Az akusztikus gitár egyike azoknak az időtlen hangszereknek, amelyeket számtalan műfajban hallhatunk. A meleg, folkos pengetéstől kezdve az olyan zenekaroktól, mint a Mumford and Suns, egészen az olyan country előadók, mint Charley Crockett, éles ujjstílusú hangzásáig, az akusztikus gitár még mindig a modern zene egyik alapeleme. Még a rádiós popdalokban is hallhatod, ahogy kitölti a sztereó teret.

De bármennyire is lényeges, ez az egyik legtrükkösebb hangszer a keveréshez.

Miért?

Nos, ez természetesen dinamikus, a hangszínek tartománya fentről lefelé terjed, és a megfelelő kezelés nélkül egy akusztikus gitár könnyen elveszhet a keverékben, vagy sárosan hangozhat.

Egy mellékes megjegyzés: még a legjobb kompresszorok sem javítanak ki egy rossz felvételt. Ha a gitárodat eleve nem jól vetted fel, semmilyen feldolgozás nem tud varázsolni. Az első lépés tehát mindig az, hogy megbizonyosodj arról, hogy a felvétel tiszta, tiszta és kiegyensúlyozott. Ha ez megvan, máris készen állsz a következő szintre lépni.

Ez az útmutató végigvezet azon, hogyan használhatod a tömörítést, hogy akusztikus gitárod kitűnjön, és sima, kontrollált és csiszolt hangzást adjon a keverésedben.

Meg kell tömöríteni akusztikus gitár?

Szóval, érdemes tömöríteni az akusztikus gitárt? Nos, a rövid válasz az, hogy lehet, de nem mindig kell.

Vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nincs szükséged nagy tömörítésre. Például, ha egy nagyon lágy, intim akusztikus előadást veszel fel, minimális pengetéssel vagy pengetéssel, akkor kevés vagy semmilyen tömörítéssel megőrizheted az előadás természetes hangulatát.

Ráadásul, ha az akusztikus hangfelvételt tömörítéssel vették fel (vagyis az interfész vagy a mikrofonlánc hardveres vagy szoftveres kompresszorral volt nyomtatva a sávra), akkor lehet, hogy nem kell többet hozzáadnia.

De, és itt a legtöbbünknek meg kell állapodnia, sok esetben az akusztikus gitároknak szükségük van egy kis tömörítésre. Az akusztikus gitároknak széles dinamikai tartományuk van, ami azt jelenti, hogy egy szempillantás alatt nagyon halkról nagyon hangosra váltanak. Ez kihívást jelenthet egy keverésben, különösen akkor, ha a gitárnak jól kell illeszkednie a többi hangszerhez anélkül, hogy túl erős vagy túl halk lenne.

A tömörítés segít megszelídíteni a dinamikát, és biztosítja, hogy a gitár egyenletes maradjon az egész számban. Kisimítja a csúcsokat, és kiemeli a halkabb részeket, így minden árnyalatot hallhatsz anélkül, hogy a többi hangszerrel vagy énekkel versenyezne.

Mennyi tömörítést kell használni akusztikus gitáron?

Amikor egy akusztikus gitár tömörítéséről van szó, mindig érdemes óvatosan közelíteni. Végül is az akusztikus gitár természetes hangszer, és egyik szépségük a hangjuk finom árnyalataiban rejlik.

A túlkompresszálás eltávolíthatja ezt az organikus érzést, és valami olyasmit hagyhat maga után, ami... nos, egy kicsit túlságosan "feldolgozottnak" hangzik. Meg akarod őrizni a hangszer karakterét, miközben a keverésnél kontrolláltan tartod a dolgokat.

Én személy szerint szeretek gyengéd megközelítéssel kezdeni. A jól felvett, természetes hangzású akusztikus hangzáshoz gyakran 1-3 dB tömörítés is elegendő. Meglepődnél, milyen gyakran elég ennyi ahhoz, hogy szép, kiegyensúlyozott hangzást kapj anélkül, hogy az előadásból kiszorulna az élet.

Természetesen a tömörítés mértéke a műfajtól vagy az előadástól függ. Néhány akusztikus gitárfelvétel valójában jobban boldogul egy nagyobb adag tömörítéssel.

