Ha már jártál a zenei produkciós és keverési fórumok vagy YouTube-videók szakadékában, valószínűleg találkoztál már a "referenciasáv" kifejezéssel.

Akár már beépítette a referenciasávokat a zenei munkafolyamatába, akár még sosem kísérletezett vele, bátran állíthatom, hogy a referenciasávok használata nagyban javíthatja a zenéje minőségét.

Ráadásul, ellentétben azzal, amit sokan hisznek, a referenciasávok használata nem jelenti a kreatív áramlás korlátozását.

Megfelelő használat esetén a referenciasáv megakadályozhatja, hogy a zenéje eredetinek tűnjön, és megőrizheti a szakmai színvonalat. A referenciasávok lényegében az eredeti zenédet más, általad kedvelt művészek sorába helyezik, biztosítják, hogy a keveréseid megfeleljenek a követelményeknek, egyedi ötleteket adnak a hangszereléssel kapcsolatban, és segítenek a kreatív útvonal kijelölésében, amikor üres lapról indulsz.

Ebben az útmutatóban szeretném végigvenni az összes olyan okot, amiért a következő produkciódban vagy keverésedben referenciasávot használhatsz.

Mi az a referencia pálya?

A referenciasáv egy másik előadó bármely kész zeneszáma, amelyet mintaként használhatsz a saját zenéd kívánt hangzásához.

Ha referenciát használsz, a cél az, hogy összehasonlítsd a saját számodat a másik előadó számával, hogy ötleteket találj az elrendezéshez, a produkcióhoz, a keveréshez vagy az általános hangulathoz.

Gyakran szeretem, ha a zeneszerzés során a referenciasávok befolyásolják a döntéseimet, például:

• Loudness Matching: Annak biztosítása, hogy a keverésem hangereje megegyezzen a referenciasáv hangerejével. Ez inkább a mastering fázisban érvényesül.
• Rendezés: A dalom hangszerelésének egyeztetése a referencia szám hangszerelésével.
• Mixdown: Annak ellenőrzése, hogy a keverésem megfelel-e a referencia minőségének, beleértve a hangerőegyensúlyt, a dinamikát, az EQ-t és az effekteket.
• Kreatív teljesítményértékelés: Inspiráció merítése a professzionális zenei ötletek kidolgozásához és az üres vászonról való indulás elkerülése.

Ha készülsz a pályád mesterének, mindenképpen fedezd fel az eMastered referenciasáv funkcióját.

Miért használjak referenciasávot?

Az egyik fő ok, amiért referenciasávot használok, hogy megtaláljam annak a pályának a hangzását, amelyen dolgozni fogok. Még ha nem is tudatosul benned, minden dal, amit készítesz, a környezeted hatásának terméke.

Ha művészként vagy producerként még csak most kezded megvetni a lábad, és próbálod megtalálni a saját hangzásodat, azt javaslom, hogy vizsgáld meg azokat az előadókat, akiket kedvelsz, és készíts egy listát arról, hogy milyen jellemzők teszik őket különlegessé. Ezeket a jellemzőket aztán foghatod, és keverheted őket egymással, hogy megteremtsd a saját egyedi hangzásodat.

Ráadásul a referenciasávok enyhítik a nyomást, hogy a dalokat üres vászonról kelljen létrehozni.

Ha vannak inspirációs forrásai, akkor lényegében van egy palettája, amelyet kiindulópontként használhat. És nem, ez nem lopás. Ez a meglévő technikák és kreatív ötletek felhasználása, ahogyan azt a művészek az idők kezdete óta teszik.

Gondoljon erre így - minden zenei stílusnak vannak kipróbált és bevált közös hangszerelései.

Nincs értelme megjavítani azt, ami nem romlott el, ahogy mondani szokták. Inkább inspirálódhatsz a neked tetsző dalokból, felhasználva a működő ötleteket, és hozzáadva a saját egyedi elemeidet, hogy egyedivé tedd.

