Az összetett poliritmusok világának megértése ijesztő lehet. Végül is a poliritmusok nem túl gyakran jelennek meg a nyugati zenében, és a kezdő zenészek számára nehéz lehet azonosítani őket.

Szerencsére ezek az összetett ritmikai minták egy kis útmutatással és gyakorlással megérthetők. Az alábbiakban megosztjuk, hogyan működnek ezek a ritmikai minták, hol hallhatsz poliritmikus zenét, és ami a legfontosabb, hogyan játszhatsz poliritmikus zenét saját magad. Megosztunk néhány példát is a poliritmusokra a zenében, hogy elkezdhesse hangzásilag megérteni, hogyan működnek ezek a ritmusok.

Mi az a poliritmus?

A többritmusúság megértéséhez hasznos lehet, ha magát a szót lebontjuk. Ha szétválasztjuk a poli szót a poliritmustól: a poli azt jelenti, hogy "több", vagy "egynél több". A poliritmus lényegében legalább két vagy több ritmus pontos időben és tempóban végrehajtott kombinációja .

Az összetett ritmusnak is nevezett poliritmus két vagy több ritmus bármilyen kombinációja, amelyek mindegyike a zenei események saját, független egymásutániságával rendelkezik. Egyetlen ritmust egy ellenritmussal szemben játszanak, általában az első ütem közös hangsúlyozásával. Ez a ritmikai feszültség csábító ütemet eredményez, minden ütem elején egy alaplüktetéssel.

Ez a zenei kifejezés tarthat egy szegmensig, vagy létezhet és változhat egy egész dal alatt. A poliritmus lehet egyszerű, 4/4-es groove-ban, mint például a dobok, amelyeket a klasszikus Bow Wow Wow Wow sláger, az "I Want Candy" dzsungelszerű ritmusában hallunk. Vagy lehet nagyon összetett, több hangot és furcsa időjeleket használva, mint a szitár és a tabla kapcsolata az indiai klasszikus zenében. A hagyományos zene meglepően gyakran használ összetett poliritmusokat a kultúrákban.

A poliritmusok jelen lehetnek egy egész darab során, vagy csak néhány ütem erejéig egy kompozícióban. Ha egy poliritmus egy zenemű alapját képezi, akkor keresztritmusnak is nevezhetjük. A keresztritmus olyan zenei műfajok alapjául szolgál, mint az afrikai és a karibi zene.

A poliritmusok rövid története

A poliritmusok afrikai gyökereikre vezethetők vissza, ahol a poliritmusok mélyen beépültek a zenei kultúrába. Sok zenészt már fiatal korától kezdve tanítják ezeket az összetett ritmusokat, mint a mélyen beágyazott kulturális kommunikáció egyik módját.

Idővel ezek a ritmusok különböző műfajokba kezdtek átcsapni - leginkább a jazzbe, de a rockba, a hagyományos zenébe és más műfajokba, például az afro-kubai zenébe is. Bár a nyugati zenében nem gyakran játszanak poliritmusokat, a populáris zenében mégis találkozhatunk velük, többek között a Van Halen, a Disclosure és a Gorillaz számaiban.

A poliritmusok típusai

Egyes poliritmusok gyakoribbak, mint mások. Az alábbiakban megosztunk néhányat a leggyakoribb poliritmusok közül, amelyek mind a hagyományos, mind a nyugati zenében előfordulnak. Ha gondot okoz a poliritmusok megtanulása, ne aggódj! Évekig tartó zenei képzésre lehet szükség ahhoz, hogy valóban felismerjük ezeket az összetett ütemeket.

3:2 poliritmus: Hemiola

Az egyik leggyakoribb poliritmus a hemiola, vagyis a három a kettő ellen. Ezt 2:3-nak is nevezhetjük. Az összes poliritmust, beleértve a hemiolát is, felcserélhetően X:Y értéknek és Y:X értéknek is nevezhetjük. Ebben a poliritmusban 3 hangot játszanak egy triolában 2 hanggal szemben egy duplában, és minden hangpár az 1. ütemre szinkronizálódik.

