Néha a pálya varázsa abban rejlik, ami nincs benne.

Az üres terek mélységérzetet adnak, és hagyják a többi elemet lélegezni. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a zeneszámodnak szüksége van valamire, ami mindent összeköt, egy hangzásbeli ragasztóra, ami zökkenőmentesen összeköti a mixedet.

Itt jönnek a képbe a szintetizátorpárnák.

Ezek a buja, atmoszférikus hangok hihetetlen módon átalakíthatják a zeneszámaidat, olyan textúrát és gazdagságot adva hozzá, amelyről talán észre sem veszed, hogy a zenei kirakós hiányzó darabja.

A szintetizátor pads gyakran az utolsó elemek, amelyek belépnek a zeneszámaimba, és sok szempontból ők azok a titkos összetevők, amelyek miatt a hallgatók azt mondják: "Nem tudom megmondani, hogy mi változott meg, de bármi is az, ez a zeneszám elképesztően jól hangzik tőle."

Ebben az útmutatóban mélyen elmerülünk a szintetizátorpárnák világában, feltárjuk, hogy mik azok, és milyen különböző típusokat használhatsz. Ezután megnézzük, hogyan építheted be őket a zenédbe, az alapvető rétegezési technikáktól a haladó hangtervezési tippekig.

Kezdjük el!

Mi az a Synth Pad?

A szintetizátor pad bármilyen típusú hang, amelyet a zenei produkcióban arra használnak, hogy hangulatot, mélységet és textúrát adjon a zeneszámhoz.

Ezeket a hangokat gyakran jellemzi a hosszan tartó, sima és gazdag minőségük, amely buja hátteret teremt, amely támogatja a keverés többi elemét. Gondolj a szintetizátor padra úgy, mint egy festő ecsetvonására, amely a vászon hátterét színnel tölti meg, hogy fokozza az összképet.

Bár a szintetizátor-padok a polifonikus szintetizátorok megjelenésével jelentek meg az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején, a pad hangok ötlete sokkal régebbre nyúlik vissza.

A Pads története a zenében

A "pad" kifejezés eredete a zenében kissé rejtélyes. Egyetlen történész sem tudja pontosan megmondani, honnan származik.

A zenei textúrák kitöltésének koncepciója azonban évszázados múltra tekint vissza. Bach például vonós hangszereket használt, hogy gazdag, kitartott háttereket hozzon létre, hogy kitöltse a harmonikus tájképet a hangszereléseiben.

Lényegében a pad mögötti ötlet nagyjából ugyanaz maradt a kezdeti idők óta.

Olyan alapot kell teremteni, amely támogatja és erősíti a kompozíció többi elemét. Az elektronikus pads egyik legkorábbi példája Karlheinz Stockhausen kísérleti munkáihoz vezethető vissza.

1967-es Hymnen című darabjában Stockhausen a világ minden tájáról származó nemzeti himnuszokból készített összetett kollázst, és eredeti elektronikus hangzásokkal szövötte össze őket.

Tiszta elektronikus hangokat használt, hogy bonyolult, gyakran absztrakt harmonikus folyamatokat szőjön. Néha a hangok kerültek a középpontba, máskor viszont a háttérbe húzódtak, olyan támogató textúrát hozva létre, amely lehetővé tette, hogy nemzeti himnuszok töredékei újra felbukkanjanak. A maga korában ez egy igazán forradalmi zenei alkotás volt.

Ugyanebben a korszakban Phil Spector Wall of Sound produkciós stílusa mindenütt hallható volt a rádiókban és a zenegépekben. Egyedülálló módon több hangszert rétegzett egymásra, hogy sűrű, visszhangokkal teli hangzásvilágot hozzon létre, tükrözve azt, ahogyan a padseket használják a hangzáspaletta bővítésére. Természetesen a pads gyakran tartalmazott élő hangszereket, például zongorát, gitárt, dobot és vonósokat. Ezután erős reverb és delay effekteket adott hozzá, hogy ezeket a rétegeket egy egységes egésszé olvasztja össze.

