A zongora egy igazán kihívást jelentő hangszer lehet a keverés során. Gyönyörű hangszer, de összetettsége miatt nehéz lehet beleilleszteni egy számba, különösen egy sűrű számba. A dinamika puszta tartományát, amit produkálhat, nehéz felfogni, nem is beszélve arról, hogy a felhangok hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással, ami mindenféle problémát okozhat, mint például a sár és a tisztaság hiánya.

És ha mindez nem lenne elég, a zongora hihetetlenül sokoldalú. Számtalan módon lehet megörökíteni, és minden alkalommal másképp fog szólni.

Vegyünk például a Coldplay Clocks című számát. Van egy fényes, ütős, ütős zongorahangzás, amelyhez képest, például Bill Evans Peace Piece-éhez képest, amelynek meleg és lágy hangja van, szinte két különböző hangszer.

Minden zongorafelvételnek egyedi hangzása lehet, és mivel annyiféleképpen lehet felvenni, mikrofonozni és akár játszani is, a tömörítésnek is végtelen módja van.

Bár ebben a cikkben nem tudok kemény és gyors szabályokat adni a keverendő zongorára, mivel az kétségtelenül ugyanolyan egyedi, mint a fenti példák, megpróbálom a lehető legjobban demisztifikálni a tömörítés művészetét, és megvitatni, hogy miért használjuk a keverésben, mikor jobb kihagyni, és hogyan alkalmazzuk a kívánt hangzás eléréséhez.

Természetesen, mielőtt kompresszort teszel a zongorasávodra, fontos, hogy egy remek felvétel legyen az alapod. Ha a zongorád nem szól jól a kezdetektől fogva, semmilyen tömörítés nem fogja helyrehozni. Azt is ajánlom, hogy nézd meg a zongora EQ útmutatót, ha ezzel végeztél, mivel az EQ a legfontosabb eszköz a zongorakeverésnél a tömörítés mellett.

Miért tömörítjük a zongorát?

Kezdjük a nagy kérdéssel: Miért akarjuk egyáltalán tömöríteni a zongoránkat?

Nem szabad csak úgy rácsapni a tömörítést a zongorasávodra, mert egy random fickó a YouTube-on azt mondta (ez mindenre érvényes az életben!). Mi itt nem így csináljuk a dolgokat.

A tömörítés nem egy egyméretű eszköz. Használatának oka kell, hogy legyen, és a tömörítésre vonatkozó döntésnek teljes mértékben azon kell alapulnia, hogy mire van szüksége a pályának. Honnan tudod, hogy a zongorádnak tényleg szüksége van-e rá? Íme néhány konkrét kérdés, amit feltehetsz magadnak:

• Ez egy rock vagy pop zongorasáv túl sok dinamikai csúccsal, ami miatt a sáv nem tűnik következetesnek? Ha a zongora halkról hangosra ugrik, és emiatt nehéz tisztán hallani a keverésben, a tömörítés segíthet a dolgok kiegyenlítésében.
• A zongorának jobban kell ülnie egy zsúfolt mixben? Ha például egy teljes zenekar van, és a zongora elveszik a keverésben, a tömörítés segíthet a helyére tenni, hogy hallható legyen.
• Csak egy kis karaktert szeretnék adni a zongorámnak? Néha a megfelelő kompresszor (általában egy analóg emuláció) adhat egy kis karaktert a zongorának, így az jobban jelen van a keverésben. 1-2dB egy csöves vagy opto kompresszoron itt is megteszi a hatását!

A lényeg az, hogy nem létezik egyféle válasz. Az, hogy hogyan közelíted meg a tömörítést, teljes mértékben az adott pályától függ, amivel dolgozol. A zongoraszólam végzi az összes nehéz munkát, vagy csak színt ad a háttérben? Szóló zongoradarabról van szó, vagy más hangszerekkel együtt játszik? Ezek azok a kérdések, amelyek a döntéseidet irányítják.