Íme egy gyors videó, amely részletesen bemutatja, hogyan kell játszani ezt a poliritmust:

3:4 poliritmus: 4 a 3 ellen poliritmusban

A 4 a 3 poliritmus ellenében nyolcadjegyű triolákból és tizenhatodjegyekből áll. Íme egy példa a 3:4 poliritmus játszására:

4:5 poliritmus: 4 az 5 ellen poliritmusban

A 4:5 poliritmus ritkább, mint a hemiola és a 3:4 poliritmus. A poliritmus négy tizenhatod hangból áll, amelyekkel szemben egy tizenhatodok ötödével áll. Így hangzik:

Példák a poliritmusra a zenében

A poliritmus egy olyan szó, amelyet a dalban hallható hangok harmonikusan ritmikus kombinációjának leírására használnak, amelyet gyakran a latin-amerikai zenéhez, a jazzhez, az afrikai doboláshoz és az indiai klasszikus zenéhez (hogy csak néhányat említsünk) kapcsolnak. Hiba lenne a poliritmust csak egy adott zenei műfajhoz vagy stílushoz kötni. Az igazság az, hogy a poliritmikát a zene szinte minden formájában azonosíthatjuk.

A mai könnyűzenében hallható poliritmusok többsége nagyon táncolhatónak számít. Nem meglepő tehát, hogy ezek a népszerű ritmusok Afrikából származnak. A dobok és a ritmus azonban az afrikai kultúrában a tánczenénél magasabb célt szolgáltak: a dobokat a hosszú távú kommunikációra és a szertartásokra is használták (és használják ma is), ritmusukat a törzs(ek) természetes nyelvi és beszédmintái alapján alakították ki. Ha felismerjük ezt a gazdag történelmet, valamint az afrikai és a modern popritmusok közötti kapcsolatot, érthetővé válik a zenében betöltött érzelmi szerepe.

Miért fontos ez?

Mint a tonális harmónia egy akkordban vagy progresszióban, a poliritmia a zenében növeli a dal mélységét és érzelmeit. Enélkül a zene hiányosnak tűnhet. A könnyűzene pedig rendkívül másképp szólna.

Ahogy Daniel J. Levitin idegtudós írja "This Is Your Brain On Music" című könyvében, tudjuk, hogy a ritmikus minták az agy örömrendszerével játszanak, és jutalomként dopaminnal táplálják idegpályáinkat. A zene ritmusa nélkül az egész világ egy egészen más hely lenne!

Egyes zenei műfajok és stílusok jól megélnek poliritmia nélkül, mint például a gregorián ének. Bármennyire is szeretem hallgatni a szerzeteseket, amikor meditálok, a ritmus mindig ott lesz, ahol a szívem van.

Poliritmus az afrikai zenében

Meg fogja találni, hogy a leggyakoribb poliritmusok és a rendkívül összetett poliritmusok mindegyike afrikai eredetű. Ezek az összetett poliritmusok a kultúra alapelemévé váltak, és a mai napig elősegítik a közösségi érzést.

Íme egy gyors példa a Butour Ngale csoportról, amely kézi dobolással és hanggal mutatja be a különböző poliritmikus hangokat:

Poliritmus a jazzben

A jazz az egyik legösszetettebb zenei formáról ismert, így logikus, hogy a műfaj a poliritmusok játékát is magáévá teszi. Valójában a jazz a nyugati zene egyik kevés példájának számít, amely magáévá teszi a közös poliritmusok és a keresztritmusok művészetét - A műfaj végtelen lehetőségeket tesz lehetővé, legyen szó egyszerű ritmusokról vagy szimultán ütemekről. Íme egy példa az Avishai Cohen Triótól:

Poliritmus a metálban

Bár talán nem is számítana rá, de a metálos westernzene hallgatása során találhat példákat a poliritmikus dobolásra és játékra. Míg rengeteg progresszív rock és metal dal egyszerű ritmusokat használ, sok kísérletezőbb csapat kezdte el felkarolni az összetett és gyakori poliritmusokat, hogy kitűnjön a színtérrel szemben.

A Nine Inch Nails a "La Mer" című dalában hallható a poliritmus használata. A Nine Inch Nails ezt a poliritmust úgy hozza létre, hogy a basszusvonal 4/4-es vagy common time-ban, míg a zongora 3/4-es ütemben szólal meg.

