A reggae zene nem igazán játszik senki más szabályai szerint, és ez teszi olyan különlegessé. A 60-as évek végén Jamaikában született reggae a ska, a rocksteady és az amerikai soul keverékéből nőtt ki, és mindez lassan és mélyen főtt a sziget napfénye alatt. De ahol a ska hiperaktív és ideges volt, ott a reggae elnyújtotta a dolgokat. Teret hagyott. Teret a groove-nak. Teret az üzenetnek.

A reggae zene alapvetően kevésbé a sebességről és inkább az érzésről szól. Kapsz egy egyenletes kick-dobot a kettő és a négy, a skanky gitár chop rejtett mögött a beat, és a legmélyebb basszusvonalakat zene kínál. Termelési szempontból a reggae általában nyers, de hipnotikus. Hallani fogsz tágas dobhangokat, ruganyos reverb farkakat, és azt a finom hullámzást, ami a szalag telítettségéből vagy a régi vágású keverőpultokból származik.

Most jön az érdekes rész. A reggae minden változatossága ellenére, a roots-tól a dubon át a dancehall reggae-ig és a lovers rockig, a legtöbbjük ugyanazokból az alapvető eszközökből épül fel. Persze, minden előadó hozza a saját csavarját, de a felszín alatt egy ismerős hangszerelés tartja a dolgokat a földön.

Ha tehát az autentikus reggae-hangzást szeretné elérni saját produkcióiban, vagy csak kíváncsi, mi adja a műfaj összetéveszthetetlen hangzását, akkor a legjobb helyen jár. Vegyük sorra azokat az alapvető hangszereket, amelyek évtizedek óta mozgatják és groove-olják a reggae-t.

Milyen hangszerek találhatók a reggae-ben?

1. Basszusgitár

Ha a reggae zene egy ház lenne, a basszusgitár nem csak az alapot jelentené. Hanem a bejárati ajtó, az ablakok és a bútorok fele. A legtöbb műfajjal ellentétben, ahol a basszusgitár a háttérben rejtőzik, a reggae-ben a középpontban van. Sokan még a vezető hangszernek is tekintik. És őszintén? Nem tévednek.

A reggae basszusvonalak dallamosak, gyakran ugyanazokat a hipnotikus riffeket ismétlik, amelyek az egész dal alatt megmaradnak. És bár a hangzás kívülről egyszerűnek tűnhet, nem feltétlenül arról van szó , hogy mit játszanak, hanem arról , hogy hogyan. Sok a lassú és középtempós groove, sok a hely a hangjegyek között, és nagy hangsúlyt fektetnek az érzésre a villanás helyett. A reggae basszusgitárosok ahelyett, hogy fel-alá rohangálnának a fogólapon, inkább beleállnak egy groove-ba, és úgy lovagolnak rajta, mint egy hullámon.

A go-to hangszer általában egy négyhúros elektromos basszusgitár, például egy Fender Precision vagy Jazz Bass. Aston "Family Man" Barrett a The Wailers-ből a P-Bass mestere volt. Mély hangzás, meleg mélyhangok, és épp elég harapós ahhoz, hogy agresszivitás nélkül vágjon át. Robbie Shakespeare, a legendás Sly & Robbie duó egyik fele, szintén ismert volt arról, hogy Fender modellekre támaszkodott, és időnként Music Man basszusgitárokat kevert bele, hogy egy kicsit modernebb legyen.

Ami az erősítőket illeti, a régimódi Ampeg stackek voltak a kedvencek, különösen az olyan modellek, mint az SVT, amelyek meg tudták rázni a falakat anélkül, hogy hangzásilag pépesnek tűntek volna. A stúdióban azonban sok reggae basszusgitárt direct-in (DI) módon vettek fel, néha egy előerősítővel vagy csöves kompresszorral a láncban, hogy a dolgok kövérek és kerekek maradjanak.

