Mint a legtöbb élő hangszer esetében, a különbség a jó és a nagyszerű hangzású élő dobok között gyakran azon múlik, hogyan mikrofonozod be a készletet. Míg a minőségi, hangolt dobok ugyanolyan fontosak, gondosan meg kell tervezned a mikrofon elhelyezésének felvételi stratégiáját.

Ha még csak most kezdted, valószínűleg téptél már ki néhány hajszálat a frusztrációtól, hogy nem tudod elérni, hogy a dobok olyan erőteljesen szóljanak a keverésben, mint a szobában. Megértem. Könnyű frusztráltnak lenni, amikor nem tudod kitalálni, hogy a felvételeid miért nem azt adják vissza, amit a fejedben hallasz.

Itt jön be ez az útmutató. Profi producerként és keverőmérnökként már sok helyzetben rögzítettem élő dobfelvételeket. Több mint 10 évnyi tapasztalattal a hátam mögött, szeretném átadni neked az összes tudomásomra jutó információt, hogy ne kelljen annyi időt töltened a próbálgatás és hibázás fázisában.

Ismerd a dobjaidat

Ez a rész inkább azoknak szól, akik nem dobosok, de szeretnének felvételt készíteni róluk. A dobfelszerelés minden egyes darabjának szerepe van, és az , hogy hogyan rögzíted ezeket a darabokat, meghatározza, hogy milyen lesz a felvételed.

Vessünk egy pillantást a tipikus dobfelszerelés minden egyes darabjára és arra, hogy miért a mikrofonok elhelyezése a kulcs ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőlük felvétel közben.

Nagydob

A nagydob, vagy más néven kickdob, a dobfelszerelés alapja, amely a basszusgitárral gyakran egybecsengő mélyhangokat biztosít. A nagydob mikrofonozásakor olyan mikrofont kell használnod, amely torzítás nélkül képes kezelni az ultraalacsony frekvenciákat.

A legtöbb mérnök dinamikus mikrofonokat választ, mint például a Shure Beta 52A vagy az AKG D112, mivel ezek kiválóan rögzítik a mély hangok dübörgését. Felvételkor a mikrofont általában a dob belsejébe vagy kissé kívülre helyezem, a dobfej közepére célozva, hogy mély, telt hangzást kapjak. A mikrofon közelsége a nagydobhoz segít abban is, hogy több támadást és meghatározást rögzítsen, ami különösen hasznos lehet olyan műfajokban, mint a rock vagy a metál.

Egy megjegyzés, ahogy végigmegyünk ezen a cikken:

Tisztában vagyok vele, hogy a dobok felvételének végtelen módja van, és minden embernek megvan a saját elképzelése a "tökéletes dobhangról". Valójában az egyik kedvenc kickdob-hangom John Bonham kickje, amelyet gyakran egy Electro-Voice RE20 és Shure SM57 kombinációval vettek fel, ami elég szokatlan.

Ennek a cikknek azonban nem az a célja, hogy végigvegyük az összes lehetséges eredményt, hanem inkább az, hogy adjunk néhány alapvető javaslatot, és segítsünk megérteni a "miérteket", hogy később, ha úgy döntesz, kísérleti döntéseket hozhass!

Kisdob

A kisdob sok szempontból ugyanolyan fontos, mint a rúgódob. Bár minden kisdob másképp szól, leggyakrabban a fényes, pattogó hangot szeretnénk felvenni (ez magában foglalja a tetejét és az alatta lévő kisdob huzalokat is).

A dinamikus mikrofonokat, mint például a Shure SM57, gyakran használják snare mikrofonozásra, mert képesek magas SPL-eket (hangnyomásszinteket) kezelni, és remekül felfogják a középtartományt. Egy mikrofonos helyzetben a mikrofont általában néhány centiméterrel a snare fej fölé helyezik, középre szögelve. Ha a mikrofont túl messze helyezzük el a dobtól, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítünk valamennyit a pattogós, éles hangzásból, ezért a közeli mikrofonozás itt elengedhetetlen.