Az 1970-es évekre kezdtek megjelenni a szintetizátorok, amelyek forradalmasították a zenei produkcióhoz való hozzáállásunkat, és új lehetőségeket teremtettek a tartós, fejlődő hangok létrehozására. Az akkori legnépszerűbb szintetizátorok közé tartozott az ARP 2600, az Oberheim SEM, a Yamaha CS-80 és a Sequential Circuits Prophet 5.

A technológia fejlődésével a szoftveres szintetizátorok kezdtek dominálni, így a producerek minden eddiginél könnyebben tudtak bonyolult padseket beépíteni a zeneszámaikba. Napjainkban a szintetizátor-padok mindenütt jelen vannak a producerek arzenáljában.

A Synth Pads sok arca a zenében

A modern zenében mindenhol vannak padok. Sokféle műfajba illeszkednek, miközben egyedi hangzást adnak hozzá, legyen szó az ambient zene lágy tágasságáról vagy az EDM nagy energiájú, keményen ütő erejéről.

Arra használjuk őket, hogy kitöltsék a hangzásvilágot, és buja háttereket hozzanak létre, amelyek kontrasztban állnak a ritmusokkal és dallamokkal.

A tökéletes szintetizátor pad létrehozása

Egy szintetizátor pad létrehozása magában foglalja több alapvető építőelem keverését, hogy gazdag, fejlődő hangzást hozzon létre.

Ezek az építőelemek jellemzően oszcillátorokat, szűrőket, burkológörbéket és modulációs forrásokat tartalmaznak. Az, hogy hogyan közelítjük meg egy pad építését, jelentősen eltérhet attól függően, hogy milyen típusú szintetizátort használunk.

Analóg szintetizátorok

Amikor atmoszférikus padok létrehozására kerül sor, vannak bizonyos analóg szintetizátorok, amelyek kiemelkednek a szememben. Néhány kedvencem a Moog Minimoog Model D, a Roland Juno-60, a Korg MS-20, a Sequential Prophet-5 és az Oberheim OB-Xa.

A különböző hullámtípusok működésének megértése kulcsfontosságú a pad karakterének kialakításához.

A szinuszhullám például egy tiszta, felharmonikusok nélküli hang, amely sima, lágy hangzást eredményez, és ideális a finom, ambient pads hangzáshoz. A háromszöghullám csak páratlan felharmonikusokat tartalmaz, lágy, lekerekített hangzást eredményez, amely alkalmas a szinuszhullámos padsnél valamivel karakteresebb, lágy, meleg padokhoz.

Másrészt a négyszöghullámnak csak páratlan felharmonikusai vannak, ami üreges, zümmögő hangzást eredményez, ami hangsúlyos textúrát adhat a padnak. Végül pedig van egy fűrészfoghullám, amely páratlan és páros felharmonikusokat is tartalmaz, ami fényesebb, gazdagabb hangzást eredményez.

Az első ösztönöm, amikor egy padot építek egy analóg szintetizátorral, hogy két vagy több oszcillátorral kezdjem, amelyek fűrészfoghullámokra vannak beállítva. Kicsit elhangoljuk őket egymástól, hogy vastagabb, összetettebb hangzást hozzunk létre. Ezután használjon aluláteresztő szűrőt, hogy kisimítsa a magasabb frekvenciák durvaságát, és meleg, lágy hangzást hozzon létre.

Innen lassan módosítsa a szűrő cutoffját, hogy mozgást adjon a padnak, és érdekes maradjon.

Azt is javaslom, hogy kísérletezzen a különböző burkológörbe beállításokkal, amire egy kicsit később fogok rátérni.

FM (frekvenciamodulációs) szintetizátorok

Az FM-szintetizátorok, azaz a frekvenciamodulációs szintetizátorok az analóg társaiktól jelentősen eltérő hangzást kínálnak.

Ahelyett, hogy meleg és gazdag lenne, az FM-szintetizátorok hangjai gyakran összetettek, kristályosak és fémesek, így különösen alkalmasak a fejlődő hangzásvilágok kialakítására.

