Nem hiszem, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy a dobgép megváltoztatta az emberiség fejlődését.

Gondoljon vissza az elektronikus zene kezdeti napjaira. Dobgépek nélkül nem alakultak volna ki olyan műfajok, mint a hip-hop, az elektronikus zene, vagy akár a modern popzene.

A TR-808 például a korai hip-hop szcéna központi hardverévé vált, míg a LinnDrum segített meghatározni a 80-as évek hangzását.

Ebben a cikkben megnézzük a dobgépeket a történelem során, valamint azt, hogyan működnek, miért váltak a zenei produkció olyan hatalmas részévé, és hogyan váltak egyszerű eszközökből erőteljes eszközökké, amelyek napjaink hangzásait alakítják.

Akár producer, akár zenész vagy, akár csak kíváncsi vagy, a végére világos képet kapsz arról, hogy a dobgépek miért befolyásolják a zenét olyan módon, amiről talán nem is tudsz.

Mi az a dobgép?

Rendben, térjünk rá a lényegre, hogy mi is valójában a dobgép.

Általánosságban a dobgép olyan elektronikus eszköz, amelyet dobhangok és ütős ritmusok létrehozására terveztek. Ez egy olyan eszköz, amelyet a producerek és a zenészek arra használnak, hogy ütemeket készítsenek anélkül, hogy egy valódi dobosra lenne szükségük a szobában.

Beprogramozhatja a kívánt ritmusokat és hangokat, és a készülék loopban játssza le őket.

A legtöbb dobgép valójában nem úgy "szól", mint az élő dobok, még akkor sem, ha egyesek megpróbálják utánozni a valódi dobfelszerelések hangzását. A korai modellek analóg szintézist használtak a ma már jól ismert hangok létrehozásához, míg sok újabb dobgép digitális mintákat vagy a kettő kombinációját használja.

A legfontosabb része itt az, hogy ezek a hangok előre felvett vagy generált hangok, majd beprogramozva, hogy az Ön által beállított mintában játsszanak. A ritmus, a tempó és a minták mind rajtad múlnak.

Amikor arról van szó, hogyan működnek, dobgépek általában lehetővé teszi, hogy építeni minták vagy "ütemek" elhelyezésével egyes dob hangok egy rácson. Innen beállíthatja az időzítést, a hangmagasságot és egyebeket, lehetővé téve összetettebb ritmusok létrehozását, mint amilyeneket egy valódi dobfelszereléssel kaphat.

Egyes dobgépek még valós idejű felvételeket is lehetővé tesznek, mint például a Roland AIRA Compact T-8 Beat Machine vagy az Arturia DrumBrute Impact Analog Drum Machine .

Az alap dobokon túl egyes dobgépek effektekkel, szekvencerekkel és ADSR képességekkel is rendelkeznek.

A legjobb az egészben, hogy a legtöbb modern dobgép beépített szekvenszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy teljes ütemeket hozzon létre különböző mintákkal, időjelekkel és összetett poliritmusokkal. Ezek a gépek gyakorlatilag egy dobozban lévő ritmusszekcióként működnek, lehetővé téve, hogy kreativitásodat a lehető legmesszebb menjen.

Dobgép vs. Sampler

Sok zenész, aki még nem ismeri a hardvert, hajlamos összekeverni ezt a két eszközt.

Bár abban hasonlítanak, hogy néha mindkettő mintákat használ, a nagy különbség a cél és a rugalmasság tekintetében van. A dobgép kifejezetten a ritmus és az ütőhangszerek kezelésére készült. Ez egy fókuszált eszköz, és általában egy rögzített hangkészlettel és egy egyszerű, ütemkészítésre tervezett felülettel dolgozol.

A mintavevő azonban sokkal nyitottabb. Ez egy olyan eszköz, amellyel bármilyen hanganyagot megnyújthat és manipulálhat, hogy nagyjából bármit létrehozzon, amit a szíve megkíván, legyen az egy teljes ütem, egy basszusvonal stb.

