Ma már a legtöbben rendszeresen sztereó hangzásban élvezik a hangzást. Ez azonban nem volt mindig így - valójában a sztereofonikus hangzás viszonylag új koncepció, ha a hang teljes történetét és a hangélményt tekintjük.

Zenészként fontos megérteni a sztereofonikus hangzás eredetét, különösen akkor, amikor olyan döntéseket kell hozni, mint a mono vagy sztereó felvételek kiválasztása, vagy a keverék lejátszási tesztelése a végleges master kiadása előtt. Az alábbiakban megosztunk mindent, amit a sztereofonikus hangzásról tudnia kell, hogy hangmérnökként és lelkes zenehallgatóként is magabiztosan értékelhesse döntéseit.

Mi az a sztereofonikus hangzás?

A sztereofonikus hangzás vagy sztereó hangzás a hangvisszaadás olyan típusa, amely több független hangcsatornát használ. A két vagy több hangcsatorna használata az emberi fül számára a 3D-s hangzás illúzióját kelti, ami a sztereofonikus hangzás jellegzetesen széles, gazdag hangzást eredményez. A sztereó felvételek napjaink uralkodó hangreprodukciós technológiája, és ellentétben állnak a monó felvételekkel vagy hangreprodukcióval, amelyek egyetlen forrásból származónak tűnő hangot reprodukálnak.

A sztereó hang története

Ma már nem gondolkodunk kétszer, hogy a zenét sztereó lejátszó eszközökön hallgassuk, de ez nem volt mindig így. Íme egy rövidített története annak, hogyan fejlődött ki a sztereofonikus hangrendszer, és hogyan alakította ki a mai hangélményünket:

HiFidelity Sound

A kiváló minőségű hallási élmények iránti érdeklődés a 19. század vége és a 20. század óta, a gramofonok és a fonográfok kifejlesztésével alakult ki. Bár forradalmi volt, hogy egy elérhető hangforrás a zene másolatához kötődött, a hangminőség némileg korlátozott volt. Az elektromos hangrögzítés fejlődésével és a robusztusabb fizikai hanglemezek gyártásával a hangzás javulni kezdett.

A hi-fidelity hangrendszer a luxus vagy az audio iránti élénk érdeklődés jele volt, és az audiofidelity lemezek a 20. század közepén kezdték összegyűjteni a rajongók egy csoportját, akik magukra vállalták, hogy különböző egyedi alkatrészek felhasználásával megépítik saját hangvisszaadási rendszereiket.

Alan Dower Blumelein és a binaurális hangzás

Alan Dower Blumleinnek tulajdonítják a sztereofonikus hangzás korai változatának kifejlesztését. 1931-ben szabadalmaztatott egy kétcsatornás hangrögzítő rendszert azzal az ötlettel, hogy az emberi fül kialakításával játszva a hangot még magával ragadóbbá teszi, és ezzel megalkotta a binaurális hangzás kifejezést. Az ő technikáját, a "Blumlein-párt" a mai napig használják a hangtechnika világában.

A sztereofonikus lemezek létrehozása

Az 1950-es években a technológia olyan szintre fejlődött, hogy a sztereó felvételek már tömegesen élvezhetők voltak. Az RCA lemezkiadó forradalmasította a teret azzal, hogy 1958-ban kiadta az első sztereó LP-t bakelitlemezen, és ezzel elindította a fogyasztói ízlésváltás hullámát. Az 1960-as évek otthoni audioberendezések boomja tovább szilárdította a sztereót, mint a közönség általunk ismert domináns hallgatási formátumát.

A folyamatos fejlődés: Surround Sound és azon túl

Napjainkban is folytatódik a hangzás evolúciója, ahogyan azt ismerjük. Az olyan technológiák bevezetése, mint a térhatású hangzás, egy ötlettel kezdődött: míg manapság egy zenét kifejezetten a térhatású hanghatásoknak megfelelően lehet keverni, az élményt eredetileg mono optikai surround sávval hozták létre.