Poliritmus más zenei műfajokban

Bár az afrikai zene, a jazz és a progresszív rock a leggyakoribb helyek, ahol poliritmusokkal találkozhatunk, rengeteg más zenész is játszik poliritmusokat, és beépíti őket a zenéjébe.

Az afro-kubai zene például gyakran használ poliritmusokat. A karnatikus és az indiai klasszikus zenében is találunk poliritmusokat.

Szinkópia vs. poliritmia

A poliritmust néha összetévesztik a szinkópával. Ez azonban más. A szinkópia a ritmuson kívüli és a ritmusok közötti ütemek hangsúlyozásának technikájára utal. Egyetlen ritmusban vagy poliritmusban is lehet szinkópia. A poliritmusok nem feltétlenül szinkópáltak, vagy fordítva - a poliritmus két különböző ritmus egyidejű lejátszására utal, míg a szinkópálás egyszerűen a nyugati zenében kifejezett kevésbé gyakori ütemek hangsúlyozását jelenti.

A Poliritmus Műszer-specifikus?

Bármely hangszer vagy hang részt vehet a poliritmusban. Általában nem hallunk poliritmusokat szóló hangszeres előadásokból, például egy magányos harsona vagy egy énekes előadásából: ezek a hangszerek egyszólamúak, és egyetlen egyéni zenei hangot képviselnek. A poliritmia akkor jelentkezik, amikor két vagy több ilyen hang ritmikusan összeér.

A zongora vagy a gitár polifonikus hangszer, amely több hangot, ritmust és szinkópát képes játszani egyidejűleg vagy ellentétes időközönként. A különböző hangszerek mind képesek kíséret nélkül is poliritmust produkálni.

A poliritmusok használata a zenében

A poliritmusok megértése és létrehozása zavaros fogalom lehet. Itt van egy videó, amely elmagyarázza, hogyan lehet létrehozni egy alapvető 4 ellen 3 poliritmus segítségével a DAW. A 4 ütemű poliritmus negyedhangokat használ, a 3 ütemű ritmus pedig pontozott negyedhangokat. Ha a két ritmust egyszerre kombinálja, ahogy a videóban bemutatott módon, akkor egy poliritmust kapunk.

A poliritmusok gyakorlása

A poliritmusok megtanulása nehéz lehet, de ez nem olyan dolog, amit egy kis gyakorlás ne tudna megoldani. Ahhoz, hogy a poliritmusokat a zenédben használhasd, rendszeresen gyakorolnod kell őket. Egy vezető dobosnak vagy egy ritmikai háttérrel rendelkező személynek talán könnyebb lesz megtalálni a ritmust a keresztütések és off-ütések között, de ne csüggedj. Íme néhány gyors tipp, amit szem előtt kell tartanod a poliritmusok előadása közben.

Kezdje kisebb darabokkal

Kétségtelen, hogy a poliritmusok zenébe való beépítésének legjobb módja, ha az első ritmus lejátszásával kezdjük, majd lassan beépítjük a másodlagos ütemet. Jó ötlet egy metronómot vagy beat click tracket bekapcsolni, hogy egyenletes legyen a ritmusod, miközben számolod az ütemeket.

Használd a tested

A poliritmusok elsajátításának egyik legjobb módja a test használata. Használhatod a kezed arra, hogy a két ütemet egy közeli asztalra, vagy akár az öledbe csapdosd. Ez segíthet gyorsabban belejönni a ritmusba, mintha egyedül próbálnál hangosan számolni.

Használjon hangjelzést

Sok zenész hasznosnak találja, ha egy vokális frázist egyszerű poliritmusokhoz rendel, hogy megkönnyítse a számolást. Például a "milyen szörnyű időjárás" kifejezést gyakran használják a 4 a 3 elleni poliritmus kiszámításához. Az interneten rengeteg hasznos mondatpélda található, amelyek bármely poliritmushoz segítséget nyújtanak, ahogyan az ebben a videóban is látható:

Használja a DAW-t

Egy digitális audio munkaállomás vagy egy szekvenszer használata rendkívül hasznos lehet, amikor megpróbáljuk megjeleníteni a poliritmusokat. Hozzon létre poliritmusokat a DAW-ban, és figyelje meg, hogyan jelennek meg és hogyan szólalnak meg. Kapcsolja be a metronómot, hogy könnyen nyomon követhesse az ütemet.