Tegyük fel, hogy egy '60-as évekbeli Motown-dallamon dolgozol. Lehet, hogy mono dobokat, egy elektromos P-basszust, egy Fender Stratocaster-t, egy Rhodes billentyűzetet és éneket választasz.

Tegyük fel azonban, hogy Ön a countryzene iránt is mélyen rajong, és bendzsózik. Egyedi elemed lehet, ha a számban szerepel egy bendzsó. Meglepődnél, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint egy újabb hozzáadott elem, mennyire meg tudja változtatni egy dal hangulatát.

Referenciasávok használatának módjai

Nézzünk meg néhány alapvető módszert, amivel a referenciasávokat használhatod a kiváló minőségű hangzás eléréséhez a zenédben.

Elrendezés Térkép

Az egyik első dolog, amihez referenciasávokat használok a keverésemben, az a hangszerelés. Úgy találom, hogy ha ellopom egy dal hangszerelését, könnyebb lesz elszakadni a szokásos versszak-kórus-kórus-kórus-híd-kórus elrendezéstől.

Például egy szám, amit szeretsz, így nézhet ki:

• Intro
• Vers
• Kórus
• Közjáték
• Vers
• Bontás
• Kórus
• Solo
• Híd
• Kórus
• B Hook

A fenti elrendezést egy standard popsávban is alkalmazhatod, hogy még érdekesebbé tedd.

Természetesen, ha a cél az, hogy olyan hangszerelést kapj, amely megfelel az új dalod stílusának, műfajának vagy hangulatának, akkor azt javaslom, hogy keress egy olyan számot, amely stílusos hangszereléssel rendelkezik.

Amikor kiválasztok egy zeneszámot, amelyre a hangszereléshez hivatkozom, azzal kezdem, hogy azonosítok egy olyan dalt, amelynek szerintem kivételes a szerkezete. A dalnak magával ragadónak vagy energizálónak kell lennie. Ezután importálom a dalt a DAW-omba.

Ezután elemzem a hangszerelést, megjegyzem az olyan részeket, mint az intro, a versszak, a refrén, a híd és az outro, és azt, hogy mikor jönnek be hangszerek, mikor esnek ki, mikor változnak dinamikusan, stb.

Ebből kiindulva elkészítem a referenciasáv szerkezetének alapvázlatát vagy térképét.

Ez lehet a különböző szakaszok írásos listája egy papírlapon, vagy sávjelzők létrehozása a DAW-ban. Ha a referenciaként használt dalnak ugyanaz a BPM-je, mint a készülő dalnak, akkor szó szerint felsorakoztathatod a DAW-ban, és referenciajelzőket helyezhetsz el az egyes szakaszok elején.

Ahogy tovább dolgozol a dalodon, előfordulhat, hogy finomítanod kell az elrendezésen, ahogy a számod fejlődik, ezért ne félj kiigazításokat tenni, ha úgy érzed, hogy ez a helyes.

Akkord progresszió

Annak ellenére, hogy magas szinten tanultam zenét és zeneszerzést, gyakran gondot okoz, hogy kitaláljam, milyen akkordmenetet akarok használni egy számhoz, amin éppen dolgozom. Persze, vannak "standard" progressziók, amelyeket az emberek bizonyos műfajokban használnak, mint például az I-V-vi-IV a popzenében vagy az I-IV-V7 a bluesban. Azonban jó lehet kitörni ezekből az elvárásokból, hogy meglepjük a hallgatókat.

Szeretek azzal kezdeni, hogy kiválasztok egy referenciasávot, amely ugyanabban vagy hasonló műfajban van, mint a projektem. Természetesen legyen egy erős akkordmenet, ami tetszik nekem, és egy olyan dallam, ami rezonál rám.

A tanítás kedvéért tegyük fel, hogy szereted a közös I-V-vi-vi-IV pop progressziót. Ezután kísérletezhetsz azzal, hogy a saját dalod hangszereléséhez igazítsd. Nos, csak azért, mert egy egyszerű akkordprogresszióval dolgozol, még nem jelenti azt, hogy nem tudod ízlésedhez igazítani.