Vegyük például Nick Drake "Pink Moon" című dalának gyönyörű, természetes hangzását (ami a minimális tömörítés nagyszerű példája).

Most hasonlítsuk össze a Filter "Take My Picture" című számának erősen tömörített akusztikájával (itt határozottan hallható a különbség!).

A lényeg az, hogy nincs egy általános válasz arra, hogy mennyi tömörítést kell használni. A kulcs az, hogy figyelmesen hallgassuk meg, és az akusztikus hang dinamikai tartománya és a kívánt hangulat alapján állítsuk be a tömörítést.

Ezzel együtt vannak bizonyos beállítások, amelyekkel különleges hangokat hozhatunk ki a gitárunkból, és ehhez meg kell értenünk a kompresszor beállításait.

A legjobb akusztikus gitár tömörítési beállítások

Akusztikus gitár kompresszor küszöbértéke

A kompresszor küszöbértéke az a pont, ahol a tömörítés beindul. Gondolj rá úgy, mint a "be" kapcsolóra. Amikor a hang meghaladja a küszöbértéket, a kompresszor elkezd dolgozni, hogy megszelídítse a küszöbérték fölé emelkedő csúcsokat. Minél alacsonyabbra állítja a küszöbértéket, annál több jelet tömörít. Minél magasabbra állítja, annál kevesebb jelet érint.

Amikor az akusztikus gitár küszöbértékének beállításáról van szó, meg kell találnia azt az édes pontot, ahol az előadás hangosabb részeit úgy szabályozza, hogy közben nem nyomja el a halkabb, finomabb árnyalatokat.

Egy jó ökölszabály, hogy a küszöbértéket éppen az alatt a szint alatt állítsuk be, ahol a hangosabb pengetések vagy pengetések elkezdenek kiugrani. Így a kompresszor a hangosabb pillanatokban lép működésbe, de a halkabb részeket érintetlenül hagyja, megőrizve az előadás természetes dinamikáját.

Vegye figyelembe, hogy néha egy statikus küszöbérték nem elég, különösen akkor, ha az akusztikus gitár előadásának dinamikája széles skálán mozog. Ha például a játékod a lágy ujjal való pengetéstől a heves pengetésig tart, előfordulhat, hogy a kiválasztott küszöbérték nem működik az egész számban.

Ezért mindig javaslom az automatizálás használatát a küszöbérték automatizálására és beállítására a pálya során. Alternatív megoldásként akár két külön sávra is bonthatod az előadást, és mindegyikre más-más küszöbértéket alkalmazhatsz. Így a tömörítést az egyes szakaszokhoz igazíthatja.

Akusztikus gitár kompresszor aránya

A kompresszoron lévő arány diktálja, hogy mekkora tömörítést alkalmaz, ha a jel meghaladja a küszöbértéket. Egyszerűbben fogalmazva azt mondja meg a kompresszornak, hogy mennyire "szorítsa" a hangot.

Ha az arányt 4:1-re állítod, akkor a kompresszor minden 4 dB-re, amennyivel a jel meghaladja a küszöbértéket, csak 1 dB-t enged át belőle. Tehát minél nagyobb az arány, annál jobban fogja a kompresszor szabályozni a dinamikát, gyakorlatilag agresszívebben csökkenti a hangosabb részek hangerejét. Ha azonban túl magasra állítod, a végén olyan hangzást kaphatsz, amelyet laposnak vagy túlságosan feldolgozottnak érzel, ezért a megfelelő egyensúlyt kell megtalálnod.

Én személy szerint a 4:1 és 5:1 közötti arányra törekszem. Ha azonban egy intenzívebb előadással van dolgom, mint például egy rock számban a nehéz pengetés, akkor néha 8:1-re növelem az arányt. De - és ez egy nagy "de" - általában csak akkor megyek ilyen magasra, ha tényleg meg kell szelídítenem néhány komolyan féktelen dinamikát, vagy ha egy különleges, ultrakompresszált hangzást akarok elérni.