Ebben az elrendezésben a film fő zenéje és hangreprodukciója monóban szólna, de bizonyos hangeffektek és környezeti zajok a film bizonyos pontjain lejátszhatók lennének, hogy még magával ragadóbb élményt nyújtsanak.

Az olyan modern technológiák fejlesztésével, mint az Apple Dolby Atmos az AirPodshoz, a hallgatók interaktívabb élményének megteremtése nem ismer határokat.

Sztereofonikus hangzás kontra monofonikus hangzás

A sztereofonikus és a monofonikus hangzás közötti legfontosabb különbségek a több hangcsatorna (sztereó) vagy egyetlen hangcsatorna (monó) használatára korlátozódnak. A hangcsatornák száma nagymértékben befolyásolja, hogy az emberi fül hogyan érzékeli a hangot, a sztereó hangzásnál érezhetően elkülönül a bal és a jobb fül által érzékelt hang.

A monofonikus hangzás már régebb óta létezik, egyszerű, tiszta és meglehetősen konzisztens keverékeket hozva létre. A sztereofonikus hangzás ezzel szemben általában mélyebb, és a térbeli elkülönítés érzetét kelti, így sokkal magával ragadóbb hangzást eredményez. Manapság a legtöbb lemezt sztereóban hallgatjuk, kivéve néhány élő koncertet, ahol egy darabot monóban játszanak le.

Egyes zenészek úgy dönthetnek, hogy mono hangzást vagy keverést választanak, hogy egy bizonyos hatást vagy hangprofilt érjenek el a keveréseikben.

A sztereó mező vizualizálása

A zene sztereóban történő megalkotásakor és megtapasztalásakor hasznos lehet, ha a keverésednek van egy erős vizualizációja. Szerencsére ez egy olyan készség, amely egy kis útmutatással és aktív hallgatással fejleszthető. Vessen egy pillantást az ebben a klasszikus keverési kézikönyvben vázolt vizualizációs módszerre:

A felvett zene vizualizálásakor a legfontosabb tanulság, hogy a legerősebb és legelőremutatóbb hangok általában a mező közepén helyezkednek el. Csak a sztereofonikus felvételek hozzák létre ezt a többdimenziós elkülönülést egyik oldalról a másikra, ami a hang két vagy több független hangcsatornán történő feldolgozásának köszönhető.

Alapvető tippek a sztereó keveréshez: A sztereó hangzás kiszélesítése

A legtöbben rendszeresen találkozunk sztereofonikus hangzással, legyen szó akár az autóban való dzsemmelésről, akár fejhallgatón keresztül történő zenehallgatásról. Ennek ellenére, ha zenét készítesz, akkor valószínűleg sztereóban fogod elkészíteni a hangzást. Íme néhány tipp ahhoz, hogy a hangzás a sztereó mező teljes hosszában szólaljon meg.

1. Ellenőrizze a mixet monóban

Bár lehet, hogy ellenkezően hangzik, de mindig jó ötlet monóban ellenőrizni a keverést. Bár a keverékedet leggyakrabban sztereóban fogod hallani, a monóra csökkentett változat meghallgatása segíthet a sávok nagyszerű egyensúlyának megteremtésében, és kiszűrheted azokat a konkurens frekvenciákat, amelyeket egyébként nehéz lenne azonosítani a sztereó mező szélességében.

Sok hangmérnök esküszik arra, hogy a keverést monóban kezdik, mielőtt sztereó hangzásra térnének át ezekből az okokból. Az Ableton Live-ban ezt úgy teheti meg, hogy egy "Utility"-t helyez a master sávra, és "mono"-ra állítja. Ha elégedett a mono mix egyensúlyával, távolítsa el az utilityt, hogy sztereóban folytassa az építkezést.

2. Használja ki a pásztázást

A pásztázás sokkal több, mint annak eldöntése, hogy egy sáv balra, jobbra vagy középre kerüljön. Egy sáv elhelyezése a sztereofonikus hangrendszerben művészi döntések egész sorát nyitja meg. Vegye figyelembe, hogy a középre helyezett sávok általában nagyobb hangsúlyt és erőt képviselnek, mint a bal vagy jobb oldali sávok.

