Amikor először kezdesz el zenét készíteni, elég könnyűnek tűnhet. Lefektetsz néhány dobot, hozzáadsz néhány akkordot, bedobsz egy dallamot, és már indulhatsz is a versenyre. De ha már profibb területre lépsz, a dolgok kicsit bonyolultabbá válhatnak. Vannak bizonyos technikák és folyamatok, amelyekkel a hangzásodat fel lehet dobni, ha tudod, hogyan kell kezelni őket.

Az egyik ilyen kulcsfontosságú technika a rétegezés. A rétegezés mindenhol jelen van a profi szintű produkcióban, a doboktól az énekig és azon túl. De ha jól csinálod, az többet jelent annál, mint hogy több hangot dobsz össze, és a legjobbat reméled. Ehhez némi stratégia is kell.

Ebben a cikkben leírom, mi az a rétegzés, miért fontos, és néhány gyakorlati tippet adok, hogyan használhatod hatékonyan a saját zenédben.

Mi a rétegezés a zenei produkcióban?

Szóval, mi is pontosan az a sound layering? Egyszerűen fogalmazva, ez az a folyamat, amikor több hangot rakunk egymásra, hogy egy teljesebb, gazdagabb hangzást hozzunk létre.

Ez egy kicsit úgy hangozhat, mint a keverés, és igen, egy kicsit átfedik egymást. De míg a keverés inkább a sáv több elemének kiegyensúlyozásáról szól (szintek, pásztázás stb. beállítása), addig a rétegezés inkább a kreatív döntésről szól, hogy a hangokat egymásra helyezzük, hogy bizonyos részeket fokozzunk vagy sűrítsünk, hogy nagyobb, összetartozó elemeket alkossunk.

Például több oktávban rétegezhetsz szintetizátorokat, hogy egy teltebb padot hozz létre, vagy különböző kick-dobokat halmozhatsz egymásra, hogy a mélyhangodnak ütőerőt és dübörgést adj.

Például mondjuk, hogy egy lead szintetizátor vonalon dolgozol. Önmagában vékonyan vagy egydimenziósan hangozhat. De ha egy finomabb hanggal rétegezed alá, esetleg valami olyannal, aminek egy kicsit több mély-közép jelenléte van, azonnal melegséget adsz hozzá.

A cél itt az, hogy mélységet, melegséget vagy textúrát adjunk egy jól kivitelezett rétegben anélkül, hogy a hallgató képes lenne rámutatni, mi történik. Egyszerűen csak tudják, hogy jobban hangzik.

Miért rétegezzük a hangokat

Rengeteg oka van annak, hogy a hangok rétegzése miért a producerek egyik legmegfelelőbb technikája minden szinten.

Bár eleinte kissé bonyolultnak tűnhet, minél hamarabb kezd el kísérletezni vele, annál gyorsabban fog a zenéje háromdimenziósabban hangzani. A rétegezésnek nem kell "haladó" technikának lennie. Ez olyasmi, amivel már most elkezdhetsz játszani, még akkor is, ha egy kis időbe telik, amíg második természetűnek érzed.

Íme néhány a rétegezés legfontosabb előnyei közül:

• Új textúrák létrehozása: A hangok kombinálásával valami egészen mást hozhat létre, mint amivel kezdte, vagy mint amit korábban bárki használt. Például egy organikus hang, például egy zongora és egy lágy szintetizátor rétegzése hibrid textúrát hozhat létre, amely tökéletes az organikus elektronikus zenéhez.
• Mélység hozzáadása: Egyes hangok önmagukban laposnak tűnhetnek, de a rétegek egymásra helyezése segít nagyobb testet és dimenziót teremteni. Rétegezhet például egy mély mély basszust egy erőteljes közép basszussal, vagy kombinálhat különböző vokális felvételeket egy nagyobb felvételbe.
• A komplexitás fokozása: A rétegezés lehetővé teszi, hogy finom vagy kevésbé finom komplexitást adjon hozzá. Gondolj a különböző ütős elemek hozzáadására, hogy egy ütemnek több mozgást adj, vagy több szintetizátorvonal keverésére, hogy egy folyamatosan fejlődő hanghullámot hozz létre.
• A hangburkológörbe alakítása: Minden hanghoz saját attack, decay, sustain és release (ADSR) tartozik. Ha különböző karakterisztikájú hangokat rétegez, például az egyiknek éles a támadása, a másiknak pedig lassú a lecsengése, akkor átformálhatja a hang általános érzetét.
• A kulcsfontosságú elemek megerősítése: Néha a rétegezés egyszerűen a már meglévő elemek megerősítéséről szól. A vokálok megduplázása, extra rúgások hozzáadása egy basszusnehéz részhez, vagy a vonósok és a pads rétegzése erősebben kiemelheti a fő elemeket.

