Az elmúlt három évtizedben teljesen megváltozott a zenefogyasztás valósága. A DSP-k vagy az olyan digitális streamingszolgáltatások megjelenésével, mint a Spotify és az Apple Music, a hang normalizálása a folyamat alapvető részévé vált.

De mit jelent a hang normalizálása? És hogyan normalizálhatja saját digitális hangfájljait? Az alábbiakban megosztjuk, hogyan kell pontosan normalizálni a hangot, és miért kulcsfontosságú lépés ez a modern zeneszerzésben.

Mi az a hang normalizálás?

Amikor normalizálod a hangot, bizonyos mértékű erősítést alkalmazol a digitális hangfájlra. Ezáltal a hangfájl egy célzott érzékelhető amplitúdó vagy hangerőszintre kerül, miközben megőrzi a sávok dinamikatartományát.

A hang normalizálása a maximális hangerő elérésére szolgál a kiválasztott hangklipből. Használható több hangklip közötti nagyobb konzisztencia megteremtésére is. Például egy albumon vagy EP-n belül több zeneszám is lehet.

Érdemes megjegyezni, hogy a nagyobb dinamikatartományú dalokat nagyobb kihívást jelenthet a hatékony normalizálás. Például egy csúcs amplitúdó a normalizálás során összenyomódhat vagy torzulhat.

Ezért minden egyes hangkliphez másképp kell hozzáállni a normalizálási folyamat során. A hangnormalizálás minden digitális felvételhez elengedhetetlen, de nem létezik mindenre egyformán alkalmazható megközelítés.

Miért érdemes normalizálni a hangot?

Miért fontos tehát normalizálni a hangfájlokat? Íme néhány olyan eset, amikor a hangerő normalizálása elengedhetetlen:

Felkészülés a streaming szolgáltatásokra

A streamingszolgáltatások szabványos normalizálási szintet állítanak be a zenei könyvtáraikban tárolt dalok között. Így a hallgatóknak nem kell drasztikusan feljebb vagy lejjebb kapcsolniuk a hangerőt, amikor egyik dalról a másikra váltanak. Minden platformnak más-más célszintje van, így nem ritka, hogy a különböző streamingplatformokhoz különböző mesterek tartoznak.

A legnépszerűbb streaming-szolgáltatások LUF-hangerősségcéljai a következők:

Spotify: -14 LUFS

Apple Music: -16 LUFS

Amazon Music: -9 és -13 LUFS között

Youtube: -13 és -15 LUFS

Deezer: -14 és -16 LUFS között

CD: -9 LUFS

Soundcloud: -8 és -13 LUFS között

Minden mérnöknek saját filozófiája van az egyes mesterek célszintjének meghatározásakor, de ezeket a szabványosításokat figyelembe kell venni.

A maximális hangerő elérése

A hang normalizálással az egyes hangfájlok maximális erősítése érhető el. Ez hihetetlenül hasznos lehet a sávok hangszerkesztő szoftverbe történő importálásakor, vagy egy-egy hangfájl hangosabbá tételéhez.

Egységes szint létrehozása több hangfájl között

A hang normalizálásával több hangfájlt is beállíthat ugyanarra a relatív szintre. Ez különösen fontos az olyan folyamatoknál, mint az erősítésfokozás, ahol a hangszinteket a feldolgozás következő szakaszára való felkészüléshez állítjuk be.

Egy zenei projekt, például egy album vagy EP elkészülte után normalizálhatja és szerkesztheti a hangfájlokat. Az egész felvétel hangulatának és hangzásának meglehetősen egységesnek kell lennie az egész felvételen, ezért előfordulhat, hogy vissza kell mennie, és az erősítést az összes dal kontextusában módosítania kell.

A kétféle audió normalizálás

Különböző hangnormalizálási típusok léteznek a különböző hangfelvételi felhasználási esetekhez. A legtöbbször a hang normalizálása a csúcsértékek normalizálására és a hangerő normalizálására egyszerűsödik.

Csúcs normalizálás

A csúcsnormalizálás egy lineáris folyamat, amelynek során az audiojelen azonos mértékű erősítést alkalmazunk, hogy a hangsáv csúcsamplitúdójának megfelelő szintet hozzunk létre. A dinamikatartomány ugyanaz marad, és az új hangfájl többé-kevésbé ugyanúgy hangzik, kivéve, ha a sáv hangosabb vagy halkabb hangfájllá alakul át.

Ez a folyamat megtalálja az audiofájl legmagasabb PCM-értékét vagy impulzuskód-modulációs értékét. Alapvetően a csúcsnormalizálás a digitális audiorendszer felső határa alapján dolgozza fel a hangot, ami általában a max. csúcsérték 0 DB-nél történő normalizálásának felel meg.

A csúcsnormalizáláson keresztül történő normalizálás hatása szigorúan a csúcsszinteken alapul, nem pedig a sáv érzékelt hangerején.

Hangerő normalizálás

A hangerő normalizálási folyamat összetettebb, mivel figyelembe veszi az emberi hallásérzékelést. Az emberi hallás külön-külön veszi figyelembe a különböző hangerőket és amplitúdókat, mivel az emberi fülnek bizonyos szubjektív hibái vannak az érzékelés terén. Ezt a feldolgozást EBU R 128 hangerő-érzékelésként is hallhatja.

Például azok a hangok, amelyek ugyanolyan hangszinten maradnak fenn, mint az átmenetileg vagy rövid ideig lejátszott hangok, automatikusan hangosabbnak tűnnek. Ezeket a hangokat ugyanolyan hangerővel is kiadhatja, és az emberi hallás mégis hangosabbnak érzékelné a tartós hangot. Ezért a hangerő normalizálásnak figyelembe kell vennie ezeket az érzékelési eltéréseket.