Természetesen a pozícionálással való kísérletezés is fontos, hiszen jó egyensúlyt szeretnénk elérni a kisdob csattanása és a testes hangzás között.

Toms

A tompok is mindenféle formában és méretben léteznek, és egy szettben több tomp is lehet. Kezdőként én csak arra koncentrálnék, hogy megértsem, mi a tompok szerepe a felvett számban, és mindegyiket hasonló módon mikrofonoznám be.

Egy régimódi, Motown-stílusú számhoz talán egyáltalán nem is kell tom-mikrofon. Sok hangmérnök a tompok hangját az overhead mikrofonokból vagy a szobai mikrofonokból kapná. Sok modern pop, rock és country hangmérnök azonban a tompok mikrofonját is közelről veszi, hogy teljes mélységüket és hangzásukat megragadhassa.

A dinamikus mikrofonokat általában a tompoknál is használják. A legnépszerűbbek közé tartozik a Sennheiser e604 és az Audix D2. Közeli mikrofonozásnál a mikrofont általában a dob pereme fölé helyezem, kissé a fej közepe felé szögelve.

Cintányérok és Hi-Hats

A cintányérok a szett legnagyobb kihívást jelentő részei a mikrofonozásnak, főleg azért, mert nagyon fényes, széles frekvenciatartományuk van, és könnyen elronthatják a dobok hangzását, ha a mikrofonok rosszul vannak elhelyezve.

A kondenzátor mikrofonok gyakori választás az overheadekhez, mivel sokkal jobban rögzítik a csúcshangokat, vagy a csillogást, mint dinamikus társaik. A hi-hat, amely sokkal kisebb és érzékenyebb, szintén óvatos tapintást igényel. Általában egy kis membrános kondenzátor mikrofont választok, amelyet kissé a hi-hat széle fölött helyezek el, hogy anélkül rögzítsem, hogy túl sokat vennék fel a készlet többi részéből.

A hangolt dobok fontossága

Az egyik legnagyobb újonc hiba a dobok felvétele anélkül, hogy előbb hangolnánk őket. Nem fogok hazudni. Ha nem vagy tapasztalt dobos, a dobok hangolása nehéz lehet.

‍

A hangolás módja azonban nagy hatással lehet arra, hogy a dobok hogyan szólnak a felvételen. A túl feszesre hangolt dobok keményen és testtelenül szólhatnak, míg a túl laza hangolású dobok elveszíthetik a hangzás meghatározását. Nézd meg a felvenni kívánt műfajt, és nézd meg, hogy más dobosok hogyan hangolják az adott műfajhoz, hogy támpontot adj magadnak.

A legjobb mikrofonok dobfelvételekhez

Nem minden mikrofon egyforma, és fontos, hogy megértsd a dinamikus, kondenzátoros és szalagmikrofonok közötti különbségeket, hogy a megfelelő választást hozhasd meg a felszerelésed minden egyes részéhez.

Dinamikus mikrofonok

A dinamikus mikrofonokat úgy tervezték, hogy torzítás nélkül bírják a magas hangnyomásszinteket (SPL), ezért olyan népszerűek a dobok, különösen a rúgók, a snare-ek és a tomposok esetében.

Előnyök:

• Tartós és magas SPL-eket is elbír.
• Általában megfizethetőbb, mint a kondenzátor vagy szalagmikrofonok.
• Kevésbé érzékenyek, ami azt jelenti, hogy nagyszerűek a háttérzajok és a vérzés visszaverésében.

Hátrányok:

• Kevésbé érzékenyek, mint a kondenzátor- vagy szalagmikrofonok, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül ragadják meg a dob hangjának minden finomságát.
• Korlátozott frekvenciaválasz a kondenzátor mikrofonokhoz képest.

Kondenzátor mikrofonok

A kondenzátoros mikrofonok viszont érzékenyebbek és pontosabbak, mint a dinamikus mikrofonok. Ezáltal jobban képesek a hangok teljes spektrumának megragadására. Szélesebb frekvenciaválaszuk és nagyobb részletességük van, ezért sok mérnök használja őket overhead és szobamikrofonként.