Az énekhangok keverésekor például nem ritka, hogy a fő énekhangot középre helyezik, míg a harmóniák vagy háttérvokálok a sztereó mező széles szélességében helyezkednek el. A pásztázás a keverés többi részéhez viszonyított egyensúlyt közvetíti.

3. Egyensúly létrehozása a sztereó és mono sávok között

Nem feltétlenül kell mindent, vagy a keverék minden részét széles körben elterjeszteni. Ehelyett fontolja meg, hogy szélesebb pánokkal és a sztereó mező közepén kívül több sávval hozza létre a szélesség pillanatait. Állítsa ezt szembe szűkebb hangokkal, hogy lendületet adjon a versszak és a refrén vagy a dal különböző szakaszai között.

4. A Haas-effektus használata

A pásztázás nem az egyetlen módja a szélesség létrehozásának. A sztereó rendszerben a nagyobb jelenlét kialakításának egyik módja a Haas-effektus használata. Ennél a technikánál két azonos hangsávot duplikálunk, de az egyiket kis késleltetéssel (általában néhány milliszekundummal) az első után játszuk le. Az eredmény egy olyan kiemelkedő hatás, amelyet biztosan észre fogsz venni a keverésedben, hallgasd meg magad:

5. Több lejátszó eszköz tesztelése

Mint minden sztereó hang esetében, a végső master kiöntése előtt többször is meg kell próbálnia a sztereó hang lejátszását különböző eszközökön. A szélesebb sztereó mező nagyobb teret hagyhat a hibáknak, ezért különösen fontos, hogy figyeljünk az olyan dolgokra, mint a fázisproblémák.

Sztereofonikus hangzás GYIK

Készen állsz a sztereó életre? Fontolja meg ezeket a gyakran feltett kérdéseket és válaszokat, hogy segítsenek megalkotni a saját hangzását.

Mit jelent a sztereofonikus hangzás?

A sztereofonikus hangzás, más néven sztereó, olyan feldolgozási módszer, amely háromdimenziós hallási élményt hoz létre. A háromcsatornás sztereofonikus hangzás ellentétben áll a mono hangzással, vagyis a monofonikus hangzással, amely olyan hangreprodukció, amely látszólag egyetlen forrásból származik.

Mi a példa a sztereofonikusra?

A sztereofonikus hangzás megértésének legjobb módja, ha meghallgatunk egy sztereó bemutató lemezt, vagy egy olyan műalkotást, amely nagymértékben támaszkodik a sztereó mezőre, hogy közvetítse üzenetét. A Mr.Brightside a The Killers-től remek példa erre, ahol a nyitó riff és a dobok kizárólag a mező egyik oldalán helyezkednek el, nem pedig a másikon:

Mi a különbség a mono és a sztereó hangzás között?

A monó és a sztereó hangzás közötti különbség a hang feldolgozásával függ össze. Míg a mono hangfelvétel úgy tűnik, mintha egyetlen forrásból származna, a sztereó felvétel a 3D-s tér érzetét kelti.

Mi a különbség a sztereó és a sztereofonikus között?

A sztereó egyszerűen a sztereofonikus kifejezés rövidítése. A sztereofonikus hangzás formálisabb jelentéssel bír, háromdimenziós teret hoz létre a hang számára. A "sztereó" utalhat erre, de utalhat egy kétcsatornás hangrendszerre is, például egy bal és jobb oldali hangszórókészletre.

A sztereofonikus hangzás örökre megváltoztatta az audio- és zenei élményt, ahogyan azt ismerjük. Remélhetőleg ez a cikk hasznos útmutatóként szolgál a monó és a sztereó hangzás közötti hasonlóságok és különbségek részletezésével, és egy kicsit több háttérinformációt nyújt a nagy hanghűségű hanglemezek történetéről. Használja fel a sztereó hangzás történetét és a sztereó területre vonatkozó ismereteit a művészetének fejlesztéséhez.