Az egyik legikonikusabb FM szintetizátor a Yamaha DX7, amelyet az 1980-as években mutattak be. Gyorsan a zeneipar egyik alapdarabjává vált, mivel a hangok széles skáláját képes előállítani, az ütős basszusoktól a csillogó harangokig. A pads azonban az, ami igazán kiemelte a többi közül.

Hallottad már, hogy a DX7 padjait számtalan slágerben használták, olyan előadóktól, mint Brian Eno vagy Phil Collins. Az ikonikus pad hang Phil Collins "In the Air Tonight" című dalában egy klasszikus DX7 patch:

Egy FM-párna létrehozásához kezdje a kísérletezést a vivő és a modulátor frekvenciák különböző szorzatainak kipróbálásával. A vivő az elsődleges hang, míg a modulátor ennek a hangnak a harmonikus tartalmát alakítja. Ezen arányok beállításával a legkülönbözőbb textúrákat hozhat létre.

Wavetable szintetizátorok

A wavetable szintetizátorok egy másik nagyszerű választás a padok építéséhez.

Működésük során előre rögzített hullámformák (vagy hullámtáblák) sorozatát pásztázzák a hang előállításához. Minden wavetable több hullámformából áll, amelyek egymásból morfózhatók, hogy összetett, fejlődő padseket hozzanak létre.

A legismertebb hardveres wavetable szintetizátorok közé tartozik a PPG Wave, a Waldorf Microwave és a Korg Wavestation, míg néhány népszerű szoftveres példa az Xfer Serum, az Ableton Wavetable és a Native Instruments Massive.

A Wavestation olyan előadók alapfelszereltségévé vált, mint a Depeche Mode és Peter Gabriel, bár számtalan más műfajban is használták.

Egy érdekes pad építése egy wavetable szintetizátorral a wavetable kiválasztásával kezdődik, és sok ilyen szintetizátor közül lehet választani.

Ezután a wavetable position paraméterrel a táblázaton belül a különböző hullámformák között válthat. Ennek a paraméternek a lassú modulálása egy LFO vagy egy burkológörbe segítségével folyamatosan fejlődő hangzást hozhat létre, amely a padot idővel is érdekesen tartja.

Több oszcillátort is rétegezhetsz, amelyek mindegyike különböző hullámtáblákra van állítva és különböző sebességgel modulálódnak, hogy a padjaidat összetettebbé tedd.

Granular szintetizátorok

Nagy rajongója vagyok az organikus zenének, ezért a granuláris szintézis az egyik kedvenc szintézistípusom.

Úgy működik, hogy a hangmintákat apró darabokra, úgynevezett "szemcsékre" bontja, amelyek jellemzően csak néhány milliszekundum hosszúak. Ezeket a szemcséket aztán manipulálják és átrendezik, hogy teljesen új hangokat hozzanak létre. Nagyszerűek a padsekhez, mivel a hangzás textúrája és fejlődése felett bonyolult irányítást kapunk.

Az Elektron Octatrack és a Tasty Chips GR-1 az egyik kedvenc hardveres granuláris szintetizátorom, míg a Native Instruments Absynth, az Arturia Pigments és az Ableton Granulator II nagyszerű szoftveres lehetőségek.

Általában egy gazdag harmóniai tartalmú vagy érdekes textúrájú minta kiválasztásával kezdem. Ez lehet bármi egy terepfelvételtől egy összetett hangszeres hangzásig. Töltse be ezt a mintát a granuláris szintetizátorba, és állítsa a szemcseméretet viszonylag kis értékre a szemcsék közötti simább átmenet érdekében.

Ezután kísérletezzen a szemcsék sűrűségével és átfedésével. A nagyobb sűrűség és átfedés simább, folyamatosabb hangzást eredményez, míg az alacsonyabb beállítások töredezettebb, dadogósabb textúrát eredményezhetnek.

Egy LFO vagy burkológörbe használható a minta lejátszásának pozíciójának modulálására és a mozgás hozzáadására.

Mint a fenti szintetizátorok bármelyikénél, javaslom, hogy alkalmazzon szűrőket a pad frekvencia karakterének alakítására. Az EQ-ra egy kicsit később még kitérek.