Tehát, míg egy dobgép gyors hozzáférést biztosít egy ütem alapjainak megteremtéséhez, egy sampler sokkal nagyobb szabadságot ad, hogy mindenféle hangokkal kísérletezzen, és valami igazán egyedit alkosson.

A dobgép története

Most jön a vicces rész.

A dobgép útja lenyűgöző, tele van innovációval, kísérletezéssel és áttörésekkel, amelyek örökre megváltoztatták a zene történetét.

Nézzük meg a dobgép történetét, és azt, hogyan vált a zenei technológia egyik legfontosabb darabjává.

The Rhythmicon (1930) - Az első dobgép

A legelső dobgép 1930-ra vezethető vissza, amikor Léon Theremin orosz feltaláló, akit inkább a theremin megalkotásáról ismerhetünk, Henry Cowell zeneszerző megbízást kapott egy olyan gép kifejlesztésére, amely képes ritmikus mintákat előállítani. Az eredmény a Rhythmicon lett.

Egy sor forgó korong és fényérzékelő segítségével a harmonikus sorozatokon alapuló összetett poliritmusokat generált, amelyek egyszerre akár 16 ritmust is képesek voltak előállítani.

Úttörő kialakítása ellenére a Rhythmicon-t nem fogadták el széles körben, bár Cowell olyan kompozíciókban használta, mint a Rhythmicana. Az 1932-es nyilvános bemutatkozás után a hangszer nagyrészt feledésbe merült, bár néhány túlélő modell megtalálható olyan intézményekben, mint a Stanford Egyetem. A Rhythmicon hatása azonban megalapozta a ritmusgépek jövőbeli fejlődését.

A Chamberlin Rhythmate (1957)

Gyorsan előre 1957-ben, és a Chamberlin Rhythmate megjelent a színen. A Harry Chamberlin által kifejlesztett gép volt az egyik első kereskedelmi forgalomban gyártott dobgép.

A Rhythmate mágnesszalagot használt előre felvett ritmusok lejátszására, amelyeket aztán billentyűzet vagy gombok segítségével indítottak el. A hangok valódi dobelőadásokon alapultak, ami "autentikusabb" érzést adott, mint a korábbi gépek, például a Rhythmicon mechanikus ritmusai.

A Chamberlin Rhythmate-ből körülbelül 100 darabot adtak el, és bár nem gyújtotta fel a világot, fontos előrelépés volt. Valódi dobhangzása és viszonylag egyszerű működése vonzóvá tette a zenészek számára, akik élő dobos nélkül akartak ritmust adni. A Rhythmate-et elsősorban kereskedelmi és stúdiókörülmények között használták, de hatása a következő években is érezhető volt.

The Wurlitzer Side Man (1959) - Korai ritmikai innováció

Néhány évvel később, 1959-ben a Wurlitzer bemutatta a Side Man-t, amelyet gyakran tartanak az egyik első kereskedelmi szempontból sikeres dobgépnek.

A Side Man nem volt programozható, mint a modern dobgépek, de rendelkezett egy sor előre beállított ritmussal. Olyan ritmusokat lehetett beindítani, mint a bossa nova, a swing és a foxtrott, ami abban az időben sok kis kombó és jazz-zenekar egyedülálló kiegészítőjévé tette.

A gépnek csúszkás vezérlőszervei is voltak, amelyekkel beállíthatta a hangerőt, a sebességet és az intenzitást, de nem rendelkezett nagy rugalmassággal.

Bár a Side Man egy szórakoztató berendezés volt, nem volt alkalmas az energikusabb, táncorientált zenéhez, ami később jött.

The Rhythm Synthesizer (1960) - Raymond Scott nyugtató hangok a babának című könyve

1960-ban Raymond Scott, egy amerikai zeneszerző és feltaláló, létrehozta a Rhythm Synthesizer, amely később használták az 1964-es albumán Soothing Sounds for Baby. A Rhythm Synthesizer egy korai kísérlet volt egy elektronikus dobgép létrehozására, de ami különböztette meg attól, hogy szintetizált hangokat is készített, amelyeket dallami elemek létrehozására is fel lehetett használni.