Van még néhány felszereléses kocka is, amit érdemes tudni.

A legtöbb reggae basszusgitáros lapos húrjait használja. Ezek adják a sima, dübörgő hangzást, a kerekhúrosoktól származó zengés és ujjzaj nélkül. Ez olyan, mintha filcet tennél a zongorakalapácsra. A hangzás sötétebb, melegebb és sokkal kontrolláltabb.

PRO TIPP: Ha reggae basszusgitáron játszol, és a megfelelő hangzásért küzdesz, tekerd le a magas hangot. Akár magán a basszusgitáron, akár az erősítődön, akár a DAW-ban, itt nem a csillogást keresed. Vágj le mindent, mondjuk 4-5 kHz felett vagy lejjebb. Olyan hangzást akarsz, ami olyan, mintha vastag gyapjú takaróba burkolózott volna. Lágynak kell lennie a fülnek, de még mindig elég nehéznek ahhoz, hogy megzörgesse a mellkasodat.

A reggae zene a basszusban él és lélegzik. Ha ezt elkapod, máris félúton vagy a cél felé.

2. Elektromos gitár

A rockkal ellentétben a reggae-ben az elektromos gitár nem próbál hivalkodni. Ez azonban ne tévesszen meg senkit. Mint valaki, aki éveket töltött ritmusgitározással egy funk zenekarban, elmondhatom, hogy a groove-ba való "belekapcsolódás" egészen más szintű készséget és ügyességet igényel.

A reggae zenében az elektromos gitár ugyanolyan fontos lehet, mint a basszusgitár, és sok tekintetben a basszusgitár tökéletes táncpartnere. Míg a mély hangok dübörögnek, a gitár adja a ritmust.

A legtöbb reggae ritmusgitár azt használja, amit mi "skank"-nek hívunk. Ez egy rövid, staccato akkord, amelyet az off-ütéseken (az "és"-eken, ha számolod) ütnek meg. Majdnem inkább ütőhangszer, mint dallam. A húrokat csak annyira némítod el, hogy a dolgok feszesek maradjanak, majd egy csuklómozdulattal életre kelted őket. Gondolj rá úgy, mint a műfaj beépített metronómjára.

Általában elég standard gitárokkal játszanak a játékosok: Fender Stratocasterek, Telecasterek vagy Gibson Les Paulok. A Strat különösen sok reggae-zenész számára volt a legkedveltebb, köszönhetően éles hangjának és sokoldalú hangszedő konfigurációjának. Ez azt jelenti, hogy nincs kemény szabály. Ha jól érzi magát és tisztán szól, akkor működik.

Ernest Ranglin, a jamaicai gitárhangzás egyik úttörője gyakran játszott egy Gibson ES-175-ösön, és egy lélegzetvétel alatt át tudott váltani a jazz-hangzású nyalásoktól a feszes, tompa gitárszólókig. Hux Brown, aki a Toots and the Maytals-szal játszott, a Telecasterre támaszkodott a csípős középhangok és a csavaros él miatt.

Ami az erősítőket illeti, sokan használtak annak idején Fender Twins, Roland Jazz Chorus vagy akár Vox erősítőket az édes csengéshez. A trükk az, hogy tiszta, világos hangzást kell választani egy kis reverb vagy ruganyos késleltetéssel, hogy egy kis levegőt adjunk neki. A túlhajtást és a torzítást tartogasd a punk zenekarodnak.

https://www.youtube.com/watch?v=S3UqvWk8-uw

Ha szeretnél egy tankönyvi példát hallani, dobd be a Bob Marley & The Wailers "Stir It Up" című számát. Az a feszes, ketyegő gitár az off-beats-en a skank. Peter Tosh "Legalize It" című száma egy másik nagyszerű példa.

Szóval nem, a reggae gitár nem hivalkodó, de pontos, ütős, és sokkal nehezebb jól játszani, mint amilyennek látszik. Ezt az érzést nem lehet meghamisítani.