Magán a tényleges progresszión túl azt is megfigyelheted, hogy a referenciád hogyan lép át a különböző akkordprogressziók között.

Tegyük fel például, hogy egy olyan referencia számmal dolgozol, amely a refrénben simán átmegy moll progresszióból dúr progresszióba, mint például a Counting Crows "Mr. Jones" című száma. A "Mr. Jones" versszakai a-mollban szólalnak meg, de amikor a refrénhez érünk, a refrén egy I-IV-V progresszióval a relatív C-dúr hangnembe lép át.

Megpróbálhatod ugyanezt a relatív dúr-moll viszonyt megvalósítani a pályádon.

Melody

Az akkordmeneten túlmenően elemezheted a referenciasáv dallamát is, és figyelj arra, hogyan egészíti ki az akkordmenetet, mind dallamilag, mind ritmikailag.

Nézd meg, hogy milyen frazeálási technikákról van szó. A dallamok lépcsőzetesek vagy hangról hangra ugrálnak? A refrén dallama a versszak dallama fölé emelkedik, vagy lágyabb és visszafogottabb? A dallamok leütéseken, felütéseken vagy páratlan ütemeken kezdődnek?

A kulcs itt azonban az, hogy csak a referenciasávot használjuk inspirációként. Ne másolja le közvetlenül, mert a végén bajba kerülhet.

Az egyik legjobb példa erre a The Hollies, a Radiohead és Lana Del Rey közötti pereskedés. Akár tudatosan, akár tudat alatt loptak egymástól, szinte lehetetlen nem hallani a hasonlóságot a dalok között, és mind a Radioheadnek, mind Lana Del Reynek le kellett mondania néhány szeletről a tortából emiatt.

Hangtervezés és zenei ötletek

Ahogy már mondtam, nincs ok arra, hogy újra feltaláld a kereket, amikor saját dalokat készítesz. Sok olyan műfaj van, amely ugyanazokat a zenei ötleteket használja. Gondolj például egy átlagos rockdalra. Valószínűleg dobra, basszusgitárra és elektromos gitárra számíthatsz.

Ha van olyan hangszer-kombináció, amit igazán szeretsz, használd őket a saját produkcióidban!

Kezdd azzal, hogy kiválasztasz egy olyan referencia zeneszámot, amely ugyanolyan jellegű, mint a dal, amin dolgozol, mivel valószínűleg rendelkezik a kívánt hangszereléssel és hangtervezési elemekkel.

Hallgassa meg figyelmesen a referenciasávot (ideális esetben egy jó fejhallgatóval), és figyelje meg, milyen hangszereket hall. Például, ha egy EDM zeneszámot hallgatnék, leírhatnám:

• Nehéz rúgás
• Elektronikus snare
• Hi-hats
• Taps
• Élő ütőhangszerek
• Szintetikus basszusvonal
• Sub-bass
• Szintetikus akkordok
• Szintetikus arpeggiók
• Emelkedők, söprések, ütközések, általános FX
• Zenekari slágerek
• Szerencsés gitárok

Ha már megvan az adott hangszerpaletta, kiválaszthatom, hogyan szeretném ezeket a hangokat a hangszerelésemben alkalmazni. Nem akarom, hogy ezek a hangok a dal minden szakaszában megszólaljanak. Ehelyett azt akarom, hogy bejöjjenek és kikerüljenek, hogy dinamikusabbá tegyék a számot.

Ha aktívan hallgat egy mixet, hallhatja, hogy a sávok hogyan vannak egymásra rétegezve, hogy gazdagabb, teljesebb hangzást hozzanak létre.

Sok elektronikus zenei producer több hangot rétegez, hogy sűrű hangszerelést kapjon. Például fő szintetizátorként használhatsz egy fűrészhullámot, és támogathatod egy négyszöghullámos leaddel, egy meleg, visszhangos paddal és egy magas hangú, enyhén áthangolt harmonikus réteggel egy másik oktávban.