A legjobb kompresszorok zongorához

Most, hogy már tudja, miért érdemes tömöríteni a zongorát, beszéljünk magukról a tömörítőkről.

Nem minden kompresszor egyforma. Mindegyiknek megvan a maga hangulata, íze és karaktere. Egyesek erőteljesebbé teszik a zongora hangzását, mások simábbá, és némelyik még egy kis vintage jelleget is adhat a harmonikus telítettséggel. Amikor tehát kompresszort választ, tudnia kell, hogy mit keres.

Íme egy gyors áttekintés a különböző típusú kompresszorokról és arról, hogy mikor érdemes használni őket zongoráján:

• FET (Field Effect Transistor) kompresszorok: A FET kompresszorok gyors támadásukról és agresszív jellegükről ismertek. Tökéletesek pop és rock keverésekhez, bármikor, amikor ütőerőt és zúzást szeretne adni a zongora hangzásnak. Ha olyan zeneszámon dolgozol, amelyhez némi élre van szükséged, válassz egy FET kompresszort, például egy 1176-os kompresszort.
• Vari-Mu kompresszorok: A Vari-Mu kompresszorok természetes kompressziós görbéjüknek köszönhetően egyenletesek. A kedvenceim közé tartoznak, ha melegséget és ragasztást akarok adni a keverésekhez, bár organikus hangszerekhez, például zongorákhoz is nagyszerűek, mivel elég nagy erősítéscsökkentést érhetsz el anélkül, hogy túl nyilvánvalóan hangzana. Inkább lágyabb balladákhoz, jazz számokhoz, vagy bármikor, amikor vintage, selymes hangzásra vágysz. A Klanghelm MJUC egy megbízható választás, ha kevés pénzből gazdálkodsz!
• Opto kompresszorok: Az opto kompresszorok, mint például az LA-2A, sima és átlátszóak, így kiválóan alkalmasak a dinamika szabályozására anélkül, hogy túl nagy figyelmet keltenének. Nagyszerű választás, ha nem szeretné, hogy a kompresszió drasztikusan megváltoztassa a zongora hangszínét.
• VCA (feszültségvezérelt erősítő) kompresszorok: A VCA kompresszorok a legsokoldalúbbak közé tartoznak. Ideálisak, ha precíz, szabályozott tömörítésre van szükséged, bár azt javaslom, hogy 2:1 körüli vagy annál alacsonyabb arányokat használj, hogy ne legyen hallható a szorítás vagy a telítettség. Párhuzamos tömörítésre is nagyszerűek, amire mindjárt rátérünk!

Minden egyes kompresszor típusnak megvan a maga "íze", ezért gondolja át, milyen hangzást szeretne elérni, mielőtt kiválaszt egyet a keveréshez.

Hogyan kell tömöríteni a zongorát - lépésről lépésre

Rendben, most, hogy megbeszéltük, miért és milyen kompresszorokat érdemes használni, térjünk rá a lényegre, hogyan is kell ténylegesen tömöríteni a zongora felvételét! Ebben a példában azt fogom megvitatni, hogyan tömöríthetsz egy zongorát a természetes hangzás érdekében egy modern alap mixben, más hangszerekkel együtt.

Küszöbérték

A küszöbérték az a pont, ahol a kompresszor elindul. Ez határozza meg , hogy a kompresszor mikor lép működésbe.

Szeretem a küszöbérték lefelé fordításával kezdeni, hogy a jel leghangosabb részeit vagy az előadás csúcspontjait elkapjam. Így a kompresszor csak akkor aktiválódik, amikor a zongora túl hangos lesz.

Nem kell túlságosan ragaszkodni a kezdeti beállításhoz, mivel amikor elkezdi beállítani a többi paramétert, például az attackot, a release-t és az arányt, előfordulhat, hogy a küszöbértéket egy kicsit meg kell csípnie, hogy megtalálja az ideális pontot. A cél az, hogy a leghalkabb és leghangosabb részek egyensúlyban legyenek a keverék többi hangszere között.