Előnyök:

• Rendkívül érzékeny és széles frekvenciatartományt képes rögzíteni.
• Nagyszerűen érzékeli a dobfelszerelés árnyalatait és finom részleteit.
• Ideális overheadekhez és szobamikrofonokhoz.

Hátrányok:

• Törékenyebbek és kevésbé tartósak, mint a dinamikus mikrofonok, ezért nem biztos, hogy a magas SPL-eket is jól bírják.
• Általában drágábbak, mint a dinamikus mikrofonok.

Szalagmikrofonok

Bár a szalagmikrofonok kevésbé elterjedtek, még mindig van helyük a dobfelvételeknél. Egyedülállóan sima karakterisztikájukkal tökéletesek a meleg, természetes dobhangok rögzítésére. Csak vegye figyelembe, hogy a szalagmikrofonok érzékenyek lehetnek, ezért nem ajánlom őket nehézkezű dobosok felvételéhez. A vintage hangzáshoz azonban ennél jobbat nem is kaphatsz!

Előnyök:

• Természetes, sima hangzás, szelíd, vintage jelleggel.
• Kiválóan rögzíti a középfrekvenciákat, és visszautasítja a felső hangsugárzás durvaságát.

Hátrányok:

• Rendkívül törékenyek, különösen, ha nagy SPL-nek vannak kitéve, ezért óvatosan kell bánni velük.
• Kevésbé gyakori a legtöbb dobfelszerelésben, és drága lehet.

A megfelelő mikrofonok kiválasztása a költségvetés alapján

Szerencsére manapság már minden árkategóriában léteznek kiváló minőségű mikrofonok. Még ha kevés pénzből gazdálkodik is, akkor is képes lesz professzionális hangzású eredményeket elérni anélkül, hogy egy vagyont költene.

• Költségvetésbarát lehetőségek: A dinamikus mikrofonok közül a Shure SM57 (kisdobhoz) és az AKG P2 (kickdobhoz) nagyszerű választás. Az overheadekhez ajánlom a kis membrános kondenzátorokat, mint például az Audio-Technica AT2021.
• Középkategóriás lehetőségek: Bár jellemzően nem "dobmikrofonként" gondolnak rá, nagy rajongója vagyok a Shure SM7B mikrofonnak a snares hangszerekhez, különösen az alsó részen. A Sennheiser e604-et is megnézheted tamokhoz, amely szép egyensúlyt teremt az ár és a teljesítmény között. Az overheadekhez a Rode NT1-A rengeteg tisztaságot és részletet kínál.
• High-end opciók: Ha a legjobb felszerelést keresi, a Neumann U87-esek nagyszerűek az overheadekhez, a Royer R-121-esek pedig a szobai vagy környezeti mikrofonozáshoz. Csak vegye figyelembe, hogy ezek a mikrofonok a szoba minden árnyalatát felveszik, így ha a szobája nem hangzik jól, a drága mikrofonok megvásárlása nem fog segíteni.

Ha komoly költségvetéssel rendelkezik, vagy egyszerűen nincs kedve egy csomó különböző mikrofont beszerezni a felvételhez, bármikor beruházhat egy dobmikrofon-készletbe.

Ezek nagyjából mindent megadnak, amire szüksége van a készlet mikrofonozásához, az egyedi mikrofonok megvásárlásának töredékéért. Az Audio-Technica AT2020 Drum Pack például három dinamikus mikrofont tartalmaz a snare-hez és a tamokhoz, valamint egy kondenzátor mikrofont az overheadekhez. Megnézheti a Shure DMK57-52 készletet is, amely SM57 mikrofonokat tartalmaz a snare és a tamokhoz, valamint egy AKG P2-t a kickdobhoz.

Hogyan válasszuk ki és helyezzük el a mikrofonokat az egyes dobokhoz?

