Ha az audio világában dolgozol, fontos, hogy megértsd a különböző hangerőegységek közötti különbséget. A két leggyakoribb típus, amellyel találkozhatsz, a LUFS és az RMS szintek, de hogyan hasonlíthatók össze a LUFS és az RMS szintek? Bár mindkét hangossági egység értékes információforrást nyújt, mégis különböző mérési célokat szolgálnak.

Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a LUFS és az RMS közötti különbségeket és hasonlóságokat, hogy Ön magabiztosan használhassa az egyes hangerőegységeket. Merüljünk el benne!

Mi az RMS?

Az RMS a hangerősség mérésére szolgáló egység. Az RMS kiszámításához használt képletre utal, és a négyzetes középérték gyökerét jelenti. Lényegében az RMS-mérést a hangerő átlagos szintjei határozzák meg egy hangsáv vagy hangklip teljes hosszában. Az RMS-szintet sokáig szabványként használták, bár ma már a LUFS-értékek váltják fel őket, amikor a streaming-kimeneteken kellemesen hangzó mesterek előállításáról van szó.

RMS mérése

Az RMS-mérő a hangklip átlagos jelteljesítményét számítja ki. Valószínűleg még mindig RMS mérőket használsz a zene keverése közben , bár a mastering folyamat során még mindig szükséged lesz LUFS mérőkre. Az RMS mérés például az Ableton Live-ban is megtalálható:

A sötétzöld az RMS csúcsszintet, a világoszöld pedig az átlagos RMS hangerőt mutatja az idő múlásával.

Mi az a LUFS?

Egyébként mi az a LUFS? Ez a viszonylag új mérési forma a hangosság mérésének új aranyszabványa. A teljes skálához viszonyított hangossági egységeket jelenti. A LUFS-t LKFS-ként is kifejezhetjük, ami a teljes skálához viszonyított K-súlyozott hangerősséget jelenti. Ezek a kifejezések egymás szinonimái, bár a LUFS-kifejezés gyakoribb.

Az LUFS annyiban hasonlít az RMS-hez, hogy az átlagos hangosságot veszi figyelembe. Az LUFS azonban a hangerősség mérésekor az érzékelt hangosságot is figyelembe veszi. Az érzékelt hangosság azon alapul, ahogyan az ember a hangot természetes módon hallja.

Mivel az emberi érzékelés befolyásolhatja a hangszinteket és a hangjelek érzetét, a LUFS általában a mérés szabványos formája. Röviden, az LUFS az átlagos hangerőt méri, miközben figyelembe veszi a hang érzékelését.

LUFS mérése

A LUFS kifejezhet egy hangossági tartományt integrált hangossággal vagy rövid távú LUFS-szel. A LUFS integrált hangosságot úgy tervezték, hogy kiszámítsa az átlagos teljesítmény- vagy hangossági értéket egy meghatározott hangrészletre vonatkozóan. A rövid távú LUFS-leolvasás ezzel szemben a pillanatnyi LUFS-csúcsértékeket mutatja be.

A LUFS mérését egy LUFs-mérővel végezheti el a hangerő mérésére a DAW-ban. Ezek a mérők a megadott szakasz átlagos hangerőszintjét veszik figyelembe, és a Fletcher Munson-görbe alapján készítenek egy leolvasást:

Ez pontosan leírja, hogy az emberi fül hogyan érzékeli a hangjeleket a frekvenciaspektrumban. A hanghullámok fülünkbe jutásának módja miatt bizonyos frekvenciákat könnyebben érzékelünk. Például a középtartománybeli frekvenciákat természetes módon hangosabban halljuk, mint az ultra-mély vagy magas hangokat.

Ezért egy tökéletesen "kiegyensúlyozott keverék" nem feltétlenül hangzik kiegyensúlyozottnak az emberi fül számára, mivel a középtartománybeli hangokat hangosabban halljuk. A hangszintek érzékelése a frekvencia vagy a hangmagasság alapján változik, ezért olyan fontos a LUFS árnyaltsága.

Mastering és a hangossági háborúk

Ahhoz, hogy megértsük az RMS és a LUFS fejlődését, időt kell szánnunk a hangossági háború megértésére. A streamingszolgáltatások elterjedése előtt sok hangmérnök úgy döntött, hogy a lehető legmagasabb decibelszinten kezdi el a dalok masteringjét. Ennek az volt a gondolkodásmódja, hogy a hangosabb hangot általában jobbnak érzékeljük, így minél hangosabb a dal, annál jobban kiemelkedik a zenei könyvtár többi darabja közül.

A hangossági háború valószínűleg a halláskárosodás egy részét is okozta, mivel a hallgatók kénytelenek voltak manuálisan beállítani a zene hangerejét, mivel az egyik számtól a másikig teljesen eltérő lehetett.

Szerencsére az olyan streamingszolgáltatások kora, mint az Apple Music és a Spotify, enyhítette ezt a helyzetet az úgynevezett normalizálással. Manapság a streaming platformok algoritmikusan beállítják a zenék LUFS-szintjét, hogy az egyes zeneszámok decibelértéke ne térjen el nagymértékben, függetlenül attól, hogy milyen műfajú dalokat hallgatsz. A hallgatók is élvezhetik a nagyobb dinamikai tartományt, mivel a dalokat nem nyomja össze a túlzásba vitt tömörítés a mastering folyamat során.

Ez megváltoztatta a zenei produkció légkörét, és dinamikusabb keveréseket és mastereket eredményezett. Itt van egy gyors grafikon a LUFS normalizációról streaming csatornák szerint, referenciaként:

Már csak ezért is hihetetlenül fontos, hogy a zenészek és a hangmérnökök különösen a hangzás hangerejének tudatában legyenek az alkotási folyamat során. Ezek a streaming platformok által meghatározott maximális hangszint szabványok csak a mastering folyamat során kerülnek felhasználásra, de a kiegyenlített hallgatási tájképnek köszönhetően a LUFS hatékonyan frissítette a zenei alkotás módját a jobbik irányba. Egy dal nem azért jó, mert hangos, hanem azért jó, mert egy kiváló dal.

RMS és LUFS: melyik a jobb?

Szóval, RMS vagy LUFS méréssel kell mérni a hangot? Röviden, ez attól függ. A LUFS szabványt a TV-, film-, zene- és rádióállomások széles körben elfogadott aranyjelzőként tartják számon. Ha a mai korban masteringet végez , akkor nem lehet megkerülni a LUFS mérés használatát. Végső soron ez a legjobb, mivel a LUFS normalizálás újjáélesztette a hang dinamikai tartományát, és simább hallgatási élményt biztosított a hétköznapi hallgató számára.

Az RMS és a LUFS összehasonlításakor azonban a LUFS még viszonylag új. Az RMS-szintek még mindig hasznos mérést biztosíthatnak a gyártás és a keverés során. Az LUFS lehet a jobb mérési rendszer, mivel figyelembe veszi az emberi hallás korlátait, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene értenie az RMS-szinteket és az LUFS-skálát.

Ezért az RMS és a LUFS egyaránt értékes formája a hangossági egységeknek. Bár mindegyik hangossági mérésnek megvan a maga alkalmazási területe, mindkettő fontos kifejezés, amelyet meg kell értenie, akár a film-, a TV-, a rádió- vagy a zeneiparban dolgozik.