kísérletezz velük a produkcióidban!