3. Dobok

A dobok és a basszusgitár a reggae zenében kéz a kézben járnak. Együtt hozzák létre az úgynevezett riddimet. Ezzel a szóval sokat dobálóznak, különösen a reggae-ben és a dancehallban, de valójában csak a ritmusszekció groove-ját jelenti. Ez az a motor, ami az egész számot hajtja, és ha jól csinálják, a gerincünkben érezzük.

A reggae zenében van néhány jellegzetes dobmintázat, de a leghíresebb a one drop. Azért hívják így, mert a kickdob, amely a legtöbb rockzenében általában az első és a harmadik ütemre esik, az egyesen hiányzik. Ehelyett a kick és a snare együtt üt a harmadik ütemre, így az első ütem üresen marad. Egyszerűen hangzik, de ez a kis szünet az egész ritmusnak ezt a laza, szinte súlytalan érzést adja.

https://www.youtube.com/watch?v=IT8XvzIfi4U&pp=0gcJCdgAo7VqN5tD

Carlton Barrett, a Bob Marley & The Wailers dobosa, gyakorlatilag megírta a könyvet a one dropról. Hallgasd meg a "No Woman, No Cry"-t vagy a "Three Little Birds"-t. Ez a lassú, türelmes lüktetés tankönyvbe illő. Megvolt a módszere arra, hogy a dobokat egyszerre lustának és zártnak érezze, ami nehezebb, mint amilyennek hangzik.

De az egy csepp nem az egyetlen trükk a zsákban. Ott van még a rockos ritmus, ahol a rúgás minden ütemre lecsap, ami egy hajtó, szinte menetelős érzést kölcsönöz. Ez a reggae változata a four-on-the-floor-nak. Aztán ott van a steppers ritmus, amely még erősebben támaszkodik az ütemre. Itt minden negyedhangon van egy kick, és még mindig van egy snare háromra, ami nagyszerű a dub zenéhez és az energikusabb dolgokhoz.

Ami a hangzást illeti, a reggae dobok általában elég szárazak és feszesek. Gyakran hallhatsz egy snare-t kicsit meglazítva, vagy akár le is ragasztva, ami azt a nehézkes, dobozos thwacket adja. A trombiták mélyre vannak hangolva és dübörgőek. A cintányérokat takarékosan használják, itt-ott kis hangsúlyokkal. Ez nem egy crash-and-bang műfaj. Ez inkább egy kontrollált párolgás.

Ami a produkciót illeti, a reggae-dobokat gyakran finom effektekkel kezelik.

A rugós reverb egy alapelem, különösen a dubban, ahol a lehető legjobb módon használják ki. Hallhatsz még szalagos késleltetést a snare-eken vagy a hi-hatokon, ami mozgást ad anélkül, hogy útban lenne a groove-nak. És amikor dub-idő van, a dolgok még furcsábbak lesznek. Gyakran hallani, hogy a producerek néhány ütemre kihagyják a kicket, slapback delayt tesznek a rim shotra, és a hi-hatokat a sztereó mezőben pásztázzák.

4. Ütőhangszerek

A reggae zenében az ütőhangszerek a groove-ot összetartó ragasztóanyag. Ezek a finom akcentusok kitöltik a kick, a snare és a basszus közötti réseket, így a ritmusnak több textúrát és életet adnak. Ezek azok a dolgok, amelyeket talán nem veszel észre tudatosan, de a tested határozottan reagál rájuk.