Akusztikus gitár kompresszor térd

Ha a kompresszorod rendelkezik térd beállítással, akkor egy újabb eszköz áll a rendelkezésedre, amellyel alakíthatod, hogy a kompresszió hogyan hat az akusztikus gitárra. A térd szabályozza, hogy a kompresszió mennyire egyenletesen vagy hirtelen lépjen működésbe, amint a jel meghaladja a küszöbértéket. Egyszerűbben fogalmazva, ez határozza meg az átmenetet a "nincs tömörítés" és a "teljes tömörítés" között.

A térdre úgy is gondolhat, mint a kompresszor "lágyságára" vagy "keménységére". A lágy térd fokozatosan alkalmazza a tömörítést, ahogy a jel közeledik a küszöbértékhez, így az átmenet természetesebbnek tűnik, míg a kemény térd a küszöbérték átlépésekor azonnal a helyére csapja a tömörítést, ami észrevehetőbb hatást kelt.

A természetes hangzású akusztikus gitárokhoz általában a lágy térd mellett döntök. Ha azonban azt akarom, hogy a dolgok egy kicsit ütősebb vagy kontrolláltabb hangzást kapjanak, és nem aggódom annyira a finomság miatt, akkor keményebb térddel kísérletezhetek.

Attack és Release idők akusztikus gitárhoz

Az attack és release idők kétségkívül a két legfontosabb beállítás, amikor az akusztikus gitár kompressziójának alakításáról van szó. Ezek a beállítások valóban azt diktálják, hogy a kompresszor hogyan reagál az előadásra, és a stílusod és a hangulatod nagy szerepet fog játszani abban, hogy hogyan tárcsázd be őket.

Az Attack idő az, hogy milyen gyorsan lép be a kompresszor, miután a jel meghaladja a küszöbértéket, míg a Release idő az, hogy milyen gyorsan engedi el, miután a jel visszaesik a küszöbérték alá. Ez a két beállítás együttesen szabályozza, hogy a kompresszor hogyan reagál a játék dinamikájára.

Ha például ujjstílusú gitárral dolgozol, gyakran lassabb támadási időt szeretnél. Ennek oka az, hogy a fingerstyle játék általában sok árnyalatot tartalmaz, és azt szeretné, ha a tömörítetlen tranziensekből több jönne át. A lassabb támadási idők átengedik a húr kezdeti ütését (az éles, pengetős hangot), mielőtt a kompresszor elkezdené kisimítani a dolgokat. Ez vonatkozik a ritmikus pengetésre is , ahol még mindig meg akarja őrizni a pengetés támadását, de a dinamikát kordában akarja tartani.

Most, ha ellenőrzöttebb, feszesebb hangzást keres, vagy ha igazán ütemes pengetéssel foglalkozik, akkor gyorsabb támadási időt választhat. Ez segíthet a tranziensek azonnali megszelídítésében. De a legtöbb akusztikus gitár előadásokhoz, különösen a természetes vagy népi műfajokban, én általában 10-15ms körül szoktam megállapodni a támadási időmben.

A kioldási idők tekintetében a viszonylag gyorsabb beállítások általában természetesebben hangzanak, mivel a kompresszor gyorsan engedi el a jelet, ami segít fenntartani az előadás zenei áramlását. Nem akarja, hogy a kompresszor túl sokáig tartsa a jelet.

Ez azt jelenti, hogy a lassabb kiadási idők bizonyos kontextusokban működhetnek, különösen akkor, ha egy kicsit jobban ki akarod simítani a dolgokat, vagy ha inkább ambient, kevésbé ütős játékstílusról van szó. Azonban semmiképpen sem szabad, hogy túl gyors legyen a kioldási idő, különben azt kockáztatja, hogy a kompresszor folyamatosan pumpál és lélegez, ami elvonja a figyelmet a zenéről.

A jó kiindulási pont a kiadáshoz általában 50ms körül van. Ez elég időt ad a tömörítésnek, hogy működjön anélkül, hogy túlságosan észrevehető lenne. Ettől kezdve finomhangolhatod a kívánt érzés alapján.

