Nem lenne túlzás azt állítani, hogy az oszcillátorok megváltoztatták a zenei produkciót. A hangszintézis 20. század eleji megszületése óta az oszcillátorok alkotják a legtöbb elektronikus hangszer magját, meghatározva a legtöbb ilyen hangszer hangtermelésének módját.
Az oszcillátorok alapvetően a dallamokat, harmóniákat és textúrákat létrehozó jeleket generálják. Egy producer számára a működésük megismerése azt jelenti, hogy képes lesz egyedi hangzásokat létrehozni, a legtöbbet kihozni a szintetizátorokból és pluginekből, és elsajátítani az elektronikus hangszerekben zajló "varázslatot".
Ma az oszcillátorokról fogunk beszélgetni: mik azok, mi a szerepük a zenei produkcióban, és hogyan használhatod őket a hangzásbeli palettád alakítására.
Mit csinál egy oszcillátor?
Dióhéjban összefoglalva, az elektronikus oszcillátorok két állapot közötti gyors váltással adnak ki hangot. Ezt úgy teszik, hogy egy hullámformát generálnak, amelyet rendkívül nagy sebességgel hurkolnak, hogy egy adott hangmagasságot hozzanak létre. Akárcsak az akusztikus gitár rezgő húrja, az elektronikus áramkörök is olyan hullámformát hoznak létre, amelyet felerősítve hangot lehet létrehozni.
Egy oszcillátor kimenete három fő jellemzővel rendelkezik: a frekvencia, amely meghatározza a hangmagasságot, az amplitúdó, amely befolyásolja a hangerőt, és a hullámforma, amely befolyásolja a hangszínt.
A frekvencia azt jelenti, hogy a hanghullám milyen gyorsan mozog, és Hertz-ben (Hz) mérik. Ha a frekvencia magas, akkor a hangmagasság magasnak hangzik, ha pedig alacsony, akkor a hang mélyebb.
Az amplitúdó határozza meg, hogy milyen hangos egy hang. Egy "igazi" hangszernél, ha erősebben játszol, a hang hang hangosabb lesz, mert az amplitúdó nagyobb. Az elektronikus zenében a hangosabb hangok a magasabb feszültségszintekből adódnak.
Végül a hullámforma befolyásolja a hang minőségét vagy hangszínét. A hanghullámok különböző formái különböző hangokat hoznak létre. Az általuk létrehozott hullámformák alapján az oszcillátorokat két típusra oszthatjuk: harmonikus oszcillátorok (más néven lineáris oszcillátorok) és lazító oszcillátorok.
A harmonikus oszcillátor sima és szabályos hullámmintákat hoz létre, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy hinta ide-oda mozog. Úgy működnek, hogy energiát mozgatnak két rész között, mint például az LC-oszcillátorban az induktorok és a kondenzátorok, vagy a kristályoszcillátorban a kvarckristályok. Gondoljon rá úgy, mint egy ingára, amely folyamatosan leng, mert folyamatosan megosztja az energiát két pont között.
A harmonikus oszcillátorok gyakori típusai az LC-oszcillátorok, az RC-oszcillátorok és a kvarckristály-oszcillátorok. Ezeket olyan dolgokban találja meg, mint a rádióadók, az órajelek és a hihetetlenül pontos eszközök, például az atomórák. Az általuk előállított hullámok nagyon tiszták és stabilak.
Másrészt a relaxációs oszcillátorok hullámokat hoznak létre az energiatároló alkatrészek, például kondenzátorok töltésével és kisütésével. Sima hullámok helyett élesebb hullámformákat, például négyszöghullámokat, fűrészfoghullámokat vagy háromszöghullámokat hoznak létre. Olyan, mint egy villanykapcsoló, amely gyorsan be- és kikapcsol, gyors váltásokat hozva létre a magas és alacsony állapotok között.
Relaxációs oszcillátorokat olyan eszközökben találhatsz, mint az RC-oszcillátorok, a fáziseltolásos oszcillátorok és a szintetizátorokban használt feszültségvezérelt oszcillátorok.