Poliritmus GYIK

Még mindig gondot okoz a poliritmusok megértése? Itt van egy gyors összeállítás, ha a kapcsolódó gyakran feltett kérdések és válaszok bővítik a megértését.

Mire használják a poliritmust?

A poliritmus két különböző ritmus egyidejű lejátszásával lepi meg a fület, ami sok karaktert adhat egy dalnak. Ez gyakran megtalálható az afrikai zenében, a jazzben, valamint a progresszív rockban. Lényegében a poliritmusok bármilyen számban használhatók, hogy egy extra karaktert adjanak hozzá.

Mi a leggyakoribb poliritmus?

A leggyakoribb poliritmus a triolák és a negyed- vagy nyolcadhangok egymás mellé helyezése. Ezt a poliritmust 3 kontra 2 vagy 3:2 ritmusnak is nevezik. A 3 kontra 2 zenei motívumot hemiola néven ismerik. A hemiola gyakran megtalálható az afrikai zenében a barokk, a rock és a jazz mellett.

Hogyan lehet azonosítani a poliritmust?

A poliritmusokat nehéz lehet meghatározni, mivel könnyen megtréfálják a fület. Ezért hasznos lehet, ha először a poliritmus egyik ritmusát választjuk ki, és csak ezután kezdjük el dekódolni a másodikat. Egyesek hasznosnak találják, ha az egyes ütemekhez szavakat rendelnek, mielőtt a tényleges számolásra térnének át.

Mi a különbség a poliritmus és a poliméter között?

Polyméterről akkor beszélünk, ha ugyanazon a darabon belül különböző sáv- vagy mérethosszúságok vannak. A poliritmika az, amikor két különböző ritmus egyszerre szólal meg egy ütemben. Mindkettő különböző kifejezés, amelyek ugyanazon a kompozíción belül is használhatók.

Miért fontos a poliritmus az afrikai dobolásban?

A ritmus mélyen gyökerezik az afrikai kultúrában. Ezért logikus, hogy a kultúra olyan összetettebb ritmusok előállítását vállalta fel, mint a poliritmus. Az afrikai kultúra vezetett a poliritmusok népszerűsítéséhez olyan műfajokban, mint a jazz, a rock és az alternatív zene.

Milyen zenei műfajok használnak poliritmusokat?

Rengeteg zenei műfaj van, amely poliritmusokat használ. Néhány példa erre az afro-ihletésű zene, a jazz, a progresszív rock és még néhány kortárs zene is. Az olyan zenekarok, mint a Gorillaz, mind felhasználták a poliritmusokat a zenéjükben. Más példák közé tartozik a Van Halen és a Police.

Mi az a poliritmikus éneklési stílus?

Mint minden hangszer esetében, a zenét is lehet poliritmikusan énekelni. A poliritmikus éneklés tehát abból áll, hogy két énekes egyszerre különböző ritmusokat énekel. Bár egyetlen énekes számára lehetetlen egy teljes poliritmust artikulálni, ez két vagy több képzett énekessel megvalósítható.

Mi a poliritmus ellentéte?

A poliritmia ellentéte az egyetlen, önmagában játszott ritmus, vagyis a monoritmia. A legtöbb zenét így játsszák és adják elő. Megjegyzendő, hogy egy dal lehet poliméteres, de mégsem poliritmikus. A poliritmikus érzékenységet nehéz lehet elsajátítani, mivel ritkábban fordul elő, és nehezen konceptualizálható.

Hogyan számolja ki a poliritmust?

A poliritmia kiszámításához először érdemes kitalálni a darab ütemét. Ha már meghatároztad a darabot, figyeld meg, hogy a két ritmustípus együttes hangsúlya van-e az "1"-en. Ha igen, folytassa a két egyedi ritmus meghatározását.

Tagadhatatlan, hogy a poliritmusok összetett mintákból állnak, amelyeket nehéz lehet elsajátítani. Remélhetőleg ez a cikk megkönnyítette, hogy magabiztosan játsszuk ezeket az egyedi ritmusokat! Élvezd a komplex és egyszerű poliritmusokkal való kísérletezést a zenédben.