Nem számít, hogy milyen stílusú zenét írsz vagy játszol, az azt alkotó elemek ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy a lehető legjobb zenész legyél. Amikor akkordmeneteket kell létrehozni, a nagyszerű zeneszerzőknek számos eszköz áll a rendelkezésükre, mint például a skálák, a dallam és a harmónia.

A jazz, a blues és a country zene azonban az egyik másik kulcsfontosságú elem, amit meg kell értenünk, az a fordulat. Enélkül sok általunk hallgatott zene unalmasan és ismétlődően hangzana. De mi is az a turnaround a zenében, és hogyan használhatod fel, hogy érdekesebbé tedd a dalaidat?

Ebben az útmutatóban megismerjük a fordulatszámok számos különböző funkcióját, és megnézzük, hogyan alkalmazhatod őket az akkordmenetedben, függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét játszol.

Mi az a fordulatos fejlődés?

A fordulatokat úgy lehet a legjobban elmagyarázni, ha úgy képzeled el, hogy egy zenés történetet mesélsz, és elértél egy olyan ponthoz, ahol vissza kell fordítanod a dolgokat, elvarrni néhány elvarratlan szálat, vagy előkészíteni a mese következő részét.

A fordulatos fejlődés tökéletes eszköz mindehhez.

Lényegében egy akkordsorozat, amely jellemzően egy frázis vagy szakasz végéhez közel helyezkedik el, és amely visszavisz a szakasz elejére (I akkord vagy tonika akkord), vagy felkészít az előrehaladásra. Arra is használhatók, hogy egy zenedarabot feloldjanak, ahelyett, hogy egy új részbe lépnének át.

Elméleti szempontból a turnaroundok az akkordmenet részeként használják a harmóniát. Például egy 12 ütemű blues progresszióban a turnaround gyakran az utolsó két ütemben történik, ami arra készít fel, hogy rögtön visszatérjünk a progresszió elején lévő első akkordhoz.

Az egyik klasszikus példa az I-VI-II-V progresszió.

A C-dúr hangnemben ez a C (I), a-moll (VI), d-moll (II) és g (V). Ez a szekvencia természetes módon vezet vissza a C akkordhoz, ami egyfajta zárlatérzetet teremt, ugyanakkor előreviszi a zenét.

Ha elég blues zenét hallgattál már életedben, akkor ez a progresszió valószínűleg második természetűnek tűnik számodra. Az agyad tudat alatt megérzi, hogy merre tart a zene.

De miért vannak a zenei pszichénkbe ennyire beleivódott fordulatok?

A válaszhoz vissza kell tekintenünk a történelembe.

A fordulat története

A fordulat nem újdonság.

Sőt, a zenetörténészek szerint évszázadok óta a zene alapvető részét képezik. Az I-re feloldódó V akkord ismerős hangja már az 1500-as évek zenéjében is hallható volt, különösen Nyugat-Európában.

Ha azonban néhány száz évvel előrébb lépünk, a blues és a jazz megjelenéséig, akkor a fordulat itt kezdett igazán formát ölteni.

A blues zene az 1920-as években kezdett formálódni az amerikai délen, és a turnarounds a műfaj 12 ütemű szerkezetének kulcsfontosságú elemévé vált.

A fordulat szükséges eszköz volt ahhoz, hogy a zene visszatérjen az akkordmenet kezdetéhez, különösen az ismétlődő és ciklikus jelleg miatt. A legkorábbi fordulók enyhén szólva egyszerűek voltak, jellemzően egy V-I kadenciát tartalmaztak, amely az egyik ciklus végét és a másik kezdetét jelezte.

Ahogy azonban az 1930-as években a jazz zene fejlődött, a zenészek egyre összetettebb és kifinomultabb fordulókkal kezdtek kísérletezni. Az olyan zenészek, mint Duke Ellington és Charlie Parker, feszegették az akkordmenetekkel kapcsolatos ismereteink határait, kiterjesztett akkordokat, helyettesítéseket és kromatikát használtak a fordulókban.

