A harmónia a zene három alapvető építőkövének egyike. Fényt és árnyékot, feszültséget és feloldást biztosít, és képes a hallgatót megható utazásra vinni.

Ha tanulmányoztad a harmóniát és az akkordok működését, akkor valószínűleg tudod, hogyan hozhatsz létre erőteljes érzelmi tájképeket bizonyos akkordok segítségével a megfelelő helyen.

De mi történik, ha ezt a harmóniát fejjel lefelé és kifordítva fordítjuk?

Lépj be a negatív harmónia káprázatos világába.

A "negatív harmónia" kifejezés az 1980-as évek óta létezik, de az utóbbi időben Jacob Collier lelkes vitáinak köszönhetően egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Ebben a cikkben fejest ugrunk a negatív harmónia világába, megvizsgáljuk a mögötte álló elméletet, hogy honnan ered, és hogyan emelheti új szintre a saját zenédet.

Készen állsz? Fézereket kábításra állítani...

Mi is az a Harmónia?

Ahhoz, hogy jobban megértsük a negatív harmóniát, nézzük meg gyorsan, hogy mi is az a jó öreg normál harmónia.

Építőelemek: Intervallumok és akkordok

A zenében a harmónia az intervallumokra épül - a két hang közötti távolságra.

Amikor valaki (mint például a Nickelback) két vagy több hangot egymásra helyez, akkordokat hoz létre. Ezek nem csak véletlenszerű halmozódások; az akkordok előre meghatározott intervallumsorozatok felhasználásával épülnek fel, hogy egyedi hangzást és textúrát adjanak nekik.

Harmonikus tájak: Akkordmeneteket

Akkordok sorozatát összeragasztva kapunk egy akkordmenetet. Az egyes akkordok által létrehozott harmónia és maga az akkordmenet által létrehozott harmónia kombinációja adja meg egy zenemű érzelmi súlyát.

A harmónia fontossága

Gondoljon egy zeneműre úgy, mint egy emberi testre (nézze el nekem): a ritmus a pulzus és a mozgás, a dallam a csontváz, a harmónia pedig a hús, amely mélységet és karaktert ad neki.

A harmónia kritikus fontosságú a zenében, mivel ez adja a dallam kontextusát. Még akkor is, ha a dallamot acapella előadásban adják elő, van mögötte egy implikált harmónia.

A harmónia erősen befolyásolja a zene hangulatát; megváltoztatásával teljesen megváltozhat a hangulat.

Mi a negatív harmónia?

A negatív harmónia az a koncepció, hogy minden "hagyományos" akkordot meg lehet fordítani egy központi tengely körül, hogy létrehozzunk egy negatív megfelelőt.

Ezeknek a negatív akkordoknak ugyanaz a harmonikus funkciójuk, mint pozitív társaiknak, de teljesen más érzelmi minőséget kapnak, gyakran sötétebbé vagy magába fordulóbbá téve a zenét.

Ugyanez az elmélet vonatkozik a dallamokra is; minden pozitív dallamnak van egy negatív tükörképe.

A negatív harmóniára úgy is gondolhatunk, mint egyfajta pluginra, amely újragondolja a zenei ötleteket. A dúr akkordok moll akkordokká válnak, a dallamok pedig váratlan és érdekes fordulatokat vesznek.

Ez egy nagyszerű eszköz a boldog komponáláshoz, de a negatív harmónia megértéséhez szükség van némi elméleti tornára.

Miután néhány egyszerű zeneelmélet fogalmak az öv alatt segít megérteni ezt a blogbejegyzést; akkordok, alapvető harmónia, és hogyan nyugati skálák funkciója néhány jó téma, hogy ismeri, hogy elkerülje egyre királyi zavaros.

Most, hogy ezt a gesztenyét már kihúztuk az útból...

A negatív harmónia elmélete

A negatív harmónia lényege, hogy minden akkordnak van egy poláris ellentéte - egy "negatív" változata.

Ahhoz, hogy ezeket a negatív megfelelőket kapjuk, az akkordokat egy központi tengely körül forgatjuk, amely közvetlenül a gyökhang és az ötödik hang között van.

A negatív harmóniák kidolgozásához először keresse meg a kulcsközéppontot. Ezután az Ötödök köre segítségével állapítsa meg az adott kulcshoz tartozó polaritásokat úgy, hogy a gyökhangot referenciaként használva húz egy vonalat a körön keresztül.

Például a C hangnemben a tengelyváltás a C alaphang és az ötödik hang, a G között történik.

A fenti képen egy vonalat húztam a C és a G közé, ami mindent megad, amire szükségünk van ahhoz, hogy kitaláljuk a negatív akkord hangjait a C hangnemben.

