Ha már hosszabb ideje foglalkozol digitális vagy analóg szintetizátorokkal, illetve hangtervezéssel, valószínűleg találkoztál már az LFO kifejezéssel. Ha pedig még nem, akkor most egy igazi csemegében lesz részed. Az LFO-k egyike azoknak a dolgoknak, amelyek úgy hangozhatnak, mint valami titkos kézfogás a szintetizátoros kockák között, de ha egyszer elsajátítod a dolgot, csodálkozni fogsz, hogyan élhettél valaha is a megértésük nélkül.

Az LFO-k, vagy alacsony frekvenciájú oszcillátorok, ha technikailag akarod, kulcsfontosságú elemek a mozgás, a textúra és az élet megteremtésében a szintézisben. A finom basszusvonalak wobble-jától a mozgó szintetizátor-padokig az LFO-k a legjobb eszközeid. De ha még sosem használtál ilyet, akkor a használatukkal való megismerkedés olyan érzés lehet, mintha először tanulnál biciklizni.

A jó hír? Az LFO-k sokkal kevésbé trükkösek, mint amilyennek elsőre tűnnek.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy mi az az LFO, hogyan működik, és hogyan kezdheted el használni a zenédben.

Mi az az LFO?

Szóval, mi is pontosan az az LFO?

Az LFO az Low-Frequency Oscillator rövidítése, ami csak egy divatos kifejezés arra, hogy egy olyan oszcillátor, amely nagyon lassan mozog - olyan lassan, hogy általában 20 Hz alatt van. Hogy ezt perspektívába helyezzük, ez olyan alacsony, hogy valójában nem is hallható hangmagasságként, ami felveti a kérdést: miért használnánk olyasmit, amit nem hallunk?

Itt jön a képbe az LFO-k varázsa. Még ha nem is hallhatod közvetlenül az LFO jelet, határozottan érezheted, hogy mit csinál. Ahelyett, hogy egy hangot hozna létre, mint egy hagyományos oszcillátor, az LFO egy olyan hullámformát hoz létre, amely olyan lassan mozog, hogy a hangod más aspektusainak megváltoztatására vagy modulálására használható. Így érhetsz el olyan dolgokat, mint a vibrato, a tremolo, vagy a klasszikus wobble egy dubstep basszusvonalban.

Gondolj az LFO-ra úgy, mint egy vezérlőgombra, amely automatikusan előre-hátra csavarodik az ütemmel együtt. Szabályozhatja a hangmagasságot, így a hangot hullámzóvá teheti (vibrato), vagy beállíthatja a hangerőt, pulzáló hatást keltve (tremolo). Még olyan paraméterek modulálására is használható, mint a szűrő vágási frekvenciája, ami olyan pásztázó, zúgó hangzást eredményez, amely életre kelthet egy szintetizátor-patchet.

Hogyan működnek az LFO-k?

Most, hogy már tudod, mi az az LFO, beszéljünk arról, hogyan is használhatod valójában. Az LFO működésének első lépése, hogy a modulálni kívánt paraméterhez irányítsuk. Gondolj úgy az LFO-ra, mint egy kis motorra, amely mozgást hajt a hangodban. De mint minden motornak, ennek is tudnia kell, hogy hova megy. Itt jön a képbe a routing.

Amikor egy LFO-t egy paraméterhez irányítasz, alapvetően azt mondod neki: "Azt akarom, hogy ezt a bizonyos dolgot mozgasd meg nekem". Ez lehet az oszcillátorod hangmagassága, egy szűrő vágási frekvenciája vagy a hangerő. Miután átirányítottad, az LFO elkezdi rezegtetni az adott paramétert előre-hátra a választott hullámformának megfelelően.

Az LFO "Rate" értékének beállításával szabályozhatja, hogy ez a mozgás milyen gyorsan vagy lassan történjen. De ne aggódjon - a rate szabályozásának sajátosságaira kicsit később térünk rá. Egyelőre csak annyit kell tudnod, hogy a rate az LFO mozgásának tempótárcsája, amellyel felgyorsíthatod a dolgokat a gyors, rázós hatásokhoz, vagy lelassíthatod őket a fokozatosabb söpöréshez.