Ratio

Ezután következik az arány, amely szabályozza, hogy a jel milyen mértékű tömörítést alkalmazzon, amint a jel átlépi a küszöbértéket. Például a 4:1 arány azt jelenti, hogy a küszöbérték feletti minden 4 dB után a kompresszor csak 1 dB-t enged át.

A modern zongora tömörítésénél szeretek egy mérsékelt, 3:1 és 4:1 körüli aránnyal kezdeni. Ez egy szép édes pont, amely egy kis nyomást ad a jelnek, amikor 2-3 dB körüli tömörítést használ. Ez egy jó kiindulási pont, és innen finomhangolhat attól függően, hogy mennyire van szüksége a csúcsok ellenőrzésére.

Támadás

Az attack idő az egyik legfontosabb paraméter a tömörítés tényleges hangzásának kialakításában. Azt határozza meg, hogy a kompresszor milyen gyorsan reagál a jelre, amint az átlépi a küszöbértéket. Egyszerűbben fogalmazva, azt szabályozza, hogy a hang kezdeti ütése (vagy tranziens) mekkora része jut át, mielőtt a kompresszor működni kezd.

Ha a zongora túl ütősnek vagy túl "tranziens-neheznek" tűnik, akkor érdemes gyors támadást választani. Ez leszorítja a tranzienseket, és kisimítja őket, hogy ne tűnjenek ki túlságosan a keverésből.

Másfelől, ha azt szeretné, hogy a zongora természetes támadásából több jöjjön át, hogy több ütést és jelenlétet adjon neki, a lassabb támadás hagyja, hogy a kezdeti tranziensek lélegezzenek, mielőtt a tömörítés beindul.

Általában 5ms-os támadási idővel szoktam kezdeni, és onnan állítom be.

Feloldás

A támadási idővel együtt a release is megvan, ami azt határozza meg, hogy a kompresszor milyen gyorsan vagy lassan hagyja abba a munkát, amint a jel a küszöbérték alá esik vissza.

Ha a zongora rész gyors és ütős, akkor gyorsabb release-t szeretne. Ez segít megakadályozni, hogy a kompresszor túlságosan megszorítsa a következő hangot, így az előadásnak van helye lélegezni, és természetesebbnek hat. Másrészt, ha a zongorarész lassabb és kitartóbb, mint például a hosszú, elnyújtott akkordok vagy balladák, a lassabb kioldás több tartást biztosít a hangoknak.

A legtöbb zongora tömörítéshez 50ms körüli kioldási időt használok.

Makeup Gain

Mivel a zongorakompresszió csökkenti a sáv általános szintjét, a makeup gain segítségével visszaállíthatod a szintet a kompresszió előtti szintre, vagy akár egy kicsit magasabbra is, ha a sávnak erre van szüksége.

Nagyon fontos, hogy a hangot A/B-teszteljük a bemeneti erősítéssel megegyező kimeneti erősítéssel, vagyis a tömörített verziót az eredetivel hasonlítjuk össze ugyanolyan hangerőn. Ha ezt nem teszed meg, azt gondolhatod, hogy a tömörített változat rosszabbul szól, mert halkabb, vagy azt gondolhatod, hogy jobban szól, csak azért, mert a kompresszor automatikus erősítés funkciója hangosabbá tette.

A smink erősítés szintén nagy szerepet játszik a nyereség színpadra állításában. Mindig szeretem, ha a lánc következő pluginjába belépő szint egyenletes marad (ideális esetben -18 dB körül), ami a tiszta, torzításmentes feldolgozás ideális pontja. A szintek itt történő ellenőrzése biztosítja, hogy a keverés többi része feszes maradjon, különösen, ha analóg emulációs pluginokat használsz.