Most elemezzük az egyes hullámformák típusait.
Szinusz hullám
A szinuszhullám az összes hullámforma közül a legegyszerűbb, egyetlen alapfrekvenciával, felharmonikusok nélkül.
Sima és tiszta hangja nem árasztja magából más hullámformák gazdagságát és összetettségét, ezért gyakran használják lágy és lekerekített hangokhoz, például fuvolákhoz, vonós orgonákhoz és szubbasszus frekvenciákhoz.
Egyszerűsége miatt a szinuszhullámot általában additív szintézisben és frekvenciamodulációs szintézisben használják, több, különböző frekvenciájú szinuszhullám rétegzésével.
Fűrészfog hullám
A fűrészfoghullám az egyik legharmonikusabb hullámforma, amelynek minden felharmonikusa fordított arányban áll a harmonikus számával.
Ez azt jelenti, hogy a harmonikus frekvencia növekedésével az amplitúdója csökken. Az eredmény egy világos és kissé harsány hangzás, amelyet gyakran találunk rézfúvósoknál, vonósoknál vagy kiemelkedő vezető hangoknál.
Mivel a fűrészfoghullám minden harmonikus felhangot tartalmaz, természetesen gazdag karakterrel rendelkezik, amely tökéletesen működik a szubtraktív szintézisben, ahol a szűrés tovább módosíthatja a hangszínt.
Négyszögletes hullám
Bár erősségében hasonlít a fűrészfoghullámhoz, a négyszöghullám egyedi harmonikus szerkezettel rendelkezik, és csak a páratlan számú harmonikusok vannak benne, a harmonikus számukkal fordított arányban.
Ez egy határozott, üreges hangzást eredményez, amely jól működik klarinétokkal, nádi hangszerekkel és más hangszerekkel. A négyszöghullám kisebb felharmonikus tartalma miatt kevésbé fényes, mint a fűrészfoghullám, de még mindig elég gazdag a vezető és basszus hangokhoz.
Háromszög hullám
A négyszöghullámhoz hasonlóan a háromszöghullám is csak páratlan felharmonikusokat tartalmaz, de sokkal kisebb amplitúdóval.
A felharmonikusok redukciója négyzetes összefüggést követ: a harmadik felharmonikus az alaphang amplitúdójának egy-kilenced része, az ötödik egy huszonötöd része, és így tovább.
Az eredmény egy lágy és lágy hangzás, amely hasonlít a szinuszhullámra, de finom és zúgó éllel.
Pulse Wave
Az impulzushullám a négyszöghullám egy változata, ahol a hullám magas és alacsony részei közötti arány állítható. Ez a szimmetriaváltozás megváltoztatja a harmonikus tartalmat, kiemelve vagy eltávolítva bizonyos harmonikusokat.
A tökéletes négyszöghullám 1:2 arányú munkaszünettel rendelkezik, amelyből hiányoznak a páros felharmonikusok, míg az 1:3 arányú impulzushullám eltávolítja az összes olyan felharmonikust, amely háromszorosa. Ha impulzusszélesség-modulációval (PWM) kombináljuk, így a munkaszünet dinamikusan változik az idővel, az impulzushullám nagyszerű lehetőség lesz a fejlődő hangzásvilág kialakítására.
Hogyan működik egy szintetizátor
Ahogy azt már kitalálhattad, a szintetizátor különböző komponensek kombinációja, amelyek együttesen működnek a hangok előállítása és formálása érdekében. Ezek az összetevők általában a következők: oszcillátorok, szűrők, burkológörbe-generátorok, feszültségvezérelt erősítők (VCA), alacsony frekvenciájú oszcillátorok (LFO) és keverők.
Az összes hardveres szintetizátort meghatározó elvek az elektronikus jelmanipuláción alapulnak. Vessünk egy pillantást az összes olyan vezérlőre, amelyek a szintetizátorból érkező hangot alakítják.