Mintavételezés

Ha teljesen organikus szempontból szeretné megközelíteni a szintetizátorpárnákat, akkor a mintavételezés a megfelelő módszer. Ez az egyik legjobb módja annak, hogy egyedi, természetes minőséget vigyél a zenédbe, mivel valós hangokkal dolgozhatsz, vagy rögzítheted őket, és buja, fejlődő padsokká alakíthatod őket.

A Waldorf STVC az egyik kedvenc hardveres szintetizátorom a mintavételezéshez, mivel egyedülálló vokálozási képességekkel is rendelkezik. A hangod rögzítésével és a bemenet manipulálásával egyedi vokálpárnákat hozhatsz létre, amelyek olyan dinamikusak, mint az emberi hang.

Egy másik kedvencem az OP-1 a Teenage Engineering-től. Ez az egyik legsokoldalúbb és legkompaktabb szintetizátor, sampler és kontroller hibrid a piacon. A beépített mikrofonnal útközben is rögzíthetsz hangokat, és a beépített szintézismotor és az effektek segítségével padokká alakíthatod őket.

Rengeteg olyan VST-könyvtár is létezik, amelyek kiválóan alkalmasak a mintákból történő padok létrehozására, mint például a Spitfire Audio akusztikus hangszer-könyvtárai. Különösen a Spitfire LABS sorozata kínál számos ingyenes, kiváló minőségű mintát, amelyek tökéletesen alkalmasak padok készítésére.

Ha inspirációra van szükséged a mintákból történő pads létrehozásához, ajánlom, hogy nézd meg Brian Eno "Ambient 1: Music for Airports" című albumát, amelyben Eno reptéri hangzást, vokálharmóniákat és különböző más hangforrásokat használt fel egy nyugodt, atmoszférikus, pad-alapú album létrehozásához.

Björk "Vespertine" című száma egy másik kiváló példa.

A Synth Pad manipulálása

Ha már megvan az alap szintetizátor pad, az igazi varázslat abban rejlik , hogyan manipulálod.

Az ADSR burkológörbékkel, szűrőkkel, effektekkel és modulációval egy egyszerű padot valami egyedibbé és dinamikusabbá alakíthat. Nézzünk meg néhány módszert, amivel feldobhatod a padjaidat.

ADSR burkológörbék

Az ADSR burkológörbe az első dolog, amit beállítasz, amikor létrehozod a szintetizátor padot.

Az ADSR az Attack, Decay, Sustain és Release rövidítése, és ezek azt jelzik, hogy egy hang hogyan jelenik meg az idő múlásával.

Az egyik fő jellemző, amit a padoknál meg akarunk nézni, az a hosszabb támadási idő , ami lehetővé teszi, hogy a hang fokozatosan duzzadjon, és simább kezdést hozzon létre. Ez a lassabb felépülés segít a pad blendének a keverés hátterében dolgozni anélkül, hogy túlságosan tolakodó lenne.

Azonban még mindig meg kell találnunk az egyensúlyt a támadási idővel, mivel ha túl lassú, akkor a pad túl sokáig tarthat, hogy bejöjjön. Másrészt, ha a támadás túl gyors, akkor túlságosan kiemelkedő lehet, ami elveszi a kívánt atmoszférikus hatást.

A decay és sustain paraméterek beállítása szintén fontos.

A decay szabályozza, hogy a hang a kezdeti támadás után milyen gyorsan csökken a sustain szintre, míg a sustain azt határozza meg, hogy a hang milyen szinten marad a billentyű felengedéséig. A pads esetében általában hosszabb decay-t és mérsékelt sustain-szintet kíván a sima, egyenletes textúra fenntartása érdekében.

Végül a megfelelő kioldási idő beállítása, hogy a pad simán elhalványuljon, amikor a billentyűt elengedjük. A hosszabb elengedési idő nagyszerű a hangulatosabb, éteri hatásokhoz, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl hosszú, mert átfedésbe kerülhet a track későbbi hangjegyeivel vagy szakaszaival, ami ütközhet.