Kimeneti erősítés

Ha befejezted a tömörítést, mindig jó ötlet A/B-t végezni a sávodon a tömörítés előtt és után, hogy megbizonyosodj arról, hogy a hangerő egyenletes marad. Ennek oka, hogy a tömörítés gyakran csökkenti a jel általános szintjét, és ha nem egyezik a kimeneti szint, nehéz lehet megállapítani, hogy a tömörítés valóban javítja-e a hangzást, vagy csak halkabbá teszi azt.

A végén azt gondolhatja, hogy "Ez rosszabbul hangzik!", pedig valójában csak a hangerő csökkenése zavarja meg. Tehát, ha a hangerőszintet azonos szinten tartod, akkor biztos lehetsz benne, hogy az összehasonlítás nem fog meghiúsulni.

Itt jön a képbe a kimeneti erősítés beállítása (más néven makeup gain ). Ez az a szabályozó, amely lehetővé teszi a jel visszaerősítését, miután a kompresszió csökkentette azt. Csak győződjön meg róla, hogy a kimeneti erősítést úgy állítsa be, hogy amikor a tömörített és a tömörítetlen változat között vált, a szintek a lehető legközelebb legyenek egymáshoz.

Többsávos tömörítés használata akusztikus gitáron

A többsávos kompresszorok az egyik kedvenc eszközöm akusztikus gitárok keverésekor. Ezek a kompresszorok különböznek a hagyományos kompresszoroktól, mivel lehetővé teszik, hogy ugyanazon a sávon belül különböző szintű tömörítést alkalmazzunk bizonyos frekvenciatartományokra, vagy "sávokra".

Így ahelyett, hogy egy általános tömörítést alkalmazna az egész jelre, jobban szabályozhatja a frekvencia spektrum egyes részeinek kezelését.

Az egyik terület, ahol a többsávos akusztikus gitár tömörítés igazán ragyog a mély hangok. Az akusztikus gitároknak sok dinamikus tartományuk lehet az alacsony frekvenciákon, különösen 100-300Hz között.

Ha olyan felvételed van, ahol a mélyhangok vadul ingadoznak, talán azért, mert a mikrofon túl közel volt a hanglyukhoz, vagy a játék módja miatt, egy többsávos kompresszor segíthet kiegyenlíteni ezt anélkül, hogy befolyásolná a gitár többi hangját. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy kordában tartsuk a mélyeket anélkül, hogy a közép- és magas hangok természetes karakterét megfojtanánk.

Egy másik ügyes trükk a többsávos tömörítéssel az ujjcsikorgások megszelídítése, amelyek gyakran belopakodnak az ujjstílusú előadások során. Ezek a kis zajok hangosak és zavaróak lehetnek, de a többsávos kompresszorral meg tudja határozni azt a bizonyos frekvenciatartományt, ahol ezek a nyikorgások élnek (általában 3-5 kHz körül), és le tudja tárcsázni őket anélkül, hogy befolyásolná a sáv többi részét.

Lényegében egy pontosabb eszköz az akusztikus gitár teljesítményének tisztítására.

A telítettség használata akusztikus gitáron

A telítettség nagyszerű alternatívája (vagy kiegészítője) lehet a tömörítésnek, amikor akusztikus gitárokkal dolgozol. Míg a tömörítés a dinamika szabályozására összpontosít, a telítettség gyakran arra szolgál, hogy melegséget, színt és harmonikus karaktert adjon a hangzásnak.

A telítettség lényegében egy kis "torzítást" visz be a jelbe, így az teltebbnek és strukturáltabbnak tűnik anélkül, hogy teljesen megváltoztatná a dinamikát, mint a tömörítés teszi néha.

A telítettségnek különböző típusai vannak, és mindegyiknek megvan a maga íze.

A szalag telítettség az egyik kedvencem az akusztikus gitárokhoz. Amikor a gitárt egy szalagemuláción keresztül futtatja, másod- és harmadrendű harmonikusokat hoz létre. A másodrendű felharmonikusok melegséget és simaságot adnak a hangzáshoz, míg a harmadrendű felharmonikusok inkább harapást vagy éleket adnak.

Együtt gazdag, telt hangzást adnak a gitárnak, amely élőnek és organikusnak hat. Plusz, a szalag telítettség gyakran jön egy kis beépített kompresszióval, ami segít a csúcsok szabályozásában anélkül, hogy túlságosan "összenyomottnak" érezné magát.