Ha zongorista vagy, talán könnyebb lesz billentyűzet formájában megjeleníteni:

Ahogy fentebb említettem, a tengely a gyökér és az ötödik között van, tehát a C hangnemben a tengelypont az E és az Eb között van.

Hogy könnyebb legyen a szemnek, itt van az összes polaritás táblázatos formában:

A technikáról beszélni szép és jó, de sokkal több értelme lesz, ha látja a folyamatot a gyakorlatban.

Nézzünk meg néhány C-dúr akkordot, és dolgozzuk ki a negatív megfelelőiket.

Az F-dúr akkord az F-A-C hangokból áll. E hangok negatív megfelelői a D-Bb-G. Alaphelyzetben ez egy g-moll hármashangzat lesz.

Az a-moll akkordot A-C-E-vel írják. A negatív változatot Bb-G-Eb, vagy Eb-dúr hármashangzatnak írják.

A G-dúr akkord ( G-B-D ) negatív harmóniában f-moll akkorddá válik ( C-Ab-F, gyökhelyzetbe invertálva: F-Ab-C ).

A negatív akkord alaphangjának megtalálása

Honnan tudjuk, hogy mi a negatív akkord alaphangja? Először is szükségünk van a generátorhangra.

A generátorhang az eredeti akkord alaphangjának negatív megfelelője. Az első példában (F-dúr) az alaphang az F. A generáló hang tehát D.

A negatív harmónia gyökere mindig egy tökéletes kvint (vagy 7 féllépés) a generátorhang alatt van. Ebben a példában a negatív harmónia akkordunk alaphangja a G.

Hogyan dolgozzuk ki gyorsan a negatív harmóniát?

Az ötödök körének ilyen módon történő végigjárása a negatív akkordok kitalálásához időigényes lehet, ezért íme egy rövidítés az akkordmenet negatív harmóniájának kidolgozásához.

• Keresse meg az összes akkord alaphangját a progresszióban.
• Fordítsa meg őket a tengelyen
• Transzponáljuk ezeket az új hangokat egy tökéletes 5.
• Fordítsa meg az akkordtípust (a dúrból moll lesz, és fordítva).

Itt egy észbontóan egyszerű akkordmenet. Még mindig C-dúrban vagyunk:

C - F - Dm - G

A gyökérhangok ebben a példában a következők: Ha megfordítjuk őket, a következő hangok lesznek: G, D, F és C.

Egy tökéletes ötöddel lejjebb transzponálva ezek lesznek: C, G, B és F.

Ezután megfordítjuk az akkordtípusokat - dúrból mollba, és fordítva. A végén ezeket a negatív akkordokat kapjuk:

Cm - Gm - Bb - Fm

Ilyen egyszerű!

Negatív harmónia: Gyakorlati felhasználások

A negatív harmónia kiszámításának ismerete szép dolog a bárban, de mi a gyakorlati haszna?

A negatív harmóniát használhatod:

• Írj új akkordmeneteket az eredeti hangnemhez kapcsolódóan.
• Kezdjen új szakaszt, korábbi tematikus anyag felhasználásával.
• Ízt és érdekességet ad a zene kulcsfontosságú pontjain

Nézzük meg a technikát működés közben.

Teljes pozitív fejlődés

Kezdjük egy alap akkordmenettel (és igen, még mindig C-dúrban vagyunk...):

C - Em - Am - F - C

Teljes negatív progresszió

Ezután fogjuk az előző példát, és mindent a feje tetejére állítunk. A negatív akkordmenet a következő lesz:

Cm - Ab - Eb - Gm - Cm

Hallható, hogy a negatív verzió sötétebbnek hangzik, de hasonló harmonikus formát követ, mint az eredeti.

Kocka riadó!

Ha zeneelmélet-szakértő vagy, észreveheted, hogy az első akkordmenetben lévő plagális kadenciát ebben az akkordmenetben egy autentikus kadenciával helyettesítették.

Pozitív és negatív fejlődés

A negatív harmónia azonban nem egy vagy-vagy opció. Teljesen szabadon cserélheted ki a pozitív akkordokat negatív akkordokra, ha ez jól hangzik számodra. Itt csak a 2. és 3. akkordot cserélem ki negatív rokonaikra:

C - Ab - Eb - F - C

Mint sok más dologban a zenében, a kevesebb gyakran több, ezért ne érezd magad kötelességednek, hogy negatív harmóniát használj egy egész akkordmenetre.

Keverjük össze még egy kicsit

Ha bátornak érzed magad, akár a negatív harmóniát is összeolvaszthatod a pozitív világgal:

C + Cm

Em + Ab

Am + Eb

F + Gm

Nagyon óvatosnak kell lenned az akkordok hangzásával, ha ezzel próbálkozol, de érdekes harmonikus lehetőségekhez vezethet.

Ebben a következő példában az utolsó akkordot (F) "kevertem" (F némi Gm ízzel), mielőtt visszatérnénk a tonikai akkordhoz.