Szűrők

Ezután megnézzük a szűrőket, amelyekkel bizonyos frekvenciák kiemelésével vagy tompításával alakíthatjuk a szintetizátorpadunk hangszínét.

Négy fő paraméterre kell figyelnünk, amikor a szűrőnket tárcsázzuk: típus, frekvencia, rezonancia és burkológörbe.

A két leggyakoribb szűrőtípus a magas- és az aluláteresztő szűrő.

Az aluláteresztő szűrők átengedik a határpont alatti frekvenciákat, miközben a magasabb frekvenciákat csillapítják. Remekül alkalmasak arra, hogy eltávolítsák a durva magas hangzást a padokból, melegebb, lágyabb hangzást biztosítva. A Moog ladder filter az egyik legnépszerűbb hardveres aluláteresztő szűrő.

A magas átjárású szűrők ezzel szemben fordítva működnek, a határpont feletti frekvenciákat átengedik, miközben az alacsonyabb frekvenciákat csillapítják. Gyakran használom ezeket arra, hogy eltávolítsam a sárt vagy a felesleges mélyhangokat a padjaimból, hogy helyet csináljak a basszus, a kick vagy más alacsony frekvenciájú elemeknek.

Bár használhatsz egy hagyományos EQ szűrőt is, azt ajánlom, hogy nézd meg a Korg MS-20 magaspass szűrőjét. Egyedülállóan agresszív karakterisztikája van, ami fantasztikusan hangzik.

Ezután megnézzük a szűrő frekvenciáját vagy határpontját, amely az a frekvencia, amelyen a szűrő elkezdi befolyásolni a hangot. A megfelelő cutoff pont megtalálása attól függ, hogy milyen hatást szeretnénk elérni. Úgy találom, hogy a legjobb módja a tárcsázásuknak, ha lassan fel- vagy levisszük, miközben a zeneszám többi része szól, amíg meg nem találjuk az "édes" pontot.

Ezután megnézzük a rezonanciát, amellyel a határpont körüli frekvenciákat erősíthetjük. A padokkal kapcsolatban azt javaslom, hogy a rezonanciát takarékosan használjuk. Túl sok, és elkezdhet durván hangzani, vagy útban lehet a többi hangszernek.

Végül elérkezünk a filter envelope-hoz, amely idővel modulálja a filter cutoff-ot, hogy mozgást adjon neki. Megpróbálhatod például a szűrő burkológörbe lassú támadásával fokozatosan megnyitni a szűrőt, és a pad hangzását világosabbá tenni, ahogy fejlődik.

Panning

A pásztázással kiválaszthatja, hogy a pads hogyan helyezkedjenek el a sztereómezőben. A cél itt az, hogy úgy pásztázd őket, hogy kitöltsék a keverésedben lévő teret.

Míg a padodat egyszerűen kissé balra vagy jobbra pásztázhatod, felszabadítva ezzel a helyet középen más fontos elemek, például az ének, a basszus és a dobok számára, javaslom, hogy használj egy automatikus pásztázót, hogy mozgást és egyfajta véletlenszerűséget adj a padjaidnak.

Az auto-panner előre-hátra tolja a pad pozícióját a sztereó mezőben, így a mixednek több mozgást ad.

Ha azonban több rétegnyi padsort használsz, próbáld meg az egyes rétegeket másképp pásztázni, hogy szétterítsd őket, és még szélesebbé tedd a mixet.

EQ

A szintetizátorpadhoz választott EQ-beállítások erősen sávfüggőek lesznek, mivel minden keverés más és más. Van azonban néhány általános lépés, amit gyakran teszek, és amit kipróbálhatsz a keverésedben, hogy lássuk, működnek-e:

• Low Cut szűrő: Kezdje egy magassűrítő szűrő alkalmazásával a felesleges alacsony frekvenciák eltávolításához. A 100-200 Hz körüli levágás általában jó kiindulási pont. Csak addig emelje fel, amíg nem kezd túl vékonyan szólni, majd vegye vissza egy kicsit.
• Középtávú beállítás: Ha a padodnak sok középtartománya van, fontold meg, hogy kiveszel néhány 200-500 Hz körüli frekvenciát, hogy helyet csinálj az éneknek vagy más középtartományú hangszereknek. Vigyázzon, hogy ne vigye túlzásba, mivel itt található a keverés "teste".
• Magaslatok: A 8-12 kHz körüli magas frekvenciák finom erősítése nagyszerű, ha a padodnak szüksége van egy kis csillogásra. Ha azonban egy sötétebb, ambientebb padot szeretnél használni, alkalmazhatsz egy aluláteresztő szűrőt, hogy levágj néhányat a 7-20 kHz közötti ultra magas hangokból.