Az LFO-kkal való munka során a legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy azonosítsuk a célállomást az adott szintetizátorban. Az LFO jelének szüksége van egy célpontra, ezért elengedhetetlen, hogy meghatározzuk, hová megy ez a mozgás.

LFO paraméterek

Az LFO-k mindenféle formában és méretben léteznek, és szinte mindenféle stílusú szintetizátorban megtalálhatók, a vintage analóg felszereléstől a legújabb digitális szoftveres szintetizátorokig.

De nem számít, hogy hol találod őket, a legtöbb LFO-nak van néhány közös kulcsparamétere, amit érdemes megismerned.

Megbízás

Az első paraméter, amellyel meg kell birkóznia, a hozzárendelés. Itt dönthetjük el, hogy a hangunk melyik részét modulálja az LFO. Alapvetően az LFO-nak adsz feladatot.

A legjobb dolog az, hogy attól függően, hogy mihez rendeled, nagyon különböző eredményeket kapsz. Például, ha az LFO-t a hangmagassághoz rendeled, akkor egy hullámzó vibrato hatást érhetsz el, míg ha a szűrő cutoffjához rendeled, akkor egy pásztázó mozgást hozhatsz létre, amely textúrát ad a hangodnak.

Shape

A következő a Shape, amely az LFO oszcillációjának mintázatát szabályozza. Ha az Assignment dönti el, hogy az LFO mire fog hatni, akkor a Shape azt határozza meg, hogy hogyan fog hatni.

A legtöbb LFO lehetővé teszi a klasszikus hullámformák, például a szinusz, a négyzet és a fűrészfog közötti választást. Mindegyik hullámformának megvan a maga sajátos karaktere. A szinuszhullám például sima, áramló modulációt hoz létre, amely tökéletes az olyan lágy effektusokhoz, mint a természetes vibrato.

Másrészt a négyszöghullám éles, ki-be kapcsolható modulációt hoz létre, amely kiválóan alkalmas dadogási effektusokhoz vagy ritmikus impulzusok hozzáadásához. A fűrészfoghullámok a kettő között kínálnak valamit, emelkedő vagy csökkenő rámpával, amely agresszívebbé teheti a hangzást.

A hallható tartományban ezek a hullámformák nagyon különböző hangokat adnának. De még modulációs eszközként használva is nagy szerepet játszik az LFO alakja abban, hogy milyen érzést kelt a moduláció. Egy sima szinuszhullám finom, organikus mozgásokat hoz létre, míg egy négyszögletes hullámtól a dolgok szaggatottnak és hangsúlyosabbnak tűnhetnek.

Javaslom, hogy kísérletezzen különböző formákkal, és hallgassa meg, hogyan változtatják meg a moduláció karakterét.

Rate

A Rate paraméterrel az LFO oszcillációjának sebességét szabályozhatja. Gondolj rá úgy, mint a moduláció tempótárcsájára. A Rate lényegében azt határozza meg, hogy az LFO milyen gyorsan halad végig a hullámforma ciklusán.

Ha a Rate-t lassú sebességre állítja, az LFO lustán mozog a ciklusán keresztül, fokozatos, lendületes effekteket hozva létre. Ez remekül alkalmas egy szűrő lassú modulálására egy sima, atmoszférikus hangulat érdekében. A másik oldalon a Rate felpörgetése felgyorsítja az oszcillációt, ami gyorsabb, intenzívebb LFO-modulációt eredményez. Ez a gyors tremolo effektustól kezdve a gyors, aprózott, helikopterszerű ritmusig bármit létrehozhat.

Sok szintetizátor kínál LFO rate sync funkciót is, amely az LFO sebességét a projekt tempójához rögzíti. Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy milyen sebességre állítja be a Rate-t, az mindig a track ütemével marad. Ez különösen akkor hasznos, ha ritmikus modulációkat szeretne létrehozni, amelyek illeszkednek az ütemhez.