Az egyetlen dolog, amit a szalag telítettséggel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy elveszíthet néhány átmeneti és magas frekvenciájú részletet. Ha tehát egy nagyon részletes ujjstílusú darabbal dolgozol, és meg akarod őrizni ezeket az apró árnyalatokat, akkor a szalagtelítettséget érdemes takarékosan használni.

Másrészt, a csöves telítettség egy másik kiváló lehetőség, különösen, ha egy kicsit több karaktert szeretne. A csőtelítettség hajlamos egy erős másodrendű harmonikus bevezetésére , ami meleg, kerek hangzást eredményez, amely valóban segíthet az alsó középhangok kisimításában és a teltség hozzáadásában. Ez természetesen több átmeneti részletet is megőriz , így ha tisztaságra van szüksége a pengetés vagy a pengetés során, a csöves telítettség egy szilárd választás.

Kedvenc akusztikus gitár kompresszor Plugins

Nem minden kompresszor egyforma, és amikor akusztikus gitárkompresszióról van szó, egyes konstrukciók egyszerűen jobban működnek, mint mások. Ráadásul bizonyos kompresszorok hangzása átláthatóbb, míg mások több színt és melegséget adnak hozzá.

Az akusztikus gitárhoz való megfelelő kompresszor attól függ, hogy milyen hangulatot szeretnél elérni. Ezzel együtt ajánlom, hogy próbáld ki az alább felsoroltakat, mivel ezek évek óta a keverési sablonjaim alapdarabjai.

FabFilter Pro-C 2

A FabFilter Pro-C 2 az egyik legjobb kompresszor plug-in az akusztikus gitár átlátszó hangzásának eléréséhez. Azt szeretem benne, hogy nem ad nemkívánatos színezést a gitárodnak, hacsak nem választod kifejezetten a karakter hozzáadására tervezett nyolc üzemmód egyikét. Tehát, ha tisztán és természetesen szeretnéd tartani a dolgokat, ez egy fantasztikus választás.

De ne hagyja, hogy az átláthatóság megtévessze, mivel a Pro-C 2 tele van erős vezérlőkkel. Az egyik funkció, amit nagyon értékelek, az a lookahead gain reduction, amely lehetővé teszi, hogy a kompresszor megelőzze a bejövő tranzienseket, mielőtt azok elérnék.

Ez segít megakadályozni a hirtelen csúcsok átcsúszását, így mindig egyenletes és egyenletes tömörítést kap. 4x-es túlmintavételezést is tartalmaz, ami csökkenti az aliasinget és biztosítja, hogy a tömörítés még magasabb mintavételi sebességeknél is érintetlenül szóljon.

A Pro-C 2 egyik másik kedvenc része a hullámforma kijelző, amely vizuálisan mutatja, hogy pontosan mennyi tömörítést alkalmaznak a jelre. Ez megkönnyíti a megfelelő mennyiségű tömörítés beállítását, így nem kell találgatnia. Szó szerint valós időben láthatja, hogy mennyit tömörít.

Ráadásul beépített oldallánc EQ-val rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy a tömörítési választ bizonyos frekvenciákra szabja. Ha például az akusztikus gitárjának túl sok a mélyhangja, akkor a sidechain EQ segítségével alakíthatja, hogy a kompresszor hogyan reagáljon rá.

Párhuzamos kompressziószabályzó is van, amely tökéletes, ha meg akarod őrizni a gitár eredeti dinamikáját, miközben a kompresszió előnyeit is élvezni akarod.

Comp FET76

A következő a Comp FET76, amely a klasszikus 1176 emulációja, amely abszolút ipari szabvány a kompresszió világában. A legtöbb rock- vagy poplemezen, amit valaha hallottál, valószínűleg 1176-os kompresszor van. Ez a plugin mindezt a karaktert és energiát átviszi a digitális beállításodba, de egy kompaktabb, felhasználóbarát formátumban.