Gondolkodás a hangszínről és a dinamikáról

Nem feltétlenül kell pontosan ugyanazokat a hangszereket használnod a dalodban, amelyeket a referenciádban hallasz. Ehelyett használhatsz azonos hangszínnel rendelkező hangszereket is. Tegyük fel, hogy a hivatkozott EDM szám horogja egy meleg, kitartott paddal és egy világos, staccato szintetizátorral rendelkezik.

Talán találsz olyan hangszereket, amelyek ugyanolyan hangszínbeli változatossággal rendelkeznek, hogy a referencia hangszerekkel, amelyeket szeretsz, ugyanazt a frekvenciaképzést hozd létre. Például használhatsz egy Rhodes billentyűzetet a meleg, kitartott pad helyett, és egy pengetős elektromos gitárt a staccato szintetizátor helyett.

Ugyanígy megfigyelheti, hogyan változik a dinamika a referencia során, és megpróbálhat hasonló dinamikai kontrasztokat beépíteni a saját elrendezésébe.

A Beatles "A Day in the Life" című dala gyilkos példa a drámai dinamikai váltásokkal rendelkező dalokra. A refrének csendesek és elgondolkodtatóak, mielőtt a teljes káoszba torkollik.

Hangtervezés és effektek

Szeretek nagy figyelmet fordítani az egyedi hangtervezési elemekre vagy effektekre, amelyeket a referenciasávomban használnak.

Először is, alaposan odafigyelek arra, hogy a referenciasávban hogyan használják az olyan térbeli effekteket, mint a visszhang és a késleltetés. Hallgatás közben több kérdést is feltehetsz magadnak:

• Van reverb a zeneszámon és milyen? (lemez, csarnok, terem, szoba, rugó stb.)
• Mi a helyzet a késleltetéssel? (slap, ping-pong, negyedhang, stb.)
• Mennyire dominálnak ezek az effektek a keverésben a hangszerekhez képest, amelyeken használják őket?
• A sztereó spektrumban vagy monóban vannak elosztva?
• Többszörös hatással vannak bizonyos elemek? Például sok pop énekhangban kombinálható a szobahall, a tányérhall, a slap delay és a sztereó delay.
• Hogyan dolgozzák fel ezeket a hatásokat? EQ-zták, tömörítették vagy torzították őket?

Azt is szeretem megkérdezni, hogy a keverékben lévő elemek hogyan vannak elhelyezve.

A legtöbb modern rock keverés például hasonló pásztázási technikákat alkalmaz: a fő ének, a basszus, a kick és a snare középen, az overheadek, az elektromos és az akusztikus gitárok keményen balra és jobbra, a billentyűk, az ütőhangszerek, a hi-hatok, a tomposok és más keverési elemek pedig valahol balra vagy jobbra, a saját térben.

Természetesen nincs okod arra, hogy ne legyél kreatív a pásztázással, és néhány zeneszám remek referenciaként szolgálhat a pásztázás módjára.

Vegyük például a King Gizzard and the Lizard Wizard "Altered Beast III" című számát. Ha fejhallgatóval hallgatod, hallhatod a két felvett dobfelszerelést keményen balra és keményen jobbra pásztázva, ami egy nagyon szokatlan választás, ami egyedi hangzást ad ennek a számnak.

Végezetül, figyelj a referenciádban található hangtervezési technikákra, amelyeket alkalmazhatsz.

Vegyük például a Flume-ot. Amikor 2012-ben megjelent az elektronikus zenei színtéren, az lett a Future Bass szcéna kezdete.

A textúrához a granuláris szintézis, az időben megnyújtott és modulált vokális effektek, valamint a késleltetések és a visszhangok sztereó modulációjának egyedi keverékét használta, hogy magával ragadó hallgatási élményt teremtsen. Az eredmény nem volt más, mint fenomenális, és a mai napig ezek a hangtervezési technikák hangzásának kritikus részét képezik.