Egyesek azt is hiszik, hogy a hangosabb zene általában jobban szól. Ez az, ami a streaming szolgáltatások létezése előtt a hangerő-háborút szült, ahol a zenészek megpróbálták maximalizálni a csúcshangerőt, hogy hangzásilag kellemesebb műalkotást hozzanak létre. Szerencsére az audió normalizálás gyakorlatilag véget vetett a hangerőháborúnak, így nem hallunk állandóan eltérő hangerőt, amikor egyik zeneszámról a másikra ugrunk.

A hangerő normalizálását LUF-ban mérik, ami jobban megfelel az emberi fülnek, és olyan alkalmazásokban, mint a film, a televízió, a rádió és a streaming szolgáltatások, hangszabványként szolgál. A csúcsérték normalizáláshoz hasonlóan a 0 dB marad a szabvány.

A Fletcher Munson-görbe a fenti ábrán látható módon segíthet leírni a LUFS hangossági normalizálással figyelembe vett eltéréseket.

RMS hangerő érzékelés

Ha a sztereó csatornákat nem csúcsszint normalizálással normalizáljuk, akkor valószínűleg a hangerő normalizálást használjuk, de azért érdemes megemlíteni a hangerő feldolgozás másik módszerét, az RMS hangerő érzékelést.

A normalizálás folyamata hasonló a LUF hangossági normalizálásához, de helyette RMS-szinteket használ. A négyzetes középérték vagy RMS egy szakasz vagy egy klip teljes időtartamának átlagos hangerejét méri.

A legmagasabb csúcsérték alapján történő normalizáláshoz hasonlóan azonban az RMS normalizálás sem veszi figyelembe az emberi hallást. Ezért a masteringmérnökök jellemzően a LUF hangossági egységekkel és normalizálási eljárásokkal dolgoznak szabványként. A mastering nem csak arról szól, hogy a projekt során a hangerősségeket egymáshoz illeszkedő hangerősségeket hozzon létre. Az is kulcsfontosságú, hogy visszalépjünk, és figyelembe vegyük a dinamikát, az emberi érzékelést és az egyes sávok közötti egyensúlyt.

Normalizálás vs. tömörítés: Mi a különbség?

Sokszor úgy gondolják, hogy a normalizálás és a tömörítés ugyanaz, de ez egy gyakori tévhit. A tömörítés célja, hogy a sáv legalacsonyabb hangerejét növelje, a csúcsokat pedig csökkentse, így összességében egyenletesebb hangerőszintet hozva létre. Ezzel szemben a normalizálás a hangsáv leghangosabb beállított pontját állítja be felső határként.

Onnan kezdve a klip erősítés arányos mennyiségét alkalmazza a hang többi részére, megőrizve a dinamikát (a leghangosabb és leghalkabb hangok közötti távolságot), hatékonyan növelve az érzékelt hangerőt a csúcsszint függvényében.

Az audió normalizálás hátrányai

Érdemes megjegyezni, hogy a hang normalizálásnak vannak hátrányai is. Legtöbbször csak az elkészítési folyamat utolsó szakaszában normalizálod a hangot. Ez azért van, mert a normalizálás gyakran a hangot a digitális plafonon belüli csúcsamplitúdóhoz juttatja, így egy hangdarab normalizálása után nem sok szerkesztési lehetőséged van.

Nem szeretné normalizálni az egyes hangsávokat, amelyeket egy többsávos felvétel keretében még össze kell keverni. Ha az egyes komponensek már a digitális hangplafonra vannak normalizálva, akkor az együttes lejátszáskor minden bizonnyal klipszelni fognak.

A hang normalizálása természeténél fogva szintén romboló hatású. A hang normalizálásakor a digitális feldolgozás beépül a hangsávba. Ezért a hang normalizálásnak egyértelmű ideje és helye van. Ezt a folyamatot többnyire azután használják, hogy a hangfájlokat ízlés szerint feldolgozták.

Hogyan kell normalizálni a hangot

Minden DAW-nek megvan a maga módja a digitális hang normalizálására. Bemutatjuk, hogyan normalizálhatja a hangot az Ableton Live-ban, de minden hangszerkesztő szoftver rendelkezik ezzel a képességgel a vezérlőelemekbe beépítve:

1. Konszolidálja a pályát

Kezdetnek hozza a hangfájlját egy tiszta hangsávra. Jelölje ki a hangsávot, kattintson a jobb gombbal, és válassza a menüben a "konszolidálás" lehetőséget. A CTRL/CMND + J billentyűkombinációval is gyorsan konszolidálhat egy kiemelt sávot.

2. Warp kikapcsolása és az erősítés 0 dB-re történő visszaállítása

Onnan menjen a mintakliphez, hogy kikapcsolja a warp funkciót, és állítsa vissza az erősítést 0 DB-re. Ezt a gain nyílra duplán kattintva teheti meg:

3. Ellenőrizze az eredeti fájl ellen

Onnan kezdve a klipnek normalizálódnia kell! Ellenőrizheti a klip szintjeit az eredeti hangfájlhoz képest, hogy megbizonyosodjon a helyes feldolgozásról.

A hang normalizálása alapvető készség minden producer számára. Remélhetőleg ez az útmutató megkönnyíti, hogy pontosan megértsd, hogyan kell normalizálni a sávjaidat, és milyen fontos ez a folyamat.