Van valami varázslatos abban, amikor a tökéletes snare-hangot a felvétel során sikerül megszerezni. A legtöbbször azonban, különösen, ha otthoni stúdióban veszel fel, vagy más előadóktól kapsz dobsávokat, a varázslat nem történik meg olyan könnyen. Sőt, előfordulhat, hogy olyan snare-sávot kaptál, amely úgy hangzik, mintha valaki egy nedves kartondobozra csapott volna.

Máskor lehet, hogy tényleg megvan a tökéletes kisdob hangzás, de amint elkészülsz a gitárfalak vagy a harmóniák kórusának rétegezésével, hirtelen a kisdobod úgy érzi, hogy nem illik bele.

Ezért olyan fontos tudni, hogyan kell használni a snare EQ-t, és ezért akartam összeállítani egy megfelelő útmutatót, amely segít abban, hogy olyan snare dobot kapj, amely úgy illeszkedik, mint egy kesztyű, függetlenül attól, hogy honnan indult.

De mielőtt belevágnánk a részletekbe, hadd osszam meg valamit, amit az évek során megtanultam: az összes "végső EQ-útmutató", amit az egyes hangszerekhez lát, nem az evangéliumi igazság. Nem kell őket sós szemmel nézni, mert minden sáv, minden keverés és minden kisdob más és más.

Ami az egyik ülésen működik, az egy másik ülésen teljesen tönkremehet. Gondoljon az EQ tippekre úgy, mint egy eszköztárban lévő eszközökre, ne pedig lépésről-lépésre történő útmutatásokra.

Ehhez az útmutatóhoz a FabFilter Pro-Q3-at fogom használni, mert ez az én EQ-m a dobozban. Ez azt jelenti, hogy nincs szükséged erre az EQ-ra ahhoz, hogy nagyszerű eredményeket érj el. Bármilyen tisztességes EQ képes elvégezni a munkát. A számok és a használatuk módja számít.

A végére meg kell értened, hogyan használhatod az EQ-t, hogy a kisdobod ütős, pattogós és jól illeszkedjen a keverékbe.

EQ a Snare-nek fentről lefelé

Magas átjáró a nem kívánt frekvenciák eltávolítására

A magassűrő minden EQ legalapvetőbb eleme, bár egyben az egyik legfontosabb is.

Általános szabályként, ha a kisdob nem mélyhangos elem a keverékedben (és ez nem így van - hacsak nem valami szuper kísérletezgetésről van szó), akkor érdemes nagyfrekvenciásan átjátszani. Ez vonatkozik a legtöbb nem nagybőgős elemre a munkamenetben, beleértve az éneket, gitárokat, szintetizátorokat stb. Ezzel megszabadulsz a felesleges dolgoktól, így a fontos dolgok, mint például a kick-drum, teret kapnak, hogy lélegezhessenek.

Ez különösen fontos, ha élő kisdobbal dolgozol, mivel az élő kisdobok nem élnek elszigetelten. Ugyanabban a mikrofonban, amelyik a kisdobot is befogta, hallani fogod a kick bleed-et, a tom-ok dübörgését, és bármi mást, ami a mikrofonba belopakodott.

A high-passing segítségével megszabadulsz az összes nemkívánatos low-end gunk-tól.

Általában egy 12-24 dB / oktáv lejtésű magas átjárású szűrővel kezdem . A meredekség megválasztása attól függ, hogy mennyire "természetes" hangzást szeretnék. A lágyabb lejtés organikusabbá teszi, míg a meredekebb lejtés kicsit agresszívebbnek hangzik, tökéletes, ha tényleg tisztítani kell a házat.

Ezután elkezdem felfelé söpörni a határfrekvenciát, általában valahol 60 és 80 Hz között landolok. A trükk az, hogy addig kell menni, amíg a kisdob testét el nem kezded elveszíteni, majd egy kicsit visszahúzni.

Ha jól csináljuk, akkor két nagy előnyünk is van: a kickdobnak helyet adunk, hogy lélegezhessen, és nagyobb headroomot kapunk a keverésben. A kevesebb felesleges mélyhangzavar összességében feszesebb, ütősebb hangzást jelent.

Boost vagy vágás a test vagy a tisztaság érdekében

Ezután következik a kisdob húsa vagy "teste". Ez az a kielégítő "puffanás", amit akkor érzel, amikor a dobos megüti a csörgődobot.

A kisdobnak ez a része általában valahol 150-200 Hz körül helyezkedik el.

Ha ismered ezt az édes pontot, az nagy hatalmat ad neked. Ha a kisdobod vékonyan szól, akkor ezt a területet egy széles Q-val erősítheted, hogy adj neki egy kis súlyt. Egy enyhe, széles boost általában megteszi a hatását.