És a reggae-ütőhangszerek nem egy egyformaságot jelentenek. A játékosok a hangszerek egész büféjéből válogathatnak, és mindegyik hozzáadja a maga kis ízét a keverékhez. Íme, a reggae zenében gyakran előforduló ütőhangszerek:

• Bongó dobok - Kicsi, magas hangú kézi dobok, amelyek általában rövid, szinkópás frázisokat kezelnek. Remekül alkalmasak a feszültség építésére vagy a felszín alatt párolgó groove fenntartására. Gyakran hallhatod őket a versszakok elején, vagy a hangszeres szünetekben.
• Conga dobok - A bongóknál magasabb és mélyebb kongáknak melegebb, kerekebb hangjuk van. A reggae-ben jellemzően a kezükkel játszanak egy egyenletes, ismétlődő ritmusban, amely a basszusvonalhoz csatlakozik. Hallgass meg szinte bármelyik korai roots reggae számot, és hallani fogod, ahogy bugyborékolnak alatta.
• Rázók - Ezek a kis fickók talán jelentéktelennek tűnnek, de rengeteg munkát végeznek. Legyen szó egy egyszerű tojásrázóról vagy egy hagyományosabb marakáról, segítenek mozgásban tartani a dolgokat, és hozzáadják azt a légies "ts-ts-ts" -t az ütemhez. Tökéletesek ahhoz, hogy egy kis előremozdulást adjanak a számnak anélkül, hogy nagyobb tömegűvé tennék.
• Tamburin - Nem csak templomi kórusoknak. A reggae-ben a tamburin általában a backbeatre üt, vagy a snare ütések között tölt be. Élesek, csilingelőek, és átvágnak a keverésen, különösen, ha handclapekkel vagy más magas színvonalú ütőhangszerekkel vannak rétegezve.
• Cowbell - Ritkán használják, de ha ott van, akkor több kell belőle! A tehénharang fémes, középtartománybeli ütést ad, amely egy kis extra pattogást adhat a ritmusszekciónak. Gyakran használják stepperekben és dancehall stílusokban.
• Guiro - Ez az az üreges, reszelős hang, amit akkor hallunk, ha egy botot húzunk egy bevágott tök vagy műanyag felületen. Nem minden számban szuper gyakori, de olyan egyedi karcos textúrát adhat, amit semmi más nem tud megismételni.
• Woodblock - Egy másik finom akcentus eszköz. Ezek rövid, fából készült kattintások, amelyek szinkópát biztosíthatnak, vagy tükrözhetnek egy ritmusgitár-mintát. Nagyszerű kitöltésekhez vagy akcentus ütésekhez.
• Finger Cymbals vagy Chimes - Ezeket a dub-stílusú reggae-ben hallhatod, különösen az intrókban vagy a trippy breakdownok alatt. Álmodozó, túlvilági csillogást adnak, amely füstként lebeg a ritmus felett.

A reggae ütőhangszerekben az a nagyszerű, hogy mennyire minimálisak lehetnek, mégis szuper hatékonyak. Egy jól elhelyezett shaker vagy egy egyszerű konga ritmus teljesen megváltoztatja egy szám groove-ját anélkül, hogy túlzsúfolná a mixet. A producerek gyakran úgy bánnak az ütőhangszerekkel, mint a fűszerezéssel, éppen csak annyit adnak nekik, hogy fokozzák a groove-ot anélkül, hogy átvennék az irányítást.

És amikor felvételre vagy keverésre kerül sor, az ütőhangszerek gyakran teljes gyógykezelést kapnak. Szélesre pásztázzák, reverbbe mártják, vagy szalagos késleltetéssel lövik át, hogy a dub hangulatot elszállítsák. Bármilyen módon, ahogyan a producer karaktert tud adni, általában ez a módja.

Ha tehát reggae zenét készítesz, és azon tűnődsz, hogy mi hiányzik, akkor az ütőhangszerekre valószínűleg ráférne egy kis szeretet. Mert néha nem a nyilvánvaló dolgok azok, amik a groove-ot ütőssé teszik, hanem az apró részletek, amiket inkább érzel, mint hallasz.