PRO TIPP: Ha nehezen hallja, hogy a pad elfed-e más hangszereket a keverésben, használjon egy spektrumanalizátort, mint amilyen a Pro-Q 3-ban található, hogy láthatóvá tegye a pad frekvenciatartalmát a többi keverési elemhez képest.

Ne feledje, hogy egy sűrű elrendezésben a padnak elsősorban a frekvenciaspektrum hézagainak kitöltésére kell szolgálnia. Nem akarja, hogy elnyomja a keveréket, hanem inkább támogassa és fokozza azt.

Moduláció

Mindig megpróbálom megtalálni a módját annak, hogy modulációt építsek be a padjaimba, mert így kevésbé statikusan és élettelenül hangzanak.

Az alacsony frekvenciájú oszcillátorok (LFO-k) például elég gyakori modulációs eszközök a szintézisben. Használhatod őket arra, hogy a szintetizátorod különböző paramétereit, például a hangmagasságot, a szűrő cutoffját vagy az amplitúdót idővel szabályozd. Például hozzárendelhet egy LFO-t a szűrő cutoffjának modulálásához, hogy egy sweeping-effektust hozzon létre, vagy az amplitúdót modulálhatja egy LFO-val, hogy finom tremolo effektusokat vezessen be.

Itt a világ az önöké.

Az LFO-kon kívül használhat burkológörbéket, step szekvencereket és még véletlengenerátorokat is a szintetizátorok modulálására. Mivel a lehetőségek valóban végtelenek, a legjobb módja annak, hogy kitaláld, mi működik, a kísérletezés.

Hatások

Ha effekteket adsz a párnáidhoz, az egy másik remek módja annak, hogy új életet lehelsz beléjük.

Használhatsz egy finom késleltetést, hogy kaszkádszerű visszhanghatást hozz létre, és tágasabbá tedd a pad hangzását, vagy tárcsázhatsz egy buja reverb-t, hogy a padod úgy szóljon, mintha egy katedrálist töltene meg. Végtelen számú modulációs effektus is rendelkezésre áll, például kórusok, flangerek és fézerek.

Ha a padod úgy érzed, hogy nincs kapcsolatban a dal többi részével, vagy túl sterilnek hangzik, adhatsz hozzá egy kis telítettséget.

Végül, ne feledje, hogy amikor a hatások alkalmazásáról van szó, a pads esetében kevés is elég. Az effektek túlzásba vitelével a pads gyorsan túl feltűnővé válhat, és a keverés többi elemének útjába kerülhet.

Hozzon létre saját párnákat

A szintetizátor pads a modern zenei produkció szerves részét képezik.

A pad hangokat mozgások létrehozására, akkordok megszólaltatására vagy atmoszféra hozzáadására használjuk az elektronikus zenétől a filmzenékig mindenben.

A vonós szekcióban az akkordváltásokat erősíthetik, vagy szinte bármilyen hang körül térérzetet teremthetnek.

Képzeld el, hogy Phil Collins "In the Air Tonight" című számát hallgatod anélkül, hogy a dús szintetizátorpad finom mozgása kitöltené a sztereó képet. Egyszerűen nem lenne ugyanaz.

Remélhetőleg mostanra már jobban megértetted, hogyan kell nagyszerű szintetizátorpárnákat tárcsázni, akár analóg polifonikus szintetizátorral, akár samplerrel. Merülj el, kísérletezz, és engedd szabadjára a kreativitásodat, tudva, hogy a tökéletes pad csak arra vár, hogy felfedezd!