Az oszcillátor szerepe
A szintetizátorral történő hangalakítás kiindulópontja az elektronikus oszcillátor áramkör, amelyet korábban már tárgyaltunk.
Az elektronikus oszcillátor olyan áramkör, amely egy meghatározott kimeneti jelet állít elő: két feszültség között ciklikusan ismétlődő hullámot. Az a sebesség, amellyel ez a ciklus lezajlik (az úgynevezett oszcillációs frekvencia) határozza meg a hangmagasságot, míg a hullámforma alakja a hangszínt.
Az elektronikus oszcillátorok koncepciója nem különbözik a mechanikus oszcillátorokétól. A mechanikus oszcillátor olyan rendszer, amely ismételten előre-hátra mozog, és közben energiát váltogat a kinetikus és a potenciális formák között. Remek példa erre az óra inga, amely a gravitációnak köszönhetően leng.
A szűrő alakítja a harmonikus tartalmat
A hullámforma létrehozása után egy szűrőn halad át, amely eltávolít vagy kiemel bizonyos frekvenciákat.
A szűrőnek van egy bemeneti jele, egy kimenete és számos vezérlőelem, amelyekkel meghatározható, hogy a hangot hogyan kell feldolgozni.
Többféle szűrő létezik, de a leggyakoribbak a következők:
- Az aluláteresztő szűrő átengedi az alacsonyabb frekvenciákat, miközben a magasabbakat csillapítja.
- A magas átjárású szűrő eltávolítja az alacsonyabb frekvenciákat, és meghagyja a magasabb frekvenciákat.
- A sávszűrő egy adott frekvenciatartományt különít el, és a beállított tartományon kívül levágja a magas és a mély hangokat.
A szűrőknek is van rezonanciafrekvenciájuk, azaz az a frekvencia, amelyen a jelet inkább erősítik, mint csökkentik. Ez a rezonanciavezérlés fokozza a határpontot, és karaktert ad a hangzásnak.
Amplitúdó vezérlése a VCA-val és a burkológörbe-generátorral
A szintetizátornak szüksége van arra, hogy szabályozni tudja, milyen hangos legyen a hang. Erre szolgál a feszültségvezérelt erősítő (VCA) és a burkológörbe-generátor.
A VCA alapvetően egy hangerőszabályzó, amely a kimeneti frekvencia szintjét állítja be a bejövő vezérlőjel alapján.
A burkológörbe-generátor megváltoztatja a hangzás alakulását. A leggyakoribb burkológörbe típus az ADSR modellt követi:
- Attack: Az az idő, amely alatt a hang a csendből a teljes hangerőre emelkedik.
- Decay: Az az idő, amely alatt a hangerő a csúcsról a fenntartási szintre csökken.
- Sustain: Az a szint, amelyen a hang a billentyű lenyomása közben tart.
- Release: Az az idő, amíg a hang elhalkul a billentyű felengedése után.
Alapvetően egy billentyű lenyomásakor a billentyűzet két feszültségjelet küld: az egyik a hangmagasságot határozza meg, míg a másik egy kapujel, amely a burkológörbe-generátort indítja. A burkológörbe ezután a VCA-t vezérli, befolyásolva a hang dinamikus kifejezését.
Moduláció
A szintetizátorok gyakran rendelkeznek modulációs lehetőségekkel, hogy mozgást és variációt adjanak a hanghoz, amelyek közül a legnépszerűbb az alacsony frekvenciájú oszcillátor (LFO).
Az elsődleges oszcillátor áramkörrel ellentétben, amely a hallható hangjegyek hangtartományát befolyásolja, az LFO sokkal alacsonyabb frekvenciatartományban (általában 20 Hz alatt) rezeg.
Ezért az LFO-kat hallható hangok előállítása helyett más paraméterek, például a hangmagasság (vibrato), az amplitúdó (tremolo) vagy a szűrő vágási frekvenciájának (wah-effekt) modulálására használják.
A moduláció egy másik formája a frekvenciamoduláció (FM-szintézis), ahol az egyik oszcillátor (a modulátor) megváltoztatja egy másik oszcillátor (a vivő) frekvenciáját, így artikuláltabb hangszíneket hoz létre.