Tömörítő szóló zongora

Ha szóló zongoradarabokkal dolgozol, például egy klasszikus darab, egy jazzdarab vagy egy lágy ballada, akkor lehet, hogy egyáltalán nincs is szükséged zongorakompresszióra. Az ilyen típusú előadásokban a dinamika hatalmas szerepet játszik a zongorajátékban. A csendes, finom pillanatok és a hangosabb, intenzívebb részek adják az ilyen típusú zongorazenék karakterét.

Valójában egy szóló zongorafelvétel tömörítése néha elveszi ezt a természetes hullámzást és áramlást. Tehát ahelyett, hogy a kompresszorhoz nyúlnál, a faderrel való tekerés lehet a legjobb megoldás. Ez lehetővé teszi a dinamika megőrzését mindenféle feldolgozás nélkül.

Ha a sáv masteringjét végzi, és csak azt szeretné, hogy a csúcsok ne lépjék át a határértéket, akkor a buszra tehet egy limitert. De, és ez a legfontosabb, csak akkor használd a limitert, ha a csúcsokat elkapod, amelyek esetleg lecsapódnak. Mindent érintetlenül akarsz hagyni, és meg akarod őrizni az előadás természetes dinamikáját.

Tömörítő Rock vagy Pop zongora

Ha rock vagy pop zongora felvételekkel dolgozol, megengedheted magadnak, hogy egy kicsit agresszívebb legyen a tömörítés. Ellentétben a szólózongorával, ahol meg akarod őrizni a dinamikát, egy teljes keverésnél gyakran szükséged van arra, hogy a zongora feszesen üljön és átütő legyen a sávban anélkül, hogy elveszne a többi hangszer között.

Ebben a stílusban a zongora tömörítés, én személy szerint szeretem használni a magasabb arányokat, valami 4:1 vagy még magasabb, valamint a közepes vagy lassú támadási idők. Ez segít megőrizni a tranziens támadás egy részét, miközben a zongorának kontrollált, következetes jelenlétet biztosít a keverésben. A lassabb támadás lehetővé teszi, hogy egy kicsit átjöjjön a kezdeti ütés, de a hangosabb részeket gyorsan lefogja, így a zongora feszes és kontrollált marad.

Az ilyen tömörítésre remek példa a Beatles Lady Madonna című száma. Az a zongora nagyon erősen tömörített, de mégis gyönyörűen ül a keverés fölött. A hangmérnökök valószínűleg egy Fairchild 660-ast vagy egy EMI-módosított Altec 436-ost használtak, és a dinamikai tartomány összenyomása érdekében felhúzták a kompressziót.

Egy másik jó példa a Love Song Sara Bareilles-től. A zongorának ebben a dalban szinte semmilyen dinamikai tartománya nincs, és az agresszív szúrások az egész számban igazán kiemelkednek. Lefogadhatod, hogy a zongora tömörítése nagy szerepet játszott ennek a hangzásnak a kialakításában.

Az ilyen típusú zeneszámok küszöbértékének beállításakor ne féljen keményen megütni a kompresszort, ha a kívánt hangzást kapja. A lényeg itt az, hogy a zongorát "beillesszük" a keverékbe, és biztosítsuk, hogy szilárd, tiszta jelenléte legyen.

További zongorafeldolgozási tippek

Soros tömörítés

Ez az egész cikk arról szólt, hogy a zongoráknak széles dinamikai tartományuk lehet. Ezért lehet hasznos a sorozatos zongorakompresszió. Ahelyett, hogy egyetlen kompresszort kapcsolnánk be és tekernénk fel, hogy mindent kezeljen, a soros tömörítés több kompresszor egymás utáni használatát jelenti, hogy a dinamikát természetesebb és kontrolláltabb módon szelídítsük meg.

Több kompresszorral, amely ugyanazt az erősítéscsökkentést végzi, minden kompresszor a saját részét végzi anélkül, hogy túlterhelné. A terhelés elosztásával simább, átláthatóbb hangzást kapunk, amely még mindig rendelkezik kontrollal, de megtartja a természetes karaktert.