Dobok és ütőhangszerek rétegzése

Tudom, hogy amikor a zenei produkcióban a rétegzésre gondolok, gyakran a dobok jutnak először eszembe, különösen az olyan műfajokban, mint a pop, a hip-hop és az elektronikus zene. Az egyik dolog, amit a mentoraimtól korán megtanultam, hogy a dobok rétegzése egy alap ütemet sokkal izgalmasabbá és összetettebbé varázsolhat. Akár ütős, textúrás, vagy egy kis extra "oomph"-t keresel, a rétegezés a legjobb barátod.

Vegyünk például egy csali. Egyetlen snare minta nem biztos, hogy elég. Azonban lehet, hogy egy ropogós, lendületes snare-rel kell kezdened, hogy valami átvágjon a mixen. Ezután egy mélyebb, rezonánsabb snare-t teszel alá a testesség érdekében, és talán még egy tapsot vagy fehér zajt is a tetejére, hogy egy kis extra textúrát adj. Ezeknek a különböző hangoknak az egymásra helyezésével egy olyan snare-t hozol létre, amely vastagabbnak és dinamikusabbnak tűnik, mint bármelyik réteg önmagában.

Természetesen a dobok rétegzése nem csak arról szól, hogy összecsapjuk a hangokat, és reméljük, hogy jól szólnak. Figyelned kell arra is, hogy ezek a rétegek hogyan hatnak egymásra. Az egyik fontos tipp a hullámformák megfelelő összehangolása. Ha a rétegzett snare hangok nincsenek szinkronban, mondjuk az egyik tranziens hangja kissé a többi előtt vagy után csapódik le, az egész hangzást ronthatja. Ne félj a dolgokat eltolni, vagy akár a hullámforma alakját is beállítani, ha ez szükséges ahhoz, hogy a hangzás megfelelő legyen.

Egy másik trükk, hogy a dolgok dinamikusak maradjanak a sebesség változtatásával. Ez különösen jól működik a hi-hatoknál. Tegyük fel, hogy van két vagy három hi-hat réteged. Ahelyett, hogy mindegyiket ugyanolyan sebességgel programoznád, az egyes rétegek ütéserősségét kissé módosíthatod.

A fő kalap lehet, hogy keményen üt a downbeateken, hogy erősebb ritmust adjon, míg a többiek lágyabbak, finom mozgást és szellemhangokat adnak hozzá, hogy a groove ne hangozzon túl robotikusan.

Ha többrétegű rúgásokat használsz, a mély- és középtartomány kiegyensúlyozása kulcsfontosságú.

A mélyhangsúlyos rúgás mély, dübörgő mélyhangot ad, de önmagában nem biztos, hogy sok ütőerővel bír. Ha egy több középtartománybeli jelenléttel rendelkező kicket rétegezel, mindkét világ legjobb tulajdonságait kombinálhatod.

Csak győződjön meg róla, hogy az egymásra helyezett elemek nem ütköznek egymással.

Két olyan rúgás, amelyek mindketten uralják a mélyhangokat, a végén összezavarják a mixet, és fázisproblémákat okoznak, amire egy kicsit később még kitérünk, ezért nagyon fontos, hogy olyan kiegészítő rétegeket válasszon, amelyek együtt működnek, vagy az egyik mintából kivegye a mélyhangokat.

Melodikus elemek rétegzése

A dallamelemek rétegzése az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy mélységet adj a zeneszámaidnak. Semmiféle feldolgozással nem juthatsz el ugyanoda, mint a stratégiai rétegezéssel.

Egyetlen dallamvonal lehet, hogy jó, de ha elkezdesz különböző hangokat egymásra rakni, akkor valami olyat hozol létre, ami sokkal élettelibbnek és teljesebbnek tűnik. Nem véletlenül van olyan sok billentyűs hangszer, amely zongorát és vonósokat kombinál.