5. Billentyűzet

Az első időkben a reggae zene a jó öreg zongorákról kapta a billentyűket. Semmi sallang, csak valaki a gitár mellett ütött egy-egy akkordot. Ennek volt egy nyers, nehézkes bája, ami ezeknek a korai számoknak, mint például Desmond Dekker "Isrealites"-jének, egy sajátos szalonhangulatot adott.

https://www.youtube.com/watch?v=0wSXTN2EfRo

A 70-es évek végére a nagy akusztikus zongorák kezdték átadni helyüket az elektromos billentyűzeteknek, mint például a Fender Rhodes és a Yamaha CP70. Ezeknek nagyobb volt a hangerejük, nagyobb volt a kitartásuk, és teljes zenekari környezetben is megállták a helyüket. Aztán a 80-as évek szintetizátorral átitatott szökőárként jöttek, és a reggae követte őket. Hirtelen buja pads, furcsa leadek és billegő orgonák kavarogtak a mixben.

A klasszikus reggae-hangzás, amelyre a legtöbb embernek ma gondol, gyakran valami digitálisból származik. A korai Casiók és Yamahák nagyot szóltak, különösen az olyan modellek, mint a Yamaha DX7 és a Casio CZ sorozat. Megfizethetőek voltak, egy csomó előbeállítással rendelkeztek, és túlélték az utat. Az a jellegzetes digitális orgonahang valószínűleg egy "Reggae Organ 1" nevű patch volt. Pimasz név volt, de működött.

Aztán ott volt a Korg M1, amely a '80-as évek végén és a '90-es években mindenütt megjelent a reggae és a dancehall világában.

Az a billentyűzet egy szörnyeteg volt, csengőkkel, pengetőkkel, húrokkal, sőt még hamis acéldobokkal is. Mindenre képes volt. A Roland Juno sorozatának is volt egy pillanata, különösen a Juno-60 és a Juno-106, a meleg analóg hangzással és a könnyen beállítható szűrőkkel. Az emberek elkezdtek kreatívkodni a pads, a leadek és a furcsa kis együtemű szúrások terén. Ez mind fair játék volt.

Az a helyzet, hogy a reggae zenében nem lehet egyféleképpen használni a billentyűket. Néha közvetlenül a gitár mellett skandálnak. Néha a háttérben lebegnek, textúrát adva hozzá. Néha átveszik a vezetést egy olyan billegő szintetizátor vonallal, ami úgy hangzik, mintha az űrből jött volna. A változatosság végtelen, és ez a szórakozás része.

Ha effektekről van szó, a delay és a reverb a legnagyobbak, különösen a dubban. A dobokhoz hasonlóan a szalagos késleltetést az orgonaszólamokra és a szintetizátorütésekre is rácsapják, a rugós visszhang pedig olyan fémes csobbanást ad, amely úgy tűnik, mintha egyszerre jönne a semmiből és mindenhonnan. Gyakran hallhatsz szűrősöpréseket, fázist, és még finom kórus effektek is adhatnak egy kis mozgást a billentyűs részeknek.

A reggae-ben a billentyűzet egyfajta titkos fegyver. Lehet, hogy nem a legszembetűnőbb elem, de ha jól csinálják, mindent összeköt.

6. Szarvak

A reggae zenében a rézfúvósok trombiták, harsonák, szaxofonok és néha szárnykürtök vagy kürtök keveréke, ha valaki igazán kalandvágyónak érezte magát. Együttesen adnak egy kis ízt és lelket a groove-hoz.

A korai reggae-ben a kürtöket ritkábban használták. Rövid riffeket, háttérdallamokat, alkalmi dallamos horgokat hallhattál. De a 70-es évek közepére és a 80-as évekre a fúvós szekciók sokkal ambiciózusabbá váltak. A zenekarok elkezdtek teljes fúvós hangszereléssel dolgozni, és úgy rétegezték a részeket, mint egy miniatűr zenekar.