Keverés

Miután befejeztem a zenei produkciós folyamatot, kiválasztom a keverési folyamathoz szükséges referenciasávokat. Úgy vélem, hogy mindig hasznos, ha a keveréshez professzionálisan kevert referenciasávokat használunk, mivel ezek adnak támpontot ahhoz, hogyan kell hangzania a keverésnek.

A különböző hallgatási környezeteknek megvannak a maguk furcsaságai. Ha például egy rosszul kezelt hálószobai stúdióban keverünk, könnyen előfordulhat, hogy túl sok vagy túl kevés mélyhangot adunk hozzá. Egyes helyiségekben a mély-középhangok is módosultak, ami miatt azt hiheti, hogy egy csomó "sarat" kell kikaparni az összes elemből.

Azonban, ha egyszer kiviszi ezt a keverést az autójába, akkor rájöhet, hogy a keverési döntéseket a szoba hangzása torzította, amelyben dolgozott. A referenciasávok használatával magabiztosabbá válik a keverési szakaszban a hangzásbeli egyensúlyt illetően, így biztosítva, hogy a különböző lejátszórendszereken is úgy szólaljon meg a zeneszám, ahogyan kell.

Amikor a keverési szakaszhoz referenciát választasz, olyat kell találnod, amely megfelel a saját dalod műfajának és stílusának. Ez lehet ugyanaz a dal is, amelyet a produkciós referenciaként használtál, ha hangzásilag van értelme.

A lényeg, hogy a hivatkozott zeneszám jól kevert és masterelt legyen.

Van néhány kiválasztott referencia számom különböző műfajokban, amelyeket az évek során gyűjtöttem össze, és amelyek mindegyike rendelkezik olyan hangzásbeli jellemzőkkel, amelyeket szeretek. Javaslom, hogy ugyanezt tegye!

Ha megvan a referencia, töltse be a DAW-ba a keverés többi részétől külön sávra, így nem fut át semmilyen feldolgozáson, különösen a busz-feldolgozáson.

Hangerő egyensúly

A mix referenciázásakor a legfontosabb, hogy a referencia megfeleljen a mix érzékelt hangerejének. A referenciaként használt zeneszámot valószínűleg már masterelték. Azonban nem érdemes ugyanolyan hangerőre keverni, mint a masterelt sávot, mivel így nem hagysz mozgásteret a masteringhez.

Általában szeretem a referenciasávjaimat -6dB körül csökkenteni, és onnan kezdem el a keverési elemek hangerejének beállítását, mivel úgy találom, hogy ez általában megadja a szükséges hangmagasságot.

Bár a folyamat a daltól függően változik, jó ötlet a dal fő elemeivel kezdeni, beleértve az éneket, a kick-et, a snare-t és a basszust. Figyelj arra, hogy ezek hogyan helyezkednek el a keverésben, és próbáld meg összehangolni ezeknek az elemeknek a hangerejét és hangszínét a zeneszámodban. Ezután vegye köréjük a többi hangszert, és az A/B-teszteléssel ellenőrizze az egyensúlyt, ahogy halad előre.

A tónusegyensúly, a dinamikatartomány és a sztereó képalkotás értékelése

A folyamat következő része annak biztosítása, hogy a keverék frekvenciamérlege hasonló legyen a referencia frekvenciamérlegéhez. Vannak olyan területek, ahol a keveréked hiányos? Lehet, hogy kiigazításokat kell végeznie.

Kezdje azzal, hogy meghallgatja mindkét zeneszámot, és összehasonlítja a keverékének különböző általános frekvenciatartományait a referencia keverékével.

Túl sok vagy túl kevés a low-end? Mi a helyzet a high-enddel? Középek? Mélyközép?

Ha egyszer már megtaláltad a számodra jól hangzó frekvenciaegyensúlyt, akkor elkezdheted a különböző hangszerekre hangolni.