Digitális vs. analóg szintézis
Bár a vintage szintetizátorok analóg oszcillátorokat és áramköröket használnak, a modern szintetizátorok gyakran képesek ugyanazt a hatást digitálisan újraalkotni.
A digitális áramkör a hangot számértékek formájában ábrázolja, amelyeket egy algoritmus feldolgoz, mielőtt egy digitális-analóg átalakító (DAC) segítségével visszaalakítaná analóg jellé.
Egyes szintetizátorok analóg és digitális komponenseket kombinálnak, és a digitális szintézis népszerűsége ellenére az analóg szintetizátorok még mindig keresettek az analóg komponensek melegsége és organikus tökéletlensége miatt, mint például a rezonáns frekvenciaszűrők és a rezgőkörök.
Folyamatos vita folyik arról, hogy a VST pluginek képesek-e tökéletesen visszaadni az analóg szintetizátorok hangzását. Zenészként szerzett tapasztalataim szerint sok olyan fenomenális pluginnal találkoztam, amelyek pont úgy szóltak, mint az eredeti szintetizátorok. Valójában alig voltak megkülönböztethetők az igazitól, azonban a valódi hardver lejátszása sokkal kézzelfoghatóbb élményt nyújt, különösen élő előadás esetén.
Ennek ellenére a VST pluginek általában a töredékébe kerülnek annak a hardvernek, amelyből inspirálódtak, így mindenképpen figyelembe kell vennie őket, különösen akkor, ha most lépett be a hangszintézis világába.
A végső jelútvonal
Összefoglalva, egy szabványos szubtraktív szintetizátor ezt a jelútvonalat követi:
- Az oszcillátor állandó amplitúdójú hullámformát és kimeneti jelet generál.
- A szűrő a frekvenciák csillapításával vagy erősítésével alakítja a harmonikus tartalmat.
- A burkológörbe-generátor és a VCA szabályozza a hang időbeli alakulását.
- Egy modulációs forrás, például egy LFO vagy fáziseltolásos oszcillátor mozgást ad a hanghoz.
- A végső jelet egy keverőpultra, rádióadóra vagy hangfrekvenciás berendezésre küldik.
Mondanom sem kell, hogy sok szintetizátor ennél sokkal többre képes.
Sok csúcskategóriás szintetizátor több modulációs lehetőséggel rendelkezik, mint például fázis-zárolt hurkok, visszacsatolt oszcillátorok, kvarckristály oszcillátorok, mintavételi lehetőségek, valamint rádiófrekvenciás oszcillátorok.
Hangszintézis használata új hangszer létrehozásához
A hangszintézis a zenészek és producerek számára lehetővé teszi, hogy a semmiből új hangszereket hozzanak létre. Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogyan használhatod a hangszintézist egy új hangszer elkészítéséhez, akár valódi szintetizátort, akár egy plugint használsz.
Minden elektronikus hangszer karakterének középpontjában a hullámforma áll, és ezzel kell kezdened az új hangzás megalkotását. A különböző hullámformák egyedi hangszínt eredményeznek, befolyásolva, hogy mennyire világos, meleg vagy kemény a hangzás.
Az egyes hullámformák tulajdonságai alapján válasszon egyet aszerint, hogy a hangszer milyen szerepet játszik majd a hangzásvilágban. Ezután használja a szintetizátor által kínált egyéb komponenseket, például szűrőket, burkológörbe-generátorokat és modulációs beállításokat a végső hangzás kialakításához.
Próbáljon meg például egy egyszerű szubtraktív szintetizátort létrehozni. A szűrő és a burkológörbe beállításainak módosításával, amelyek a hang attackját, decay-jét, sustainját és release-ét szabályozzák, egy hosszú és kitartott pad hangot rövid és ütemes pengetéssé változtathat.