Másfelől, ha a keverék sárosnak tűnik, ugyanez a terület lehet a bűnös. Egy túlságosan erős mélyközéphangzású snare-hang az egész számot elhomályosíthatja, és mindent elszürkíthet. Ebben az esetben egy enyhe vágás ebben a frekvenciatartományban segíthet tisztázni a dolgokat. Csak ne vigyük túlzásba!

Megszabadulni a dobozosságtól

A dobozosság egyfajta esküdt ellensége a nagyszerű snare hangzásnak. Legjobban úgy lehet leírni, mint egy tompa, üreges, "kopogás egy darab olcsó fán" hangulatot.

Ez a hang általában 400 Hz körül helyezkedik el. Ez nem mindig szuper nyilvánvaló, amikor a snare-t elszigetelten hallgatod, de egy mix kontextusában a snare-t... nos, eléggé olcsónak érezheted tőle. És ezt senki sem akarja.

A megoldás elég egyszerű: fogj egy EQ-t, állítsd be a 400 Hz-es területre vagy annak környékére, és vágd le. Egy kis merülés általában megteszi a hatását. Kezdje egy szűk Q-val, pásztázza körbe, hogy megtalálja a pontos helyet, ahol a dobozosság él, majd vágja ki.

Boost vagy vágás a teljességért vagy a gyűrűért

A 800 Hz-es zónában gyakran tapasztalom, hogy vagy egy idegesítő csengés, vagy egy üreges tér van. Ez a tartomány volt a legjobb barátom és a legnagyobb ellenségem sok keverés során.

Ha a csörgődnek van az a bosszantó "ping" vagy "csengés" (olyan, mint egy acéldob rezonanciája), akkor általában itt vághatod ki. Használjon egy szűk Q-t a zavaró frekvenciára való ráhangolódáshoz, és adjon neki egy csizmát.

A másik oldalról, ha a snare-ed üresnek érződik és hiányzik a középtartományi "oomph", akkor ugyanezt a területet erősítheted. Ebben az esetben én egy kisebb, gyengédebb erősítést választok.

Itt minden a forrásanyagról szól, ezért bízzon a fülében, és igazodjon aszerint.

Buzz megszüntetése

Ez a zümmögés nem az a jó fajta, amit egy jó mix vagy egy erős kávé után kapsz, hanem az a bosszantó, durva zümmögés, amit általában maguktól a kelepcéktől kapsz. Általában 3-5 kHz körül található, és ha nem ellenőrzöd, akkor a snare-t inkább irritálóvá, mint hatásossá teheti.

Egy kis vágás ezen a területen általában kisimítja a dolgokat. Ha azonban a zúgás nem állandó (esetleg csak bizonyos ütéseknél jelentkezik), akkor egy dinamikus EQ jobb választás lehet. Ezáltal az EQ csak akkor lép működésbe, amikor ezek a kemény frekvenciák megjelennek, és a snare többi részét érintetlenül hagyja.

Általában az is jó ötlet, ha nem viszed túlzásba. A snare ropogós és pattogós hangja nagyrészt ebben a zónában van, és ha túl sokat vágunk belőle, az tompa vagy élettelen hangzást eredményezhet.

Ropogás és repedés hozzáadása

A ropogás és a recsegés az a két szó, amit gyakran használok a snare "kiemelkedő" hangjának legjobb leírására. Ez általában 5 kHz körül van. Ez a hang a botnak a bőrhöz ütődő hangja.

Ha ezt a tartományt felerősíted, sokkal több tranziens hangot kapsz, ami a snare-t jobban kiemeli a mixből, és ad neki egy kis extra élességet. Ha a keverésedben gitárok vagy más középtartományú hangszerek falai versengenek a helyért, egy kis erősítés itt megakadályozza, hogy eltemetve érezzék magukat.

Aluláteresztő a fejteret illetően

Végezetül a snare felső végét támadjuk meg, hogy kontroll alatt tartsuk anélkül, hogy elveszítenénk a high-end csillogást. Szeretek egy 15 kHz körüli aluláteresztő szűrőt használni, hogy a snare-t fókuszáljam, és felszabadítsak némi hangteret a keverék más high-end elemei, például a cintányérok, a shakerek és a légies ének számára.

Az a szépsége annak, hogy ilyen magasan dolgozunk a frekvenciatartományban, hogy nem érintjük meg a fontos éles és éles hangzást, amiről az előbb beszéltünk 5 kHz körül. Ehelyett csak az ultra-magas hangokat vágod le, amelyek nem adnak hozzá sokat a snare-hez, de felhalmozódhatnak és ronthatják a keverésed tisztaságát.