Scott Soothing Sounds for Baby című munkája azért jelentős, mert megmutatta az elektronikus hangokban rejlő lehetőségeket a zenei kompozíciók létrehozásában.

A teljesen tranzisztoros dobgépekre való áttérés (1960-as évek eleje)

Az 1960-as évek elejére a mechanikus ritmushangszerekről az elektronikus ritmushangszerekre való áttérés jelentős változást jelentett a zenei technológiában. A tranzisztoros áramkörök megjelenése felváltotta a kevésbé megbízható vákuumcsöveket, ami kompaktabb, tartósabb és megfizethetőbb dobgépeket eredményezett.

Ebben az időszakban jelentek meg az első teljesen tranzisztoros ritmusgépek, amelyek megteremtették az alapot a ma ismert modern dobgépek számára.

Néhány a legfontosabb fejlemények közül:

• Keio-Giken (Korg): 1963-ban a Keio-Giken bemutatta a Donca-Matic DA-20-at, Japán első elektronikus dobgépét. Bár kezdetben vákuumcsöveket használt, később az 1960-as évek közepén a tranzisztoros Donca-Matic DC-11-re frissítették. A későbbi modellek, mint például a Donca-Matic DE-20 és DE-11, továbbfejlesztették a konstrukciót, a mechanikus alkatrészeket szilárdtest-elektronikával helyettesítették a nagyobb megbízhatóság és teljesítmény érdekében.
• Ace Tone: Az 1960-ban Ikutaro Kakehashi által alapított Ace Tone 1964-ben fejlesztette ki az R-1 Rhythm Ace-t, egy kézi működtetésű, tranzisztoros áramkört használó ütőhangszeres eszközt. 1967-ben a cég bemutatta a Rhythm Ace FR-1-et, egy előre beállított ritmusminta-generátort, amely diódamátrix áramkört használt. Ez a modell lehetővé tette a felhasználók számára, hogy különböző ritmusminták közül válasszanak, ami népszerűbbé tette a készüléket a háztartási és professzionális környezetben.
• Nippon Columbia: 1965-ben a Nippon Columbia bemutatta a CRB-81-et, a korai tranzisztoros ritmusgépek egyikét. A CRB-81 jelentős előrelépés volt, mivel előre beállított ritmusokat kínált, és szilárdtest-tranzisztorokat használt, ami megbízhatóbbá és praktikusabbá tette, mint a korábbi mechanikus készülékek. Ez a gép számos ritmusmintát tartalmazott, és az elsők között vált professzionális és otthoni környezetben is használhatóvá.

Az Eko ComputeRhythm (1972)

1972-ben az Eko bemutatta a ComputeRhythm-et, az egyik első programozható dobgépet, amely messze megelőzte korát. Elődeivel ellentétben, amelyek csak előre beállított ritmusokat tudtak lejátszani, a ComputeRhythm lehetővé tette a saját minták programozását azáltal, hogy kiválaszthatta, hogy mely hangokat és mikor indítsa el. Egy sor gombot és egy egyszerű kezelőfelületet használt a felhasználók számára a minták beviteléhez, és ez hatalmas ugrást jelentett a felhasználói irányítás és rugalmasság terén.

Bár a ComputeRhythm mai mércével mérve még mindig viszonylag egyszerű volt, megnyitotta az utat a jövőbeni programozható gépek előtt, amelyek sokkal nagyobb kontrollt adtak a zenészeknek a dobok felett.

A Roland CR-78 (1978)

1978-ban a Roland kiadta a CR-78-at, amely a világ első mikroprocesszoros ritmusgépének számított.

A CR-78 hatalmas előrelépés volt, mivel teljesen programozható volt. A CR-78 dobhangjai analóg szintézisen alapultak, és a piacon lévő többi géphez képest sokoldalúsága és megfizethetősége miatt vált népszerűvé.

A CR-78 olyan ikonikus albumokon hallható, mint a The Human League Reproduction és az ABBA Super Trouper című lemeze. Ez végül megalapozta a későbbi dobgépek, például a TR-808 és a TR-909 alapjait.