A mikrofonok tehát készen állnak, és a következő lépés az, hogy kitaláld, hogyan helyezd el őket. Minden dob és cintányér sajátos mikrofonelhelyezést igényel, ezért nézzük meg a legjobb gyakorlatokat a mikrofonozáshoz a dobkészlet minden egyes részéhez.

Hogyan kell Mic Bass Drum

Az én szememben a nagyszerű rúgódob elkészítéséhez mind a súlyos mélyhangok puffanását, mind a basszusdob hangzását meghatározó éles támadást meg kell ragadni.

A kickdob támadásának rögzítéséhez (a dobverő éles "kattanása" a dobfejre ütközve), a mikrofont a nagydob belsejébe kell helyeznie, a dobverő felé irányítva. Ez ütős és határozott hangzást eredményez, amely nagyszerű a rock vagy a pop számára.

A súlyosabb mélyhangok megsz ólaltatásához helyezze a mikrofont közvetlenül a nagydob belsejébe vagy a légzőnyílás közelébe (ha a dobnak van ilyen). Így több lesz a mély dübörgés és a teltség, amit gyakran hallani a tánczenében vagy az elektronikus zenében.

Ha mindkét világ legjobbját szeretné, fontolja meg két mikrofon kombinációjának használatát. Például használhatod a Shure Beta 52A mikrofont a nagydob hanglyukán kívül vagy annak közelében a mélyhangokhoz, és egy másik jó mélyhang-felvevő mikrofont, például egy Shure Beta 91A-t, a dobverő közelében a kattogáshoz.

Csak vegye figyelembe, hogy ha több mikrofon használata mellett dönt, akkor tisztában kell lennie a fázisfeloldással.

Nézze meg a fázisokról szóló útmutatónkat, hogy többet tudjon meg!

Hogyan kell Mic Snare Drum

A kisdobok mikrofonozásának különleges kihívása, hogy a dobok között nem mindig van sok hely, ami korlátozza a mikrofon elhelyezését. A mikrofon megfelelő pozícióba helyezése azonban mindent megváltoztathat.

Sok mérnök inkább csak a snare felső fejét veszi mikrofonba, de mások a felső és az alsó fejre esküsznek. A hang, amit a snare felső fejéről kapunk, a dob testére összpontosul, különösen, ha a mikrofont a közepéhez közel helyezzük el. Ha közelebb viszi a mikrofont a peremhez, akkor többet kap a snare drótjaiból alulról.

Általában egy dinamikus mikrofonnal kezdem, például egy Shure SM57 mikrofonnal, amelyet körülbelül 1,5 hüvelykkel a snare fej fölé helyezek, körülbelül két hüvelykkel a perem belsejébe, 25 fokos szögben lefelé, a fej közepe felé. Ez a pozícionálás az ütés és a tisztaság nagyszerű kombinációját biztosítja. Ha csökkenteni akarom a mélyhangokat, akkor a mikrofont távolabb viszem a dobtól, vagy a középponttól távolabb állítom a pozíciót.

Egy második mikrofon hozzáadása a kisdob alá nagyszerű, ha több kisdobos vezetéket szeretne. Kezdőként azonban ez a "felül és alul" technika nem feltétlenül szükséges. Valójában sok mérnök, akit ismerek, szelektíven használja. Egy jó kiindulási pont a 80/20 arány a felső és alsó mikrofonok között, ahol a felső mikrofon a domináns hang.

A hálókészülék alatti mikrofonhoz különböző mikrofonokat használhat, például a Shure SM57, SM7B, vagy egy kondenzátort, mint az Audio-Technica AT4033A.

Csak arra kell ügyelni, hogy az alsó mikrofon beállításakor a polaritást meg kell fordítani, hogy elkerüljük a fázisfeloldást.

Hogyan kell mikrofonozni Toms

Mielőtt belemennék a tompok mikrofonozásába, szeretném gyorsan megismételni, mennyire fontos, hogy először hangoljuk őket. El sem tudom mondani, hány olyan amatőr felvételen dolgoztam, ahol a tompok a rossz hangolás miatt petyhüdtnek vagy szétesettnek tűnnek.