Manapság a countrytól a popon és a folkon át a rock and rollig mindenféle zenében hallhatunk fordulatokat. Bár ezek a fordulatszámok harmonikailag különböznek egymástól, az alapvető funkciójuk ugyanaz.

A fordulat funkciója

Műfajtól függetlenül a fordulatnak zenei írásjelként kell működnie, jelezve az egyik szakasz végét, és felkészítve a hallgatót a másik szakasz kezdetére.

Azonban azon túl, hogy megerősítik egy olyan, egyébként ismétlődő műfaj szerkezetét, mint a blues, a fordulatszámok átmenetet teremthetnek a dal különböző részei között.

Például használhatsz egyet a versszak és a refrén áthidalására, hogy simább legyen az átmenet a szakaszok között.

A "Sweet Home Alabama"-ban egy D-C-G akkordmenet van. A versszakba vagy a refrénbe való visszatéréshez a G akkord a fordulópont.

Másrészt a fordulatokat arra is lehet használni, hogy a várakozás érzetét keltsék. Lehet, hogy úgy döntesz, hogy egy IV akkordon tartasz egy kicsit, mielőtt végül visszamész az I-re. Az idő, amit az Iv-re felfüggesztve töltöttél, várakozást kelt a hallgatóban, mivel van egy elképzelésük arról, hogy hová tartasz, de még nem egészen értél oda.

Ha igazán kreatív akarsz lenni, használhatsz fordulatot, hogy meglepd a hallgatót. Ha például egy popdalt írsz, amelyben egy V akkord vezet vissza az I-re, akkor egy ponton helyettesítheted egy lapos VI akkorddal. A C-dúr hangnemben ez egy Ab lenne a G helyett.

Én személy szerint szeretem ezeket a kis váratlan fordulatokat a zenében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi dal újrahasznosítja ugyanazokat az akkordmeneteket.

A fordulat típusai

Ha el akarod kezdeni a turnaround progressziók beépítését a zenédbe, végtelen módja van ennek. Gyakran úgy találom, hogy a legjobb az alapokkal kezdeni.

A legtöbb popzenében találsz olyan közös akkordmeneteket, amelyek ugyanazokat a fordulatokat használják. Ha olyan dalt írsz, amelyet szeretnél egy ismerős hangzással integrálni, javaslom, hogy próbáld ki ezeket:

• I - V - IV - V: Ez a fordulómenet az egyik legegyszerűbb. Kétségtelenül sok népszerű dalban hallottad már.
• I - VI - II - V: Újabb nagy fordulat a pop- és jazzzenében.
• I - VI - IV - V: Ha ciklikusabb hangulatot szeretnél a dalodban, akkor ez a fordulatos progresszió jó választás.

Gitárosként a turnaround progressziót már régen megismertem, amikor 12 ütemű bluest játszottam. A legtöbb blues dalban a turnaround az utolsó két ütemben található.

Például, ha a C-dúr hangnemben lennénk, az 1-8. ütemben a következő progressziót kaphatnánk:

C-C-C-C-C-F-F-F-C-C-C

A 9-10. ütemben a dominánsból a szubdominánsba lépünk:

G-F

Végül a 11-12. ütemben elérkezünk a fordulathoz:

C-G

A turnaround progresszió utolsó G-je az, amit arra használunk, hogy megteremtsük a várakozás érzését, mielőtt visszatérnénk a C, vagy I akkordhoz a 12 ütemű progresszió tetején.

Egy fejlettebb megközelítés

Ha úgy érzed, hogy meg tudsz írni egy 12 ütemű turnaround progressziót a hátad mögött összekötött kezekkel, akkor érdemes lehet, hogy haladóbb turnaroundokat is felfedezned. A jazz remek kiindulópont, mivel sok jazz számban használnak helyettesítéseket és kiterjesztéseket, hogy gazdagabb harmonikus fordulatokat hozzanak létre.