Amit a Comp FET76-ban szeretek, hogy ez az egyik legkönnyebben használható kompresszor. Mindössze egy maroknyi vezérlővel gyorsan beállíthatja a kívánt hangzást. Nem kell túlgondolni a dolgokat, vagy végtelen beállításokba temetkezni. Ez az egyszerűség teszi tökéletessé, amikor a lényegre akarsz térni, és mégis sok kontrollt szeretnél a hangzásod felett anélkül, hogy túl sok opcióval bajlódnál.

Csak megjegyezni, hogy van egy csomó karakter. Az 1176 jellemzően agresszív, gyors kompressziójáról ismert, és a Comp FET76 ugyanezt az ütést hordozza. Amikor használja, nagyobb hatást fog hallani az akusztikus gitárhangok karakterére. Valóban előrébb tudja hozni az akusztikus gitárt a keverésben, és olyan "arcba vágó" jelenlétet ad neki, amelyet az átlátszóbb kompresszorokkal nem érhet el.

A Comp FET76-ot inkább rock vagy modern akusztikus gitárhangokhoz ajánlanám, ahol egy kicsit több élre és melegségre van szükséged a hangzásodban. Különösen akkor nagyszerű, ha olyan számon dolgozol, amelynek szüksége van egy kis gritre vagy telítettebb hangzásra. Még ha nem is erőlteted a tömörítést, a Comp FET76 akkor is egyedülállóan meleg, analóg hangzást ad.

Waves Abbey Road RS124

Ha a klasszikus 60-as évekbeli Beatles-hangzásra vágysz, a Waves Abbey Road RS124 fantasztikus választás. Ezt a kompresszort a legendás STA (Signal Transfer Amplifier) kompresszor után modellezték, amelyet a 60-as évek végén az Abbey Road stúdióban használtak. Tehát, ha vintage, meleg és gyapjas hangzásra vágysz, ez a te belépőd.

Az RS124 egyik legjobb tulajdonsága, hogy mennyire könnyű használni. A dolgok egyszerűek maradnak, csak néhány vezérlővel, így inkább a hangzásra koncentrálhat, mintsem a sok paraméterrel való babrálásra.

Ami a hangzást illeti, a csöves kompresszorok egyedi hangzással rendelkeznek, ami megkülönbözteti őket a szilárdtest-kompresszoroktól. Ennek oka a csövek viselkedésében rejlik. Amint azt a telítési szakaszban már említettük, egy kis természetes melegséget és felharmonikusokat adnak hozzá, ezért kapjuk ezt a gazdagabb, kerekebb hangzást. Az RS124 ezt gyönyörűen teszi, és gyakran azon kapom magam, hogy erre támaszkodom, amikor egy kissé krémes, vintage hangulatra vágyom.

UAD Teletronix LA-2A

Az UAD Teletronix LA-2A az én kompresszorom, ha sima, természetes hangzást szeretnék. Ez a plugin a klasszikus opto kompresszor hardveren alapul, amely optikai áramkört használ a szuper átlátszó, zenei minőség érdekében. Gyengéd, sima tömörítést kapsz, amely nem tűnik túlságosan "feldolgozottnak", ezért tökéletes akusztikus számokhoz, ahol meg akarod őrizni az előadás természetes dinamikáját.

Az egyik dolog, amit szeretek az LA-2A-ban, hogy fix attack és release beállításokkal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy nem kell aggódnia további paraméterek beállítása miatt. Ehelyett csak annyit kell tennie, hogy tárcsázza a csúcscsökkentést, hogy szabályozza, hogy mennyi tömörítést szeretne. Ez hihetetlenül egyszerűvé teszi a használatát.

Végső gondolatok

Rendben, ezzel nagyjából végeztünk is! Ha szinte bármilyen akusztikus gitárfelvételt keversz, valószínűleg szükséged lesz tömörítésre valamilyen formában, akár a dinamika szabályozására, akár a karakter hozzáadására.

Bármi legyen is az ok, szánjon időt a beállítások kiválasztására és figyeljen arra, hogy mit csinál a kompresszor. A különböző beállítások különböző típusú előadások és műfajok esetén működnek a legjobban.

Ha további tippeket keresel, hogy akusztikus gitárod tökéletesen illeszkedjen a keverésben, mindenképpen nézd meg a teljes útmutatót az akusztikus gitár keveréséről!