Lehet, hogy a referenciakeverésedben lévő énekhangnak van egy szép, ropogós magas hangja, ami a te énekhangodnak nincs. A probléma orvoslására adhatna az énekhangjának egy 10 kHz-es magas polc erősítést. Lehet, hogy a kick és a basszus a referenciához képest dübörgőnek és meghatározhatatlannak hangzik. Ebben az esetben megpróbálhatod kirakni a puzzle-elemekből álló EQ-t, hogy szépen játszanak egymással.

Miután a frekvenciaegyensúly megfelelőnek tűnik, szeretem meghallgatni a dinamikatartományt és a referenciámban használt tömörítést. Amatőr keverőmérnökként a tömörítés az egyik legnehezebb dolog, amit jól kell eltalálni, mivel ez az egyik legnehezebben hallható dolog. Gyakorlással azonban sok mindent meg tudsz határozni arról, hogy milyen stílusú tömörítést kell használnod ahhoz, hogy megálld a helyed a professzionálisan kevert zeneszámokkal szemben.

Például nem ritka, hogy egy pop mixben 10-20 dB-es tömörítést használunk egy énekhangon, hogy rögzítsük azt. Elemezd a rádióban manapság hallható top-40-es popslágereket, és garantálom, hogy hallani fogod, mennyire tömörítettek az énekhangok.

Végezze el végül az utolsó menetet, miközben a referencia sztereó szélességét hallgatja. Nézze meg, hogyan áll össze a keveréke. Az elemek megfelelően vannak elhelyezve a sztereó mezőben? Lehet, hogy a referencia keskeny a versszakokban, és szélesre nyílik a refrénekben. Lehet, hogy az énekhangok visszhangja monóban van, hogy helyet csináljon a sűrű sztereó elrendezésnek. Talán néhány hangszeren auto-pan van, hogy érdekesebbé tegye őket.

Ha meghallgatja, hogy az egyes elemek hogyan vannak elhelyezve, magabiztosabb döntéseket hozhat a sztereó keverés során.

A elsajátítása

Általában ugyanúgy közelítem meg a referenciasávokat a maszterelés során, mint ahogyan a keverésnél.

Válasszon egy jól maszterizált referenciasávot, amely ugyanabban a stílusban van, mint a saját zeneszámod.

Töltse be a mastering munkamenetbe egy külön sávon, további feldolgozástól mentesen, és elemezze, hogy a sávja hogyan áll hozzá a hangerő, a frekvenciaegyensúly, a sztereó szélesség, a dinamika és a hangszínjellemzők tekintetében.

Általában spektrumanalizátorral szoktam összehasonlítani a mesterem frekvenciaegyensúlyát a különbséggel, mivel ez segít meglátni, hogy hol vannak különbségek az alacsony, közép- és magas frekvenciatartományokban.

Hasonlóképpen, az olyan eszközökkel, mint a REFERENCE, amelyekről fentebb írtam, mindhárom kulcsfontosságú hangkarakterisztikáról - frekvenciaegyensúly, dinamika és sztereó szélesség - információt kaphat.

Az eMastered AI mastering algoritmusában van egy referencia funkció is, amely lehetővé teszi, hogy feltöltsd a saját referenciádat, és egy éles, tiszta master-t kapj, amely összhangban van a neked tetsző dalokkal.
Próbáld ki ingyenesen!

Záró gondolatok - Referenciasávok használata a professzionális hangzású zenéhez

Legyen szó akár hangszerelésről, akkordmenetről, zenei produkcióról, keverésről, maszterelésről vagy a fentiek kombinációjáról, nincs ok arra, hogy ne használjon referenciasávokat az eredeti zenéjéhez.

Amikor referenciasávokat választ, keressen olyanokat, amelyek ugyanabba a műfajba tartoznak, mint a pálya, amelyen dolgozik. Ez óriási különbséget jelent majd a kreatív munkafolyamatban, és optimalizálja a keverés és a masterelés hatékonyságát.