Tegyük fel, hogy még mindig a C-dúr hangnemben írsz. Az alapvető fordulatos progresszió így nézne ki:

Cmaj7 - Am7 - Dm7 - G7

Ezt megfűszerezhetnénk azzal, hogy az Am7-et A7-gyel helyettesítjük, ami így:

Cmaj7 - A7 - Dm7 - G7

Ha egy lépéssel továbbmegyünk, még több színt kaphatunk az akkordmenet kiterjesztésével:

Cmaj7 - A7#5 - Dm9 - G13

Bár a fenti fejlődés bonyolultnak tűnhet, a valóság az, hogy ez csak ugyanarra az alapvető fordulatos fejlődésre épül, amivel kezdtük.

Néhány fordulat a könnyűzenében

Szó szerint ezernyi népszerű dal van, amikre tudnék gondolni, amelyekben nagyszerű példák vannak a fordulatra, de úgy gondoltam, hogy csak néhány példát adok, hogy jobban megértsd, hogyan működnek a való világban.

"Sweet Home Chicago" Robert Johnson

A "Sweet Home Chicago" klasszikus példája a 12 ütemű blues fordulatnak.

Ebben a blues standardban, mint sok másban, a fordulat minden 12 ütemű ciklus utolsó két ütemében történik.

Ez a bizonyos szám egy alapvető I-IV-V-I progresszióval rendelkezik az E hangnemben, ami így néz ki:

E - A - B7 - E

A progresszió utolsó részében a pálya kromatikusan halad lefelé E-ből B7-be (D-C#-C-B), mielőtt visszatérne az E-re a csúcson.

"Őszi levelek" Kosma Józseftől

Az "Autumn Leaves" vitathatatlanul minden idők egyik legikonikusabb jazz standardje.

A dal egy alapvető ii-V-I progressziót használ, bár sok játékos improvizál a jazz kiterjesztésekkel.

Ha az eredeti g-moll hangnemből való fordulatot nézzük, akkor ez alapvetően Am7 - D7 - Gm (Am7b5-D7-Gm6).

A moll ii akkordok és domináns V akkordok használata gazdag harmonikus textúrát ad, mielőtt visszavezetne minket a tonika akkordhoz.

"Lady Bird" - Todd Dameron

Az egyik kedvenc turnaround progresszióm egy klassz kis jazz standardból származik, a "Lady Bird" címűből.

Ha ezt a stílusú fordulatot használod a zenédben, az egy remek módja annak, hogy elkezdj moll szubdominánsokat beépíteni, vagy megszerezd a "Coltrane" hangzást.

Általában az akkordmenet valahogy így néz ki: I7-IVm7-bVII7-Imaj7

A C-dúr hangnemben ez így nézne ki:

• C7 (V7 of IV) - A C domináns 7. akkord V7 akkordként működik, amely Fm7-be vezet.
• Fm7 (iv7 ) - A szubdomináns moll moll minőségével sima hangvezetést biztosít.
• B♭7 (V7 of V7) - A B♭ domináns 7. akkord másodlagos dominánsként működik, kromatikus ereszkedő vonalat hozva létre a tonika felé.
• Cmaj7 (Imaj7) - Végül a tonikai dúr 7. akkordhoz térünk vissza, ami a felbontás érzetét kelti.

Ezt az ötletet tovább is viheted, mint a fenti progresszióban, ahol több másodlagos domináns akkordot használsz.

Végső gondolatok

Annyi hihetetlen dolgot lehet csinálni egyszerű akkordmenetekkel, ha elkezdjük felfedezni az olyan árnyalt elemeket, mint a fordulatokat. Arra buzdítalak, hogy kezdd el felfedezni a fordulatos progressziókat tartalmazó dalokat, és nézd meg, hogyan használhatod őket a saját dalaidban. Ez egy kiváló módja annak, hogy bővítsd az akkordválasztékodat, különösen, ha bluest vagy jazzt játszol.