A szép az, hogy ez az ötlet nem korlátozódik egyetlen műfajra.

A rockzenében például a gitárosok gyakran rétegzik a ritmusgitárokat különböző erősítőhangokkal, vagy kombinálják az akusztikus és elektromos gitárokat, hogy sűrítsék a hangzásukat.

Másrészt az EDM-ben gyakran hallhatsz nagy szintetizátoros leadeket pads és basszusvonalakkal rétegezve, hogy epikus, fesztiválos hangulatot teremtsenek. Még a klasszikus zenében is a hangszerelés a rétegzésről szól. A vonósok, a rézfúvósok és a fafúvósok mindegyike szerepet játszik azoknak a hatalmas, filmszerű hangfalaknak a létrehozásában, amelyeket kedvenc filmzenéinkben hallunk.

Nem számít, milyen műfajú zenét készítesz, a dallami elemek rétegzése a hangok megfelelő kombinációjának megtalálásával kezdődik, hogy kitöltsd a spektrumot. Rétegezhetsz egy fényes, felső kategóriás szintetizátort egy meleg, középtartományú paddal, hogy a számodnak egyszerre csillogást és testet adj. Vagy esetleg ugyanazt a dallamot megkettőzheted egy másik hangszerrel, például egy zongorát egy Brian May-stílusú szólógitár vonallal rétegezve. A világ a tiéd!

Hogyan jönnek a képbe a frekvenciaspektrum és a hangkarakterisztika

Ha tényleg jól akarod csinálni a rétegezést, szükséged van a frekvencia spektrum alapvető ismeretére. Minél többet tudsz arról, hogy a különböző hangok hogyan foglalják el a spektrum különböző részeit, annál jobban fogsz tudni rétegezni anélkül, hogy a dolgok összekuszálódnának.

A frekvenciaspektrumnak kell lennie a térképnek, amely megmutatja, hogy minden hang hol fog elhelyezkedni a keverésben. Ha túlzsúfolsz egy területet, az gyorsan zavarossá vagy durvává válik.

Például a kickdobnak főként a mély tartományban kell elhelyezkednie, valahol 50-100 Hz között, míg a snare és a vokál főként a középtartományban fog élni. Eközben a hi-hatok vagy néhány magas hangú szintetizátor a magasabb frekvenciákon, 8-12 kHz körül lesz.

Ha megpróbálsz két olyan hangot rétegezni, amelyek mindketten ugyanazt a frekvenciatartományt uralják anélkül, hogy helyet csinálnál egymásnak, akkor harcolni fognak a helyért, és a végén csak zavarosnak fog hangzani. Ha azonban olyan hangokat rétegezel, amelyek a spektrum különböző részein kiegészítik egymást, akkor egymás lábujjain való taposás nélkül ülhetnek egymás mellett.

Minél jobb leszel ebben, annál kevesebb EQ-t és feldolgozást kell majd később elvégezned, hogy kijavítsd a dolgokat.

A frekvenciatartalmon túlmenően olyan hangjellemzőkre is gondolnia kell, mint a hangszín és a burkológörbe.

A hangszín a hangzás hangszíne vagy textúrája.

Ettől hangzik egy trombita trombitának, nem pedig például hegedűnek. Ha szintetizátort és gitárt rétegezel, a hangszíneik egyedi textúrákat adnak a számodhoz. Lehet, hogy a szintetizátor hangja világos és éles, míg a gitárnak melegebb, organikusabb hangzása van. Ezek a hangok együtt jól működnének, hogy különböző karakterisztikát adjanak.

A hang burkológörbéje azt mutatja meg, hogyan viselkedik a hangok támadása, lecsengése, kitartása és kioldása.

Tegyük fel, hogy két basszushangot rétegezel. Választhatsz egy gyors támadású hangot, hogy a hangnak ütős, perkusszív hangzást adj, és egy másik lassabb támadású és hosszú kioldású hangot, hogy a hangzásnak több tartást adj.

Fázis törlése rétegezéskor

A fázisfeloldás egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek megértéséhez egy időre volt szükségem.

Azonban hamarosan rájöttem, hogy ez az a dolog, ami alattomosan tönkretesz néhány olyan dolgot, amit okos rétegnek gondoltam, anélkül, hogy észrevettem volna.