A Linn LM-1 Drum Computer (1980)

1980-ban Roger Linn bemutatta az LM-1 Drum Computer-t, amely egy úttörő gép volt, amely valódi dobhangok digitális mintáit használta. Ez sokkal természetesebb és autentikusabb érzést adott, mint a korábbi gépek.

A 4 995 dolláros ára rendkívül drága volt (ami ma körülbelül 19 100 dollárnak felel meg), de a hangzása annyira forradalmi volt, hogy azonnal klasszikussá vált.

Az LM-1-et használták az 1980-as évek néhány legikonikusabb albumán, köztük Michael Jackson Thriller című albumán, Prince 1999 című albumán és Whitney Houston I Wanna Dance With Somebody című albumán. Egyedülálló képességgel rendelkezett a valódi dobok hangzásának reprodukálására, és programozhatóságával együtt a pop- és rockzene egyik alapdarabjává vált.

Az LM-1 inspirálta az Oberheim DMX megalkotását is, amely a feltörekvő hip-hop szcéna egyik alapdarabja lett. A DMX ütős dobhangzása és masszív felépítése a producerek kedvencévé tette, akik kemény ütemeket akartak létrehozni.

A Roland TR-808 (1980)

1980-ban a Roland kiadta a TR-808 dobgépet is, amely minden idők egyik legnagyobb hatású dobgépe lett. Az LM-1-től eltérően a TR-808 teljesen analóg volt, ami jellegzetes, meleg és erőteljes hangzást adott neki.

Amikor azonban először megjelent, kereskedelmi kudarcot vallott. A zenészek nem igazán értették meg a TR-808 egyedi hangzását, és kezdetben nem úgy fogadták el, ahogy azt a Roland remélte.

A következő néhány évben azonban a TR-808 megtalálta a helyét a zenei világban, különösen a hip-hop, az elektro és a korai tánczene területén. A 80-as évek néhány legikonikusabb számában hallható, mint Afrika Bambaataa "Planet Rock" és a Kraftwerk "Computer World" című száma .

A Roland TR-909 (1983)

1983-ban a Roland kiadta a TR-909-et, a 808-as utódját, amely egy forradalmian új funkciót tartalmazott: MIDI.

A TR-909 volt az első olyan dobgép, amely MIDI-t (Musical Instrument Digital Interface) tartalmazott, ami lehetővé tette, hogy más MIDI-vel felszerelt eszközökkel kommunikáljon, így a techno és a house zene felemelkedése idején a zenei producerek kulcsfontosságú eszközévé vált.

‍

A TR-909 jellegzetes hangzása és MIDI-funkciói jelentős hatást gyakoroltak a house, az EDM és az elektronikus zene más alapműveinek fejlődésére. A mai napig az egyik legnépszerűbb dobgép.

A 2010-es évek analóg szintetizátoros újjáéledése

Gyorsan előre a 2010-es évekbe, és az analóg szintetizátorok és dobgépek iránti érdeklődés újraéledt, amelynek nagy részét a régi idők iránti nosztalgia és az analóg melegsége iránti újbóli megbecsülés vezérelte.

Az olyan cégek, mint a Korg és az Arturia újra bevezették az analóg dobgépeket, mint a Volca Beats és a DrumBrute, míg a Dave Smith Instruments bemutatta a Tempest-et, egy magasabb kategóriájú, modern analóg dobgépet, amely a digitális vezérlést analóg hangkeltéssel kombinálta.

Egy tipikus dobgép összetevői

Az igazi kérdés tehát az, hogy hogyan működnek ezek a dolgok?

Ez egy érdekes gondolat, mivel a dobgépek az évek során sokat fejlődtek. Nincs két teljesen egyforma! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érthetjük meg az alapvető alkotóelemeiket.

Hangmotor

A fő része minden dobgépnek a hangmotor.

A legtöbb dobgép kétféleképpen állít elő hangokat: analóg szintézissel vagy digitális mintavételezéssel.