Én személy szerint egy gyors kompresszorral, például egy FET-tel szeretek kezdeni, hogy a nagyobb csúcsokat kezelni tudja. A gyors támadás azonnal le fogja szorítani a leghangosabb tranzienseket, így azok nem uralják a zeneszámot. Ezután egy második kompresszort használok lassabb támadással és kioldással a jel általános szintjének kezelésére. Ez általában valamilyen opto vagy csöves kompresszor.

Párhuzamos tömörítés

A párhuzamos zongorakompresszió nagyszerű, ha aggódik a zongora túlkompressziója miatt, de mégis szeretné, hogy a hangzás kontrollált, erőteljes legyen. A párhuzamos tömörítés szépsége abban rejlik, hogy megőrizheti eredeti, dinamikus előadását, miközben egy réteg szuperkompresszált jóságot ad alá.

Lényegében a zongorasáv erősen tömörített változatát kevered a tömörítetlen vagy enyhén tömörített változattal, így mindkét világ legjobbját kapod.

A párhuzamos zongorakompresszió beállításához küldje a zongora jelét egy agresszívebb kompresszióval rendelkező aux sávra. Miután erősen tömörítette a második sávot, bekeverheti azt az első alá, és kiegyensúlyozhatja a két jelet.

Nagyon szeretem a párhuzamos tömörítést rock és pop zongorához. Általában nagyon alacsonyra állítom a küszöbértéket, körülbelül -7 és -10 dB közötti erősítéscsökkentést, így a kompresszor tényleg beássa magát, és kiegyenlíti a dinamikai tartományt. A támadási időt általában 10 ms körül kezdem, hogy elkapjam a kezdeti támadást, ami elég gyors ahhoz, hogy megragadja a csúcsokat, és ezt egy közepes elengedéssel párosítom.

Tranziens alakító használata zongorán

Ha a kompresszor paramétereit használja a zongora hangjának alakítására, de úgy érzi, hogy nem adja meg a szükséges kontrollt, akkor itt az ideje, hogy kipróbáljon egy tranziens alakítót. Ezeket az eszközöket úgy tervezték, hogy a támadás és a kitartás manipulálását a tömörítés hozzáadása nélkül végezzék, ami azt jelenti, hogy nagyobb kontrollt kaphat a zongora karaktere felett anélkül, hogy befolyásolná a teljes dinamikatartományt.

A tranziens alakítóval több vagy kevesebb támadást vagy kitartást tudsz beállítani egy hangban. Ha például a zongora kezdeti ütésének ütését szeretné hangsúlyozni a nagy tömörítés nyomott hatása nélkül, a tranziens alakítóval több támadást adhat hozzá. Ha pedig azt szeretné, hogy a hangok kicsit tovább tartsanak, vagy természetes lecsengéssel teltebben szólaljanak meg, növelheti a kitartást.

Néhány kedvenc tranziens alakítóm a Waves Smack Attack és a Native Instruments Transient Shaper.

Zongora tömörítés

A zongora tömörítése mindig érdekes téma, mivel ez egy viszonylag egyszerű folyamat, amelyet gyakran túlbonyolítanak. Az egyetlen tanács, amit hagyok, hogy szándékos legyen. Ne tegyen tönkre egy zongorafelvételt azzal, hogy az életet tömöríti ki belőle, csak azért, mert nem akar időt szánni arra, hogy átgondolja, mire van valójában szüksége. Ha a válasz az, hogy "egyáltalán nincs tömörítés", nagyszerű - kevesebb munka az Ön számára!

Remélem, hogy ez a kis (és habozom, hogy ezt mondjam) zongorakompressziós "puskázó lap" hasznos volt. A fenti információk semmiképpen sem evangéliumnak tekinthetők. Inkább tekintsd úgy, hogy kiegészíti az intuíciódat. Hagyd, hogy a lelked vezessen, és ne feledd, hogy mindig kísérletezz az út mentén!