Ami a mikrofonozásukat illeti, a Sennheiser MD421 gyakran az én választásom. A tompok teljes hangterjedelmét rögzíti, és a magas SPL-értékkel mindezt torzítás nélkül teszi.

A fókuszált, sok támadással rendelkező hangzás érdekében általában egy MD421-et helyezek el körülbelül két-három hüvelykkel minden egyes tom-fej fölé, 45 fokos szögben, és közvetlenül a dobfej közepére irányítva. Ez adja a legélesebb támadást és jelenlétet. Ha kevesebb támadást és több csengést szeretne, akkor a mikrofont közelebb helyezheti a peremhez.

Ne feledje, hogy ha több tompot mikrofonoz, fontos, hogy a mikrofonokat ugyanabba az irányba irányítsa, hogy elkerülje a fázisproblémákat.

Hogyan kell mikrofonozni a Hi-Hats-et

A hi-hat egy érdekes szettdarab, mivel bár túlnyomórészt világosabb, magas frekvenciákat produkál, jelentős mennyiségű mély és középtartománybeli frekvenciával is rendelkezik. Ezek különösen akkor tűnnek fel, ha a mikrofont közelebb helyezzük a cintányérokhoz. Az én filozófiám a hi-hat mikrofonozásával kapcsolatban (ha egyáltalán szükség van rá) az, hogy megragadjam a pálcák támadását, miközben megőrizzem magának a cintányérnak a melegségét és rezonanciáját.

Ha például a hi-hatot alulról mikrofonozod, akkor sok ütőhangot veszítesz, ezért gyakran a hi-hat mikrofonomat a cintányér tetejétől két-négy hüvelyknyire helyezem el, és arra a helyre célzom, ahová az ütő lecsap. Általában körülbelül egy hüvelyknyire van a peremtől. Ez az elhelyezés rengeteg támadást biztosít, anélkül, hogy a többi hangszerdarabból nagymértékben átcsapódna.

Ami a mikrofonválasztást illeti, szeretem a kardioid és szuperkardioid mikrofonokat, mivel ezek fókuszáltabbak. Ajánlom a Neumann KM-184 vagy a Shure-SM81 megnézését, mivel ceruzaformájuk miatt könnyebb a pozícionálásuk.

Mindezzel együtt én elég ritkán veszem le a mikrofont a hi-hatomról, kivéve, ha az a hangzás nagy részét képezi. Például egy diszkó szám a kalapból él, és a dinamikája és árnyalatai feletti nagyobb kontroll hasznos lehet a keverési fázisban.

Hogyan kell Mic Overheads

A fej feletti mikrofonok az, amivel a szetted minden darabját összeragasztod, szóval azt mondanám, hogy nagyon fontosak.

A redőnyök beállításakor tartsa szem előtt, hogy a cél az legyen, hogy a dobok egészéről egységes képet kapjon.

Az overheadsnek a közeli mikrofonokkal összhangban kell működnie, hogy a hangzás természetesnek és egységesnek tűnjön, ne pedig elszigeteltnek. Sok változó játszik szerepet abban, hogy hogyan helyezzük el a fej feletti mikrofonokat:

• Balról jobbra (sztereó kép): Az egyik gyakori megközelítés az X/Y vagy ORTF konfiguráció használata, hogy a fej fölötti mikrofonokat a dobfelszerelés fölé központosítsa. Ez kiegyensúlyozott sztereó képet eredményez, ahol a cintányérok és a tompok egyenletesen oszlanak el a keverékben. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a snare a keverés egyik oldalára kerülhet, ami problémákat okozhat, amikor a snare mikrofonnal próbáljuk meg központosítani. Ennek megoldására beállíthatja a mikrofonokat, hogy "eltolást" hozzon létre a sztereómezőben.
• Fókuszpont (tengelyen belüli pozicionálás): Azt is el kell döntenie, hogy mi a fókuszpontja. Ha a cintányéroktól több jelenlétet szeretne, akkor tegye őket a tengelyen belüli célponttá (a mikrofonokat közvetlenül rájuk irányítsa). Alternatívaként, ha a dobfelszerelés testéből szeretne többet látni az overheadsben, fókuszálja a mikrofonokat magukra a dobokra. A cintányérok és a dobok között is egyensúlyt találhatsz, hogy mindkét világból a legjobbat kapd.
• Elöl-hátul: Az overhead mikrofonok elhelyezése a szett elejéhez és hátuljához képest szintén nagy hatással van a hangzásra. Ha a mikrofonokat előrébb helyezed, többet fogsz kapni a cintányérokból és a rack tamokból. Ha viszont hátrébb húzod őket, közelebb kerülnek a snare-hez és a padlótompokhoz.
• Fel és le (magasságállítás): Végül, a mikrofonok magassága drasztikusan megváltoztathatja az általános hangzást. Az alacsonyabb mikrofonok szorosabb, közvetlenebb hangzást fognak rögzíteni, míg a magasabb mikrofonok többet hoznak be a szoba környezetéből, és teltebb, nyitottabb hangzást adnak a felvételnek. A két mikrofon magasságát egymástól függetlenül is beállíthatja, hogy kiegyenlítse a szett különböző részeiből érkező hangok beérkezési idejének különbségeit.

Hogyan kell mikrofonozni egy szobát

Végül, vannak szobamikrofonok, amelyeket a tér és a természetes hangulat érzékeltetésére használunk. A szobamikrofonok különböznek az overheads mikrofonoktól, mivel segítenek felvenni a térben lévő reflexiókat és a visszhangot. Azzal is kezdem, hogy ha rossz akusztikájú vagy száraz, élettelen hangzású helyiségben dolgozik, akkor előfordulhat, hogy a szobamikrofonok nem biztosítják a remélt természetes hangulatot.

Ebben az esetben később, a keverési fázisban bármikor hozzáadhat egy hamis szobahangot egy konvolúciós reverb plugin segítségével, mint például az Altiverb, Valhalla Room, vagy a FabFilter Pro-R 2.

Ezzel együtt, ha van egy tisztességes szobája, amelyben felvételt készít, a legegyszerűbb módja a felvételnek egy, a szoba egy stratégiai pontján elhelyezett szobamikrofon.

A tágas, ambient hangzás érdekében a szobamikrofont a szemközti fal közelébe, a dobfelszereléstől távolabb helyezem el. A mikrofont a készlettől távolabb, a szoba hátsó falára irányítsa, hogy a természetes visszhangot is megragadja. Így a teret közvetlen cintányér-kiáramlás nélkül hangsúlyozhatod ki.

A jó kiindulási pont általában hat lábnyira van a készlettől fejmagasságban. Ez a pozícionálás hasonló perspektívát biztosít, mint amit egy átlagos hallgató hallhat.

Másrészt, ha személyesebb, intimebb szobahangzást szeretne, akkor próbálja meg a szobamikrofonját csak két méterrel a dobos feje mögött elhelyezni. Ez a közeli elhelyezkedés a dobfelszerelés hangját a körülötte lévő helyiség erős érzékelésével ragadhatja meg.

Végső gondolatok

Most, hogy már rendelkezel az eszközökkel és technikákkal, amelyekkel profi módon mikrofonozhatod a dobfelszerelést, itt az ideje, hogy a gyakorlatba is átültesd őket.

Ha a fenti alapokkal már tisztában vagy, kezdj el kísérletezni a különböző technikákkal. Ne félj kipróbálni szokatlan beállításokat, vagy próbálj ki különböző mikrofonokat olyan dobokon, amelyeken nem feltétlenül van helyük. Azt is vegye figyelembe, hogy minden dobfelszerelés és terem másképp reagál, ezért szánjon időt arra, hogy új dolgokat próbáljon ki, és bízzon a fülében.

Kellemes felvételt!