Ha két hang nem fázisban van, a hullámformájuk összeütközhet és kiolthatja egymást, különösen a mély frekvenciákon. Ha azt veszed észre, hogy a basszus vagy a kick hirtelen elveszíti az ütőerejét vagy a mélységét, amikor hangokat rétegezel, akkor valószínűleg a fáziskioltás a bűnös.

Az egyik legegyszerűbb megoldás, ha megpróbáljuk megfordítani az egyik réteg fázisát.

Sok DAW vagy plugin rendelkezik ehhez egy "phase invert" gombbal. Néha a fázis megfordítása visszahozhatja a rejtélyes módon eltűnt mélyhangot.

A fázisigazító pluginok is segíthetnek.

Ezeket úgy tervezték, hogy segítsenek a rétegek hullámformájának összehangolásában, hogy azok együtt, és ne egymás ellen dolgozzanak.

Egyedi rétegzési stratégiák

Hangolt réteg hozzáadása

A szintézis egyik rétegzési trükkje a detuned réteg hozzáadása. Sok nagy, buja szintetizátor, amit az elektronikus zenében hallhatsz, gyakran egy áthangolt rétegnek köszönheti széles, kórusszerű hangzását. Ez szuper gyakori.

Fogd a már meglévő hangot, és duplikáld meg. Ezután a másolatot néhány centtel (általában 5-20 között) kissé áthangolja. Ez egy finom (vagy kevésbé finom) hangmagasságbeli különbséget hoz létre a két réteg között.

Magasabb vagy alacsonyabb oktáv rétegek hozzáadása

Egy másik szórakoztató rétegzési stratégia egyetlen hangjegy kiválasztása egy akkordból, és egy oktávval magasabbra rétegzése. Ez különösen akkor hasznos, ha a hangszerelésed egy bizonyos részére szeretnéd felhívni a figyelmet anélkül, hogy egy teljesen új elemet adnál hozzá.

A trükk az, hogy válasszunk egy fontos hangot az akkordból, például a gyökeret vagy az ötödiket, amely természetesen kiegészíti a már meglévő hangzást, és próbáljuk meg a burkológörbe beállításait összehangolni.

Ugyanezt megteheted egy basszuspatchel is, és 1-3 oktáv körül leejtheted, hogy több testet tölts ki, vagy több oktávos réteget adhatsz hozzá a teljes táblán, hogy mélyebb hangfalat kapj.

Réteg időbeli célokra

Volt már olyan hangzás, amit nagyon szeretsz, de nem eléggé ütős?

Talán van egy szintetizátor basszusgitár vonala, amely nagyszerű hangzással rendelkezik, de hiányzik belőle az ütős támadás. Bármikor rétegezhetsz rá valamit, aminek több harapása van, hogy extra lendületet adj neki. Például, ha a basszusgitár túl sima, próbáld meg rétegezni egy rövid, ütős kattintással vagy akár egy snare mintával, amely rögtön az elején lecsap. Ez azonnali lendületet adhat neki, és segíthet átvágni a mixen anélkül, hogy az eredeti hangzás hangulata sérülne.

Ugyanez a koncepció működik a fenntartással vagy a felszabadítással.

Tegyük fel, hogy van egy padod, ami jól hangzik, de túl gyorsan elhalkul, és üresnek érzed a számot. Rétegezheted valamivel, aminek hosszabb a lecsengése, például egy másik szintetizátorral vagy egy reverb tail-rel, hogy meghosszabbítsd a jelenlétét a mixben.

Vannak olyan bővítmények, amelyek megkönnyíthetik ezt a folyamatot. Ha a támadás vagy a fenntartás alakítására törekszik, használhatja a tranziens alakító pluginokat, mint például az SPL Transient Designer vagy az Ableton Drum Buss.

Ha azonban kreatívnak érzi magát, közvetlenül is manipulálhatja a hullámformákat. Rövidítse meg egy minta támadási idejét, hogy ütős kattogást hozzon létre, vagy hosszabbítsa meg a kioldási időt, hogy egy hang hosszabb ideig maradjon meg.