Összeg

Az Amount paraméter szabályozza, hogy az LFO mekkora befolyást gyakoroljon az általa modulált paraméterre. A használt szintetizátortól függően ez lehet Depth vagy Amplitude feliratú is, de mind ugyanaz a lényeg: mennyire erős vagy finom legyen az LFO hatása.

Az LFO-k útvonalának különböző módjai

Az LFO-k a szintézis titkos mártása, mivel életet és mozgást hoznak az egyébként unalmas hangokba. Persze, az alap oszcillátorok szép hangokat tudnak előállítani, de ezek a hangok önmagukban kissé unalmassá és egyszerűvé válhatnak. Senki sem akarja hallani, ahogy egy háromszöghullám két percig dübörög.

A következő fejezetekben az LFO-kat a szintetizátorban való útvonalválasztás számos módját fogjuk megvizsgálni.

LFO a VCA szinthez

A szintetizátorok erősítő szekciója, amelyet gyakran VCA-nak (Voltage Controlled Amplifier, feszültségvezérelt erősítő) is neveznek, a hangzás hangerejének végső fokozatát szabályozza. Egyszerűbben fogalmazva, a VCA határozza meg, hogy a hangod milyen hangos vagy halk legyen egy adott pillanatban.

A hangerő időbeli változása döntő fontosságú abban, hogy fülünk felismerje a hang karakterét vagy hangszínét. Ezért az LFO küldése a VCA szintre olyan hatékony módja annak, hogy életet adjunk a patch-jeinknek. Amikor egy LFO-t a VCA-ra irányítasz, lényegében modulálod a hangerőt, és az LFO hullámformájának megfelelően emelkedik és csökken.

LFO az oszcillátor frekvenciájához

Amikor megnyom egy billentyűt a szintetizátoron, az oszcillátor bekapcsol, és egy adott frekvenciájú jelet állít elő, amely megfelel a játszott hangnak. Ezt a frekvenciát érzékeljük hangmagasságként. Például a C középső hang leütése egy oszcillátort indít el, amely körülbelül 261,63 Hz-es jelet generál, ami egy C hangot eredményez.

De ha egy LFO-t az oszcillátor frekvenciájára irányítasz, a dolgok elkezdenek érdekessé válni. Ahelyett, hogy a hangmagasság állandóan a lenyomott billentyű frekvenciáján maradna, az LFO a saját frekvenciáján modulálja azt. Ez azt jelenti, hogy a hangmagasság elkezd hullámozni, emelkedni vagy csökkenni attól függően, hogy hogyan állítottad be az LFO-t.

LFO to Filter Cutoff

A szintetizátorban lévő szűrő szabályozza, hogy mely frekvenciák jutnak át, és melyeket vágja ki, így alakítva a hangzás általános karakterét. A szubtraktív szintézisben a szűrők bizonyos frekvenciák kivonásával alakítják a hangot, általában a magasabb frekvenciák lecsökkentésével, innen a név. A leggyakoribb szűrőtípus az aluláteresztő szűrő, amely átengedi az alacsony frekvenciákat, miközben a magasakat kivágja, de léteznek más típusok is, például a magas- és sávszűrők, amelyek mindegyike sajátos hatással bír.

Amikor egy LFO-t vezetsz a szűrő cutoff-jára, mozgást adsz ehhez a frekvenciaformáló folyamathoz. Az LFO modulálja a szűrő cutoff pontját, így az az LFO hullámformájának megfelelően mozog felfelé és lefelé.

Ha például egy lassú LFO-t használsz egy szinuszhullámmal a szűrő modulálására, akkor egy sima, pásztázó hatást hozhatsz létre, ahol a hang fokozatosan kinyílik és fokozatosan bezárul. Ha gyorsabb LFO-ráta mellett dönt, ritmikusabb effekteket érhet el, mint például a dubstep klasszikus "wub-wub" hangja, ahol a szűrő gyorsan modulálódik az ütemmel szinkronban.