Az olyan együttesek, mint a The Skatalites, kikövezték az utat, de a The Wailers és a Third World volt az, amely tömegessé tette. A trombita és a szaxofon megduplázta ugyanazt a vonalat az ütőerő érdekében, és egy harsona csúszott alá, hogy felhízlalja azt.

https://www.youtube.com/watch?v=OSOqWgqwynQ

Nézd meg Bob Marley "Exodus" című számát . A fúvós szekció a szám hajtóereje. Ugyanez a helyzet a Steel Pulse "Your House" és a Black Uhuru "Sponji Reggae" című számában.

Persze, mint minden más a reggae zenében, a rezesek is digitálisak lettek. A 80-as évek végén és a 90-es években, a dancehall és az olcsóbb stúdiófelszerelések térhódításával az élő fúvós szekciókat kezdték felváltani a szintetizátoros fúvósok és a billentyűs hangszerek. Nem volt teljesen ugyanaz, de megvolt a maga hangulata. Szorosabb volt, robotikusabb, és sokkal könnyebb volt irányítani a keverésben.

Az olyan billentyűzetek, mint a Korg M1 és a Roland D-50 tele voltak giccses, de bájos rézfúvós előbeállításokkal, amelyekhez a producerek keményen ragaszkodtak. Ez egy másik korszak volt, de még mindig nagyon is reggae.

Ami a szerepüket illeti? A gitárokhoz hasonlóan a reggae zenekarokban a kürtök is ritkán mutogatják magukat. Nem próbálnak jazzszólót tépni vagy ellopni a reflektorfényt. Ehelyett inkább a refréneket hangsúlyozzák, az énekhangokat erősítik, és a zenének azt az összetéveszthetetlen lendületet adják. Lényegében ők a riddim hype crew-ja.

7. Szerv

Az orgona talán a templomban kezdődött, de a reggae-ben keményen balra fordult, és soha nem nézett vissza. A kezdetektől fogva alapelem volt.

https://www.youtube.com/watch?v=94fG4A_jQuM

A korai reggae-zenészek erősen támaszkodtak az orgonára. A The Maytals "Monkey Man" és Jimmy Cliff "You Can Get It If You Really Want" című számaiban is hallható . Van egy finom, ritmikus dallam, ami közvetlenül az ének alatt ül, és "buboréknak" hívják. Ez egy szinkópás játékstílus, ahol az orgona kitölti a kick és a snare közötti teret, szinte mintha inkább masszírozná a ritmust, mintsem vezetné azt. Nem feltűnő, de lényeges. Gondolj rá úgy, mint a szívverésre a szívverés mögött.

Ami a felszerelést illeti, a klasszikus hangzás a Hammond B3-hoz hasonló tonewel orgonákból származik, gyakran Leslie hangszóróval párosítva a kavargó, kavargó hangzás érdekében. Ez a felállás terjedelmes és drága volt, ezért sok jamaikai producer olyan megfizethetőbb combo orgonákhoz fordult, mint a Vox Continental vagy a Farfisa, amelyek nyersebb, agresszívebb hangzással rendelkeztek, és sok további munka nélkül átütöttek egy sűrű mixen.

Mire a 80-as évek beköszöntöttek, a digitális technológia átvette az irányítást. Belépett a Yamaha DX7, Korg M1 és más billentyűzetek, amelyek tele voltak orgonapatchekkel. Nem voltak olyan gazdagok, mint az igaziak, de a munkát elvégezték, és bizonyos szempontból ez a vékony, digitális hangzás valóban illett a korszak lecsupaszított, elektronikus hangulatához. A producerek a lüktető buborékos ritmus utánzása érdekében a támadást és a kioldást finomhangolták, néha fázison vagy szalagos késleltetésen keresztül futtatva az extra mozgás érdekében.

Tudj meg többet a reggae akkordok progresszióiról .