Snare EQ Pro tippek

Kezdetben a megfelelő Snare-hangzás megszerzése

Mielőtt még arra gondolna, hogy az EQ-ért nyúljon, lépjünk egyet hátra, és beszéljünk a nagy egészről.

A dalod kontextusa és a szerep, amit a kisdobodnak játszania kell, sokkal többet számít, mint az EQ plugin görbéi.

A snare a merész, arénatöltő központi eleme a számodnak, vagy csak a háttérben van, és finoman szól? Ha ezt előre tudod, rengeteg időt és frusztrációt spórolhatsz meg.

Mindig azt javaslom, hogy legyen egy referencia, hogy milyen hangzást szeretne a kisdobjának. Egy masszív, kapus Phil Collins csörgődobot szeretnél? Vagy valami feszesebbet és visszafogottabbat, mint amit egy Erykah Badu lemezen hallhatsz? Ezek teljesen különböző snare-dobok, és a megközelítésnek meg kell felelnie a kívánt hangzásnak.

A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy rengeteg zenét hallgatsz. Építs egy mentális könyvtárat a snare hangokból, hogy azonnal fel tudd venni a megfelelő hangulatot a fejedben. Minél jobban belsővé teszed a referenciáidat, annál könnyebb lesz meghallani egy snare-t, és tudni, hogy "Igen, ez tökéletes", vagy "Pontosan tudom, milyen mozdulatokat kell tennem, hogy ez a snare ott legyen, ahol lennie kell".

A Boostok könnyebben hallhatóak

Az erősítéseket sokkal könnyebb hallani, mint a vágásokat. Így sokkal könnyebb a problémás területeket meghatározni, vagy kitalálni, hogy pontosan mi működik (vagy nem működik) a kisdobban.

Általában egy parametrikus EQ-val kezdem, és kiválasztok egy olyan frekvenciatartományt, amelyről gyanítom, hogy problémákat okozhat (vagy amelyet ki akarok emelni). A Q-t keskeny erősítésre állítom, felhúzom az erősítést, és végigsöpröm a spektrumon. Amikor egy olyan területet találok, amitől összerezzenek, bingó. Megtaláltam a zavaró frekvenciát.

Amint megtaláltam a problémás pontot, visszahúzom az erősítést, és eldöntöm, mennyit kell vágnom (vagy kell-e egyáltalán vágnom). Ugyanez a módszer fordítva is működik, ha a snare egy bizonyos tulajdonságát szeretnéd javítani, például ha meg akarod találni azt a pontot, ahol több testet vagy reccsenést szeretnél elérni.

Ne végezzen változtatásokat szólóban

Itt van a legjobb tanács, amit adhatok: ne végezzen EQ-változtatásokat szólóban.

Nem számít, mennyire csábító, hogy a kisdob önmagában is elképesztően jól szóljon, valójában az számít, hogyan működik a szám kontextusában. Órákat tölthetsz azzal, hogy elkészítsd a tökéletes szóló hangzást, csak hogy aztán visszadobd a mixbe, és rájöjj, hogy nem illik bele. Egyáltalán nem.

Ez különösen igaz az élő dobokra, amelyeket gyakran egy csomó mikrofonnal vesznek fel. A snare mikrofon egyetlen frekvenciájának finomhangolása megváltoztathatja a készlet teljes egyensúlyát, amikor az egészet együtt hallod.

Például a hi-hat EQ magas hangjainak erősítése hirtelen sötétebbé teheti a snare-t, vagy fordítva. Minden összefügg, ezért holisztikusan kell gondolkodnod.

A lényeg az, hogy a csörgődob nem légüres térben létezik. Úgy állítsd be a hangszínszabályozást, hogy közben az egész szettet, vagy még jobb, ha az egész mixet is meghallgatod. Koncentrálj arra, hogy a kisdob hogyan illeszkedik a kick dobhoz, a cintányérokhoz, a hi-hathoz - mindenhez. Minden a perspektíváról szól.

Get Your Snare EQ Right

Mint már mondtam, minden snare EQ más lesz. Ne tekintsd evangéliumnak a fentiekben leírtakat, inkább használd őket útmutatóként, hogy jó kiindulópontot adj magadnak, amikor úgy érzed, hogy változtatásokra van szükséged, de nem vagy biztos benne, hogy hol kezdd el.

Még az is előfordulhat, hogy a kisdob hangzásától vagy az egész keverés hangzásától függően nem is kell ugyanazokat a frekvenciákat használnia.

Bízz a füledre a snare EQ-val, és sokkal messzebbre jutsz!