LFO-k az effektekben

Az LFO-k nem csak szintézisre valók. Hatalmas szerepet játszanak számos audioeffekt hangzásának alakításában is. Íme néhány gyakori effekt, amely az LFO-kra támaszkodik:

• Chorus: Egy LFO enyhén modulálhatja a megkettőzött hangjel hangmagasságát, ami egy csillogó, duplázó hatást hoz létre, ami a hangot szélesebbnek és bujabbnak érezteti.
• Flanger: Itt egy LFO modulálhatja a megkettőzött jel késleltetési idejét. Ahogy a késleltetési idő változik, a frekvenciaspektrumban egy sor söpörő bevágást és csúcsot hoz létre, ami örvénylő, sugárszerű hatást eredményez.
• Tremolo: Egy LFO modulálja a jel amplitúdóját, ritmikus lüktető hatást keltve, ahol a hang hangerő gyorsan fel-le ingadozik.
• Phaser: Egy LFO jel modulálja a jel különböző frekvenciasávjainak fázisát. Ahogy a fázis eltolódik, a flanginghez hasonló, de gyakran finomabb és "űrösebb" karakterű, pásztázó hatást hoz létre.

Az LFO-k használata

Vibrato és Tremolo hatás

Az LFO-k egyik leggyakoribb felhasználási módja, ahogy korábban említettük, olyan effektek létrehozása, mint a vibrato és a tremolo a hangmagasság vagy a cutoff modulálásával.

Ha például egy lead szintetizátorhangon dolgozol, és egy kicsit karakteresebbé szeretnéd tenni, használhatsz egy LFO-t a hangmagasság enyhe modulálására. A klasszikus "wah-wah" hatást is létrehozhatja egy szintetizátor padban, vagy ritmikus sweepeket adhat egy basszusvonalhoz.

LFO-k modulálása egymással

Ahogy az LFO-moduláció egyre inkább a hangtervezés és a szintézis középpontjába került, a szintetizátortervezők egyre rugalmasabb rendszereket kezdtek alkalmazni a moduláció konfigurálására. A modulációs mátrix az egyik legerősebb eszköz a különböző modulációs források és célpontok hihetetlenül összetett útvonalainak és kölcsönhatásainak kialakításához.

Az egyik legkirályabb dolog, amit egy modulációs mátrixszal tehetsz, hogy egy alacsony frekvenciájú jelet modulálsz egy másik LFO-val. Ez egy kicsit úgy hangozhat, mint egy megvadult tudományos kísérlet, de az eredmények valóban elképesztőek lehetnek. Lényegében fogsz egy olyan jelet, amely már irányítja a mozgást, például egy LFO-t, amely a hangmagasságot vagy a szűrő cutoffját modulálja, majd az LFO saját paramétereit modulálod egy másik LFO-val.

Mindent egybevetve, elég érdekes hangokat kaphatsz így.

Audio Rate moduláció

Ha az LFO képes hangfrekvencián működni (vagyis elég gyorsan tud rezegni ahhoz, hogy az emberi hallás tartományán belül legyen), akkor egy erőteljes hangtervezési technikát fedezett fel. Amikor egy LFO eléri a hallható sebességet, túllép a tipikus lassú modulációkon, és elkezd úgy viselkedni, mint maga az oszcillátor.

Ez az a pont, ahol a dolgok igazán érdekessé válnak, mert hatékonyan létrehozhatsz egy alapvető FM (frekvenciamodulációs) szintetizátort.

Az audio rate modulációban az LFO olyan nagy sebességgel modulálhatja egy másik oszcillátor frekvenciáját, hogy új, összetett hullámformákat hoz létre, amelyek az FM szintézisre jellemző fémes hangokat tükrözik.

Végső gondolatok

Az LFO-król való tudás alapvető fontosságú, ha komolyan gondolod a szintetizátorok használatát a zenédben. Most, hogy már tudod, hogyan működnek az LFO-k és hogyan használhatod ki az erejüket, jól felkészültél a kísérletezéshez és a hangtervezés határainak feszegetéséhez.

Jó szórakozást!