8. Clavinet

A clavinet manapság nem kap annyi szeretetet a reggae-ben, de volt idő, amikor mindenhol ott volt. A '70-es években volt egy igazi pillanata, különösen a roots reggae stílusban, ahol funky, ütős hangzása egy teljesen új réteget adott a groove-hoz. Ha az orgona sima és egyenletes volt, akkor a clavinet volt a lendületesebb, agresszívabb unokatestvére.

A clavinet hangja valahol a gitár és a billentyűs hangszerek között helyezkedik el. Éles, csavaros, és tele van tartással. Alapvetően egy elektromos klavikord, ami addig nem hangzik jól, amíg be nem csatlakoztatod, és át nem vezeted egy wah pedálon vagy egy phaser-en. Aztán hirtelen van valami, ami képes pattogni, döfködni vagy csattogni a ritmusgitár mellett, vagy teljesen átvenni azt a helyet.

A reggae-zenekarban betöltött szerepe általában ritmikus volt. Rövid, szinkópás szúrásokat, funky fills-t vagy gyors kis riffeket hallhattál, amelyek pontosan a zsebben ültek. Hozzáadta ezt a ropogós textúrát a keverékhez, amitől minden feszesebbnek tűnt. A játékstílus is nagyon staccato volt. A hangjegyek rövidek és szaggatottak voltak, hogy a ritmusok között ülhessenek.

A Hohner Clavinet D6 volt a legmegfelelőbb modell. Ez a dolog alapvetően a klavinett volt. Volt egy jellegzetes ugatása és harapása, amit nem igazán lehet hamisítani. Stevie Wonder tette híressé a funkban a "Superstition" című számmal, de a reggae producerek határozottan rákaptak. Ha kalandvágyóak voltak, erősítőkön, pedálokon keresztül futtatták, vagy akár egy kis szalagos késleltetést is rácsaptak, ha kalandvágyónak érezték magukat.

https://www.youtube.com/watch?v=5WZY1cEecbI

Szeretné hallani a gyakorlatban? Nézd meg Peter Tosh "Stepping Razor" című számát . Hallani fogsz egy feszes, ütős billentyűzetet, ami átüt a keverésen, ami a clav, ahogy a dolgát végzi. Nem a középpontban van, de ha egyszer meghallod, hogy elmegy, rájössz, milyen sokat ad hozzá.

A modern reggae-ben a clav nem jelenik meg annyira. Talán azért, mert ez egyfajta hiánypótló hangzás, vagy talán azért, mert a szintetizátorok és samplerek váltották fel, de amikor felbukkan, az olyan, mint egy kis időkapszula a reggae aranykorából. Karcos, funky, és bocsánatkérés nélkül nyers.

9. Vokálok

És végül elérkeztünk a hab a tortán, a vokálok.

Ők az üzenet, a hangulat, és néha az egész dal létezésének oka. Legyen szó tiltakozásról, dicsőítésről vagy bulizásról, a vokálok hordozzák a súlyt. És sok reggae dalban ez a súly gyakran nehéz. Ezek általában nem csak szerelmes dalok és fülbemászó horgok (bár ezekből is találsz bőven). A reggae vokálok gyakran a lélekről, a küzdelemről és valamiről szólnak, amiben hinni lehet.

A reggae vokálok hangzásilag inkább melegek és természetesek. Általában nincs egy tonna stúdiófényezés, például hangmagasság-korrekció vagy tíz réteg megduplázott harmónia (kivéve, ha ultramodern pop reggae-ről beszélünk).

Gyakran azt kapjuk, amit hallunk, és ez a lényeg. Az érzelmek átjönnek a repedésekben, a lélegzetvételekben, az apró tökéletlenségekben. Az énekesek gyakran a ritmus mögött ülnek, ami egy kissé lusta, laza hangulatot kölcsönöz a dolgoknak, amitől az üzenet valahogy még erősebben hat.