Vagy képzeld el, hogy egy szintetizátorban egy alap harmonika előbeállítással kezdesz. Ha kikapcsolja az extra oszcillátorokat, az alacsony frekvenciájú oszcillátorokat (LFO-kat) és a vibratót, a hangzás jelentősen leegyszerűsödik. A szűrő fényesebbé tételével és az erősítő burkológörbe beállításainak lerövidítésével a padot éles szúróhanggá alakíthatja át.
Még egy négyzetes hullámforma is, amelyet gyakran használnak fényes és merész hangok létrehozására, valami teljesen mássá válhat. A szűrő cutoffjának némi módosításával és egy hosszabb burkológörbe beállításával a négyszögletes hullám egy lágy ambient pad alapjául szolgálhat.
Ahhoz, hogy egyedi hangokat tudj létrehozni, teljes mértékben meg kell ismerned az alapvető hullámformák jellemzőit. A különböző hullámformák különböző hangerővel történő keverésével összetett és magával ragadó hangzásvilágot hozhat létre.
Vezeti
Ha már a hangszer szerepéről beszélünk, ne feledje, hogy a leadeknek olyan hangzásbeli jellemzőkkel kell rendelkezniük, amelyek kiemelik őket, amikor a zeneszám többi részével keverednek.
A választott hullámformától és feldolgozástól függően a lead hangok lehetnek áthatóak, lágyak, simák vagy agresszívek. Általában a négyszöghullámú lead egy nyitott szűrővel klasszikus és erőteljes szintetizátorhangzást biztosít, míg a háromszöghullámú lead segíthet inkább fuvolaszerű hatást létrehozni.
A fűrészfoghullám-vezetés segíthet gazdag és telt hangzást létrehozni, amely jól illeszkedik a legtöbb elektronikus műfajhoz. A szinusz- és négyszöghullámok keverésével kerekebbé teheted a pengetett leadeket, miközben zajelemeket is hozzáadhatsz, amelyek szemcsésebb karaktert adhatnak a hangzásodnak.
Basslines
Különösen az elektronikus és a hip-hop zenében használják a szintetizátorokat egyedi basszushangok létrehozására. És itt megint csak végtelenek a lehetőségek.
A finom és mély basszusokhoz a legjobb választás egy egyszerű szinuszhullám, mivel ez természetesen sima, mély hangzást eredményez. Másrészt, ha acid basszust keresel, a fűrészfog vagy négyszöghullám hozzáadott rezonanciával és szűrőmodulációval kombinálva hozza létre azt a klasszikus acid hangzást, amely az ikonikus Roland TB-303-ra emlékeztet.
Súlyos basszushangzást is létrehozhat fűrészfog és négyszöghullámok keverésével, néha szinuszhullámmal alátámasztva, hogy nagyobb mélységet adjon. A lágyabb basszust háromszög hullámformával lehet létrehozni, amely természetesebb és kevésbé szintetikus hangminőséggel rendelkezik.
Pads
A pads az a háttérhang, amely megadja a zeneszám hangulatát és ritmusát. Általában lassan épülnek fel és halványulnak el, életre keltve egy rétegzett hangzást, amely előreviszi a számot.
A pads létrehozásakor fontos, hogy milyen típusú hullámformát választasz, de az, hogy hogyan csíped és szűröd meg, az teszi a különbséget.
A négyzet és impulzus hullámok egy kicsit olyan hangzást adhatnak, mint a fafúvósok vagy vonósok, míg a fűrészfog hullámok segíthetnek egy borítékolhatóbb hangzást létrehozni. A háromszöghullámok lágy és álomszerű minőséget, a szinuszhullámok pedig mély gazdagságot kölcsönöznek a hangszerkezetnek.
Ha hosszabb beállításokat használsz a hangzáshoz, és lehalkítod a magas frekvenciákat, az segít megtervezni a pad hangulatát. Még a világosabb hullámformákat is elsimíthatjuk némi gondos szűréssel és reverbrel, így könnyebbé téve őket a fül számára.
Hogyan készítsünk szintetizátor hangokat
Az igazi varázslat akkor történik, amikor kézbe veszed a dolgokat, és elkezdesz kísérletezni.