Fehér zaj hozzáadása

A fehér zaj az egyik olyan titkos fegyver a rétegezésben, amely valóban segíthet kitölteni egy számot, különösen akkor, ha úgy érzed, hogy valami hiányzik a magas hangzásból. Remekül hozzáad egy kis plusz "levegőt" vagy csillogást az olyan hangokhoz, amelyeket egyébként túl laposnak éreznénk. Nem számít, milyen hangszerrel dolgozol, egy finom fehér zajréteg csodákra képes.

Ráadásul a fehér zaj szépsége abban rejlik, hogy nem kell aggódnia a hangolás miatt, mivel nem hangzó elem.

Szerves felvétel hozzáadása

Az egyik legkirályabb módja annak, hogy egyedi ízt adj a zeneszámodnak, ha felveszed a saját organikus hangjaidat, és a mixedbe rétegezed őket.

Például felveheted az asztalra kopogásod vagy az ujjaiddal való csettintésed hangját, és ezt a dobokkal rétegezheted egy finom perkusszív elemhez. Vagy fogd a telefonodat, és vedd fel a szél, a lépések vagy egy ajtó nyikorgásának hangját.

Lehet, hogy nem vagy egy nagy gitáros, de van egy gitárod, de nem használod a számban? Pengethetsz néhány tompított akkordot, vagy dörzsölheted a húrokat, hogy egy klassz ritmikus textúrát hozz létre.

Az organikus felvételek szépsége abban rejlik, hogy kiszámíthatatlanságot adnak, amit a szintetizátorok vagy a minták önmagukban nem mindig tudnak megragadni.

Duplikálás és modulálás

A duplikálás és modulálás az egyik legegyszerűbb módja a rétegezésnek és a mélység hozzáadásának. Egyszerűen lemásolhatsz egy már meglévő hangot, majd apró változtatásokkal a másolaton valami újat hozhatsz létre anélkül, hogy a nulláról kezdenéd.

Kezdje egyszerűen a rétegezni kívánt sáv vagy hang duplikálásával. Most, hogy megvan a duplikátum, olyan dolgokat tehetsz, mint például a hangmagasság beállítása, a hangolás enyhébb áthangolása vagy az időzítés módosítása késleltetéssel. Ezután keverje vissza a keverékbe.

Valószínűleg módosítani kell a hangerőt, a sztereó mező egy másik pontjára kell pásztázni, vagy akár EQ-t kell alkalmazni, hogy ne ütközzön az eredeti hanggal.

Folyamat csoportokban

Az egyik legjobb módja annak, hogy a rétegek úgy szólaljanak meg, mintha összetartoznának, az, ha csoportosan dolgozod fel őket. Ha egy csomó hangot halmozol egymásra, egyenként nagyszerűek lehetnek, de néha kissé szétesettnek tűnhetnek. Ha egy csoportba vagy buszba küldöd őket, és némi csoportos feldolgozást alkalmazol, az segíthet "összeragasztani" mindent, és egységesebbé teszi a hangzást.

Kezdje azzal, hogy a rétegzett hangokat egy buszra küldi, és alkalmazzon némi finom tömörítést (gondoljon 1-3 dB-es erősítéscsökkentésre). Egy kis telítettséget is hozzáadhatsz, hogy mindennek egy kis melegséget és karaktert adj. Egy kis harmonikus torzítás segíthet abban, hogy a rétegek természetesebben keveredjenek egymással, és így még jobban összeforrjanak. Néhány nagyszerű plugin ehhez a Soundtoys Decapitator és a FabFilter Saturn 2.

Néha az összes rétegzett hangot egy hasonló szobahallba dobom, hogy ugyanolyan térérzetet adjak nekik, és hogy úgy érezzék, mintha az összes réteg ugyanabban a környezetben élne.

Végső gondolatok a rétegezésről

A hangok rétegzésekor a fő cél általában a mélység növelése, érdekesebb textúrák létrehozása, vagy egy kis extra ütőerő biztosítása. A hangok rétegzésének számos módja van a zenei produkcióban, és csak Rajtad múlik, hogyan közelíted meg ezt a feladatot. Ne hagyd, hogy egy srác a Reddit-en megmondja neked, mi a helyes vagy helytelen a hangok rétegzésével kapcsolatos személyes gondolataival.

Jó szórakozást, és nézd meg, hogy a több réteg használata a zenei produkcióban hogyan adhatja meg a keresett gazdag hangzást!