Szövegileg a skála széles skáláján mozog. Vannak spirituális témák, társadalmi igazságosság, szerelem, szívfájdalom, fű (sok fű), és persze a mindennapi élet. Van benne egyfajta beszélgetős őszinteség. Még ha a szavak költői vagy szimbolikusak is, akkor is olyan érzés, mintha valaki egyenesen hozzád beszélne. Az olyan számok, mint Peter Tosh "Equal Rights" vagy Bob Marley "Redemption Song" nem csak jól hangzanak. Ezek jelentenek valamit.

Nos, a reggae énekstílus nem egy egyformára szabott helyzet.

A műfaj az énekesek vad változatosságát hozta létre, mindegyikük saját hangszínnel, frazeálással és jelenléttel. Vegyük például Bob Marley-t. Hangja sima, tiszta és könnyedén érzelmes. Előadása nyugodt, de erőteljes volt, mintha valaki a lehető legszelídebb módon mondaná el a kemény igazságot. Az olyan Bob Marley-dalok, mint a "Waiting in Vain" megmutatják, hogyan tudott egyszerre bensőségesen és univerzálisan hangzani.

https://www.youtube.com/watch?v=IWxbhC44p2w

Aztán lendülj át Toots Hibbertre a Toots and the Maytalsból, akinek énekstílusa zord, gospel-hatású, és tele van tűzzel. Toots úgy tudott övezni, mint egy soulénekes, és úgy morogni, mint egy bluesman. Dobd be a "Funky Kingston"-t vagy az "54-46 Was My Number"-t, és mondd, hogy nem érzed ezt az energiát a mellkasodban.

https://www.youtube.com/watch?v=wNxNwvjzGM0

Ott van még Marcia Griffiths, aki a maga nemében egy igazi erőművész volt. Akár szólóban énekelt, akár az I-Three (Bob Marley vokáltriója) tagjaként, hangja minden számba eleganciát és melegséget vitt. Nézd meg a "Feel Like Jumping " című szólószámát. Ez tiszta öröm a viaszon. Megvolt a módja annak, hogy az erőt az édességgel keverje, olyan énekhangot teremtve, amely egyszerre volt parancsoló és megnyugtató. Bebizonyította, hogy a reggae zene lehet gyengéd anélkül, hogy elveszítené az élét.

https://www.youtube.com/watch?v=Ur5yqXuvno0

Ha egy teljesen más modern reggae hangzást szeretnél hallani, nézd meg az Eek-A-Mouse-t. Az ő előadása részben éneklés, részben pirítós, részben idegen madárhang. Furcsa, vad, és valahogy működik. A "Ganja Smuggling" tökéletes példa valami játékos, ritmikus és teljesen másra hajazó dologra.

https://www.youtube.com/watch?v=UR9Cj5UyVbM

Még a dancehall, a dub reggae és a digitális korszakokban is központi szerepet játszott a vokális stílus. Az olyan reggae-előadók, mint Buju Banton, olyan durva, szinte kiabálós előadásmódot hoztak, amely sürgetőnek és nyersnek tűnt. Mások, mint Beres Hammond, sima, romantikus balladákba hajoltak, vajszínű hangszínnel és gospeles megfogalmazással.

Az egésznek a lényege? Érzés. Legyen az sima vagy karcos, komoly vagy buta, a reggae-zenében a vokál mindig valódi helyről jön. Ez az, ami slágerré teszi őket. Nem a tökéletes technika vagy a feltűnő futamok. De a szív, az üzenet és a stílus megmarad benned, még jóval azután is, hogy a ritmus elhalkul.

Kezdj el saját reggae zenét készíteni

Most, hogy már jobban ismered a főbb reggae hangszereket, amelyek ezt az időtlen műfajt alkotják, itt az ideje, hogy elkezdj saját reggae felvételeket készíteni! Az egyik legjobb módja annak, hogy inspirációt találj a reggae stílushoz, ha meghallgatod a legendás reggae-előadókat, és elemzed, mitől olyan kivételes a zenéjük.