Hogyan kezeljük a kiterjesztett akkordokat negatív harmóniában?

Eddig csak az elsődleges hármashangzatokat néztük meg, de hogyan kezeljük a dúr vagy moll 7. akkordokat, hozzáadott, 6. vagy egyéb bővített akkordokat?

Ha a hosszú utat választod, egyszerűen fordítsd meg a további hangokat a hármashangzat tetején, és ne feledkezz meg arról a szabályról, hogy az új akkord gyökere egy tökéletes kvinttel lesz a generátor hang alatt.

A dolgok kitalálásának rövidített módja, emlékszel, hogy a dúr akkordok megfordulnak mollakkordokká?

Hasonló elv érvényesül a bővített akkordok esetében is:

Moll 7. = dúr 6.

Dúr 7. = moll (b) 6.

Domináns (lapított) 7. akkordok = moll 6.

A C-dúr 7. akkordból (C -E - G- B) Cm(b)6 (C - Eb - G - Ab) lesz.

A G7 akkord (G - B - D - F) Fm6 (F - Ab - C - D) lesz.

És így tovább!

Negatív skálák

A negatív harmónia nagyszerű minden akkorddal kapcsolatos dologhoz. De ha megváltoztatsz egy harmóniát, jó eséllyel meg kell változtatnod néhány dallamjegyet.

A disszonáns hangokat egyszerűen kicserélheti az új harmóniának megfelelő hangokra.

De ha új ötletet akarsz generálni, és teljesen a feje tetejére akarsz állítani egy dallamot, akkor egy kicsit mélyebbre kell ásnod.

A negatív skála elve ugyanaz, mint a harmónia esetében; a hangjegyeket egy tengely mentén megfordítjuk.

Ha ki akarnánk dolgozni a C jón mód negatív skáláját (dúr skála), akkor a jegyzeteket vennénk:

C - D - E - F - G - A - B

Nézze meg átváltási táblázatunkat:

És meglenne az új skálánk:

C - D - Eb - F - G - Ab - Bb

De ez nem ilyen egyszerű .

Mivel a dallam hangjegyeit megfordítod, a dallam irányát is ki kell cserélned az egyik hangról a másikra.

Tehát ha a dallamodban egy emelkedő tökéletes negyed van (C-től F-ig), akkor a negatív verzió egy ereszkedő tökéletes negyed lesz (G-től D-ig).

Absztrakt koncepcióként ez egy kicsit nehezen felfogható, de ahogy a negatív harmóniát tovább vizsgálod, a dolgok kezdenek értelmet nyerni. Bízz bennem...

A negatív harmónia története

A negatív harmónia mint elméleti fogalom gondolatát először Ernst Levy svájci zeneszerző mutatta be A harmónia elmélete című könyvében. Azt javasolta, hogy a harmónia szimmetrikusnak tekinthető, ahol az intervallumokat egy központi tengely körül megfordítva egy fordított megfelelőt lehet létrehozni.

Ezek az elképzelések akkoriban magasröptű, akadémikus elmélkedések voltak, de később Steve Coleman jazz-zenész is felfedezte őket.

A húszas években Jacob Collier a negatív harmóniát szélesebb közönséggel ismertette meg. A téma iránti ragályos lelkesedése és világos magyarázatai sok fiatal zenészt vezettek a technika befogadására.

Ami egy hiánypótló témaként indult, mára a legkülönbözőbb műfajokban megragadta a fiatal zenészek, zeneszerzők és hangszerelők fantáziáját, és ma már a hagyományos akkordmenet és dallamok újragondolásának kreatív eszközeként használják.

Következtetés

Sokan azt gondolják, hogy a negatív harmónia viszonylag új ötlet, de valójában régebb óta létezik, mint a mögötte álló elmélet.

A zenészek és zeneszerzők már nagyon régóta ösztönösen használnak negatív hangokat és akkordokat, és ez különösen gyakori az olyan műfajokban, mint a jazz, a soul és a funk, ahol gyakori az akkordok újraharmonizálása.

Valójában a legtöbb zeneszerző valószínűleg anélkül használta a saját zenéjében, hogy észrevette volna.

A koncepció mögötti elmélet egyszerűen csak egy módja annak, hogy elmagyarázzuk, mi történik, és hogyan lehet elérni azt. Olyan ez, mintha először megtanulnál járni, majd később elolvasnád, hogyan működnek a lábaid, hogy ez lehetséges legyen.

Szóval ne félj tőle!

A negatív harmónia, ha óvatosan használjuk, új hangzásokat és érdekes textúrákat hozhat a saját zenénkbe vagy népszerű dalok feldolgozásába.

Szóval legyetek kreatívak, menjetek előre, és fedezzétek fel a negatív harmóniát!