Függetlenül attól, hogy hardveres szintetizátort vagy VST plugint használsz, az oszcillátorok működésének megértése teszi lehetővé, hogy olyan hangokat hozz létre, amelyek csak a fejedben léteznek.
Nem arról van szó, hogy véletlenszerűen forgatod a gombokat, és reméled, hogy valami érdekes történik; arról van szó, hogy tudod, mi történik a motorháztető alatt, és hogyan hatnak egymásra a különböző típusú oszcillátorok, áramkörök és hullámformák a hangzás kialakításában.
Hol kezdjük? A válasz egyszerű: hozzon létre egy rezgő jelet, amely hanghullámokat hoz létre. Ez a jel az alapja minden szintetizátor-patchnek, és az általunk tárgyalt különböző formákban jelenik meg.
A gyakorlásra kiváló lehetőség egy feszültségvezérelt oszcillátor (VCO) használata. Ezek az oszcillátorok lehetővé teszik, hogy a kimeneti frekvenciát egy vezérlőfeszültséggel állítsa be, így gyakorlatias módon fedezheti fel a hangtervezést.
Kezdje egy olyan szinuszhullám kiválasztásával, amely nem tartalmaz további felharmonikusokat. Ezután váltson négyszöghullámra, amely páratlan felharmonikusokat vezet be, és próbálja meg az impulzushullámok létrehozásához a szolgálati időciklus beállítását, és hallgassa meg, hogy a különböző arányok hogyan befolyásolják a hangot.
Most itt az ideje, hogy felfedezzük a visszacsatolt oszcillátorokat és a fáziseltolásos oszcillátorokat. Ezek az eszközök finom és szélsőséges változásokat is be tudnak vezetni a hangzásba azáltal, hogy a kimeneti jelet visszatáplálják az oszcillátor áramkörbe. Ezzel a technikával a sima vibrato effektusoktól kezdve a kaotikusabb textúrákig bármit létrehozhat.
Egy másik fontos szempont, hogy megértsük, hogyan működnek az oszcillátor áramkörök a különböző szintetizátor-konstrukciókban. Egyes szintetizátorok LC oszcillátorokat használnak, amelyek induktivitásokra és kondenzátorokra támaszkodnak az oszcillációk létrehozásához, míg mások kristályoszcillátorokat használnak, amelyek ultra-stabil frekvenciákat biztosítanak kvarckristályok segítségével.
Ezek általában a digitális szintetizátorokban, a rögzített frekvenciájú oszcillátorokban és a rádióadók és -vevők rádiófrekvenciás oszcillátoraiban találhatók. Az oszcillátor stabilitása határozza meg, hogy a hangmagasság mennyire marad állandó.
Amint elsajátította az alapokat, kísérletezhet a fázisvezérelt hurkokkal (PLL) és a relaxációs oszcillátorokkal. A PLL-ek nagyobb frekvenciavezérlést biztosítanak a bemeneti frekvenciához való rögzítéssel, ami hasznosnak teszi őket a moduláris felépítésű oszcillátorok szinkronizálásakor.
A relaxációs oszcillátorok viszont nem szinuszos hullámformákat hoznak létre a kondenzátorok gyors töltése és kisütése révén, ami a legjobb megoldás, ha ütős hangokat próbálunk létrehozni.
Végső soron az határozza meg, hogy mennyire vagy jó szintetizátorprogramozó, hogy mennyire vagy ügyes az oszcillátor kimenetének szűrőkkel és modulációval történő alakításában.
Próbálja meg az oszcilláló jelet egy aluláteresztő szűrőn keresztül vezetni, hogy elsimítsa a durva felhangokat, vagy használjon egy felüláteresztő szűrőt, hogy ritkítsa a basszusos hanghatást. Modulálja a szűrő cutoffját egy LFO-val (alacsony frekvenciájú oszcillátor) a hullámzó hatás érdekében, vagy használjon burkológörbe-generátort dinamikus domborulatok és pengetések létrehozásához.