Az analóg szintézist a korai dobgépekben, például a Roland TR-808-ban használták. Ezek a rendszerek oszcillátorokat, szűrőket és modulátorokat használtak, hogy a dobhangokat a semmiből hozzák létre. A hangszínt tekintve ez a fajta szintézis általában meleg, jellegzetes hangzást kölcsönöz, amely a hip-hopban és a tánczenében ikonikussá vált.

A digitális mintavételezés viszont valódi dobhangok rögzítését és lejátszását jelenti. Bár nem olyan "meleg", de az olyan gépek, mint a LinnDrum, amely ezt a megközelítést alkalmazta, a tényleges dobhangok felhasználásával az ütőhangszerek valósághűbb ábrázolását kínálta. Néhány modern dobgép mindkét módszert ötvözi, így mindkét világból a legjobbat nyújtja.

Sequencer

A szekvencer egy másik fontos komponens, amelyet a dobgépekben a ritmusok programozására használnak.

Ezek általában egy step szekvencerrel dolgoznak , ahol a rács minden egyes lépése megfelel az idő egy alrészletének, lehetővé téve a hangok pontos elhelyezését a ritmusban.

Ezzel a beállítással bonyolult dobmintákat és loopokat építhetsz, mintha egy puzzle-t raknál össze.

A fejlettebb szekvencerek olyan funkciókat kínálhatnak, mint a pattern memória, amely több dobmintát tárol, amelyeket előadás közben lehet kiváltani, és a dal mód, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a mintákat teljes kompozíciókat alkosson.

Találhat olyan szekvencereket is, amelyek kreatív lehetőségeket kínálnak, mint a swing, a flam és a humanize, amelyek segítenek groove-ot és variációt adni.

Csatlakozás

A csatlakozási lehetőségek szintén fontos részét képezik egy dobgép funkcionalitásának. Ezek tájékoztatják Önt arról, hogy a készülék milyen berendezésekhez csatlakoztatható.

A MIDI be- és kimenetek eléggé elterjedtek, és lehetővé teszik a dobgép és más MIDI-kompatibilis eszközök, például szintetizátorok, szekvencerek és számítógépek közötti kommunikációt.

Valószínűleg audio kimeneteket is talál, amelyek keverőpultokhoz, erősítőkhöz vagy felvételi eszközökhöz biztosítanak csatlakozást, míg az USB-portok (amelyek a modernebb eszközökön találhatók) lehetővé teszik az adatátvitelt és a DAW-kkel való szinkronizálást.

Más dobgépmodellek támogatják a CV/Gate kimeneteket, ami kompatibilissé teszi őket a moduláris szintetizátorokkal.

Felhasználói felület

A felhasználói felület a dobgépnek az a része, amellyel interakcióba léphet.

Általában pads vagy gombokat tartalmaz, amelyeket a hangok valós idejű kiváltására vagy szekvenciák programozására használ. Sok gyártó ezeket érintésérzékennyé teszi, hogy dinamikusan játszhasson.

Valószínűleg találsz még gombokat és csúszkákat is, amelyekkel különböző más hangparamétereket, például a hangmagasságot, a lecsengést és a modulációt szabályozhatod.

Végső gondolatok

A dobgépek évtizedek óta a zenei produkció részei, és nehéz túlbecsülni a zeneiparra gyakorolt hatásukat.

A dobgépek a korai, mechanikus eszközökkel, például a Rhythmicon-nal kezdődő kezdetektől az 1960-as évek első teljesen tranzisztoros modelljeiig folyamatosan alakították az elektronikus zene hangzását, és még azon túl is.

Ma ezek az elektronikus hangszerek szórakoztató lehetőséget kínálnak az elektronikus műfajokban, a popzenében vagy a hip-hopban dolgozó producerek számára, hogy ütemeket hozzanak létre, egyedi hangzásokat produkáljanak, és élvezzék a fizikai dobgépek kézzelfogható aspektusát.

Ha elektronikus zenész vagy, aki dobos nélkül dolgozik, nagyon ajánlom, hogy fedezd fel, mit tudnak ezek a felszerelések nyújtani!