Az oszcillátorok viselkedésének mélyebb megismeréséhez tudjon meg többet a pozitív visszacsatolásról és a visszacsatolási hurkokról a szintetizátoron belül. Például egy késleltetési áramkörben a visszacsatolás növelése egy egyszerű hangot fejlődő textúrává változtathat. Vagy egy rezonáns frekvenciaerősítés használatával bizonyos felharmonikusokat hangsúlyozhat, és így egy zúzós szintetizátorhangzást hozhat létre, amely jól működhet a leadeknél.
Végül, amikor digitális szintetizátorokkal dolgozol, olyan kifejezésekkel találkozhatsz, mint az órafrekvencia, órajel és óraimpulzus. Ezek a kifejezések egy oszcillátor időzítésére utalnak egy elektronikus áramkörön belül, ami segít a szintetizátornak szinkronban maradni más elemekkel.
Gyakorolja a hangok létrehozását
Az egyik legjobb módja a szintetizátorhangok létrehozásának gyakorlására az, hogy ismerős hangszereket hozunk létre újra, csak alapvető hullámformák felhasználásával. Kezdje egy egyszerű szinuszhullámmal, és nézze meg, hogy egy burkológörbe és egy kis vibrato segítségével fuvolahanggá tudja-e alakítani. Ezután vegyen egy fűrészfoghullámot, és egy szűrő burkológörbe és némi detuning hozzáadásával készítsen egy rézfúvós jellegű szintetizátorszólamot.
Sok szintetizátor rendelkezik beépített kimeneti hullámforma-vizualizátorral, amely lehetővé teszi, hogy lássa, hogyan változnak a hullámformák a paraméterek módosításakor. Ha megnézzük, hogyan alakul át egy négyszöghullám egy kis szűréssel fűrészfoghullámmá, az sokat számíthat a szintézis megértésében.
Mindent egybevetve, a szintetizátor hangtervezés elsajátítása a rendelkezésre álló hangszerrel való gyakorlásról szól.
Ne pazarolja az idejét és a pénzét drága szintetizátorok megvásárlására, amelyeket a végtelenségig modulálhat, hanem inkább fektessen időt és energiát abba, hogy mindent megtanuljon arról a szintetizátorról, amelyik otthon vagy a DAW-ban van. Szánj időt arra, hogy a szintetizátorodban különböző oszcillátor áramkörökkel játssz, és nézd meg, hogyan befolyásolják a hangzást. Teszteld a változtatható kondenzátorok hatását a frekvenciaválaszra, és próbáld meg a végletekig feszegetni a szintetizátorod képességeit.
Nem számít, hogy analóg hardverrel vagy digitális pluginekkel dolgozol; a titok az, hogy felfedezd, csípd és kísérletezz, amíg meg nem találod a hangokat, amelyek tökéletesen illeszkednek a pályádhoz.
Végső gondolatok
Remélem, ez az útmutató segít a legtöbbet kihozni a szintetizátorodból!
Ne feledje, hogy bár minden szintetizátornak vannak közös vonásai, mindegyiknek megvan a saját hangzásjegye, ami azt jelenti, hogy ugyanazok a hangok különböző szintetizátorokkal manipulálva különböző hangzásvilágot hoznak létre.
Szánj időt arra, hogy ne csak azt értsd meg, hogy az egyes eszközök hogyan hatnak a hangokra, hanem azt is, hogy a különböző hullámformák és effektek hogyan keverednek egymással. Összetett hangtextúrák létrehozásához tudnod kell, hogyan kell a hangokat összetartóan rétegezni, hogy magával ragadó hangélményt teremts.
Végezetül pedig használja ki az interneten található számtalan oktatóanyagot. Bármelyik szintetizátor mellett is döntesz, biztos vagyok benne, hogy rengeteg ismertetőt és videót találsz, amelyek elmagyarázzák neked, hogyan hozhatod ki a legtöbbet a hangszeredből.
Sok szerencsét, és maradj kreatív!
